Alfred Charles Kinsey (Hoboken, New Jersey, 1894. június 23. – Bloomington, Indiana, 1956. augusztus 25.) amerikai biológus, az entomológia és a zoológia professzora, a később róla elnevezett kutatóintézet alapítója. Az emberi szexualitással foglalkozó kutatásai radikálisan átalakították a nyugati világ szexualitásról való gondolkodását.

Élete Kinsey 1894-ben született, erősen vallásos, konzervatív családban. Már fiatalon nagy érdeklődést mutatott a természet iránt. Apja nyomására azonban mérnöknek kezdett tanulni a Stevens Institute of Technology-ban, ám két év után otthagyta az egyetemet. 1916-ban egyetemi diplomát szerzett biológiából és pszichológiából a Bowdoin College-ban. Tanulmányait a Harvardon folytatta, ahol 1919-ben doktori fokozatot szerzett. Tudományos munkásságának középpontjában a gubacsdarazsak álltak.

Kinsey 1921-ben feleségül vette Clara Bracken McMillent, négy gyermekük született. Kinsey biszexuális irányultságát számos független forrás is megerősítette.James H. Jones: Alfred C. Kinsey : A Public/Private Life (W W Norton & Co , 1997)

A Kinsey-jelentés

Kinsey-t gyakran a szexológia, az emberi szexualitás tudományos tanulmányozásának megalapítójaként tartják számon. A szexualitás témájával az 1930-as években kezdett foglalkozni. Egy 1935-ös előadásában a „későn házasodás” (vagyis a szexuális önmegtartóztatás) káros fiziológiai hatásairól elmélkedett. Ezt követően a Rockefeller Alapítvány támogatásával nagyszabású kutatási programba kezdett. A kutatási eredményeket két kötetben (az ún. Kinsey-jelentés) publikálta. Az 1948-ban megjelent első kötetAlfred C. Kinsey, Wardell B. Pomeroy, Clyde E. Martin: Sexual Behavior in the Human Male (W.B. Saunders, 1948) a férfiak, az 1953-ban megjelent második kötetAlfred C. Kinsey, Wardell B. Pomeroy, Clyde E. Martin: Sexual Behavior in the Human Female (W.B. Saunders, 1953). . a nők szexuális viselkedésével foglalkozott.

A Kinsey-skála

Kinsey visszautasította a szexuális irányultság hagyományos kategóriáit (heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális). Véleménye szerint a szexualitást olyan kontinuumként (Kinsey-skála) kell felfogni, amelynek egyik végpontján (0-s érték) a kizárólag heteroszexuális, a másik végpontján (6-os érték) a kizárólag homoszexuális irányultságú emberek találhatók. Az emberek többsége valahol a két véglet között található. A szexuális ingerekre nem reagálókat (aszexuálisok) az X kategóriába sorolta.

Statisztikai adatok A jelentés szerint a férfiak 46%-a reagált élete során legalább egyszer azonos neműekkel kapcsolatos ingerre, 37%-uknak homoszexuális kapcsolata is volt.Kinsey (1948), 656. o. A 20 és 35 év közötti férfiak 11,6%-a azonos mértékben vonzódik nőkhöz és férfiakhoz,Kinsey (1948), 651. o. 10%-uk élete során legalább három évig döntően homoszexuális irányultsággal rendelkezett. A 20 és 35 év közötti egyedülálló nők 7%-a, a férjezett nők 4%-a vonzódik azonos mértékben a férfiakhoz és a nőkhöz.Kinsey (1953), 499. o. A 20 és 35 év közötti nők között 2-6%-ra tehető a döntően homoszexuális irányultságú nők aránya.Kinsey (1953), 488. o.

Kritikák A kutatás módszertanát számos kritika érte. Egyrészt a mintában jelentősen felülreprezentáltak voltak bizonyos társadalmi csoportok (a megkérdezettek 25%-a börtönviselt, 5%-a prostituált volt). Másrészt csak olyan emberek adatait tartalmazta, akik hajlandóak voltak a kutatásban részt venni. Mivel a szexualitás az 1940-es évek Amerikájában tabutémának számított, ez is torzított mintát eredményezett.

A kritikákra válaszolva Paul Gebhard, az Kinsey által alapított intézet későbbi vezetője, fejlett statisztikai módszerekkel próbálta a mintát megtisztítani a fent említett torzító hatásoktól. Az 1973-ban publikált jelentésPaul H. Gebhard és Alan B. Johnson: The Kinsey Data: Marginal Tabulations of the 1938-1963 Interviews Conducted by the Institute for Sex Research (Indiana University Pressm, 1998) szerint – a kutatók legnagyobb meglepetésére –, a megtisztított adatok nem tértek el jelentősen a Kinsey által korábban publikáltaktól.

A 90-es években újra elővették a Kinsey jelentés körüli problémákat, Judith A. Reisman 1990-ben KINSEY: Crimes & Consequences címmel írt egy összefoglalót, melyben már nem csupán arról volt szó, hogy a férfiak esetében túl sok volt a börtönben ülő férfi, de a nők esetében is alig kérdeztek meg házasságban élő nőt, azaz nem csupán a férfiak szexuális érdeklődése volt torzítva, hanem a női orgazmusról megállapított adatok sem voltak valósak. A mélyebb vizsgálódás során kiderült az is, hogy Kinsey a kutatásban résztvevőket arra kényszerítette, hogy egymással szexuális kapcsolatot alakítsanak ki, sőt azonos nemű munkatársaikkal is. Ez további kritikákat fogalmazott meg a Kinsey skálával szemben is. A kutatásban szerepelt egy 34-es számú táblázat, melyről mostanra kiderült, hogy 14 év alatti gyermekek szexuális viselkedését is kutatták, melyeket filmre is vettek. Az elmúlt évtizedek kutatásaiból egy szexuális ragadozó és gyermekmolesztáló képe rajzolódott ki.

Jegyzetek

Források

Will they finally pull plug on Indiana University’s Kinsey Institute? Judith A. Reisman: KINSEY: Crimes & Consequences Institute for Media Education, 2012 Judith A. Reisman: Sexual Sabotage WND Books, 2010 Bernhard Meuser: Szabad szerelem - Az új nemi erkölcsről Kairosz Kiadó 2021 The Children of Table 34 Kinsey's Pedophiles How Alfred C. Kinsey’s Sex Studies Have Harmed Women and Children

További információk A Kinsey Intézet honlapja American Experience – Kinsey Ma sincs bocsánat a szexuális tabuk leleplezésére (HVG, 2006. augusztus 23.)

Kapcsolódó szócikk Kinsey, 2004-es amerikai életrajzi filmdráma, mely Alfred Kinsey életét és munkásságát mutatja be

Kategória:1894-ben született személyek Kategória:1956-ban elhunyt személyek Kategória:Szexológusok Kategória:LMBT tudósok Kategória:Amerikai egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Amerikai entomológusok Kategória:Tüdőgyulladásban elhunyt személyek