Bajor Károly Albert (, ; Brüsszel, 1697. augusztus 6. – München, 1745. január 20.), a Wittelsbach-házból származó, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Sobieska Terézia Kinga lengyel hercegnő harmadik gyermekeként született bajor herceg, aki 1726-tól bajorországi választófejedelem I. Károly Albert néven, 1741-től cseh király III. Károly néven, és 1742-től német-római császár VII. Károly néven.
Élete Származása, testvérei balra|85px Károly Albert herceg Brüsszelben született 1697-ben. Édesapja II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem (1662–1726) volt, császári tábornagy, sikeres hadvezér, aki 1683-ban részt vett a törököktől ostromolt Bécs felmentésében, majd főhadparancsokként a török ellen vezetett hadjáratokat Magyarországon. A császáriak 1688-ban az ő vezetésével foglalták el Nándorfehérvárt. 1692–1706 között a Spanyol Németalföld császári kormányzója volt.
Édesanyja Terézia Kinga lengyel királyi hercegnő (1676–1730) volt, Miksa Emánuel második felesége, III. (Sobieski) János lengyel király és Mária Kazimira királyné (született Marie Casimire Louise de La Grange d’Arquien francia grófnő) leánya. Tíz gyermekük született, hatan érték meg a felnőttkort:
Egy halva született fiú (1695). Maria Anna Karoline hercegnő (1696–1750), aki 1720-ban Therese Emanuele de corde Jesu néven belépett a klarissza apácák müncheni kolostorába. Károly Albert herceg (1697–1745), 1742-től német-római császár. Fülöp Móric Mária herceg (1698–1719), Paderborn és Münster posztumusz kinevezett püspöke (elhunytának híre még nem tudódott ki). Ferdinánd Mária Ince (1699–1738) császári tábornagy. Kelemen Ágost herceg (1700–1761), Köln hercegérseke és választófejedelme, a Német Lovagrend nagymestere, Hildesheim, Münster, Paderborn és Osnabrück hercegérseke. Vilmos herceg (1701–1704), kisgyermekként meghalt. Alajos János Adolf herceg (1702–1705), kisgyermekként meghalt. János Tivadar herceg (1703–1763) bíboros, Regensburg, Freising és Liège (Lüttich) hercegérseke. Miksa Emánuel Tamás herceg (1704–1709), kisgyermekként meghalt.
Apja első házasságából, amelyet Mária Antónia osztrák főhercegnővel (1669–1692), I. Lipót német-római császár és Margit Terézia spanyol infánsnő leányával kötött, Károly Albertnek egy féltestvére született, József Ferdinánd Lipót herceg (1692–1699), Asztúria hercege.
Ifjúsága Károly Albert apja, választófejedelem 1692–1706 között a Spanyol Németalföld császári kormányzójaként Brüsszelben élt, első gyermekei is itt születtek. Miksa Emánuel a spanyol trónra pályázott. Az utolsó spanyol Habsburg, a gyermektelen II. Károly spanyol király Miksa Emánuel legidősebb fiát, József Ferdinándot tette meg saját általános örökösévé. Az ő hirtelen halála 1699-ben, mindössze hétévesen (amelyet a francia udvar véleménye szerint Bécsből küldött méreg okozott) katasztrófát jelentett a Wittelsbachok nagyhatalmi terveinek.
Miksa Emánuel 1701-ben egész családjával és helytartói udvartartásával együtt visszatért Brüsszelből Münchenbe, és a Franciaország oldalán belépett a spanyol örökösödési háborúba. A bajor hadsereg az angol–holland–osztrák szövetség ellen harcolt a spanyol örökségéért. Közben Miksa Emánuel továbbra is a Spanyol Németalföld Habsburg helytartója maradt. 1704-ben a második höchstädti csatában Miksa Emánuel hadserege súlyos vereséget szenvedett egykori magyarországi harcostársától, Savoyai Jenő hercegtől. Bajorországot Miksa Emánuel apósának, I. Lipót császárnak csapatai szállták meg tíz évre. A választófejedelem Brüsszelbe menekült, csapataival és öccsével, József Kelemen herceggel, Köln hercegérsekével és választófejedelmével együtt. A Német-római Birodalom területén törvényen kívülinek nyilvánították, ezért Párizsba ment, és 1715-ig XIV. Lajos francia király védőszárnyai alatt élt. Bajorország régensi teendőit felesége, Terézia Kinga látta el, de 1705-ben az osztrák megszállók elől Velencébe menekült.
Miksa gyermekei, köztük Károly Albert is Münchenben maradtak. 1706-ban I. József császár utasítására Károly Albertet és fivéreit Klagenfurtba, majd 1711-ben Grazba vitték, ahol rendes oktatásra és nevelésre fogták őket. József császár utódja, VI. Károly császár is fenntartotta ezt a rendelkezést. A bajor választófejedelmi család tagjai csak 1715 áprilisában, a háború végeztével térhettek haza Münchenbe.
Nagykorúsága 1715. augusztus 6-án Károly Albert nagykorúvá lett, a Bajor Választófejedelemség örököseként hivatalosan átvehette volna az uralkodást. 1715. december 3-ától 1716. augusztus 24-éig hosszabb tanulmányútra (Kavalierstour) Itáliába utazott. 1717-ben egy bajor csapatkontingenssel részt vett egy hadjáratban a törökök ellen. A bécsi császári udvarban időzve megismerkedett Mária Amália osztrák főhercegnővel, az elhunyt József császár leányával. A házasság feltételeként a Bajor Választófejedelemségnek le kellett mondania a Habsburg Birodalom trónja iránti igényéről, amely ebből a házasságból keletkezett.
1725-ben fivéreivel együtt hosszabb utazást tett Franciaországban. Szeptember 5-én részt vettek XV. Lajos francia király esküvőjén. Károly Albert bemutatkozott a francia királyi udvarban, és fontos új politikai kapcsolatokat épített ki.
bélyegkép|jobbra|180px|Mária Amália főhercegnő, német-római császárné vadászöltözetben
Házassága, családja Károly Albert herceg 1722. október 5-én Bécsben feleségül vette Mária Amália osztrák főhercegnőt (1701–1756), I. József német-római császár, magyar és cseh király és Vilma Amália braunschweig–lüneburgi hercegnő leányát. Az ifjú házasok tiszteletére Miksa Emánuel választófejedelem október 17-étől november 4-éig tartó fényes ünnepségsorozatot rendezett Münchenben és környékén. A házasságból hét gyermek született:
Maximiliána Maria hercegnő (*/† 1723) születésekor meghalt. Mária Antónia Walpurga hercegnő (1724–1780), aki 1747-ben Frigyes Keresztély szász választófejedelemhez ment feleségül. Terézia Benedetta Mária hercegnő (1725–1743) Miksa József herceg (1727–1777), aki 1745-ben apja örököseként III. Miksa néven választófejedelem lett, és 1747-ben Mária Anna Zsófia szász hercegnőt (1728–1797) vette feleségül. József Lajos Leó herceg (1728–1733), kisgyermekkorban meghalt. Mária Anna Jozefa hercegnő (1734–1776) , aki 1755-ben Lajos György Simpert badeni őrgrófhoz (1702–1761), a törökverő Lajos Vilmos őrgróf fiához ment feleségül. Mária Jozefa Antónia hercegnő (1739–1767), aki 1765-ben József osztrák főherceghez, német királyhoz (1741–1790) ment férjhez. Férje 1780-ban (már Mária Jozefa halála után) II. József néven megörökölte a német-római császári címet.
Ifjú házasként viszonyt folytatott egy udvarhölgyével, Charlotte Sophie Caroline von Ingelheim bárókisasszonnyal (1704–1749) is. Ebből az illegitim kapcsolatából egy fia született: Franz Ludwig von Holnstein gróf (1723–1780), aki 1757-ben Anna Marie zu Löwenfeld grófnőt (1735–1783), saját nagybátyjának, I. Kelemen Ágost kölni hercegérseknek és választófejedelemnek ugyancsak törvénytelen leányát vette feleségül, akitől 12 gyermeke született.
Bajorország választófejedelme Apja, Miksa Emánuel választófejedelem 1726. február 25-én elhunyt, trónját Károly Albert örökölte. A Habsburgokkal barátságos viszonyt ápolt, politikájában a Habsburg Birodalomra támaszkodott, de ő is céltudatosan törekedett ugyanarra, amire apja egész életét feltette, hogy megszerezze a Habsburgok örökségét és a német-római császári koronát. A kortárs uralkodókhoz hasonlóan ő is előre látta, hogy a Habsburg-ház férfiága várhatóan ki fog halni. Károly Albert ugyan elfogadta és később alá is írta az 1713-ban kiadott a Pragmatica sanctiót, de minden diplomáciai fórumon azt az álláspontot képviselte, hogy a császári tisztséget a Habsburgok helyett ő maga nyerje el.
1726. szeptember 1-jén a két választófejedelemség: Köln és Bajorország két évre szóló szövetségi és támogatási szerződést kötött Ausztriával. VI. Károly császár magas pénzbeli juttatásokat és politikai támogatást ígért a két választófejedelemségnek, katonák állítása fejében. Károly Albert ezt a szerződést azonban csak átmeneti megoldásnak tekintette, és titokban előkészítette Bajorországnak a franciákkal kötendő szövetségét.
1727–28-ban Károly Albert megpróbálta tető alá hozni a Wittelsbach-házból való választófejedelmek unióját (Bajorország, Köln, Pfalz, Trier), azzal a céllal, hogy a Német-római Birodalmon belül Ausztria és Poroszország ellensúlyozására egy harmadik, franciabarát blokkot hozzanak létre bajor irányítás alatt, mivel az önmagában gyenge Bajorországot a franciák még nem tekintették komoly szövetségesnek. A Wittelsbach szövetség 1728. április 16-án létre is jött. Közös fellépést terveztek a Birodalmi Gyűlésben, közös jelöltet kívántak állítani a császárválasztáson, katonai támogatást ígértek egymásnak.
1728. november 12-én Károly Albert megkötötte Franciaországgal az Ausztria ellen irányuló szövetségi szerződést (amelyet 1727-re datáltak vissza). Ebben XV. Lajos pénzbeli támogatásra kötelezte magát a bajor hadsereg felfegyverzéséhez, és a császári korona megszerzéséhez arra az esetre, ha VI. Károly férfi utód nélkül halna meg.
1732-ben Károly Albert megtámadta az 1713-as Pragmatica sanctio érvényességét. A regensburgi Birodalmi Gyűlésen Bajorország a pfalzi és szász választóval és más birodalmi rendekkel együtt szavazataival megakadályozta, hogy a Pragmatica Sanctió elnyerje a birodalmi rendek elismerését és garanciáját. 1735-ben – francia pénzen – a bajor haderőt főre növelte. Közben gondosan ügyelt országa semlegességére, nehogy belekeveredjen számára érdektelen külháborúkba. 1737-ben azonban a francia kormány csökkentette a pénzsegélyt. Károly Albert ezért kénytelen volt csapatai egy részét a török elleni háború céljából Ausztria rendelkezésére bocsátani, hogy a fennmaradó bajor hadsereg fenntartásáról gondoskodhasson.
Károly Albert emellett stabilizálta országa belső helyzetét, átszervezte a bajor közigazgatási rendszert, szétválasztotta a választófejedelem és a rendek szolgálatában álló közhivatalnokok jogállását. Országát nagy erővel fejlesztette, uralma alatt korábban nem látott mértékben javult a művészek és tudósok helyzete, fellendült a gazdaság és a kereskedelem. A választófejedelmet, aki apjához hasonlóan a Wittelsbach-ház nagy történelmi küldetését hirdette, az alattvalók tisztelete és őszinte rajongása vette körül.
Jelentősen bővítette a müncheni fejedelmi palotát, a Münchner Residenzet. Törvénytelen fia, Franz Ludwig gróf részére Münchenben megépíttette a Holnstein-palotát. A paloták tervezésével és építésekkel udvari főépítőmesterét, a vallon származású François de Cuvilliés-t (1695–1768) bízta meg. (Az épület 1821 óta München és Freising érsekeinek palotájául szolgál).
Az osztrák örökösödési háború kezdete