Oudenaarde (, ) község a belgiumi Kelet-Flandria tartományban. A községhez tartozik maga Oudenaarde városa, valamint Bevere, Edelare, Eine, Ename, Heurne, Leupegem, Mater, Melden, Mullem, Nederename, Welden, Volkegem és Ooike egy része. A 15. és 18. század között alapozta meg világhírnevét köszönhetően faliszőnyeg-gyártó manufaktúráinak.
Története Ename virágkora Oudenaarde története 974-ben kezdődik, amikor II. Ottó német-római császár és német király Ename mellett építette fel a három Schelde-menti erődjének egyikét, amelyek célja a királyság védelme volt esetleges frank támadások ellen. Ennek köszönhetően Ename gyors fejlődésnek indult. 1005-ben már állt néhány templom a városban és hamarosan Lotaringia legnépesebb településévé vált. 1033-ban IV. Balduin flamand gróf meghódította a várost, amely határ menti előőrssé vált III. Henrik birodalma ellen. 1047-ben V. Balduin, az által, hogy felesége egy bencés apátságot alapított itt, megszilárdította családjának hatalmát az apja által meghódított területeken. Ebben az időszakban Ename kereskedői és kézművesi a Schelde másik partjára települtek át, ahol megalapították Oudenaarde városát.
Oudenaarde virágkora A 11. században élte virágkorát köszönhetően a Schelde közelségének és az egyre népszerűbb szövet- és faliszőnyeg-gyártó manufaktúráinak. Számos templomot, kolostort, ispotályt építettek. A középkor során a város a flamand grófok egyik leghűségesebb szövetségese volt a dél illetve Gent felőli lázadások ellen. A várost a „nemesség otthonaként” emlegették. 1526–1537 között felépült leghíresebb épülete, a gótikus városháza valamint a Szent Walpurga-templom. 1522-ben V. Károly német-római császár is a városban tartózkodott. Itt született házasságon kívüli lánya, Margit pármai hercegnő, Németalföld későbbi régense.
A város hanyatlása A reformáció idején Oudenaarde lakosai is az új irányzathoz csatlakoztak és Genttel szövetkeztek V. Károly ellen. 1582-ben Margit fia hosszas ostrom alá vonta. A város végül megadta magát, kereskedői, munkásai és nemesei is elmenekültek. Az ellenreformáció idején rövid ideig ismét újjáéledt a faliszőnyeg-gyártás. A következő században a franciák három alkalommal is megostromolták. 1708-ban a spanyol örökösödési háború egyik fontos csatája zajlott szomszédságában. A Habsburg uralom alatt alvó vidéki városka lett. A francia forradalom után a vallási megszorítások miatt szenvedett. A második világháborúban jelentős károkat szenvedett. A városban áll a környéken az első világháborúban elesett amerikai katonák emlékműve.
Fő látnivalói a gótikus városháza, a város jelképe, amely egyike a világörökséggé nyilvánított belgiumi és franciaországi harangtornyoknak. A városházában értékes faliszőnyeg gyűjtemény található. a 17. századi Szent Walpurga-templom a flandriai körverseny múzeuma (Centrum Ronde van Vlaanderen) első világháborús amerikai emlékmű Brouwerij Smisje – 2008-ban Brugge-ből áttelepített sörfőzde
Híres szülöttei Soissons Szent Arnold (1040–1087) Margit pármai hercegnő (1522–1586) V. Károly leánya, Németalföld régense Johannes van den Driesche (1550–1616) keletkutató Charles Liedts(1802–1878) politikus Gentil Theodoor Antheunis (1840–1907) költő Reimond Stijns (1850–1905) író Adriaen Brouwer (1605–1638) festő André Dierickx (1946–) kerékpározó Jotie T’Hooft (1956–1977) költő
Testvérvárosai Arras Bergen op Zoom Bodzavásár , Romania Castel Madama Coburg Hastings
Jegyzetek
További információk
Angol nyelvű honlap turisztikai információkkal
Kategória:Kelet-Flandria települései