Síelés

bélyegkép|Egy sítanfolyam résztvevői A síelés vagy sízés, régiesen lábszánkózás jelenthet közlekedési módot, szabadidő-, verseny- és extrém sportot is, ahol az ember havon csúszik a cipőjére erősített síléceken.

Története

Őskor és ókor bélyegkép|Vadász sílécen (részlet egy rúnakőről) Az Altáj-hegység lankáin, megbújva egy kitüremkedés mögött, négy vadász csúszik egy kiszögellő sziklafal alatti lejtőn. Halvány sziluettjeikről tudomást sem vesz a gyanútlan kőszálikecske-nyáj. Balra tőlük egy ötödik társuk ereszkedik le lándzsával a kezében, körbezárva az állatokat. A balról jobbra, majd ismét visszaívelő nyoma a hóban a világ talán legrégebbi lesiklásának ábrázolása. San Csao-Csien történész szerint, a Belső-Ázsia ma Kínához tartó területén, Hszincsiang tartományban található barlangrajzokat a régészek 10- és év közötti korúra becsülik. bélyegkép|A „nyírfalábúak” megmentik a csecsemő koronaherceget A legrégebbi megtalált sítalpak az i. e. 6300–5000 körüli évekből származnak, amelyeket az oroszországi Szindor tónál találtak, Moszkvától 1200 kilométerre északnyugatra.Grigori M Burov Some Mesolithic wooden artefacts from the site of Vis I in the European North-east of the USSR in Clive Bonsall (Ed) The Mesolithic in Europe. Papers presented at the Third International Symposium, Edinburgh: John Donald 1985, 392-395 Az első komplett sífelszerelést a svédországi Kalvträsknál találták meg 1924-ben, a leletek i. e. 3300-ból származnak.Jakob Vaage Interview with E. John B. Allen 12 June 1984

Középkor és kora újkor Írásban először Prokopiosz, egy 552-ben írt munkájában emlékezett meg az északi sízésről. 1199-ben a dánok és a finnmarkiak közötti háborúban az utóbbiak síléccel a lábukon harcoltak. A Birkebeiners (norv. nyírfalábúak – királyi futárok és testőrök), Thorstein Skevla és Skjervald Skrukka 1206 telén megmentik a 2 éves Haakon Haakonson norvég koronaherceget, síléceken átkelve Dovre-hegységen Lillehammerből az Østerdalen-be. 1733-ban Jens Henrik Emahusen (1688–1752) megírja a Síléces csapatok hadviselése c. tanulmányát.Jens Henrik Emahusen, Exercises voon einer Compagnie Schii-Leuffers auf denen Schiihen, in Der Winter 29

Az első sport-szerű gyakorlatokat és versenyeket is a haderők keretein belül rendezték. 1767-ben a dán–norvég hadsereg gyalogságának rendezett versenyen lesiklásban, lesiklás közbeni célbalövésben és 3 km-es sífutás teljes menetfelszerelésben versenyszámban mérhették össze tudásukat a katonák. 1809-ben Olaf Rye vezérőrnagy 9,5 méteres, közönség előtt bemutatott ugrásával az első ismert síugró.

A 19. század közepétől napjainkig: a síelés mint sport bélyegkép|Síelők a 19. század második felében 1843. március 19-én Tromsø-ben rendezték az első nyilvános síversenyt. 1861-ben Norvégiában megalakulnak az első síklubok. 1864-ben a svájci St. Moritzban Johannes Badrutt, az egyik szállodatulajdonos rávette az angol vendégeket, hogy töltsék ott a karácsonyt. Megismertette őket a síeléssel és lóval húzatta fel őket a hegyoldalra. A következő téltől St. Moritz összes szállodája tele volt. Az 1878-as Párizsi Világkiállítás norvég pavilonjában kiállított (és megvásárolható) sílécek lökést adtak a síelés megjelenésének és elterjedésének a francia-Alpokban is.

bélyegkép|Mathias Zdarsky Lillienfelden|256x256px 1897-ben Matyáš Žďárský megjelentette A lilienfeldi síelési technika című könyvét, melyben az általa kikísérletezett technikákat írja le és ezzel kettévált a Telemark- és Kristiania-technikából kifejlődött északi és Žďárský technikáiból kialakult alpesi síelés.Mathias Zdarsky: Die Lilienfelder Skilauf-Technik. Hamburg 1897

1910. február 18-án Oslóban, Norvégiában, 10 ország 22 küldöttjével megalakult a Nemzetközi Síbizottság (International Ski Comission), az 1924-ben megalakuló Nemzetközi Síszövetség előfutára.

A sísport Magyarországon

Síelés a történelmi Magyarországon – a hazai kezdetek

1837 – Ernst Jensen 1837-ben a „Regélő” c. újság januári számában számol be róla, hogy a bergeni születésű fiatalember Ernst Jensen „norvég csúszkákon” hússzor körbefutotta a pesti vásárpiacot. bélyegkép|229x229px|Dr. Zsigmondy Emil

Zsigmondy Emil (1861–1885) Az első (és talán máig leghíresebb) magyar alpinista öccsével, Ottóval járta az akkor még "belföldnek" számító Alpokat, ami ugyan nem a történelmi Magyarország része, de kétségkívül ő volt az első ismert magyar síző, aki a többieket jó tíz évvel megelőzve, sílécekkel túrázott a Monarchiában.

Hangay Oktáv (1850–1916)

„Különösnek találom, hogy a turisták a telet a meleg kályha mellett töltik el. A természet igaz, megváltozik, de a tájkép, főleg hegyi sajátossággal, nagyon megszépül. Tudom, hányan vannak, kik valamely festő szalon kiállításnál félórákon át elmerengenek a – téli – tájkép fölött, s meglehetős művészi érzékkel s készültséggel latolgatják annak aesthetikai oldalait, és kritikát mondanak vagy írnak a festőművész ecsetére, de még alig volt alkalmuk vagy akaratjuk megnézni künn a természetben, minő felséges színekben ragyog az örök istenség festménye.” – írta Turistaság télen című cikkében

Hangay 1890 telén kezdett síelni a Kolozsvár környéki lankákon, a Bornyúmálon és a Hója erdő Nádas menti lejtőin.

„Mily egész más a lábszánkózás! A vidék folyton változik, újabb képek jobbra-balra, melyek csak feszültebbé teszik az ifjú figyelmét, kitartóbbá az izmok erejét, s a változatosság pedig, mely a lábszánkó gyors csuszamlásával mindig új környezetet szemléltet velünk, folyton élénkségben tartja a fogékony kedélyt.” – lelkesedett, majd a Kolozsvári Kereskedelmi Akadémia tanáraként 1894-95 telén megalakította a kolozsvári Ski-klubot (később Első Magyar Ski-klub).Erdély folyóirat 2016/12 szám http://szabadsag.ro/documents/20182/3211350/16123010-11.pdf bélyegkép|Chernelházi Chernel István Dezső Ákos Elek (Kőszeg, 1865. május 31. – Kőszeg, 1922. február 21.)

Chernel István (1865–1922) Chernel István 1891 nyarán Norvégiába utazott, ahol feleségével Tromsø és környékének madárvilágát tanulmányozták. Itt ismerkedett meg a sível és a síeléssel. Hazatérve 1892 januárjában már a kőszegi lejtőkön gyakorolt, majd 1893-tól több népszerűsítő cikket írt a témában.

1896-ban megírta és kiadta A lábszánkózás kézikönyve című könyvét (terjesztő: Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) Budapest), mely első magyar sí tematikájú kiadvány. E művével lerakta a hazai sí szaknyelv alapjait.

Chernel és Žďárský inspirációja is Fridtjof Nansen Sítalpakon Grönlandon át című könyve volt. „Semmi sem aczélosítja jobban az izmokat, semmi sem teszi hajlékonyabbá, ruganyosabbá a testet, semmi sem képesíthet nagyobb ügyességre, körültekintésre, semmi sem szilárdíthatja inkább akaratunkat és semmi sem teheti frissebbé lelkületünket a lábszánkózásnál” – írta könyvében (Chernel István fordítása).

Bély Mihály, Demény Károly, Follért Károly és dr. Téry Ödön (BBTE) 1892. december 4-én a Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE) tornászai Norvégiából ajándékba kapott Telemark típusú síléceken (amiket előzőleg a Vérmezőn próbáltak ki) kezdték meg a síelést a Sváb-hegy oldalán a mai Kis Svábhegyen. Síismereteiket egy német ifjúsági folyóiratban megjelent cikkből merítették. A fogaskerekű felé eső lejtőn először Demény Károly csúszott le – bukás nélkül. A sportos megmozdulás nagy sikert aratott a nézők között, majd egyre több követőjük lett.

Bély Mihály a „Tornaügy” c. folyóiratban 1884-ben szakcikket írt tapasztalatairól.

Kolozsvári Ski-klub (később Első Magyar Ski-klub) Hangay Oktáv a Kolozsvári Kereskedelmi Akadémia vállalkozó ifjúságából 1894-95 telén megalakította a kolozsvári Ski-klubot. „Hetenként 2-3 alkalommal összejöttek az ifjú magyar Ski-klub tagjai, és a Kolozsvár környéki lankás lejtőkön űzték ezt a testedző sportot. Lábszánkóztak, ahogy akkoriban mondták. Kellő felkészülés után elmentek Gyaluba, Györgyfalvára, Egeresre, Kajántóra és Tordára is.” - írja az Erdély folyóirat volt főszerkesztőjére emlékező írása.

Az első verseny 1896 februárjában megrendezték a Szabadka és Újvidék közötti 103 km-es sífutóversenyt.

1907–1913 1907-ben a Nemzeti Sport állandó sí rovatot indít. Ugyan abban az évben Matyáš Žďárský Magyarországra látogatott és sítanfolyamot tartott a Normafánál. 1908-ban megalakult a síszövetség elődje, a Magyar Sí Klub. A klubot dr. Serényi Jenő mellett az a dr. Jordán Károly alapította, aki 1899-1900-ban sível mászta meg Svájcban a Grand Combin (4314 m), a Nagy-Fátrában a Krizsna (1545 m) és Erdélyben a Nagy-Páring (2519 m) csúcsait. A megalakulást követő napon máris versenyt rendeztek a Dorog közeli Gete hegyen. 1909-ben a Kis-Fátrában megépül az első szövetségi ház mely a terület tulajdonosáról a „Báró Révai Gyula„ nevet kapta. Ugyanebben az évben a Magyar Sí Klub és a Magyar Turista Egyesület megrendezte az első síugró versenyt a Normafánál. Az első Magyar Sí Bajnokságot 1911. február 4-5-én Tátraszéplakon rendezték meg . A versenynek 35 résztvevője volt kezdő és I. osztályú kategóriában. Három versenyszám (6 km távverseny, síugrás és műverseny) összesített pontszáma alapján számították a sorrendet. A mű-verseny három kötelező és három szabadon választott sí gyakorlatból állt. Az első bajnok (csak az I. osztályban hirdettek eredményt) Richard Gerin (Wien) volt. A 2. B.Weiss (Bielitz), a 3. Katzander Jenő (BETE) lett.

A Magyar Síszövetség 1913. július 15-én 14 egyesület megalakította a Magyar Sí Szövetséget. Az első elnök Szacellári György, főtitkár dr. Serényi Jenő. A Szövetség 1914 februárjában a Nemzetközi Síbizottság teljes jogú tagja lett.

Trianon után, hegyek nélkül – a magyar sísport a két világháború között

Az újjáéledés Bár a 20-as években 5 szinte hó nélküli tél volt, amikor versenyeket nem, vagy csak néhány alkalommal lehetett rendezni, a Normafánál sípálya és sánc is épült, ahogy Dobogókőn, Kőszegen, Sopronban, Pécsett, a Mátrában, és a Bükkben is épültek létesítmények. 1923-ban a Zakopanéban tartott nemzetközi versenyt Szepes Béla nyerte, ugyanez év havas telén januártól márciusig számtalan versenyt tartottak és Galyatetőn sísáncot is avattak.

1924. Chamonix – az I. téli olimpia Az első téli olimpián 5 magyar versenyző indult. Németh Ferenc 50 km-es sífutásban a 20., Déván István 18 km-es sífutásban a 31.

Itt tartotta alakuló ülését a Nemzetközi Síszövetség (FIS). A 14 alapító ország egyike Magyarország.

Az 1930-as évek Az 1930-as évekig évente csak egy férfi bajnokot hirdettek, és a versenyek a terep-sízésből és a síugrásból álltak. A 20-as évek végén teret nyert a lesiklás, és ez nemcsak a versenyzők számát, de a tömegsportot is jelentősen növelte. 1933-ban és 1934-ben rangos nemzetközi versenyeket rendezett a szövetség a Mátrában és a budapesti sáncon. 1935-ben Lillafüreden rendeztek nemzetközi sporthetet számos külföldi versenyző részvételével. 1938-ban a szövetség 25 éves jubileumán a Mátrában nemzetközi versenyt rendeztek, amely a kedvező hóviszonyok és a körültekintő rendezés miatt remekül sikerült. Az 1936. évi téli olimpián Szalay László az alpesi összetett versenyben 19., Kővári Károly 27., Csík Imre 30. 1938-ban visszacsatolták Kárpátalját, 1940-ben Erdélyt.

A háborús évek – a hegyek visszatérése 1940–44 közötti években a hazai sísport tobzódott verseny helyszínekben. A visszacsatolt felvidéki, kárpátaljai és erdélyi pályákon kívül versenyek helyszíne volt Dobogókő, Galyatető, Kékes, Lillafüred, Sopron, Zirc, Nagyhideghegy és Budapest is. Az egyesületekben igazolt versenyzők száma meghaladta az 1000 főt, de több ezer főt tett ki a KISOK (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja), a levente és a cserkész versenyeken induló fiatalok száma.

Újra hegyek nélkül a népi demokráciában – magyar sísport a II. világháború után

A sorok rendezése, részvétel a keleti blokk első nemzetközi versenyein és az 1948-as téli olimpián