A thai írás a thai nyelv írott változata, amely az alábbiakból áll: 44 mássalhangzójel (ez a szűken vett thai ábécé), 28 magánhangzójel (a mássalhangzók köré írt jelek) és 4 mássalhangzó-magánhangzó kombináció (ezeket időnként besorolják az ábécébe), továbbá 4 tónusjel (a középső tónust nem jelölve), 10 számjegy (bár többnyire az arab számokat használják) egyéb thai jelek (pl. ismétlés, „stb.”, magánhangzó-rövidülés, néma betű jele), valamint néhány nemzetközi jel (kérdőjel, felkiáltójel, idézőjel, három pont).
A pont (egyes rövidítések kivételével) nem használatos; a mondatokat szóköz zárja le, ugyanez szerepel a tagmondatok és a tulajdonnevek határán, de máskülönben nem jelölik a szóhatárt.
Kis- és nagybetűket nem különböztetnek meg; ezek kézírásos formája megegyezik a nyomtatottal, és balról jobbra halad.
Az alábbi cikk a Kékesi-féle 2003-as Thai–magyar, magyar–thai kéziszótár () átírásán alapul. – A kéziszótár, illetve a Keleti nevek magyar helyesírása által alkalmazott, valamint az angol átírás különbségei megfigyelhetők a Thaiföld tartományainak listája szócikkben.
A mássalhangzók A thai mássalhangzók függőleges vonalakra és azok különféle átkötéseire épülnek, amelyeket körökkel, hurkokkal és ívekkel láthatnak el. Ahol karika van a vonal végén, az írás onnan indul, s amennyiben a vonal visszafordul, akkor a „balról jobbra” elv a vízszintesen, egyenesen haladó vonalnál veendő figyelembe.
Egyes hangoknak többféle jele is van (a hagyomány határozza meg, hogy melyik szóban melyiket használják), és néhány betű kiejtése eltér a szó belsejében, illetve végén (szó végén ugyanis számos hang nem fordulhat elő).
A mássalhangzók neve mindig két tagból áll: hangértékükből (egy [a]-val kiegészítve), valamint a hagyományosan hozzájuk kapcsolt példaszavakból, amelyekben az adott betű előfordul. (A magyarban például a [j] hangot kétféle betű jelölheti, „j”, mint jég és „ly”, mint lyuk.)
Az egyes mássalhangzójeleknek saját tónusa van (magas, középső vagy mély). Ez a betűk kiejtését nem befolyásolja, viszont a szótagtípussal, valamint az esetleges tónusjellel együtt meghatározza az egész szótag tónusát (lásd lentebb).
A thai ábécé A thai ábécé a mássalhangzókat tartalmazza, valamint a speciális szerepű อ (a áng) betűt: ez magánhangzóval kezdődő szótagok elején néma kezdőbetűként használatos, és a magánhangzójelet veszi magára, nem szótagkezdő helyzetben pedig az [a] magánhangzót jelöl. – Két betű, amelyek „elavult”-ként szerepelnek, olyannyira elavult, hogy még a hozzájuk tartozó példaszóban sem fordulnak elő.
Az első sorban a betű thai neve szerepel, a másodikban az ebben szereplő példaszó jelentése, az utolsó kettőben pedig a szótag eleji és a szótag végi kiejtése angol (zárójelben), IPA- és magyar átírás szerint (félkövér betűvel). A mély tónusú betűk kékkel vannak jelölve, a középső tónusúak zölddel, a magasak pedig pirossal.
กka kájขkha khájฃkhkคkha khvájฅkhkฆkha rákhángงnga ngúจtya tyáncsirke tojás vízibivaly harang kígyó tányér(k) k(kh) kh(kh) kh(kh) kh(ng) ng(ch) ty/cs*(k) k(k) k(k) k(k) k(ng) ng(t) tฉcsa csingชcsa csángซsza szóฌcsa csőญja jingฎda csadáegyfajta kis cintányérelefántlánckét fanőtáncosok fejdísze(ch) cs(ch) cs(s) sz(ch) cs(y) j(d) d(–) –(t) t(t) t(–) –(n) nj(t) tฏta pátákฐtha (szan)thánฑtha (nang)monthóฒtha phútháoณna nénดda dékösztökealap, talapzatóriásfeleség (Ramakien)vén, öregemberkiskorú szerzetesgyerek(t) t(th) th(th) th(th) th(n) n(d) d(t) t(t) t(t) t(t) t(n) n(t) tตta táoถtha thungทtha tháhánธtha thongนna núบba bájmájteknősbékazsák, zacskókatonazászlópatkányfalevél(t) t(th) th(th) th(th) th(n) n(b) b(t) t(t) t(t) t(t) t(n) n(p) pปpa pláผpha phüngฝfa fáพpha phánฟfa fánภpha számpháohalméh [rovar]fedélegyfajta tálfogdzsunka(p) p(ph) ph(f) f(ph) ph(f) f(ph) ph(p) p(–) –(–) –(p) p(p) p(p) pมma máยja jákรra rűáลla lingวva venศsza szálálódémon, óriáshajómajomgyűrűpavilon(m) m(y) j(r) r(l) l(w) v(s) sz(m) m(y) j(n) n(n) n(w) v(t) tษsza rűsziสsza szűáหha hípฬla tyuláอa ángฮha nokhukremetetigrisládapapírsárkánytálbagoly(s) sz(s) sz(h) h(l) l(*) *(h) h(t) t(t) t(–) –(n) n(–) –(–) –
*: A Thai–magyar, magyar–thai kéziszótár szerint „ty”, a Keleti nevek magyar helyesírása szerint „cs”. Az előbbi annyiban szerencsésebb, hogy megkülönbözteti a „cs”-hez közel álló másik hangtól.
A betűalakok főbb eltérései a betűtípusok között Kezdőknek nehézséget okozhatnak például az alábbi eltérések:
(Megjegyzés: nem biztos, hogy minden eszközön az itt leírt betűtípusok jelennek meg.)
Betűnevetya tyántha thánnga ngúkha khvájkha khonTahoma,sans-serifจฐงคฅTimesNew Roman,serifจฐงคฅ
Az ábécé áttekintése hangérték és tónusok szerint
Az ábécé felbontható olyan blokkokra, amelyek mindig egy középső tónusú mássalhangzóval (vagy annak hiányában magassal) kezdődnek. Az egyes háttérszínek itt a megközelítőleg azonos képzéshelyű hangok betűit jelölik (valamint az eltérő helyen ejtett, de szintén összetartozó folyékony és más zengőhangokat).
BlokkKözépsőMagasMély Közös jegy1.กkขkhฃkhคkhฅkhฆkhงngVelárisok2.จtyฉcsชcsซszฌcsญjPalatálisok(és egy sz)3.ฎdฏtฐthฑthฒthณnAlveolárisok I. (bonyolultabb írásképűek)4.ดdตtถthทthธthนnAlveolárisok II. (egyszerűbb írásképűek)5.บbปpผphฝfพphฟfภphAjakhangok6.มmยjรrลlวvFolyékony és más zengőhangok7.ศszษszสszหhฬlA maradék: sz, h, l, a és ismét hอ*ฮh
Általánosságban megfigyelhető, hogy a leghátrébb képzett (veláris) hangok szerepelnek legelöl, utánuk következnek csoportonként az egyre előrébb képzett hangok, egészen az ajakhangokig, végül a folyékony hangok és pár más betű zárja a sort. Az első négy blokk végén szintén egy-egy folyékony hang szerepel.
Hangérték szerinti lista
A betű neve láthatóvá válik, ha föléje visszük az egérmutatót.
BilabiálisLabio-dentálisAlveolárisPoszt-alveolárisPalatálisVelárisLaringális/glottálisZárhangป*ผพ* ภบ* ฏต*ฐ ถฒ ฑท* ธฎด* ก*ข (ฃ)ค* (ฅ)ฆ อ*Nazális ม* ณ น* ง* Réshang ฝ ฟ*ซ* ศษ ส ห ฮ*Zár-rés hang(affrikáta) จ*ฉช* ฌ Pergőhang ร* Közelítőhang ญ ย* ว* Laterális közelítőhang ล* ฬ
* A jelölt betűk az adott hang alapértelmezett megfelelői például más nyelvekből való átíráskor. A ฑ betű a mellett a hangot is jelölheti. Ha a szótag végén nincs más mássalhangzó, a rövid magánhangzó után mindig glottális zárhang () áll (ez egy megformált, de ki nem ejtett [t]-hez hasonlít), szótag eleji magánhangzó előtt pedig néma betűként szerepel. A ญ betű a mellett a hangot is jelölheti.
Szótag végén eltérő hangértékű betűk A kiejtett szótag végén csak nyolcféle mássalhangzó fordulhat elő (p, t, k, n, m, ng, j, v), így szótagvégen az egyéb hangokat jelölő betűk is csak ezen hangértékek valamelyikével szerepelhetnek:
Változatlan hangértékűekป pฏ t ต tก kณ n น nSzótag végén eltérő hangértékűekบ bพ phฟ phภ phจ tyช csซ sz ศ sz ษ sz ส szฎ dด dฐ th ฑ th ฒ th ถ th ท th ธ thข kh ฃ kh ค kh ฅ kh ฆ khญ jร rล lฬ lA fentiek szótag végi hangértékeptkn
További lehetséges betűka szótag elején vagy végén:ม m ง ng ย j ว vSzótag végénnem fordulhatnak elő:ฉ cs ฌ cs ผ ph ฝ f ห h ฮ h
Összefoglaló bélyegkép|Bangkok teljes neve. A kiírt magánhangzók feketék a thai szövegben és az angol átírásban egyaránt; az implicit magánhangzók az átírásban megőrzik a barna alapszínt. A mély tónusú mássalhangzók kék színnel szerepelnek, a középsők zölddel, a magasak pedig pirossal.
Érdemes megfigyelni az alábbi ábrán a bal oldali oszlopot (zöld betűk) és a legalsó sort (kék betűk). Az itteni betűk által jelölt hangok egyértelműen egy bizonyos tónushoz köthetők: pusztán a kiejtésük alapján tudni lehet, hogy csakis középső, illetve mély tónusú betűvel íródnak. A bal oldali oszlopban álló (középső tónusú) betűk jórészt nem aspirált zárhangot jelölnek, a lenti sorban lévő (mély tónusú) betűk pedig folyékony és más zengőhangokat. Ezek azok, ahol a hang és a betű tónusa (ha a betű maga nem is mindig) egyértelműen egymáshoz rendelhető. A két jobb oldali oszlopban (pirossal és kékkel) szereplő hangok ezzel szemben azok, amelyeket két különböző tónusú betűvel (magassal vagy méllyel) lehet leírni: ezek az aspirált zárhangok és a réshangok.
T ต ฏ TH ฐ ถ TH ท ธ ฑ ฒ TY จ CS ฉ CS ช ฌ K ก KH ข KH ค ฆ P ป PH ผ PH พ ภ B บ F ฝ F ฟ A อ H ห H ฮ D ด ฎ SZ ศ ษ ส SZ ซ NG ง V ว R ร M ม N น ณ J ญ ย L ล ฬ
Minthogy a betűk nagyobb része mély tónusú, könnyebb a középső és a magas tónusúakat megjegyezni, például ilyen elrendezésben (amely részben a hangtani összefüggéseket is tükrözi):
KözépsőtónusúakMegjegyzésก จ อ vegyes:k, ty, aบ ด ฎ zöngés zárhangok:b, d, dป ต ฏ zöngétlen zárhangok:p, t, t
MagastónusúakMegjegyzésข ถ ฐ ผ zöngétlen zárhangok:kh, th, th, phฉ ฝ cs és a (ph alatt) fษ ศ ส ห három sz és egy haz ábécé végén
Összevetésképpen a mély tónusúak táblázata:
MélytónusúakMegjegyzésฑ ฒ ท ธ zöngétlen zárhangok:th 4×ค ฆ ภ พ zöngétlen zárhangok:kh és ph 2-2×ช ฌ ซ ฮ ฟ zöngétlen rés- és zár-rés hangok:cs 2×, sz, h, fน ณ ย ญ ล ฬ kétféle betűvel jelölt szonoránsok:n, j, l 2-2×ม ง ว ร egyféle betűvel jelölt szonoránsok:m, ng, v, rA felső három sor betűinek a magas tónusúak közt is vanmegfelelője (a legtöbbnek +1, a th-nak +2, az sz-nek +3),az alsó két sor betűinek nincs.
Alak szerinti felosztás Alább egy lehetséges osztályozás található, amely a függőleges vonalak számát és az átkötés típusát veszi figyelembe; a hasonló alakú betűket igyekszik egymás mellett szerepeltetni.
Egy függőleges vonalat tartalmazó betűk งnga ngú วva ven รra rűá จtya tyán ฐtha thán
Két függőleges vonalat tartalmazó betűk Kapus típussimaดda dék คkha khváj ศsza száláhorpadtทtha tháhán ฑtha monthó หha hípmegtört ตta táo (ฅ) kha khonhasított กka káj ถtha thung ภpha számpháo ฎda csadá ฏta pátákfedettลla ling สsza szűáTalpas típusnyitottบba bájmáj ปpa plá ษsza rűszí ยja jákszűkültขkha kháj (ฃ) kha khuát ชcsa csáng ซsza szófedettอa áng (magánhangzó-jelölő) ฮha nokhuk ธtha thongKötött típusfedetlenนna nú มma má ฆkha rákhángfedettฉcsa csingCakkos típuskis cakkosผpha phüng ฝfa fánagy cakkosพpha phán ฟfa fán ฬla tyulá
Három függőleges vonalat tartalmazó betűk kötöttณna nén ฌcsa cső ฒtha pútháotalpasญja jing
Egy másik, alak szerinti elrendezés
A magánhangzók A magánhangzókat kiegészítő jelekkel jelölik, amelyek az előbbiek elé, mögé, alá vagy fölé, esetenként köré (elé és mögé) kerülnek. Mivel a magánhangzó helyét nem a kiejtés, hanem az írásszabályok határozzák meg, az alapértelmezés az, hogy a szótagból előbb a mássalhangzót ejtjük (a leírott sorrendtől függetlenül). A magánhangzós kezdetű szótagok magánhangzóját egy speciális betű, az อ (a) jeléhez illesztik hozzá. Zárt szótagokban a rövid /o/ hang jelöletlen, nyílt szótagokban pedig a rövid /a/, tehát ha egy szótagban nincs kitéve magánhangzó, akkor zárt vagy nyílt jellegétől függően a megfelelő magánhangzóval olvasandó.
Egyszerű magánhangzók Az alábbi táblázatban nagykötőjel szerepel a mássalhangzó helyén, amely alá/fölé/mellé a magánhangzókat illesztjük. A magánhangzók táblázatában általában csak az alapértelmezett, nyílt (magánhangzóra végződő) szótagbeli jelüket tüntetik fel (ezért beszélnek 18 egyszerű magánhangzóról); zárt (mássalhangzós végű) szótagokban azonban egy-két esetben eltér a jelölésük: ezeknél a két jelet külön sorban, „ny” és „z” betűkkel jelöljük. A rövid magánhangzó jele számos esetben a megfelelő hosszú magánhangzó jeléből származik: nyílt szótagokban többnyire az utána tett ะ jellel, zárt szótagban pedig nemritkán a föléje illesztett rövidítőjellel ( ◌็ ).
A két középen képzett hang (/ɯ/ és /ɤ/) rendre a magyar ű-re és ő-re hasonlít (IPA /y/ és /ø/), de abban különböznek tőlük, hogy hátul képzettek és ajakkerekítés nélküliek (az orosz jerü, illetve annak eggyel nyíltabb változata). Az /ɔ/-val jelölt hang a magyarban nem fordul elő: az o-nál zártabb, az a-nál nyíltabb hangot jelöl (mint az angol law szó végén). Az /e/ jel a magyar é-nek jelöli a rövid és hosszú változatát, az /ɛ/ a magyar e-nek, az /a/ pedig a magyar á-nak.