Franjo Tuđman (kiejtés: Frányó Tugymán, Veliko Trgovišće, 1922. május 14. – Zágráb, 1999. december 10.) horvát történész és politikus, a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) elnöke, a független Horvátország első államfője (1990-1999), előtte 1990 májusától júliusáig a Horvát Szocialista Köztársaság Elnökségének utolsó elnöke volt.
Élete Ifjúkora Franjo Tuđman 1922. május 14-én született Veliko Trgovišćében, az észak-horvátországi Zagorje régió egyik falujában, amely akkor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része volt. A család nem sokkal a születése után költözött a ma szülőházaként megjelölt házba.Žanić, Ivo. 2002. "South Slav Traditional Culture as a Means to Political Legitimization." In: Sanimir Resić and Barbara Törnquist-Plewa (szerk.), The Balkans in Focus. Cultural Boundaries in Europe, pp. 45–58. Lund: Nordic Academic Press, p. 53.Krile, A.B. "Počasti i polemike oko rodne kuće." Slobodna Dalmacija (15 May 2003). Apja, Stjepan a helyi kocsmát vezette, és a Horvát Parasztpárt (HSS) aktív tagja volt. 16 évig volt a Veliko Trgovišće-i HSS alapszervezet elnöke, 1925–1941 között, majd 1936-ban és 1938-ban pedig Veliko Trgovišće polgármesterévé választották. Apjának testvérei Mato, Andraš és Juraj, az Egyesült Államokba emigráltak. Egy másik testvér, Valentin is megpróbált kivándorolni, de egy utazási baleset megakadályozta, és Veliko Trgovišćében tartotta, ahol (képzetlen) állatorvosként dolgozott.
Franjón kívül Stjepan Tuđmannak volt egy lánya, Danica Ana (aki csecsemőként halt meg), és két fia, Ivica (1924-ben született) és Stjepan „Štefek” (1926-ban született). Franjo Tuđman mindössze hét éves volt, amikor édesanyja, Justina az ötödik gyermek szülés közben meghalt. Tuđman édesanyja, ellentétben apjával és mostohaanyjával hithű katolikus volt. Apja, akárcsak Stjepan Radić, antiklerikális beállítottságú volt, és az ifjú Franjo is átvette nézeteit. Tuđman 1929. szeptember 15. és 1933. június 30. között szülőfalujában járt elemi iskolába, ahol kiváló tanuló volt. 1935 őszétől járt középiskolába. Egyes források szerint a helyi plébánia segítette a fiatal Franjót továbbtanulni, sőt tanára még papi nevelést is javasolt. 15 éves korában apja Zágrábba hozta, ahol találkozott Vladko Mačekkel, a HSS elnökével. Franjo kezdetben a HSS-t kedvelte, de később a kommunizmus felé fordult. 1940. november 5-én a szovjet októberi forradalom évfordulóját ünneplő diáktüntetéseken letartóztatták.
A második világháborúban 1941. április 10-én, amikor Slavko Kvaternik kikiáltotta a Független Horvát Államot (NDH), a náci Németország és a fasiszta Olaszország bábállamát, Tuđman otthagyta az iskolát, és barátjával, Vlado Stoparral illegális újságokat kezdett terjeszteni. 1942 elején Marko Belinić beszervezte a jugoszláv partizánok közé. Édesapja is csatlakozott a partizánokhoz, és alapítója lett a Horvátországi Nemzeti Felszabadító Állami Antifasiszta Tanácsnak (ZAVNOH). Tuđman elmondása szerint apját az usztasa, az NDH-t irányító fasiszta és ultranacionalista szervezet letartóztatta, egyik testvérét pedig koncentrációs táborba zárták. Végül mindkettőjüknek sikerült életben maradnia, ellentétben a legfiatalabb testvérrel, Stjepannal, akit a partizánokat üldöző Gestapo ölt meg 1943-ban. Tuđman hamis dokumentumokkal ingázott Zágráb és a Zagorje között, amelyek alapján a horvát honvédség tagjaként azonosították. Zagorjében segített megszervezni egy partizánhadosztályt. 1942. május 11-én, miközben Belinić levelét vitte, az usztasák letartóztatták, de a rendőrségről sikerült megszöknie. 250px|bélyegkép|balra|Tuđman szülőháza Veliko Trgovišćén Katonai pályája 1945 januárjától Tuđman különböző, Jugoszlávia felszabadításán dolgozó katonai szervezetekben dolgozott. 1945. május 25-én a belgrádi városi tanácson feleségül vette Ankica Žumbart. Ily módon akarták megerősíteni a kommunista mozgalomba vetett hitüket a vallásos rituálékkal szemben. (1945 májusában alkotta meg a kormány azt a törvényt, amely lehetővé tette a polgári esküvőket, kivonva őket az egyházi joghatóság alól.) Még aznap visszatértek dolgozni. 1946. április 26-án apját, Stjepant és mostohaanyját holtan találták. Tuđman soha nem tisztázta haláluk körülményeit. A rendőrség szerint apja, Stjepan megölte feleségét, majd önmagát is. Más elméletek az usztasa gerillákat és a jugoszláv titkosrendőrség (OZNA) tagjait vádolják a gyilkossággal. Franjo és Ankica csak a háború után, Belgrádban szerezték meg a középiskolai végzettséget. Franjo 1945-ben a Partizán Gimnáziumban érettségizett, Ankica pedig öt szemesztert végzett angolból a Jugoszláv Külügyminisztériumban. 200px|bélyegkép|jobbra|Tuđman fiatal partizánként Ezután Tuđman hivatalosan is katonai pályára lépett, 1953-ban ezredessé léptették elő. 1954. május 23-án a JSD Partizan Beograd sportegyesület titkára, 1958 májusában pedig elnöke lett. Ő volt az első ezredesi rangú tiszt, aki ezt a pozíciót betöltötte (minden korábbi birtokosa tábornok volt). Azért helyezték ebbe a pozícióba, hogy megoldja a klubon belüli adminisztrációs problémákat, különös tekintettel a futball szakosztályra. Amikor oda érkezett, a JSD Partizan egyfajta hírszerzési csatatér volt, ahol az UDBA és a KOS vezetői küzdöttek a befolyásért. Emiatt a klubok, különösen a futball szakosztály (annak ellenére, hogy figyelemre méltó és jó játékosaik voltak) rossz eredményeket értek el. Klubelnöksége idején vette fel a klub a mai napig használt fekete-fehér csíkos színeket. Tuđmant a színek és a mezek kiválasztásában az olasz Juventus FC ihlette. Tuđman egy olyan klubot akart létrehozni, amelynek pánjugoszláv imázsa lenne, és szembeszállna a kizárólag szerb arculattal rendelkező SD Crvena Zvezdával. Stjepan Bobek (az FK Partizan korábbi játékosa) azonban azt állította, hogy az egységes színek ötlete valójában az övé volt, amit továbbadott Tuđmannak.
Tuđman közben, mint sok olyan tiszt, aki nem rendelkezett hivatalos katonai végzettséggel a belgrádi katonai akadémiára járt, ahol kitűnő tanulóként 1957. július 18-án végzett. Egyik tanára a jövőbeni tanácsadója, Dušan Bilandžić volt. 1959-ben vezérőrnaggyá léptették elő. 38 évesen ő lett a jugoszláv hadsereg legfiatalabb tábornoka. Előléptetése nem volt kirívó, de szokatlan volt egy horvát esetében, mert a szerbek és montenegróiak nagyobb valószínűséggel váltak magas rangú tisztekké. 1962-ben a hadsereg tábornokainak 70%-át szerbek és montenegróiak tették ki. Tuđman ekkor Belgrádban élt, ahol három gyermeke született.Obituary, theguardian.com; Hozzáférés:2015. július 19. 200px|bélyegkép|balra|Tuđman a jugoszláv hadsereg vezérőrnagyaként Történészi pályája Tuđman előtt fényes katonai karrier állt, de ő mégis a tudományos életpályát választotta. 1961-ben saját kérésére otthagyta az aktív katonai szolgálatot, és a Horvátországi Munkásmozgalom Történeti Intézetében kezdett dolgozni, amelynek 1967-ig igazgatója volt. 1963-ban a Zágrábi Egyetem Politikatudományi Karának professzora lett, ahol a „Szocialista forradalom és kortárs nemzeti történelem” című kurzust tartotta. A horvát történelem egyre erősödő sajátságos értelmezése azonban a Zágrábi Egyetem számos professzorát, köztük Mirjana Grosst és Ljubo Bobant ellene fordította. 1964 áprilisában Boban nacionalistának minősítette Tuđmant. A Tuđman vezetése alatt álló intézet a jugoszláv történelem alternatív értelmezésének forrásává vált, ami összeütközésbe került a hivatalos jugoszláv történetírással, de Tuđmannak nem volt megfelelő tudományos fokozata, hogy történészként elismertesse magát. Kezdte felismerni, hogy pozíciójának megtartásához doktori címet kell szereznie. Disszertációja „A jugoszláv monarchia válságának okai az 1918-as egyesüléstől az 1941-es összeomlásig” (Uzroci krize monarhističke Jugoslavije od ujedinjenja 1918. do sloma 1941. Zagreb, 1965.) címet viselte, mely összeállítás volt néhány korábban megjelent munkájából. A Zágrábi Egyetem Filozófiai Kara elutasította disszertációját, azzal az indokkal, hogy annak egyes részei már megjelentek. A Zárai Bölcsészettudományi Kar (akkor a Zágrábi Egyetem, ma Zárai Egyetem része) azonban elfogadta, és 1965. december 28-án megszerezte doktori fokozatot.
Disszertációjában kijelentette, hogy a Jugoszláv Királyság összeomlásának elsődleges oka az elnyomó és korrupt rezsim volt. Ez ellentétben áll a kortárs, főáramú jugoszláv történetírással, amely a horvát nacionalizmust tartotta elsődleges okának. Bogdanov és Milutinović (mindketten szerbek) nem tiltakoztak ez ellen, a zágrábi székhelyű Naprijed kiadó azonban felmondta a szerződést, miután Tuđman megtagadta a könyv néhány vitatott kijelentésének megváltoztatását. Tuđman nyilvánosan támogatta a horvát irodalmi nyelv nevéről és státuszáról szóló Nyilatkozat céljait is. Emiatt zágrábi Horvát Parlament és a Horvát Kommunisták Szövetsége megtámadta, és az általa irányított intézet igazgatósága Tuđman lemondását kérte. 1966 decemberében Ljubo Boban plágiummal vádolta meg Tuđmant, kijelentve, hogy doktori disszertációjának négyötödét az ő munkáiból állította össze. Állításának alátámasztására Boban a Forum magazinban korábban megjelent cikkekből, és saját téziséből nyújtott meggyőző bizonyítékokat. Tuđmant ezután kizárták az intézetből, és 1967-ben nyugdíjba vonulásra kényszerítették.
Összetűzései a kommunista rendszerrel A partizánháborúról szóló könyve mellett Tuđman cikksorozatot írt a jugoszláv szocialista berendezkedés kritikájáról. Legfontosabb könyve ebből az időszakból a „Nagy eszmék és kis nemzetek” (Velike ideje i mali narodi, Zagreb, 1969.), egy politikatörténeti monográfia, amely a nemzeti és társadalmi elemek összekapcsolódását illetően a világháború alatti a jugoszláv forradalmi háborúban, összeütközésbe hozta a jugoszláv kommunista elit központi dogmáival.
1970-ben a Horvát Írószövetség tagja lett. 1972-ben két év börtönbüntetésre ítélték a horvát tavasz idején folytatott felforgató tevékenységéért. Tuđman saját elmondása szerint Josip Broz Tito jugoszláv elnök személyesen lépett közbe, hogy a bíróság tanúsítson engedékenységet Tuđman ügyében, megkímélve őt egy hosszabb börtönbüntetéstől. A szocialista Horvátország hatóságai emellett kémkedés vádjával szándékoztak vádat emelni Tuđman ellen, amiért 15-20 év szigorított börtönbüntetést is kiszabhattak volna, de a vádat Tito enyhítette. Más források megemlítik, hogy Miroslav Krleža író lobbizott Tuđman mellett. Büntetését végül Tito kormánya enyhítette, és Tuđmant kilenc hónap letöltése után szabadon engedték.