Sylvester Gardenzio Stallone (közismert becenevén Sly) (New York, 1946. július 6. –) Golden Globe-díjas olasz–francia–zsidóMai születésnapos Sylvester Stallone, a 70 éves meglepetés származású amerikai színész, filmrendező, forgatókönyvíró és festő.http://viola.bz/exhibition-paintings-sylvester-stallone-moscow/ Legnagyobb sikereit akciófilmekkel, különösen a Rocky és a Rambo-sorozattal érte el, de más műfajokban, például vígjátékokban és filmdrámákban is kipróbálta magát. Az 1980-as és 1990-es évek egyik legmeghatározóbb akciófilmsztárjaként tartják számon Arnold Schwarzenegger, Jean-Claude Van Damme és Bruce Willis mellett, de napjainkban is nagy népszerűségnek örvend. A színésznek három házasságából öt gyermeke született, 1997-ben vette feleségül jelenlegi hitvesét, Jennifer Flavin modellt. Családtagjai közül énekes-színész testvére, Frank Stallone a legismertebb.
Sport, majd drámaművészeti tanulmányai után első komolyabb szerepét 1974-ben A Lordok Bandája című filmben kapta. 1976-ban eljátszotta az általa írt Rocky címszerepét és ezzel egy csapásra ünnepelt sztár lett. 1982-ben forgatta a híres Rambo-sorozat első darabját, közben az Életben maradni című film rendezésével kirándulást tett a zenés műfajban is. A kilencvenes években akciófilmek és vígjátékok egész sorában alakított főszerepet: Oscar (1991), Állj, vagy lő a mamám! (1992), Cliffhanger – Függő játszma (1993), A pusztító (1993), A specialista (1994), Dredd bíró (1995), Bérgyilkosok (1995).
A 2000-es évek első évtizedeiben bemutatott, fontosabb filmjei közé tartozik a Rocky Balboa (2006), a John Rambo (2008), illetve a 2010-es The Expendables – A feláldozhatók, annak 2012-es folytatása, The Expendables – A feláldozhatók 2., valamint a 2014-ben megjelent harmadik rész, a The Expendables – A feláldozhatók 3.. 2015-ben került a mozikba a legújabb Rocky film, a Creed: Apollo fia alakításáért Stallone több díjat és jelölést kapott, köztük egy Golden Globe-díjat és egy Oscar-jelölést.
2023-ban Sly címmel mutattak be dokumentumfilmet az életéről.
Életrajz Sylvester Stallone Manhattanben, New Yorkban született, a Hell’s Kitchen városnegyedben. Édesanyja Jacqueline „Jackie” Stallone (sz. Labofish) csillagjós, táncosnő, apja Frank Stallone fodrász, aki Olaszországból, Gioia del Colle városából emigrált. Stallone születésekor az orvos fogót használt, ezzel megsértve egy ideget, ebből adódóan a csecsemő arcának bal oldala részlegesen lebénult. Ez eredményezte ajkának jellegzetes állását és későbbi nehezen érthető beszédét, amely miatt gyerektársai sokat csúfolták. Állapota és családja rossz anyagi helyzete mellett sorsát tovább nehezítette, hogy szüleinek házassága felbomlóban volt, Stallone gyermekkorának egy részét nevelőotthonokban töltötte. Amikor 1957-ben szülei elváltak, a tizenegy éves fiú szigorú apjánál maradt.
15 éves korában Stallone Philadelphiába költözött édesanyjához és annak új férjéhez. A korábbi években felgyülemlett agresszióját, melyet társai piszkálódásai és az egyedüllét váltott ki belőle, sportolással igyekezett levezetni; ekkoriban kezdett el súlyt emelni, vívni és diszkoszt vetni, de tagja lett a Deveraux középiskola futballcsapatának is. Az 1960-as években sportösztöndíjjal a leysini American College of Switzerland hallgatója volt, itt ismerkedett meg a színészkedéssel. Hazatérése után az University of Miamin drámát kezdett tanulni, azonban a diploma megszerzése előtt úgy döntött, félbehagyja tanulmányait és New Yorkba költözik, hogy megvalósítsa álmát és színész lehessen.
Filmes karrier
A '70-es évek: Kezdeti filmes próbálkozások és a nagy áttörés – Rocky bélyegkép|190px|Stallone az Ö.K.Ö.L. című film premierje után, 1978
Stallone számos meghallgatáson vett részt, de csupán alkalmi színpadi szerepeket kapott, így kénytelen volt első filmes alakítását a The Party at Kitty and Stud's (később Italian Stallion) címen futó 1970-es pornófilmben nyújtani. Ugyanebben az évben a Stallone – A lázadó című filmdrámában szerepelt. Legtöbb korai filmjében csupán statisztaként tűnik fel, például Woody Allen Banánköztársaság (1971) című vígjátékában bűnözőt alakít, a Klute című krimiben (1974) pedig egy táncoló férfit. Stallone részt vett A Keresztapa című film szereplőválogatásán, de elutasították. Első filmfőszerepét A Lordok Bandája című filmben játszotta, 1974-ben, amelynek forgatókönyvét is ő jegyzi, ezzel mérsékeltebb sikert ért el. 1975-ben még olyan filmekben kapott kisebb szerepeket, mint A második utca foglyai, amelyben Jack Lemmon mellett tűnik fel néhány pillanatra, a Capone című kis költségvetésű maffiafilm, a Kedvesem, Isten veled! vagy az azóta klasszikussá vált Halálos futam 2000. Ugyanabban az évben szerepel a Kojak című krimisorozat egyik epizódjában is. Egy nyomozót alakít, aki egy késes gyilkos üldözése közben tévedésből lelő egy 10 éves fiút. 1975-ben a rossz zsarut játszotta a Kojak 3. évad 3-adik, az "A Testvérem az ellenségem" című részében.
1976-ban Stallone a Flúgos futam egy kisebb szerepével indított, majd pályafutásában bekövetkezett a fordulópont, ugyanis Irwin Winkler és Robert Chartoff producernek megtetszett Stallone egyik forgatókönyve, mely egy philadelphiai bokszoló életéről szólt, és jelentősebb pénzösszeg fejében hajlandóak voltak megvenni azt. Stallone-nak mindössze egy kikötése volt: ő akarta eljátszani a film főszerepét. Szinte mindenki próbálta lebeszélni erről, még a saját édesanyja is, de Stallone hajthatatlan volt, mert tudta ez élete legnagyobb lehetősége. Végül sikerült meggyőznie a producereket és ő formálhatta meg a bokszoló Rocky Balboa alakját. Az 1976-ban bemutatott Rocky című film váratlan siker lett az egész világon; bevételi rekordokat döntött, tíz Oscar-jelölést kapott, ebből hármat nyert el (legjobb film, legjobb rendező, legjobb vágás). és Sylvester Stallone egy csapásra az A-listás hírességek között találta magát. A film alapötletét egy hírhedt Muhammad Ali–Chuck Wepner mérkőzés ihlette, a forgatókönyv csupán három nap alatt készült el, a költségvetés szokatlanul alacsony, egymillió dollár volt.
A következő filmes szerep 1978-ban jött el Stallone számára, egy magyar származású kamionsofőrt alakított az Ö.K.Ö.L. című filmben, majd az Édenkert a sikátorban című filmben először próbálta ki magát rendezőként. Három évvel a nagy sikerű Rocky után Stallone elkészítette a film folytatását, amelynek ismételten ő írta a forgatókönyvét, és a rendezést is ő vállalta. A Rocky II. sikeresnek bizonyult, a bevételeket tekintve túlszárnyalta az első részt, és tovább növelte Sylvester Stallone filmes hírnevét.
A '80-as évek: Rambo és újabb akciófilmes szerepek bélyeg|bal|140px|1984-ban Az 1980-as évek elején Michael Caine és Pelé oldalán szerepelt a Menekülés a győzelembeBudapesten forgatott külföldi filmek (Escape to Victory, 1981) című filmben, amelyben második világháborús hadifoglyot alakít, akinek részt kell vennie egy nácik által rendezett, propagandacélokat szolgáló futballmeccsen. Sly ezután – szintén 1981-ben – a Fantom az éjszakában (Nighthawks) című krimiben tűnt fel, mint New York-i rendőr, aki macska-egér játékot űz egy külföldi terroristával (ellenfelét Rutger Hauer alakítja).
Stallone másik nagy filmes sikerét John J. Rambo, egy vietnámi veterán megformálásával érte el, a Rambo – Első vér (First Blood) című 1982-es filmben. A későbbi Rambo-sorozat első része kritikai és jegyeladási szempontból is kedvező fogadtatásban részesült, és megjelenése óta kultuszfilmnek számít, a Stallone által megformált főhős, John J. Rambo pedig Rocky Balboához hasonlóan közismert filmes ikonná vált. A kritikusok magasztalták Stallone alakítását, és méltányolták a karakter emberi mivoltának kihangsúlyozását, amely szerintük az eredeti regényből és a későbbi filmekből is hiányzott. Az eredeti filmet a nyolcvanas évek folyamán még két folytatás követte; a Rambo II. (1985) és a Rambo III. (1988). Ezek pénzügyi értelemben véve szintén sikeresek voltak, kritikai szempontból már kevésbé. Stallone eközben folytatta a Rocky-sorozatot, és megrendezte a Rocky III.-at (1982), majd 1985-ben a Rocky IV.-et (amely az ellenfelét, Ivan Dragót alakító Dolph Lundgren számára a filmes áttörést jelentette).
Emellett, hogy ne kategorizálják be a „tipikus nehézfiú” szerepbe, Sly más műfajokban is kipróbálta magát, például egy vígjátékban, az Énekes izompacsirtában (Rhinestone, 1984), vagy a Túl a csúcson (Over the Top, 1987) című filmdrámában, melyben kamionsofőrt alakít, aki egy rangos szkander-bajnokságra készül, és eközben rég elhagyott fiával is rendeznie kell kapcsolatát. Azonban ezen filmek egyike sem aratott elsöprő sikert sem a közönség, sem a kritikusok körében. A bosszú börtönében (Lock Up) című 1989-es filmben ártatlanul elítélt férfit játszik, aki olyan fegyházba kerül, ahol a börtönigazgató (Donald Sutherland) egy régi sérelem miatt akar bosszút állni rajta.
Az olyan akciófilmjei, mint a Kobra (Cobra, 1986) és a Tango és Cash (Tango & Cash, 1989) viszont folytatták a sikersorozatot és a színésznek segítettek újból felkeltenie korábbi rajongói figyelmét. 1983-ban Stallone megírta a korábbi sikerfilm, a Szombat esti láz folytatását, Életben maradni (Stayin' Alive) címmel, amelyet rendezőként is jegyez.
1990–2002: Sikerfilmek, majd hanyatlás bélyegkép|jobbra|250px|Brigitte Nielsennel és a Reagan házaspárral a Fehér Házban, 1985
Az 1990-es évek elején Stallone elkészítette a Rocky ötödik részét, melyet akkoriban a Rocky-sorozat utolsó részének szánt. A film azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket; bevétel szempontjából kudarcot vallott, valamint a rajongóknak sem tetszett, mert szerintük a film nem volt méltó befejezése a sorozatnak.
A kudarc után Stallone visszatért a komédiázáshoz és két vígjátékban vállalt főszerepet: az Oscar (1991) című filmben egy gengszterfőnököt formál meg, aki látszólag megpróbál jó útra térni. Az Állj, vagy lő a mamám! (Stop! Or My Mom Will Shoot, 1992) című vígjátékban pedig egy nyomozót alakít, akinek a váratlanul hozzá költöző anyja forgatja fel az életét. Ezek a filmek azonban nem arattak sikert, sem a kritikusok, sem pedig a közönség körében és bevételi szempontból is óriási bukásnak számítottak. Stallone ezután visszatért az akciófilmes műfajba és 1993-ban sikert aratott a Cliffhanger – Függő játszma (Cliffhanger) című filmmel, amelyet társforgatókönyv-íróként is jegyzett és amely világszerte 255 millió dolláros bevételt hozott. Még ebben az évben bemutatták a futurisztikus környezetben játszódó A pusztító (Demolition Man) című filmet, melyben ellenfelét Wesley Snipes játszotta, filmbéli társa pedig az akkoriban híressé váló Sandra Bullock volt. 1994-ben következett A specialista (The Specialist) című akciófilm, amelyben Sly egy robbanásszakértőt alakít, partnere Sharon Stone. Ezek a két utóbbi film szintén kedvező fogadtatásra lelt; A pusztító 159, míg A specialista több mint 170 millió dolláros bevételt hozott világszerte.
1995-ben Stallone eljátszotta a címszerepet a Dredd bíró (Judge Dredd) című képregényfilmben, amely a közönség és a kritikusok körében nem aratott osztatlan sikert, ennek ellenére az Államokon kívül magas bevételt hozott. A szintén ebben az évben készített Bérgyilkosok (Assassins) című krimi-thriller már kedvezőbb fogadtatásban részesült. 1996-ban a Daylight – Alagút a halálba (Daylight) című katasztrófafilmben szerepelt.
Sly-nak nem sikerült újra megismételnie a Rocky sikerét, azonban az 1997-es Cop Land című bűnügyi drámában nyújtott alakítását elismerték a kritikusok – habár a film jegyeladási szempontból sikertelen volt – és az 1997-es Stockholmi Filmfesztiválon megkapta a legjobb színésznek járó díjat (Érdekesség, hogy a színész a szerep kedvéért mintegy 14 kilogramm súlyfelesleget szedett magára). Stallone 1999-ben a hangját kölcsönözte a Z, a hangya (Antz) című komputeranimációs filmben.