One Sweet Day egy amerikai énekes‑dalszerző, Mariah Carey és a Boyz II Men közös dala. Az előadók a számot Walter Afanasieff‑fel együtt írták, aki Carey‑vel közösen a dal társproducere is volt. A dalt az alkotók életében jelen lévő emberek, valamint az AIDS áldozatai inspirálták. A „One Sweet Day” a szeretteik elvesztését gyászoló énekesekről szól, akik reménykednek abban, hogy egy napon újra találkozhatnak velük a mennyben. A dal egy szentimentális ballada, amelyet az R&B és a pop hatásai formálnak; billentyűs hangszerek, szintetizátorok és gitár hallható benne. A Columbia Records 1995. november 13‑án adta ki, Carey ötödik stúdióalbumának, a Daydream (1995) második kislemezeként.
Megjelenésekor a „One Sweet Day” széles körű kritikai elismerést kapott az érzelmileg erős, gyászról és veszteségről szóló szövegéért, valamint Carey és a Boyz II Men vokális teljesítményéért. A zenei kritikusok a Daydream egyik kiemelkedő darjaként azonosították. A dal első helyet ért el Kanadában, Új‑Zélandon, Dél‑Afrikában és az Egyesült Államokban, valamint top 10‑be került Ausztráliában, Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Írországban, Hollandiában, Norvégiában, Panamában, Svédországban és az Egyesült Királyságban. Az USA‑ban a „One Sweet Day” a negyedik olyan dal lett, amely első helyen debütált a Billboard Hot 100 listán, és 16 egymást követő hétig maradt a csúcson, amivel megdöntötte a leghosszabb ideig listavezető dal rekordját; ezt a csúcsot 23 évig tartotta.
A dal videóklipjét Larry Jordan rendezte; a felvételen Carey és a Boyz II Men látható a stúdióban és a felvételi folyamat közben. Mivel mindkét előadónak rendkívül zsúfolt volt a menetrendje, nem volt lehetőség teljes értékű, nagy költségvetésű videó készítésére. A dalt előadták a 38.Grammy-díjátadón, (1996) valamint Diána walesi hercegné 1997-es emlékünnepségén is. Carey a legtöbb koncertturnéján és rezidenciafellépésén is énekelte, először a Daydream World Tour során, 1996-ban. A kritikusok utólag is nagyra értékelték a „One Sweet Day”-t, és Carey dalai között kiemelkedő helyen tartják számon. A szám szerepel Carey válogatásalbumain: #1's (1998), Greatest Hits (2001), The Ballads (2008) és #1 to Infinity (2015).
Előzmények és összetétel A „Dreamlover” amerikai énekes‑dalszerző Mariah Carey harmadik stúdióalbumának, a Music Box (1993) vezető kislemezeként jelent meg. A dal egy középtempójú pop szám, és egyes kritikusok szerint Carey első kísérlete volt az R&B irányába. Első karácsonyi albuma, Merry Christmas (1994) megjelenésére Carey már hét dalt felvett ötödik stúdióalbumához, a Daydream (1995) című lemezhez. Egyre nagyobb kreatív kontrollt keresett a munkája felett, és egyre tudatosabban követte azokat az R&B‑ és hiphop hatásokat, amelyeket régóta csodált.
Carey korábban már dolgozott közeli barátjával és zenei producerével, David Cole‑lal két stúdióalbumán, az Emotions (1991) és a Music Box lemezen, valamint az MTV Unplugged projektjén (1992). Cole 1995‑ös halála után Carey egy olyan dal írásába kezdett, amely arról szól, hogyan változtathatja meg egy közeli személy elvesztése az ember életét és szemléletét. Carey már kidolgozott egy „kezdeti ötletet” a dalhoz Walter Afanasieff‑fel, és a refrént is megírta. Mivel nagy csodálója volt a munkásságuknak, szeretett volna együttműködni az amerikai vokál együttes, a Boyz II Men tagjaival, ezért félretette a dalt, mondván, nem akarja befejezni, mert „a mi dalunk lehet, ha azt együtt csináljuk meg”.
Miután találkozott a Boyz II Men tagjaival, Carey megtudta, hogy az együttes egyik tagja, Nathan Morris egy hasonló dalt dolgozott ki a csapat számára, amelyet Khalil Rountree‑nek, a nemrég elhunyt turnémenedzserüknek szántak. Carey szerint a dal „lényegében ugyanazokat a szövegeket” tartalmazta, és „ugyanarra a hangnemi menetre” illeszkedett. Carey refrénjét és koncepcióját felhasználva, valamint az együttes által létrehozott dallammal együtt közösen írták és komponálták meg a számot. A felvétel társproducere Carey és Afanasieff volt; utóbbi továbbfejlesztette a dallamot, és további groove‑okat és ütemeket épített bele. Ahogy haladt a munka a dalon, Carey további sorokkal bővítette a refrént, hogy az jobban rezonáljon azokra, akiket érintett az AIDS járvány, amely az 1990‑es évek közepén tetőzött. Nővérét, Alison Carey‑t 1988‑ban, 27 éves korában HIV‑vel diagnosztizálták, ami megterhelte a kapcsolatukat.
Kompozíció
"One Sweet Day" egy szentimentális R&B és pop ballada, amely négy perc és negyvenegy másodperc hosszú. A Grammy-díj weboldalán író újságíró, Ana Monroy Yglesias, a dalt slow jam‑ként jellemezte. Carey a dalszöveget Afanasieff‑fel és a Boyz II Men négy tagjával — Michael McCary, Nathan Morris, Wanya Morris és Shawn Stockman — együtt írta, míg a zenét ő és Afanasieff komponálták. Dan Shea játszotta a billentyűs hangszereket, a szintetizátorokat, valamint a dob‑ és ritmusprogramozást, míg Dann Huff gitáron játszott. Shea és Afanasieff mindketten elektronikus úton dolgoztak a szintetizátor basszus hangzással. A felvételt David Gleeson, Jay Healy és Dana Jon Chappelle hangmérnökök készítették a WallyWorld stúdióban (San Rafael, California), valamint a the Hit Factory stúdióban New Yorkban. Ezután Mick Guzauski keverte a Sony Music Studios létesítményében New York Cityben, majd Bob Ludwig maszterelte a Gateway Mastering stúdióban.
A kritikusok a „One Sweet Day”-t úgy értelmezték, mint párbeszédet az elbeszélő és egy elhunyt szerette között, ahol az elbeszélő megbánást fejez ki azok miatt a kimondatlan dolgok miatt. Az elbeszélő annak reményében énekel, hogy egy napon újra találkozhatnak, és hisz abban, hogy elhunyt szeretteivel ismét találkozni fog amennyben. A dal témái a vágyakozás, a szomorúság és a remény köré épülnek; ahogy Tom Breihan, a Stereogum szerzője írta, a dal egyetemes veszteségélményt közvetít. A zenei kommentátor Stephen Holden, aki a The New York Times számára írt, a refrént felemelőbbnek nevezte, és úgy vélte, hogy az egy jövőbeli találkozást vetít előre, amely nemcsak egyetlen személyre, hanem minden elveszített szerettre kiterjed. John Harvey pszichológus a dalt úgy értelmezte, mint amely reményt fejez ki arra, hogy az elhunyt szerettek békére leltek a túlvilágon.
Kritikák A Music critics a „One Sweet Day” megjelenésekor dicsérték a dalt. A People névtelen szerzői Carey „bravura” erőteljes éneklését a Daydream egyik erősségének nevezték, míg a Music & Media kommentátorai Boyz II Men hozzájárulását méltatták a „mesteri balladához”, mondván, hogy „lélekkel teli hangulatot” adtak Carey „perfekcionista vokáljaihoz”. Jonathan Takiff a Philadelphia Daily News lapban a Daydream egyik legjobb dalának nevezte. Ervin Dyer a Pittsburgh Post-Gazette újságírója szerint a „One Sweet Day” — a „Melt Away” című balladával együtt — olyan „gyengéd szenvedélyt” adott a Daydream hangzásához, amelyet Carey korábbi albumairól hiányolt. A Entertainment Weekly szerzője, Ken Tucker azt írta, hogy a „One Sweet Day” „könnyed szexisséget” sugároz, amelyet Carey — „közéleti szereplésének merész, kihívó stílusa ellenére” — ritkán enged meg magának a dalaiban. A negatívabb kritikák között James Masterton a Dotmusic oldalán „giccses, cukormázas amerikai soul‑masszának” nevezte a dalt, míg Cheo H. Coker a Los Angeles Times számára írt kritikájában „nagyrészt felejthetőnek” minősítette. Gina Morris a Smash Hits magazinban „lélekkel teli, tisztább‑mint‑tiszta, bájos kis darabnak” írta le.
A „One Sweet Day” visszatekintő kritikái általában továbbra is pozitívak. Az Entertainment Weekly szerzői dicsérték Carey „mennyei vokáljait”, valamint a dal egyetemes üzenetét és a Boyz II Men „édes” harmóniáit. A Billboard a ’90‑es évek egyik legjobb kislemezének nevezte, „két kiemelkedő vokális előadó eseményszámba menő hangbemutatójaként” jellemezve, hozzátéve, hogy a dal „lélegzetelállító csillogása sosem homályosítja el valódi érzelmi tartalmát”. A Pitchfork kritikusa, Jamieson Cox dicsérte a dal „ütős” hookját és „eksztatikus második felét”, amelyben az énekesek a „masszív” refrénre építve „akrobatikus futamokat és harmóniacsoportokat” hoznak létre. Hozzátette, hogy a Daydream egyetlen másik dala sem ér fel a „One Sweet Day” érzelmi hatásával. Egy negatív visszatekintő kritikában Breihan „túlzóan érzelgősnek” és „önelégültnek” nevezte, és azt írta, hogy a dal „hidegen hagyta” őt a megjelenéskor és később is. Úgy vélte, hogy a „One Sweet Day” kulturális hatása nem maradt fenn olyan mértékben, mint amennyire rekorddöntő slágerlistás futása indokolná.
Elismerések és rangsorok A zenei kritikusok a „One Sweet Day”-t Carey egyik legerősebb munkájának tartják. A The Guardian a negyedik helyre sorolta a legjobb kislemezei között, míg a Cleveland.com és a Vulture magazin a kilencedik, illetve a tizedik helyre rangsorolta. A legjobb dalokat összegző listákon a „One Sweet Day” a Billboard listáján a hatodik, az Oprah Daily listáján pedig a hetedik helyre került.
A 38. Grammy-díjátadón a Daydream és dalai összesen hat jelölést kaptak. A „One Sweet Day” ezek közül kettőt érdemelt ki: a Grammy-díj a legjobb popénekesi együttműködésért és a Grammy-díj az év felvételéért kategóriákban. Carey és a kritikusok meglepetésére az album egyetlen jelölt kategóriában sem nyert. Az 1996-os Billboard Music Awards díjátadón a dal elnyerte a Special Hot 100 Singles Award – Most Weeks at No. 1 on the Billboard Hot 100 díjat, ami a legtöbb hétig tartó első helyezést ismerte el.
A „One Sweet Day” továbbá elnyerte a Blockbuster díjat a Legkedveltebb női előadó felnőtt kortárs kategóriában.
Megjelenések és kereskedelmi sikerek A „One Sweet Day” a Daydream harmadik dala. Az albumot először Tajvanon adták ki 1995. szeptember 26-án a Columbia Records gondozásában. Ezt követően az Egyesült Államokban 1995. október 3-án jelent meg. Három nappal korábban az album vezető kislemeze, a „Fantasy” az amerikai Billboard Hot 100 lista élén debütált, így ez lett az első olyan dal, amely női előadótól származik és azonnal a csúcson nyitott, valamint összességében a második ilyen dal. Miközben a „Fantasy” továbbra is a lista élén volt, a Columbia először Ausztráliában adta ki a „One Sweet Day”-t 1995. november 13-án, kazetta és CD single formájában, majd egy nappal később az Egyesült Államokban is megjelent CD maxi single formátumban.
A „One Sweet Day” az 1995. december 2-i dátumú Billboard Hot 100 listán a csúcson debütált. Ez lett a történelem negyedik olyan dala, amely az első helyen nyitott, 204 000 eladott példánnyal. A dal tizenhat egymást követő héten át megőrizte első helyét, ezzel megdöntve a korábbi közös rekordot, amelyet Houston „I Will Always Love You” (1994) és a Boyz II Men „I'll Make Love to You” (1994) című dala tartott a leghosszabb ideig első helyen álló dal kategóriájában a Billboard Hot 100 történetében. Ez volt a harmadik alkalom, hogy a Boyz II Men megdöntötte ezt a rekordot: korábban az „End of the Road” (1992) és az „I'll Make Love to You” (1994) is csúcstartó volt, előbbi tizenhárom, utóbbi tizennégy hétig állt az első helyen.
A „One Sweet Day” az Egyesült Államokban 1995 harmadik legnagyobb példányszámban eladott kislemeze volt, több mint 1,3millió eladással. A Billboard évtizedvégi Hot 100 listáján a dal az 1990-es évek legsikeresebb slágereként végzett — ezt a megkülönböztetést Carey a 2000-es években ismét elérte a „We Belong Together” (2005) című dallal. 2017-ben a 16 hetes rekordot Luis Fonsi és Daddy Yankee „Despacito” című dala (feat. Justin Bieber) beállította. A rekordot később Lil Nas X „Old Town Road” című dala (feat. Billy Ray Cyrus) döntötte meg 2019-ben, majd 2025-ben Shaboozey „A Bar Song (Tipsy)” című dala ismét beállította — mindkettő 19 hétig volt első helyen. Carey azonban visszaszerezte a rekordot az „All I Want for Christmas Is You” című dalával, amely 22 hétig vezette a listát. A Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége a dalt négyszeres platinalemezként hitelesítette.