Az összehasonlító nyelvészetben a nyelvek egyik, a morfológiai nyelvtipológia által számba vett kategóriája az izoláló (elszigetelő) nyelveké, amelyekben a legnagyobb az analitizmus foka. Az ilyen nyelvekben a mondattani viszonyokat általában független viszonyszók (például partikulák, elöljárószók) és a szórend segítségével fejezik ki, mivel a lexikai jelentésű szavak nyelvtanilag változatlan alakúak, azaz nem kapnak grammatikai toldalékokat.Kálmán – Trón 2007, 84. o.Bussmann 1998, 599. o.Bussmann 1998, 655. o.Crystal 2008, 256. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 103. o. Az izoláló nyelv ellentéte a szintetikus nyelv, amelyben a mondattani viszonyokat tipikusan grammatikai toldalékok jelzik.Dubois 2002, 358–359. o.

Jellegzetességei

Az izoláló nyelvek egyike a kínai. Az alábbi példa ezen nyelvek fő jellegzetességét mutatja, mégpedig azt, hogy mindegyik szó egyetlen morfémával esik egybe:Eifring – Theil 2005, 4. fej., 5–6. o.

+ nǐ děng wǒ, wǒ jiù gēn nǐ qù te vár én, én akkor -val/-vel te megy Ha megvársz, veled megyek

Az izoláló nyelvek egy másik vonása az, hogy az igék és bővítményeik sorozatában ezek egymás mellé téve, viszonyszó nélkül követik egymást, miközben egyes igéknek elvontabb vagy grammatikalizáltabb jelentése van. Példamondat a Nyugat-Afrikában beszélt joruba nyelvből :Busmann 1998, 1066. o.

+ ó gbé e wá ő (hímnem) hord élettelenre utalószemélyes névmás jön Elhozza

Az izoláló nyelveket az alábbiak is jellemzik:CELW 2009, 732. o. Úgy a lexikai jelentésű szavak, mint a viszonyszók többnyire egyszótagúak. A szófajok nem különülnek el világosan, mivel nincsenek olyan grammatikai kategóriákat kifejező eszközök, mint amilyenek a toldalékok. A rögzült szórend a mondattani eszközök egyike.

Izoláló nyelvek főleg Kelet- és Délkelet-Ázsiában vannak. A kínai nyelven kívül ilyenek többek között a vietnámi, a thaiCELW 2009, 1040. o. és a khmer.CELW 2009, 599. o. Egyéb olyan régiók, ahol több izoláló nyelvet beszélnek: Nyugat-Afrika (pl. a joruba nyelv és az ewe nyelv ),Eifring – Theil 2005, 6. fej, 30. o. valamint Dél-Afrika, pl. a ǃKung nyelvek. A kreol nyelvek is izoláló tendenciát mutatnak.CELW 2009, 861. o.

Az izoláló jelleg viszonylagossága

Egyetlen nyelv sem tisztán analitikus vagy tisztán szintetikus, hanem mindegyikben megvannak ezen jellegek kisebb-nagyobb mértékben. Ideálisan izoláló nyelvben a mondat mindegyik szava egyetlen morfémával esik egybe. Ezzel szemben ideálisan szintetikus nyelvben, amilyenhez a poliszintetikus nyelvek közelednek, egy mondatot egyetlen olyan szó alkot, amely magában foglalja az összes szükséges morfémát. Közöttük helyezkedik el a túlnyomóan szintetikus nyelv, amelyben a legtöbb szó, ugyancsak mondatban, egynél több morfémából áll. Joseph Greenberg amerikai nyelvész kiszámította nyolc nyelvből vett százszavas minták alapján a morfémák és a szavak száma közötti arányt, amelyet „szintézisfok”-nak nevezett el. Minél kisebb egy nyelvre vonatkozóan ennek az aránynak a hányadosa, annál analitikusabb az adott nyelv. Például a vietnámi nyelv, amelynek szintézisfoka 1,06-os, jelentősen izoláló, a szanszkrit a maga 2,59-es szintézisfokával szintetikus, az egyik eszkimó nyelv pedig 3,72-es szintézisfokkal poliszintetikus.Greenberg 1954, idézi Sőrés 2006, 33. o.

Az izoláló nyelveknek tekintettek között is vannak különbségek az izoláló jelleg mértékét tekintve. Például a klasszikus kínai nyelv izolálóbb, mint a mai kínai, amelyben képzett és összetett szavak is vannak, pl. fù-mǔ ’szülők’ (szó szerint ’apa-anya’), zhěn-tóu ’párna’ (szó szerint ’pihen-fej’),Bussmann 1998, 179. o. ami 1,54-re viszi fel a szintézisfokát, és csak mérsékelten izolálttá teszi.CELW 2009, 222. o.

Egyes nyelvekben az analitikus, illetve a szintetikus jelleg különböző lehet szófajok szerint, például az ige izoláló lehet, miközben a főnév nem izoláló.

Jegyzetek

Források

Bidu-Vrănceanu, Angela et al. Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. (Hozzáférés: 2020. április 28.) Brown, Keith – Ogilvie, Sarah (szerk.). Concise Encyclopedia of Languages of the World (A világ nyelveinek kis enciklopédiája). Oxford: Elsevier. 2009. (CELW) Bussmann, Hadumod (szerk.). Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2020. április 28.) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. (Hozzáférés: 2020. április 28.) Dryer, Matthew S. Prefixing vs. Suffixing in Inflectional Morphology (Prefixumok és szuffixumok a flexiós morfológiában). Dryer, Matthew S. – Haspelmath, Martin (szerk.) The World Atlas of Language Structures Online (A nyelvszerkezetek online világatlasza). Leipzig: Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology. 2013 (Hozzáférés: 2020. április 28.) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 25.) Eifring, Halvor – Theil, Rolf. Linguistics for Students of Asian and African Languages (Nyelvészet ázsiai és afrikai nyelveket tanulmányozó hallgatók számára). Oslói Egyetem. 2005 (Hozzáférés: 2020. április 28.) Greenberg, Joseph H. A quantitative approach to the morphological typology of languages (Mennyiségi megközelítés a morfológiai nyelvtipológiában). Spencer, Robert. Festschrift for Wilson D. Wallis. Method and Perspective in Anthropology. University of Minnesota Press.1954 Kálmán László – Trón Viktor. Bevezetés a nyelvtudományba . 2., bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2007, (Hozzáférés: 2020. április 28.) Sőrés, Anna. Une langue agglutinante. Le hongrois dans la typologie des langues (Egy agglutináló nyelv. A magyar a nyelvtipológiában). Limoges: Lambert-Lucas. 2006. (Hozzáférés: 2020. április 28.)

Kapcsolódó szócikkek

Analitizmus és szintetizmus (nyelvészet) Analitikus nyelv

Kategória:Nyelvtipológia