A buzukiA hangszer nevének szabatos átírása buzúki volna, hangsúlyjelzéssel, de az ékezet nélküli forma meghonosodottnak tekinthető (lásd OH. 543b). (görög: μπουζούκι) görög húros, pengetős hangszer, a hosszú nyakú lantfélék családjába tartozik. Fémhúros, hagyományosan három vagy négy húrpárja van, fogólapja bundozott, pengetővel szólaltatják meg.
A szabályos hangolása dd'–aa–d'd' illetve cc'–ff'–aa–d'd', de használnak egyedi hangolásokat is.
A hangszer hátulja gömbölyű, szelvényezett felépítésű, a lantokhoz, a nápolyi mandolinhoz hasonló. A buzuki fedőlapját általában gyöngyházberakásokkal díszítik. Dupla húrpárjai közül az alsó kettő oktávra, a többi uniszónóra van hangolva. A hangosításához újabban elektromos hangszedőt használnak.
A buzukinak léteznek kisebb változatai is. A dzurasz (τζουράς) és a baglamasz (μπαγλαμάς) a három húrpáros buzuki kicsinyített változatai. A dzurasznak még csengőbb hangja van, és általában dallamot játszanak rajta, míg a baglamasz inkább kísérőhangszer.
Története Az ókori Görögországban létezett egy háromhúros hangszer, a pandura (panduris, pandurion, trichordosz), melyet az első ismert bundozott hangszerként tartanak számon.
A buzuki eredetéről alapvetően kétféle elmélet van. Az egyik szerint a fent említett ógörög hangszer leszármazottja, a másik szerint viszont a török sazé. A pandura Bizánci időszakban használt változatát tamburas-nak hívták, ami nagyon hasonlít a mai török tambur-ra. A török saz és a libanoni buzuq szintén a buzuki családjába sorolható hosszú nyakú lantok. A saz közepes változatát törökül „buzouk saz”-nak hívják. A buzouk szó törökül töröttet, nem működőt, módosítottat jelent, de ebben az értelemben inkább vagy a hangszer méretére utal, vagy az egyik török skálára, a „bozouk düzeni”-re.
Az 1919–22 közötti kis-ázsiai görög–török háború kapcsán a törökországi görög menekültek magukkal hozták különleges keleties zenei kultúrájukat, ennek hatására készültek el az első három húrpáros buzukik. A hangszer egyre inkább elvált a görög népzenei hangszerektől, 1935-ben alapították az első rembétikozenekart, melynek szólistája Márkosz Vamvakárisz (Μάρκος Βαμβακάρης) volt.
Változatai A három húrpáros buzuki (tríhordo, τρίχορδο) az 1920-as évek jellegzetes görög zenéjének, a rembétikónak (ρεμπέτικο) volt a fő hangszere. Hangolása dd'–aa–d'd'.
Az 1940-es évek elején készítették el az első négy húrpáros buzukit (tetráhordo, τετράχορδο), melyet Manólisz Hiótisz (Μανώλης Χιώτης) buzuki-virtuóz tett országszerte ismertté. A négy húrpár hangolása a gitáréra hasonlít, a három húrpároshoz képest a legtöbb hangnemben kényelmesebb, gyorsabb skálázást tesz lehetővé, így hamar kiszorította a trichordot. Hangolása cc'–ff'–aa–d'd'.
Ismertebb buzukis zeneszerzők Anésztosz Deliász (Ανέστος Δελιάς, 1912–1944) Apósztolosz Hadzihrísztosz (Απόστολος Χατζηχρήστος, 1901–1959) Apósztolosz Kaldárasz (Απόστολος Καλδάρας, 1922–1990) Bábisz Golész (Μπάμπης Γκολές) Dimítrisz Gógosz vagy Bajandérász (Δημήτρης Γκόγκος ή Μπαγιαντέρας, 1903–1985) Hrísztosz Nikolópulosz (Χρήστος Νικολόπουλος, 1947–) Jánisz Papaioánnu (Γιάννης Παπαϊωάννου, 1914–1953) Jórgosz Bátisz (Γιώργος Μπάτης 1885–1967) Jórgosz Micákisz (Γιώργος Μητσάκης, 1921–1993) Jórgosz Zabétasz (Γιώργος Ζαμπέτας, 1925–1992) Manólisz Hiótisz (Μανώλης Χιώτης, 1921–1970) Márkosz Vamvakárisz (Μάρκος Βαμβακάρης, 1905–1972) Vaszílisz Cicánisz (Βασίλης Τσιτσάνης, 1915–1984)
Jegyzetek
További információk www.bouzouki.com www.mpouzouki.com www.playbouzouki.com www.paliobuzuki.net www.mydros.hu www.bouzouki.hu
Kategória:Lantok