Az 1994-es Formula–1-es szezon volt a 45. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1994. március 27-től november 13-ig tartott. Ezalatt 16 versenyt rendeztek meg. A szezon a Formula–1 legtragikusabb és legbotrányosabb világbajnokságainak egyike. Ayrton Senna és Roland Ratzenberger is a San Marinó-i versenyhétvégén halt meg, de számos súlyos baleset és vitatott eset tarkította az idényt.
A világbajnoki cím sorsa az utolsó versenyen dőlt el Michael Schumacher javára, aki vitatott körülmények közepette ütközött a bajnoki második helyezett Damon Hill-lel. A német egy pont előnnyel szerezte első bajnoki címét, a konstruktőrök között a Williams-Renault győzött. Ez volt a Ford utolsó egyéni bajnoki címe. Az idény elején Schumacher nagyon ellépett a tabella élén, ám a brit nagydíjról kizárták, két futamról pedig eltiltották, a belga nagydíjon pedig elvesztett egy győzelmet. Ennek volt köszönhető, hogy a Williams vezérpilótájává előlépő Hillnek egészen az utolsó futamig esélye volt a bajnoki címre, miután felzárkózott.
Az idényben történtek hatására az FIA komoly szabályváltoztatásokat eszközölt, és több mint húsz évig, Jules Bianchi 2014-es japán nagydíjon bekövetkezett balesetéig nem is halt meg aktívan versenyző pilóta.
Alain Prost nem kívánta megvédeni a címét, hanem végleg visszavonult mint versenyző. Ez volt az eredeti Team Lotus utolsó idénye is: a sportág történetének egyik legsikeresebb csapata pénzügyi okokból megszűnt. Összesen 46 különböző versenyző fordult meg a csapatoknál az idény során, közülük tizennégyen újoncok voltak, és Andrea Montermini kivételével valamennyien részt is vettek legalább egy versenyen. 1955 után hivatalosan is visszatért a Mercedes-Benz, ezúttal a Sauber motorpartnereként. 1990 óta először tudott nyerni a Ferrari, a korábbi éveket domináló McLaren azonban egyetlen futamon sem tudott diadalmaskodni.
Csapatok és versenyzők Csapat Konstruktőr Modell Motor Rajtszám VersenyzőFordulók Tesztversenyző Rothmans Williams Renault Williams-Renault FW16FW16B Renault RS6 3.5 V10 0 Damon HillÖsszes David Coulthard 2 Ayrton Senna1–3 David Coulthard5–6, 8–13 Nigel Mansell7, 14–16 Tyrrell Tyrrell-Yamaha 022 Yamaha OX10B 3.5 V10 3 Katajama UkjóÖsszes nem volt 4 Mark BlundellÖsszes Mild Seven Benetton Ford Benetton-Ford B194 Ford EC Zetec-R 3.5 V8 5 Michael Schumacher1–11, 14–16 Jos Verstappen JJ Lehto12–13 6 Jos Verstappen1–2, 7–14 JJ Lehto3–6 Johnny Herbert15–16 Marlboro McLaren Peugeot McLaren-Peugeot MP4/9 Peugeot A4/A6 3.5 V10 7 Mika Häkkinen1–9, 11–16 Philippe Alliot Philippe Alliot10 8 Martin BrundleÖsszes Footwork Ford Footwork-Ford FA15 Ford HBE7/8 3.5 V8 9 Christian FittipaldiÖsszes nem volt 10 Gianni MorbidelliÖsszes Team Lotus Lotus-Mugen-Honda 107C109 Mugen Honda MF-351HC 3.5 V10 11 Pedro Lamy1–4 nem volt Alessandro Zanardi5–10, 12 Philippe Adams11, 13 Éric Bernard14 Mika Salo15–16 12 Johnny Herbert1–13 Alessandro Zanardi14–16 Sasol Jordan Jordan-Hart 194 Hart 1035 3.5 V10 14 Rubens BarrichelloÖsszes nem volt 15 Eddie Irvine1, 5–16 Szuzuki Aguri2 Andrea de Cesaris3–4 Tourtel Larrousse F1 Larrousse-Ford LH94 Ford HBF7/8 3.5 V8 19 Olivier Beretta1–10 nem volt Philippe Alliot11 Yannick Dalmas12–13 Hideki Noda14–16 20 Érik Comas1–15 Jean-Denis Deletraz16 Minardi Scuderia Italia Minardi-Ford M193BM194 Ford HBC7/8 3.5 V8 23 Pierluigi MartiniÖsszes Luca Badoer 24 Michele AlboretoÖsszes Ligier Gitanes Blondes Ligier-Renault JS39B Renault RS6 3.5 V10 25 Éric Bernard1–13 Franck Lagorce Johnny Herbert14 Franck Lagorce15–16 26 Olivier PanisÖsszes Scuderia Ferrari Ferrari 412T1412T1B Ferrari Tipo 041/043 3.5 V12 27 Jean Alesi1, 4–16 Nicola Larini Nicola Larini2–3 28 Gerhard BergerÖsszes Sauber Mercedes Sauber-Mercedes C13 Mercedes-Benz 2175B 3.5 V10 29 Karl Wendlinger1–4 nem volt Andrea de Cesaris6–14 JJ Lehto15–16 30 Heinz-Harald FrentzenÖsszes MTV Simtek Ford Simtek-Ford S941 Ford HBD6 3.5 V8 31 David BrabhamÖsszes Andrea Montermini 32 Roland Ratzenberger †1–3 Andrea Montermini5 Jean-Marc Gounon7–13 Mimmo Schiattarella14, 16 Inoue Taki15 Pacific Grand Prix Pacific-Ilmor PR01 Ilmor 2175A 3.5 V10 33 Paul BelmondoÖsszes Giovanni Lavaggi Oliver Gavin 34 Bertrand GachotÖsszes
Csapatváltozások
Két versennyel az 1993-as szezon vége előtt a Lola konstruktőr (BMS Scuderia Italia) visszalépett,. és 1994-re már nem is neveztek. A csapat maradványait a Minardi vásárolta fel, így ebben az évben Minardi Scuderia Italia néven indultak. Miután egy évig a Ford V8-as motorjait használták, és kacérkodtak a Lamborghini V12-es motorjával is, a McLaren a Peugeot-val kötött szerződést, és az ő V10-eseiket használták. A Lotus új motorpartnere a Mugen Honda lett, lényegében cseréltek a Footwork-kel, mert ők pedig Fordra váltottak. A Mercedes-Benz hivatalosan is a nevére vette az Ilmor által fejlesztett motorokat, és a Sauber partnereiként vettek részt a küzdelmekben. Miután a Larrousse csapat is Ford motorokra váltott, a Lamborghininek nem maradt motorpartnere, így kiszálltak. Két új csapat is nevezett az idényre: a Ford motorokat használó Simtek és az előző évi Ilmor motorokkal versenyző Pacific.
Pilótaváltozások
Negyedik és utolsó világbajnoki címe megszerzése után Alain Prost úgy döntött, hogy inkább visszavonul, hiába tesztelt az idényt megelőzően a McLarennel. A helyére a Williams Ayrton Sennát igazolta le, a McLaren pedig Martin Brundle-t. A Sauber kitette JJ Lehtót, hogy a helyére a fiatal tehetséget, Heinz-Harald Frentzent ültesse. A finn a Benettonhoz került, a visszavonuló Ricvardo Patrese megüresedett helyére. A szezon előtti teszteken azonban megsérült a nyaka, ezért Jos Verstappen került be helyette a legtöbb versenyre. Mark Blundell a Tyrrell versenyzője lett, Andrea de Cesaris pedig a Jordan és a Sauber tesztpilótája. A Ligier egy teljesen új versenyzőpárossal, Éric Bernarddal és Olivier Panisszal állt rajthoz. A Minardi leigazolta Michele Alboretót, Jean-Marc Gounon pedig pár futamon a Simtek versenyzője lett. A Footwork-öt is elhagyta mindkét pilótája, Christian Fittipaldi és Gianni Morbidelli lettek az új versenyzőik. A Larrousse Szuzuki Tosió helyett Olivier Berettát igazolta le. A Simtek egyik pilótája a három éve a Brabham csapatnál versenyző David Brabham lett, a másik Roland Ratzenberger. A szintén újonc Pacific az 1992-ben már a March-nál versenyző Paul Belmondo és Bertrand Gachot párosával kezdte meg az idényt.
Szezonközi változások
Ayrton Senna Imolában elszenvedett halálos balesetét követően a Williams David Coulthard tesztpilótát ültette a második autóba, megosztva a néhány verseny erejéig visszatérő Nigel Mansell-lel. JJ Lehto Imolában versenyezhetett először a Benetton színeiben, de teljesítménye olyan rossz volt, hogy két verseny után megváltak tőle, újra Verstappen kedvéért. Az utolsó két versenyen aztán a Lotustól érkező Johnny Herbert versenyzett náluk – Lehto is kapott azért még esélyt, ugyanis Schumacher kétversenyes eltiltása idején ő lehetett a helyettese, ráadásul az idény végén a Sauberhez került. A Ferrari pilótája, Jean Alesi egy mugellói tesztbalesetben hátsérülést szenvedett, ezért két versenyen Nicola Larini helyettesítette. A Jordan színeiben versenyző Eddie Jordan a brazil nagydíjon összehozott balesete miatt egyfutamos eltiltást kapott. Megfellebbezte a döntést, mire három versenyre terjesztették azt ki. Átmenetileg Szuzuki Aguri valamint Andrea de Cesaris vették át a helyét. Monacóban a szabadedzés során a Sauber pilótája, Karl Wendlinger súlyos balesetet szenvedett, ami miatt több hétig kómában volt, és az évben már vissza sem tért. A helyén Andrea de Cesaris, valamint az utolsó két futamon JJ Lehto versenyeztek. Pedro Lamy egy silverstone-i privát teszten hatalmasat bukott a Lotusszal, amelyben eltörte mindkét lábát és a csuklóját. Helyettese a tesztpilóta Alex Zanardi lett, de két futamon a fizetős pilóta Philippe Adams is indulhatott. Három futammal a vége előtt Johnny Herbert is távozott a Lotustól, a helyére Éric Bernard jött a Ligiertől. De ő is továbbállt egy futam után, és az újonc Mika Salo vezethette onnantól a másik Lotust. Herbert egy futamot töltött a Ligiernél, majd átigazolt a Benettonhoz (abban az időben a két csapat, a közös tulajdonosi körnek köszönhetően, közel volt egymáshoz). A Ligiernél az utolsó két versenyt a tesztpilóta Frank Lagorce teljesítette. Miután Häkkinen a német nagydíjon nagy balesetet okozott, egy futamra eltiltották. A magyar nagydíjon Philippe Alliot helyettesítette. Ő aztán, amikor elfogyott Olivier Beretta pénze, a Larrousse csapathoz került az idény végén. A Larrousse pilótafelállása sem volt azonban stabil. Alliot után Yannick Dalmas, majd Noda Hideki is vezethette az autójukat. Érik Comas helyett egy futam erejéig a fizetős pilóta Jean-Denis Déletraz versenyezhetett. Roland Ratzenberger halála után a Simtek Andrea Monterminit igazolta le. Ő azonban a spanyol nagydíj szabadedzésén hatalmasat bukott és komolyan megsérült. A helyén három pilóta is versenyzett az idény során: Jean-Marc Gounon, Domenico Schiattarella és Inoue Taki.
Szabályváltozások Az idény során történtek miatt megkülönböztethetünk a szezon előtt és a szezon közben bevezetett változtatásokat.
Szezon előtti szabályváltozások Az emelkedő költségek, továbbá amiatt, hogy a technikai fejlődés miatt úgy tűnt, hogy a pilóták túlságosan is a versenyzői segédletekre hagyatkoznak, gyakorlatilag betiltottak egy sor elektronikai segédletet. Ilyen volt az aktív felfüggesztés, a blokkolásgátlós fék, a kipörgésgátló és a rajtvezérlő elektronika. Ugyancsak betiltották a négy kormányzott kereket. Több pilóta, köztük Ayrton Senna is úgy látták, hogy a segédletek betiltása, de az autók sebességének változatlanul hagyása rengeteg balesethez fog vezetni az 1994-es idényben – ironikus módon maga Senna is a tiltás mellett foglalt állást.
Újra bevezették a futam közbeni tankolás lehetőségét, továbbá meghatározták, hogy az autók sebességváltója négy és hét fokozat közötti lehet.
Szezon közbeni változások Az imolai tragikus hétvégét követően több szabályt is meghoztak, amelyek lassították az autókat.
A spanyol nagydíjtól csökkentették az első szárnyak lapjainak valamint a hátsó diffúzornak a méretét. Kanadától kezdve a légbeömlők hatékonyságát csökkentették azzal, hogy lyukakat kellett fúrni a motorborításba. A német nagydíjtól kezdődően minden autó aljára egy 10 mm vastagságú, fából készült kopólemezt kellett elhelyezni az autók alján. Előírás volt, hogy az egész versenyen ez legfeljebb 1 mm-t kophat – így kívánták az autók hasmagasságát megemelni, hogy kevéssé tudják kihasználni a szívóhatást. Ugyancsak ettől a versenytől a hátsó szárny nem nyúlhatott előrébb, mint a hátsó kerekek középvonala, a szárnyelemek pedig a földtől számított 60–95 cm-es magasság közötti térnek legfeljebb a 70 százalékát tölthették ki. Az első szárnynak 40 mm-re feljebb kellett lennie a referenciaértéktől (ami az autó lapos padlója volt). Szigorúbb előírásokat vezettek be a tűzoltókészülékekre, és a német nagydíjon történt boxutcai tűz után új védelmi eszközöket írtak elő, hogy megvédjék a nézőket a tűzveszélytől. A pilóták fejtámasza legalább 7,5 cm vastag kellett, hogy legyen. A monocoque-nak 20 kN helyett 30 kN erőhatást is el kellett bírnia. A boxutcában a szabadedzéseken 80 km/h, a versenyeken 120 km/h tempóval lehetett csak közlekedni, a boxutcai személyzet pedig csak akkor tartózkodhatott a boxutcábabn, amikor szükség volt rájuk. Imola után felülvizsgálták a versenypályák 27 olyan kanyarját, amelyet potenciálisan balesetveszélyesnek ítéltek meg. Közülük 15-öt kiiktattak vagy lelassítottak..
A szezon menete Ayrton Senna világbajnoki esélyesként készülhetett a szezonra, hiszen a nagyon erős Williams csapattal versenyezhetett. Csapattársa a 0-s rajtszámú Damon Hill volt. Alain Prost 1993-as világbajnoki címét követően visszavonult, így az 1-es rajtszámot nem adták ki. Erősnek ígérkezett még a Williams mellett a Benetton Michael Schumacherrel és a Ferrari Gerhard Bergerrel és Jean Alesivel.
Brazília