Nigel Ernest James Mansell (Upton-upon-Severn, Worcestershire, Anglia, 1953. augusztus 8. –) brit autóversenyző, 1992-es Formula–1-es világbajnok, 1993-as CART bajnok.
Gyermekkora és családja Nigel Mansell 1953. augusztus 8-án született egy angliai kisvárosban, Upton-upon-Severnben. Két lány és egy fiútestvére volt. Gyermekkorában Birminghamben élt családjával. Édesapja, Eric repülőmérnök volt, aki szabadidejében gokartversenyzéssel foglalkozott és érdekelte a Formula–1 is. Nigelt lenyűgözte az 1962-es Formula–1 brit nagydíjat megnyerő szintén brit Jim Clark teljesítménye és elhatározta, hogy ő is autóversenyző lesz.
1965-ben, 12 éves korában kapta meg első gokartját. 1968-ban benevezték egy versenyre Shenningtonban, Midlandsben, ami nem sikerült jól, de utána egyre jobb eredmények következtek. Első győzelmére 1969-ben került sor Turnhillben, Shropshire-ben. Innentől fogva sorozatban következtek sikerei: 1969 és 1976 között hétszer lett Midlands bajnoka, 1970-ben és 1971-ben Wales-i bajnok volt, 1972-ben Északi-bajnok, majd 1973-ban rövid pályás brit bajnok.
Nigel a Matthew Boulton College műszaki egyetemen tanult és mérnök lett belőle. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg későbbi feleségével, Rosanne-nal.
Karrierje A Formula–1 előtt 1976-ban úgy döntött, hogy versenyautót vesz, de édesapja kijelentette, hogy nem képes fiát ebben anyagilag támogatni. Nigel felesége, Rosanne nagyon megértő és önfeláldozó volt. Gyakorlatilag összes keresetüket arra tették félre, hogy abból Nigel aztán tudjon vásárolni egy Formula-Ford autót. Ezzel rajthoz állhatott Mallory Parkban egy versenyen, amin negyedik lett és ami remek teljesítmény volt a szerény képességű autóval.
1976-ban Mansell hét Forma-Ford 1600-as versenyen indult és ebből ötöt megnyert. 1977-ben is maradt a kategóriában, de már a teljes szezonra. A szezon rendkívül sikeres volt: összesen 27 versenyből 20 győzelem lett az övé és megnyerte a bajnokságot. Ez év júniusában nagy balesetet szenvedett Brands Hatch-ben, az orvosok azt jósolták, hogy soha többé nem tud ezután versenyezni, de öt hét múlva újra rajthoz tudott állni.
1978-ban nem volt elég pénze ahhoz, hogy a teljes szezonban versenyezhessen, ezért csak öt versenyen indult el a Formula–3-ban, ebből az elsőn megszerezte a pole-t, a versenyen pedig második lett.
1979-ben egy kisebb Formula–3-as csapat teljes évre leszerződtette. A Dolomit-motorral felszerelt Forma-3-as autó a gyengébbek közé tartozott, Mansell mégis tudott vele nyerni egy versenyt. A Formula–1-es brit nagydíj betétfutamaként megrendezett Forma-3-as versenyen Silverstone-ban felfigyelt rá Colin Chapman, a Lotus csapatfőnöke. Nem sokkal ezután Chapman egy Paul Ricard-i tesztelésre hívta meg az angolt, aki mellett mások is részt vettek a teszten. A Lotus 1980-ra Elio de Angelist szerződtette le versenyzőnek, Mansell tesztversenyző lett.
A Formula–1-ben Lotus (1980–1984) 250px|left|thumb|A Lotus 92, a csapat 1983-ban és 1984-ben használt autója
Nigel bár 1980-ban tesztpilóta volt, három versenyen mégis részt vehetett a szezon közben. Így az osztrák nagydíjon debütált a Formula–1-ben, ami igen rosszul sikerült: a tankolásnál az üzemanyag egy része a pilótafülkébe ömlött és meg is gyulladt. A tüzet gyorsan eloltották, de Mansell első- és másodfokú égési sérüléseket szenvedett. Ennek ellenére részt vett a versenyen, amíg a 41. körben motorhiba miatt ki nem esett. A következő versenyen szintén kiesett, fékhiba miatt. Az olasz nagydíjon balesetet szenvedett az edzésen, így nem tudta magát kvalifikálni a versenyre sem.
1981-ben már a teljes évben versenyzett. Az év fénypontja számára a belga nagydíj volt. Az eredetileg 70 körös versenyt az 54. körben leintették és Mansell harmadik lett. Hazai nagydíjára nem tudta kvalifikálni magát, mert a csapat egy újítással állt elő, amit a FISA szabálytalannak minősített és eredeti autójukat már nem tudták időben jól felkészíteni az időmérő edzésre. Első teljes szezonját a tizennegyedik helyen fejezte be 8 ponttal, míg csapattársa, Elio de Angelis nyolcadik lett tizennégy ponttal.
1982-re Chapman új csapatmenedzsert szerződtetett a Lotushoz Peter Warr személyében. Mansellnek nem volt jó kapcsolata Warr-ral, aki tehetségesebbnek tartotta De Angelist. Mansell mindössze kétszer szerzett pontot az évben, Brazíliában harmadik, Monacóban negyedik lett. Angelis vele szemben futamot nyert Ausztriában és 23 pontot szerzett. A csapatnak nehézséget okozott a hagyományos Cosworth motor az erősebb turbókkal szemben. Az év végén szívrohamban meghalt az alapító Colin Chapman.
250px|thumb|right|Mansell az 1984-es amerikai nagydíjon
A Lotus vezetését 1983-ra Warr vette át. A brit nagydíjtól Renault turbómotorokat használt a csapat, amelyen Mansell a 18. helyről a negyedikre jött föl. Brand Hatch-ben, az európai nagydíjon a dobogó legalsó fokára állhatott fel. Az év végén Nigel csapattársa, De Angelis előtt végzett a világbajnokságban. 10 pontot szerzett, amivel a 10. lett a bajnokságban.
1984-ben két dobogós helyet szerzett a Francia és a holland nagydíjon. Mansell a monacói időmérő edzésen a második rajtkockát szerezte meg. Az esős futamon Prost szorosan mögötte autózott, Nigel nem bírta a nyomást és kicsúszott. Élete egyik legnagyobb versenyét teljesítette az amerikai nagydíjon, Dallasban. Mansell megszerezte pályafutása első Formula–1-es pole-pozícióját, mögüle csapattársa rajtolhatott el. A verseny végén tönkrement a váltója, néhány méterrel a cél előtt állt le az autó. Ekkor már a nagy hőségtől is kimerült Nigel próbálta betolni autóját a célba, de még a célvonal előtt összeesett. Így végül hatodik lett, ami egy pontot ért neki.Mansell betolja autóját a célba A holland nagydíjon, Zandvoortban Warr bejelentette, hogy a Lotus 1985-re Ayrton Sennát szerződteti le a brit helyére. 1984 szeptemberében bejelentették, hogy Nigel 1985-ben a Williams csapatnál fog versenyezni.
Az év utolsó versenyének végén Mansell kicsúszott és pályafutása addigi legjobb eredménye veszett el. Niki Lauda ezzel feljött a második helyre és fél ponttal megnyerte az 1984-es bajnokságot Prost előtt. Az év végén kilencedik lett a VB-pontversenyben 13 ponttal.
A Lotusnál töltött 59 versenyén mindössze 24-en tudott célba érni.
Williams (1985–1988) 250px|thumb|right|Mansell 1985-ös Williams FW10-ese
1985-től a Williams-Honda színeiben versenyzett, csapattársa az 1982-es finn világbajnok, Keke Rosberg lett. A szezon elején csak pontokat tudott szerezni, majd az esős belga nagydíjon megszerezte pályafutása addigi legjobb eredményét, egy második helyet. Brands Hatch-ben a harmadik helyről indult, a versenyen Rosberg és Piquet is megelőzte, akik azonban egymásnak ütköztek és visszaestek. Rosberg boxkiállása után az első helyért harcoló Senna és Mansell elé állt vissza körhátrányban. Senna jobbról akarta megelőzni a körhátrányban lévő Rosberget, Mansell pedig bement balra, Senna mellé, és megelőzte a brazilt.Senna megelőzése (2 perc 40 másodperctől) Ezután megtartotta vezető pozícióját és megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét brit közönség előtt. Ezzel ő lett az, aki legkésőbb szerezte meg első győzelmét a F1-ben (1989-ben Thierry Boutsen váltotta fel). Kyalamiban megszerezte a pole-t és megnyerte a versenyt Rosberg és Prost előtt. Az utolsó versenyen összeütközött Sennával és kiesett. Nigel a hatodik helyen végzett a világbajnokságban 31 ponttal. Csapattársa, Rosberg harmadik lett 40 ponttal.
1986 elején Frank Williams súlyos autóbalesetet szenvedett, miáltal tolószékbe kényszerült.. Rosberg a McLarenhez igazolt át, így Mansell csapattársa a kétszeres világbajnok Nelson Piquet lett. A brit 1986-ban a világbajnoki cím esélyesévé lépett elő, öt győzelemmel az utolsó ausztrál verseny előtt vezette az egyéni tabellát.
Mansell megszerezte a pole-t Ausztráliában és a versenyen a harmadik helyen autózott, ami elég lett volna világbajnoki címéhez. Majdnem 300 km/h-s sebességnél az egyik gumija defektet kapott és kénytelen volt a pálya szélére gurulni. Prost így megvédte világbajnoki címét, Nigelnek pedig két pont hátrányban hozzá képest a második hely jutott. Ennek ellenére legyőzte csapattársát, és sok új szimpatizánsa és szurkolója lett. Ez évben 70 pontot szerzett összesen.
250px|left|thumb|1988-ban, a kanadai nagydíjon
Az 1987-es szezont abszolút a Williams uralta, Mansell legnagyobb riválisa csapattársa, Nelson lett. Egyik ismert futama a magyar nagydíj volt, amelyen pole-pozícióból indulva magabiztosan vezette a versenyt, amikor egy kerékcsavar meglazulása miatt nem fejezhette be a futamot. Hat győzelemmel, nyolc pole-pozícióval és 61 ponttal újra a világbajnoki cím közvetlen közelében volt. Az utolsó előtti futamon, Szuzukában először tartottak a pályán versenyt, ezért csütörtökön is tartottak egy szabadedzést. Mansell az egyik körében több mint 200 km/h-s sebességgel haladt, amikor „kitört” az autója hátulja és hatalmasat bukott. Olyan szerencsétlenül csapódott be a gumifalba, hogy súlyos gerincsérülést szenvedett. Természetesen a versenyen nem indulhatott el. Piquet bár az utolsó kettő futamon kiesett, mégis több pontja volt, mint Mansellnek. Nelson Piquet tehát harmadszor is világbajnok lett, Mansell számára pedig újabb második hellyel és újabb szerencsétlenséggel zárult le egy év.
A Williams 1988-ra a gyenge és megbízhatatlan Judd motorra váltott a Hondáról, amely alaposan meglátszott ez évi eredményükön. Piquet a Lotus csapathoz ment. Nigel csapattársa Riccardo Patrese lett. Mansell ez évben mindössze kétszer ért célba, a Brit- és az spanyol nagydíjon viszont két második helyet szerzett. Spában és Monzában betegség miatt nem indult el. 12 pontot szerezve a világbajnokság kilencedik helyén végzett.
Ferrari (1989–1990) 280px|thumb|right|1990-es csapattársa, Alain Prost
A gyenge 1988-as év után a csalódott Mansell még ez év júliusában aláírta szerződését a Ferrari csapattal 1989-re. Még augusztusban meghalt Enzo Ferrari, a csapat alapítója és névadója. Csapattársa az osztrák Gerhard Berger lett.
Az autó nagyon gyors volt, de nagyon sok versenyen ment tönkre a gépezet. Első ferraris versenyét megnyerte Rio de Janeiróban, amit utána csak Kimi Räikkönen tudott megismételni 2007-ben (ausztrál nagydíj), illetve Fernando Alonso 2010-ben (bahreini nagydíj). Ezzel azonnal népszerű lett „tifosik” (Ferrari szurkolók) körében. Ekkor kapta tőlük az "il Leone" (Oroszlán) becenevet.
A következő futamon, Imolában Berger nagyon súlyos balesetet szenvedett a hírhedt Tamburello kanyarban – műszaki hiba következtében. Gerhard kórházba került, de két versennyel később ismét rajthoz állhatott. Ezután egy öt futamig tartó pechsorozat következett számára, mindegyik versenyen kiesett, a kanadai nagydíjon pedig diszkvalifikálták.
A francia nagydíjon az utolsó helyről rajtolva Berger autójával a második lett Prost mögött. Prost a verseny után bejelentette, hogy a szezon végén elhagyja a McLarent – ahol igencsak megromlott a viszonya csapattársával, Sennával, de akkor még nem dőlt el, hogy hová fog szerződni. Berger még a következő verseny, a brit nagydíj előtt bejelentette, hogy ő fogja elfoglalni Prost megüresedett helyét a McLarennél.
A brit nagydíjon Mansell ismét második lett Senna kiesésének köszönhetően. A német nagydíjon a McLaren mögött harmadik lett. Aztán Magyarországon egy újabb emlékezetes futama következett Nigel pályafutásának.
A Hungaroringen szorosan Senna mögött autózott, majd Stefan Johansson lekörözésénél bement Senna mellé és meg is előzte a brazilt. Ezzel megszerezte '89-es szezonjának második, egyben utolsó futamgyőzelmét. A belga nagydíjon harmadik lett, majd újabb szerencsétlen és pont nélküli sorozat következett a szezon végéig.
250px|thumb|left|1990-ben, Phoenixben