300px|jobbra|bélyegkép|A Liverpool FC név felvételét tanúsító irat 1892-ből A Liverpool Football Club az angol futball történetének egyik legsikeresebb labdarúgó csapata, melyet 1892. március 15-én alapítottak. Jelenleg az első osztályban szerepel. Hazai, első osztályú bajnoki címeik számát tekintve 19-szeres bajnokok, legutóbbi címüket a 2019-20-as idényben szerezték. A csapat 8-szores FA-kupa-győztes, 9-szeres Ligakupa-győztes, valamint 15-szörös Szuperkupa-győztes. Az összes eddig szerzett trófeáit figyelembevéve kijelenthető, hogy holtversenyben a legsikeresebb klub Angliában (a Manchester United jelenleg - 2022-es év - 66 és a Liverpool FC is 66 címmel büszkélkedhet). A Liverpool FC nemzetközi kupákat tekintve a legsikeresebb angol csapatnak számít. Egy angol klub sem nyert több nemzetközi trófeát, mint a 'Pool (14 címükkel, melyből 6 BEK/Bajnokok Ligája és 3 UEFA-kupa-győzelem, magasan csúcstartók az egész Egyesült Királyságban).
A „Vörösök” becenévre hallgató egyesület hosszú útja még a 19. században kezdődött, hogy a huszadik század második felében, kitörve a provinciális kiscsapat szerepköréből meghódítsák Európát, bejárják a mennyet – és két alkalommal – a poklot is. Az egyesület története során számos dicső győzelmet, csúfos vereséget és tragédiát is megélt, de mindig talpra állt, és még most, a huszonegyedik században is a világ egyik legnépszerűbb labdarúgó egyesülete.
Székhelyük a liverpooli Anfield Stadion, mely 45 276 fő befogadására képes. A Liverpool FC himnusza a You’ll Never Walk Alone (Sosem leszel egyedül); a szurkolók híresek kitartásukról, az Anfielden teremtett hangulatot még az ellenfelek is elismerik. A liverpooliak népszerű dala még többek között az ír válogatott himnuszának, a The Fields of Athenry-nek átirata, a The Fields of Anfield Road.
A korai évek Az első Liverpool Football Club 1857-ben alakult, de az általuk játszott sport szabályai leginkább a futballtól ekkor még el nem különült rögbiéhez hasonlított. A világ egyik legöregebbnek tartott rögbi egylete végül egyesült egy másik csapattal és felvették a Liverpool St. Helens FC nevet.A Brief History of Liverpool St Helens www.liverpoolsthelensrugby.co.uk A jelenleg is működő egyesületnek semmi köze a modern Liverpool FC-hez.
Az Everton FC-t 1878-ban alapították és 1884-től játszották a mérkőzéseiket az Anfieldon. 1891-ben a pálya haszonbérlője, a város későbbi polgármestere, John Houlding megvásárolta a terület jogait. Mivel az általa kért bérleti díjak az 1884-es 100 fontról 1890-re 250 fontra emelkedtek, az Everton vezetői a távozás mellett döntöttek és átköltöztek a Stanley Park túloldalára, a Goodison Parkba. Houldingnak maradt egy pályája, de nem volt hozzá csapata, amelyik játszott volna rajta, mindössze három labdarúgó voksolt a maradás mellett. Úgy döntött, hogy saját klubot alapít, és mivel az elhatározást hamarosan tett követte, ezért 1892. március 15-én megszületett a Liverpool Football Club. Érdekes epizód az egyesület történetében, hogy a sértett Houlding eredetileg az Everton FC nevet jegyeztette be az új csapatának Londonban,LFC Story - 1892 – Liverpool Football Club formed liverpoolfc.tv de a Kereskedelmi Minisztérium követelése miatt 1892. június 3-án – egy barátja tanácsára – a Liverpool Football Club & Athletic Grounds névre változtatta azt. Az igazgatóvá kinevezett, egyben a menedzseri posztot is betöltő John McKenna egyből munkához is látott, elutazott Skóciába, ahol tizenhárom profi játékost szerződtetett a klubnak. A csapatot sokáig „team of the Macs”-nek (Mac-ek csapata) nevezték a kortársak, hiszen a tizenhárom friss igazolás közül nyolc játékosnak is „Mc” előtaggal kezdődött a vezetékneve.
350px|jobbra|bélyegkép|A "Team of the Macs", 1892. Houlding ambiciózus terve viszont, hogy új csapatát egyből elindíthassa a Futball Ligában, megbukott, az FA elutasította a Liverpool jelentkezését. Így végül, egy hazai barátságos mérkőzésen, a Rotherham Town ellen elért 7–1-es győzelem után, 1892. szeptember 1-jén, a Lancashire Ligában kezdte meg a menetelését a Liverpool, egyből egy 8–0-s győzelemmel a Higher Walton ellen. Az egyesület első tétmérkőzésen elért gólját Malcolm McVean szerezte. Történelmének első szezonját a csapat lancashire-i bajnokként zárta, és miután az első „Merseyside derby”-n 1–0 arányban megverte az Evertont és a Bootle FC ellenében elhódította a Liverpool Senior Cup-ot, a Liverpool FC – a Woolwich Arsenallal egyetemben – bebocsátást nyert a Futball Ligába.
McVean szerezte az egyesület első ligagólját is a Middlesbrough Ironopolis elleni 2–0-s siker alkalmával, a csapat pedig veretlenül zárva az idényt, melynek során egy tesztmérkőzésen hasonló arányban legyőzte a Newton Heath-et (mai nevén Manchester Unitedet) is, a másodosztály bajnokaként feljutott az élvonalba.
A Sunderlanddel háromszoros bajnok menedzser, Tom Watson érkezésével egy időben cserélték le a klub színeit is, az addigi kék-fehér összeállítást felváltotta a híres vörös-fehér kollekció. 1901-ben pedig a skót válogatott Alex Raisbeck első Liverpool csapatkapitányként a magasba emelhette a Futball Liga trófeáját. Miután 1906-ban újabb bajnokságot nyert a csapat – az Everton pedig az FA-kupát hódította el – , szükségessé vált a stadion kibővítése is, ekkor egy hatalmas, meredek lelátót emeltek a déli kapu mögötti részen. A létesítmény a keresztségben Spion Kop nevet kapta, az egyesület így állított emléket a második búr háború során, 1900-ban megvívott ütközet áldozatainak,Knowledge Unlimited Guardian Unlimited, 2000. december 20. hiszen a lancashire-i ezred 300 halottjának nagy része liverpooli volt.
A Liverpool 1914-ben jutott be először az FA-kupa döntőjébe, ez volt az utolsó ilyen mérkőzés, amit a Crystal Palace Nemzeti Sportcentrumban rendeztek és az első, amelyiken a mindenkori uralkodó – jelesül V. György – megjelent. A meccset a Burnley nyerte 1–0 arányban. A csapat érintett volt az angol futball egyik legelső, 1915-ös fogadási botrányában is, a végeredmény befolyásolása miatt több Liverpool és Manchester United játékost is eltiltottak,Manchester History: Pre-War United 1902-1915 RedCafe.net igaz a büntetést 1919-ben végül feloldották. A csapat viszont hamarosan ismét az élre tört, 1921–22-ben, majd 1922–23-ban ismét az Anfieldra költözött a bajnoki trófea, ekkor már az angol válogatott középhátvéd, Ephraim Longworth volt a csapatkapitány.
George Kay (1936–1951) Sikerei: bajnoki cím (1947)
A Southamptontól elcsábított George Kay 1936 júniusában követte a menedzseri poszton az onnan egészségügyi okok miatt távozó George Pattersont. Kay liverpooli karrierje nem éppen a legsikeresebben kezdődött, hiszen az irányítása alatt álló csapat a bajnokság első tizenkét mérkőzésén mindössze három győzelmet és négy döntetlent gyűjtött be. A vesszőfutás során az egyesület hatalmas pofonokba szaladt bele, 6–2-re kapott ki a Fratton Parkban a Portsmouth-tól, 5–2-re pedig a Brentfordtól. Az egyetlen szépségtapaszt a Grimsby Town legázolása (7–1) jelentette, többek közt Fred Howe két góljának köszönhetően. A szezon előrehaladtával is csak alig javultak az eredmények, így a Liverpool Kay első szezonja végén csak a tizennyolcadik helyen zárta a Divison One küzdelmeit.
A nyitónapon, a Chelsea otthonában elszenvedett 6–1-es vereség ellenére az 1937–38-as idényt már a középmezőnyben fejezte be a csapat, Alf Hanson pedig gólkirály lett a maga 14 góljával. A következő szezonban a Liverpool ismét a tizenegyedik helyet szerezte meg a táblázaton, Berry Nieuwenhuys, Willie Fagan és Phil Taylor pedig megosztott gólkirályi címnek örvendhettek, 14-14 találattal.
Felkészülésként a következő évi pontvadászatra, Kay ingyen leigazolta a Bishop Auckland fiatal védőjét, Bob Paisleyt, csakúgy, mint egy másik későbbi liverpooli legendát, Billy Liddellt (őt a Lochgelly Violettől csábította el),Past Player Profile: Billy Liddell liverpoolfc.tv de mindkettőjük fényesnek ígérkező karrierjét megszakította az időközben kitörő második világháború.
A világégés után a vezetőség egy szokatlan lépésre szánta el magát: a Liverpool az Egyesült Államokba és Kanadába ment túrázni.Manager: George Kay ThisIsAnfield.com Kay elmélete az volt, hogy az észak-amerikai klíma és a diéta jó hatással lesz a játékosokra. Az alig egy hónap alatt lejátszott tíz mérkőzésnek köszönhetően a Liverpool kerete látványosan jobb erőállapotban kezdte meg az első háború utáni szezont, mint a legtöbb vetélytársa.
A bajnokság ettől függetlenül lassan indult be, az első hét mérkőzésen a négy győzelem mellé három vereség is becsúszott. A diadalmas meccsek sorába tartozott a Chelsea elleni összecsapás szeptember 7-én, amelyen végre bemutatkozhatott ligameccsen Bob Paisley, valamint ekkor szerezte meg első bajnoki gólját Billy Liddell is. A vereségek közül a legsúlyosabb a Manchester United ellen idegenben elszenvedett 5–0 volt (a mérkőzést a Maine Roadon rendezték). De a dolgok hamarosan jobbra fordultak, és – többek közt – a február–március során zsinórban aratott hét győzelemnek köszönhetően a csapat egyre inkább közelebb került a bajnoki címhez.
Az egylet nagy menetelést mutatott be az FA-kupa küzdelmei során is, végül csak az elődöntőben, megismételt meccsen tudta két vállra fektetni őket a Burnley. Az idény végén a Lancashire Senior Cup, a Lancashire Megyei Egyesített Bajnoki Kupa és a Liverpool Senior Cup is az anfieldi vitrinbe került.
A bajnokság végéhez közeledve még több csapat is harcban állt a végső győzelemért, két fordulóval a zárás előtt a Liverpool (53 pont) csak a negyedik helyen állt az egyaránt 54 pontos Wolverhampton Wanderers és Manchester United, valamint az 53 pontos Stoke City mögött, így az utolsó két idegenbeli mérkőzésen (az Arsenal és az éllovas Wolverhampton otthonában) nem volt elég a győzelem, a többi mérkőzés kimenetelére is figyelni kellett. Végül sikerült mind a két mérkőzést abszolválni, míg az egyéb eredmények is kedvezően alakultak, így 1947 végén ötödször is bajnoki címet ünnepelhettek a Vörösök.
A bajnokság gólkirályi címét Jack Balmer és Albert Stubbins megosztva szerezte meg, végképp megkoronázva az idényt. Ők továbbra is félelmetes gólvágóknak bizonyultak Kay regnálása idején, de a csapat képtelen volt ezután a bajnoki trófea közelébe férkőzni, a következő három szezont egyaránt a tabella első felének alján zárta a Liverpool. 1950-ben, harminchat év után először sikerült elérni az FA-kupa döntőjét, de a Vörösök első látogatása a Wembleyben egy 2–0-s kudarccal zárult, az Arsenallal szemben.
Ekkorra világossá vált, hogy Kay nem a megfelelő ember, végül 1951 januárjában Don Welsh váltotta a padon.
Don Welsh (1951–1956) és Phil Taylor (1956–1959) A helyettes kiválasztása nem bizonyult a legsikeresebbnek, hiszen Welsh alatt a csapat már az 1952–53-as idényében is a várakozások alatt teljesített, mindössze az utolsó fordulóban, a Chelsea ellen aratott győzelemnek volt köszönhető, hogy sikerült meghosszabbítani az első osztályú tagságot.
De ez sem tartott sokáig, hiszen 1954 áprilisában, a Liverpool szurkolói szomorúan könyvelhették el, hogy csapatuk, ötven év után, a bajnokság utolsó helyezettjeként kénytelen búcsút venni az élvonal küzdelmeitől. A fájdalmukat tovább erősíthette, hogy a városi rivális Everton éppen ekkor jutott vissza az első divízióba.
Egy közepesen sikerült másodosztályú szezon után 1956-ban felcsillant a gyors visszatérés reménye, de a csapat végül csak a harmadik helyen végzett, és ezt már a vezetőség sem tolerálta tovább, Welsh-nek mennie kellett. Gérard Houllier 2004-es kirúgásáig ő volt az egyetlen Liverpool menedzser, akit menesztettek állásából, de ő ezt már nem érhette meg, 1990-ben azzal a tudattal halt meg, hogy ő a Vörösök történetének egyetlen kirúgott edzője.Past Manager Profile: Don Welsh liverpoolfc.tv