Az 1987-es Formula–1-es szezon volt a 38. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1987. április 12-étől november 15-éig tartott, összesen tizenhat futamon keresztül.

A világbajnoki címet, harmadszor és utoljára, Nelson Piquet szerezte meg, annak ellenére, hogy egész idényben csak háromszor nyert, csapattársa, Nigel Mansell pedig hatszor. Mansellnek a japán nagydíj szabadedzésén történt balesetével értek ismét véget világbajnoki álmai. Ebben az idényben a hagyományos, atmoszferikus nyomáson működő szívómotoros autóknak külön bajnokságokat írtak ki: a Jim Clark-kupát a legjobb pilótának és a Colin Chapman-kupát a csapatoknak. Előbbit Jonathan Palmer, utóbbit a Tyrrell csapat nyerte meg.

1976 óta ez volt az első idény, hogy a Renault semmilyen formában nem volt jelen, és 1963 óta ugyancsak az első idény, amikor csak egyetlen gumiszállító volt, a Goodyear személyében.

Csapatok és versenyzők Csapat Konstruktőr Kasztni Motor Rajtszám PilótaVersenyek MP4/3 TAG-Porsche TTE PO1 1,5L V6 turbó 1 Alain ProstMind 2 Stefan JohanssonMind Data General Team Tyrrell Tyrrell-Ford DG016 Ford-Cosworth DFZ 3,5L V8 szívó 3 Jonathan PalmerMind 4 Philippe StreiffMind Canon Williams Honda Team Williams-Honda FW11B Honda RA167E 1,5L V6 turbó 5 Nigel Mansell1–15 6 Nelson PiquetMind Brabham Brabham-BMW BT56 BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó 7 Riccardo Patrese1–15 Stefano Modena16 8 Andrea de CesarisMind West Zakspeed Racing Zakspeed 861 Zakspeed 1500/4 1,5L soros négyhengeres turbó 9 Martin BrundleMind 10 Christian DannerMind Camel Team Lotus Honda Lotus-Honda 99T Honda RA166E 1,5L V6 turbó 11 Mind 12 Ayrton SennaMind El Charro Team AGS AGS-Ford JH22 Ford-Cosworth DFZ 3,5L V8 szívó 14 Pascal Fabre1–14 Roberto Moreno15–16 March-Ford 87P 871 Ford-Cosworth DFZ 3,5L V8 szívó 16 Ivan CapelliMind USF&G Arrows Megatron Arrows-Megatron A10 Megatron M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó 17 Derek WarwickMind 18 Eddie CheeverMind Benetton Formula Benetton-Ford B187 Ford TEC 1,5L V6 turbó 19 Teo FabiMind 20 Thierry BoutsenMind Landis & Gyr Osella Osella-Alfa Romeo FA1I Alfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó 21 Alex CaffiMind 22 Gabriele TarquiniMind Franco Forini11–13 Minardi Team Minardi-Motori Moderni M187 Motori Moderni Tipo 615-90 1,5L V6 turbó 23 Adrián CamposMind 24 Alessandro NanniniMind Ligier Loto Ligier-Megatron JS29JS29BJS29C Megatron M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó 25 René Arnoux2–16 26 Piercarlo Ghinzani2–16 Scuderia Ferrari Ferrari F1/87 Ferrari Tipo 033D 1,5L V6 turbó 27 Michele AlboretoMind 28 Gerhard BergerMind Larrousse & Calmels Lola-Ford LC87 Ford-Cosworth DFZ 3,5L V8 szívó 29 Yannick Dalmas14–16 30 Philippe Alliot2–16 Enzo Coloni Racing Car System Coloni-Ford FC187 Ford-Cosworth DFZ 3,5L V8 szívó 32 Nicola Larini11,13

Csapatváltozások

A Renault kivonult az 1986-os idény végén a sportágból mint motorszállító is. Három csapatnak is új motorok után kellett néznie. A Lotus Honda-motorokra váltott, de csak az egy évvel korábbi specifikációjúakat kaphatták meg. A Tyrrell, tudván, hogy a turbómotorok hamarosan úgyis be lesznek tiltva, inkább visszaváltott a Ford-Cosworth szívómotorokra. A Ligier csapat megállapodott az Alfa Romeóval, hogy az ő új fejlesztésű, 415T típusmegjelölésű turbómotorjaikat fogják használni, amellyel a sokat fogyasztó és gyenge 890T motort akarták leváltani. René Arnoux azonban dehonesztáló megjegyzéseket tett a motorra, ami elég volt az egyébként is a sportágból történő kiszállást fontolgató Alfa Romeónak, hogy felbontsa a szerződést. A motor nélkül maradt Ligiernek ki is kellett hagynia az évadnyitó versenyt, majd az Arrows csapattal kötött megállapodás alapján átcímkézett, nem gyári támogatású BMW-motorokat (Megatron) kaptak, és abból sem a legjobbakat. Az AGS csapat a Ford-Cosworth DFZ motorokat kezdte el használni. A Benetton is aláírt egy kizárólagossági szerződést a Forddal, méghozzá arról, hogy a TEC típusmegjelölésű turbómotorjukat csak ők használhatják. Korábban ezek az egységek a Haas Lola csapat autóiba kerültek. Abban bíztak, hogy a különlegesen megtervezett egységeket majd nem sújtja akkora hátrány, mint a többiekét, akiknek a szabályváltozások miatt le kellett fojtania a motorjukat. A McLaren csapatától a Ferrarihoz igazolt John Barnard tervező, akinek a helyére a Brabhamtől érkezett Gordon Murray, valamiint a Williamstől Neil Oatley. Az Arrows leigazolta a Haas Lola korábbi vezető tervezőjét, Ross Brawnt. A csapatnak motort szállító BMW a sportágból történő kivonulását készítette elő, és már csak a Brabham csapatnak nyújtott gyári támogatást. Az Arrows főszponzora, az USF&G megvette a még elérhető maradék motort és Megatron névre keresztelte. Ezekből kapott később a Ligier is.

Szezonközi változások

Az új szabályok, amelyek betiltották a turbómotorokat, és így egyszerűbbé és olcsóbbá tették a részvételt, számtalan potenciális csapat figyelmét felkeltették. Közülük az első a Scuderia Coloni volt, amely ebben az idényben még csak két versenyen vett részt.

Pilótaváltozások

Keke Rosberg visszavonult, a helyét a McLarennél Stefan Johannson vette át, akinek a helyére Gerhard Berger ült a Ferrariba. Debütált Nakadzsima Szatoru a Lotus színeiben. Az ő szerződtetéséhez a Honda ragaszkodott. Martin Brundle és Jonathan Palmer csapatot cseréltek. Brundle a Zakspeed, Palmer a Tyrrell pilótája lett. Mivel az Osella csapat jobbára a fizetős pilótákból élt, idény közben Gabriele Tarquini és Franco Forini is beülhetett az autóikba. Az idény közben benevező Coloni csapat színeiben debütált Nicola Larini. Yannick Dalmas Mexikótól kezdve a Larrousse & Calmels csapat második autóját vezethette. A rossz eredmények miatt az AGS két futammal a vége előtt kirúgta Pascal Fabre-t és helyette leigazolta Roberto Morenót. Riccardo Patrese, akinek 1988-ra már élő szerződése volt a Williamsszel, az utolsó futamon beülhetett Mansell helyére. Őt Stefano Modena pótolta a Brabhamnél.

Szabályváltozások Mivel már tudni lehetett, hogy 1989-től betiltják a turbómotorokat, az FIA további szabálymódosításokat eszközölt, hogy egyszerűbbé és vonzóbbá tegye a csapatok számára a váltást.

A szívómotoros autók esetében a hengerűrtartalom az eddigi 3 literről 3,5 literesre emelkedett. Míg a turbómotoros autók legfeljebb 195 liter üzemanyagot használhattak egy futam során, a szívómotoros csapatok esetében semmilyen korlátozás nem volt. A turbónyomást 4 barban maximalizálták. Ezt a szabályok szerint úgy lehetett elérni, hogy a szelepek ezen nyomás felett egyszerűen nem működtek, a motor leszabályozta saját magát. Emiatt a turbómotorok körülbelül 300 lóerővel lettek gyengébbek, mint az előző évben, ettől azonban nemigen lettek lassabbak, mert az aerodinamika és a gumikopás terén a csapatok fejlesztéseket eszközöltek, ami minimalizálta a teljesítmény elvesztése miatti hátrányt.

Az FIA betiltotta továbbá a szuperlágy gumikat, amiket az időmérő edzéseken használtak és legfeljebb két kört bírtak.

A szezon menete 300px|right|thumb|Ferrari F1-87

A brazil nagydíj volt a szezon legelső versenye. A Ligier csapat, motorok hiányában, részt sem tudott venni, a March csapat pedig késlekedett az új autójával, ezért a 87P nevű, Formula–3000-es autóból átépített versenyautóval kísérleteztek, nem sok sikerrel. Az időmérő edzésén Mansell és Piquet végzett az első két helyen, utánuk Senna, Fabi és Prost következett a rajtrácson. A rajt után Piquet szerezte meg a vezetést a jól induló Senna előtt. Mansell rossz rajtja után visszazárkózott a harmadik helyre. A 7. körben Piquet kiállt a boxba, hogy kitisztítsák a hűtőjét, melybe papír került, majd Mansell is hasonló okkal állt ki. Sennáé lett így a vezetés, de autója nehéz kezelhetősége miatt kiállt szerelőihez, így Prost vette át az első helyet. Míg a francia csak kétszer állt ki boxba, addig riválisai háromszor. Mansell versenyét egy defekt tette tönkre, míg Senna motorhibával állt ki, így Prost győzött Piquet, Johansson és Berger, Boutsen és Mansell előtt.

A San Marinó-i nagydíjon már a Ligier és a Larrousse csapat is részt vett, a March és a Zakspeed elkészült az új autójával, a Ligier autóiba Megatron-motorok kerültek, az Osella pedig két versenyzőt állított ki. Az időmérő edzésen Piquet hatalmas balesetet szenvedett a Tamburello-kanyarban, amikor defekt miatt a falnak ütközött, emiatt nem vehetett részt a vasárnapi versenyen. Senna Lotus-Hondája indult az első helyről, Mansell, Fabi és Prost előtt. Senna vezetett a rajt után, azonban a 2. körben Mansell a Tosa-kanyarban megelőzte, majd egyre nagyobb előnnyel vezetett. A 6. körben Prost megelőzte Sennát, de a 15. körben generátora meghibásodása miatt kiesett. Sennát megelőzte Alboreto, majd Riccardo Patrese mindkettőjüket megelőzte a Brabhammel. Az utolsó körökben az olasz visszaesett, mivel túl sok üzemanyagot használt el, így Alboreto visszavette a második helyet. Senna őt is megelőzte, így a brazil végzett a második helyen a győztes Mansell mögött. Alboreto harmadik, Johansson negyedik lett. Ötödik helyével Brundle megszerezte a Zakspeed első pontjait.

A belga nagydíjon ismét Mansell Williams-Hondája indult az első helyről, a brit közel másfél másodperc előnnyel győzött Piquet, Senna, Berger és Alboreto előtt. A rajtnál Mansell megtartotta a vezetést Senna, Piquet, Alboreto és Prost előtt. A második körben Philippe Streiff elveszítette uralmát Tyrrellje felett a Raidillon-kanyarban, és a korlátnak csapódott. Az ütközéstől a motor kiszakadt az autóból, ezután Jonathan Palmer érkezett a másik Tyrrell-lel, és csapattársa autójának roncsába ütközött. A versenyt megszakították, bár egyik versenyző sem sérült meg. Az újraindításnál Senna került az élre, azonban a kör felénél Mansell megpróbálta megelőzni. A két autó összeütközött, mindketten kicsúsztak. Sennával ellentétben Mansell tovább tudott haladni. Ennek következményeként Piquet vezetett, Mansell a mezőny végén a 17. körig versenyben maradt, ekkor autójának sérülése miatt kiállt. Miután Piquet motorhiba miatt, Alboreto az erőátvitel meghibásodása miatt esett ki, Prost került az élre. A második helyen ekkor Boutsen haladt, Johansson azonban megelőzte a 17. körben. Boutsent később megelőzte Andrea de Cesaris (Brabham-BMW), majd a belga technikai hiba kiesett. A negyedik helyen így Eddie Cheever végzett az Arrows-zal. Johansson második helyének köszönhetően a McLaren kettős győzelmet aratott. De Cesaris végzett a harmadik helyen, de az utolsó körben a célegyenesben leállt az üzemanyag kifogyása miatt, azonban mögötte már mindenki körhátrányban volt, így megtarthatta a pozícióját.

Monacóba a mezőny különösebb változások nélkül érkezett, csak aggódó hangok voltak, akik a 26 autó egyszerre történő elrajtolása miatti balesetveszélytől tartottak. Mansell indult a pole-ból, majd a rajt után megtartotta első helyét a második Senna és a harmadik Piquet előtt. A 29. körig változatlan volt az élen autózók sorrendje, amikor Mansell lelassult, majd kiesett a turbófeltöltő meghibásodása miatt. Senna így az élre állt és győzött, Piquet a második, Prost a harmadik helyre jött fel. Alain Prost a 75. körben motorhiba miatt feladni kényszerült a versenyt, így végül Alboreto lett a harmadik. Senna az aktív felfüggesztésű autók első győzelmét szerezte.