A félfedelesszárnyúak (Hemiptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Egyes szerzők szipókás rovarok (Rhynchota) néven említik őket. Ez a nem teljes átalakulással fejlődő rovarok legnagyobb és legváltozatosabb csoportja.Kóbor Péter: A 2022. év rovara az óriás énekeskabóca
Megjelenésük, felépítésük
Három torszelvényükből a két hátulsóból rendszerint egy-egy pár szárny nő úgy, hogy a közép-és utótor egységes szárnytorrá nőtt össze. Tudományos és magyar nevüket is arról kapták, hogy elülső pár szárnyuk rendszerint félfedővé (hemielytrum) alakult: alapja szívós, a csúcsa viszont hártyaszerű (Urania).
Fő ismertető jegyük sajátos, minden más rovarrendétől eltérő felépítésű szájszervük, a szipóka (szívócsőr, szipcsőr), amely a többi rovar alsó ajkának és alsóajaki tapogatójának felel meg. A szipóka többnyire ízelt és vályú alakú; ebben a vályúban helyezkednek el a szúró- és szívóserték. A páros felső és alsó állkapocsból kívülről semmi sem látható, mert mélyen besüllyedtek a fejbe. Ezekből alakult ki a fej belsejében a négy hosszú, kitin anyagú és szálkaszerű, kiölthető és behúzható szúró- és szívóserte. A serték a teljes szipókán végighúzódnak, és végük egy sajátságos szerkezettel kitolható és visszahúzható.
Életmódjuk, élőhelyük
Ragadozók, növényi és állati élősködők egyaránt akadnak közöttük. Általánosan szabály, hogy a ragadozó és állati élősködő taxonok szipókája előre vagy enyhén felfelé áll, a növényi élősködők szipókája a testtel derékszöget bezárva lefelé néz (Urania).
A rovar a két szélső, a felső állkapcsoknak (maxilla) megfelelő szúróserte hegyes, gyakran hátrahajló horgocskákkal ellátott végével szúrja meg a kiválasztott növényt vagy állatot, és az így kapott ki sebbe illeszti be a két belső, az alsó állkapcsoknak (mandibula) megfelelő szívósertét. Ezek belső oldalán két-két mélyedés húzódik végig, és így a két sertét egymáshoz illesztve bennük két szűk, hosszanti csatorna alakul ki. A rovar a felső csatornán át kevés nyálat fecskendez a sebbe. A tulajdonképpeni szívócső az alsó hosszanti csatorna, a rovar ezen szívja föl a táplálékát, a vért vagy növényi nedveket (Brehm).
Rendszertani felosztásuk
A rendet öt alrendre bontják:
kabócák (Auchenorrhyncha) énekeskabóca-alkatúak (Clypeorrhyncha, korábban: Cicadomorpha) mohaszipókások (Coleorrhyncha) poloskák (Heteroptera) növénytetvek (Sternorrhyncha)
Jegyzetek
Források Urania Állatvilág. Rovarok. Kurt Günther et al., 1968. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. p. 130.
Kapcsolódó cikkek
Carl Stål
További információk
ITIS szerinti rendszerbesorolása
Kategória:Rovarrendek