Az 1985-ös Formula–1-es szezon volt a 36. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1985. április 7-étől november 3-áig tartott, tizenhat futamon keresztül.
Az egyéni bajnoki címet pályafutása során először Alain Prost nyerte egy McLaren autóval a ferraris Michele Alboreto előtt, aki komoly kihívó volt, de az utolsó öt futamon sorozatos balszerencsék sújtották, és azokon egyetlen pontot sem szerzett.1986 FIA Yearbook, Red Section, Results of 1985 FIA International Championships, pages 78–79 A csapatok között a McLaren megvédte világbajnoki címét.
Csapatok és pilóták CsapatKonstruktőrKasztniMotorGumikRajtszámPilótaVersenyekMarlboro McLaren TAG TurboMcLaren-TAGMP4/2BTAG-Porsche TTE PO1 1,5L V6 turbó1Niki Lauda1–13, 15–16John Watson142Alain ProstMindTyrrell TeamTyrrell-Ford012Ford-Cosworth DFY 3L V8 szívó3Martin Brundle1–64Stefan Johansson1Stefan Bellof2–8Martin Brundle9–10Tyrrell-Renault014Renault EF4B 1,5L V6 turbó37–8, 11–16Stefan Bellof9–10411Ivan Capelli14, 16Philippe Streiff15Canon Williams Honda TeamWilliams-HondaFW10 FW10BHonda RA164E 1,5L V6 turbó Honda RA165E 1,5L V6 turbó5Nigel MansellMind6Keke RosbergMindOlivetti RacingBrabham-BMWBT54BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó7Nelson PiquetMind8François Hesnault1–4Marc Surer5–16Skoal Bandit Formula 1 TeamRAM-Hart03Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó9Manfred Winkelhock1–9Philippe Alliot10–14101–9Kenny Acheson10–12John Player Special Team LotusLotus-Renault97TRenault EF4B 1,5L V6 turbó Renault EF15 1,5L V6 turbó11Elio de AngelisMind12Ayrton SennaMindÉquipe Renault ElfRenault ElfRE60 RE60BRenault EF4B 1,5L V6 turbó Renault EF15 1,5L V6 turbó14François Hesnault915Patrick Tambay1–14, 1616Derek Warwick1–14, 16Barclay Arrows BMWArrows-BMWA8BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó17Gerhard BergerMind18Thierry BoutsenMindToleman Group MotorsportToleman-HartTG185Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó19Teo Fabi4–1620Piercarlo Ghinzani10–16Spirit Enterprises LtdSpirit-Hart101DHart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó21Mauro Baldi1–3Alfa Romeo BenettonAlfa Romeo185T 184TBAlfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó22Riccardo PatreseMind23Eddie CheeverMindKelémata OsellaOsella-Alfa RomeoFA1F FA1GAlfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó24Piercarlo Ghinzani1–8Huub Rothengatter9–16Équipe Ligier GitanesLigier-RenaultJS25Renault EF4B 1,5L V6 turbó Renault EF15 1,5L V6 turbó25Andrea de Cesaris1–11Philippe Streiff12–14, 1626Jacques Laffite1–14, 16Scuderia FerrariFerrari156/85Ferrari Tipo 031 1,5L V6 turbó27Michele AlboretoMind28René Arnoux1Stefan Johansson2–16Minardi Team SpAMinardi-FordM185Ford-Cosworth DFY 3L V8 szívó29Pierluigi Martini1–2Minardi-Motori ModerniMotori Moderni Tipo 615-90 1,5L V6 turbó3–16West Zakspeed RacingZakspeed841Zakspeed 1500/4 1,5L soros négyhengeres turbó30Jonathan Palmer2–4, 7–11Christian Danner13–14Team Haas (USA) LtdLola-HartTHL1Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó33Alan Jones12, 14–16
Csapatváltozások
Az 1984-es idényt követően megszűnt az ATS csapat, így ők már nem vettek részt a küzdelmekben. Új csapatként nevezett a Minardi, amely a Carlo Chilti cége által gyártott Motori Moderni turbómotorokkal versenyzett. Mivel az új erőforrás még nem volt készen az idény elején, ezért az évet a Ford-Cosworth DFY szívómotorokkal kezdték meg. Szintén új csapatként nevezett a Zakspeed, amely egyedülálló volt a tekintetben, hogy saját maga gyártotta a Zakspeed 1500/4 megjelölésű turbómotorjait is. Rajtuk kívül csak három csapat (a Ferrari, a Renault és az Alfa Romeo) tette ugyanezt. Visszalépett a Michelin, így már csak a Goodyear és a Pirelli látta el abroncsokkal a csapatokat.
Szezonközi változások
Három verseny után visszalépett az idény további futamaitól és megszűnt a Spirit csapat. A Toleman csapatnak nem volt gumiszállító partnere, ezért nem tudtak részt venni az első három versenyen. Csak a Spirit csapat megszűnése után, a Benetton szponzori pénzeinek felhasználásával tudtak szerződést kötni a Pirellivel. Utolsóként a csapatok közül a detroiti nagydíjat követően végül a Tyrrell csapat is turbómotorokra váltott, méghozzá a Renault erőforrásaira. Új konstruktőrként nevezett az idény elején a Haas Lola csapat, de nem tudták megkezdeni a szezont, ugyanis a Ford-Cosworth gyártotta volna nekik saját turbómotorját, ami egészen egyszerűen nem lett készen. Ezért csak az idény legvégén, az olasz nagydíjon debütált a csapat, és ott is a Hart turbómotorjaival, átmeneti megoldásként. Két versennyel a vége előtt visszalépett és megszűnt a RAM csapat.
Pilótaváltozások
Ayrton Senna átigazolt a Lotus csapatához, Nigel Mansell pedig a Lotustól a Williamshez ment. A Brabham leigazolta François Hesnault-t a Ligiertől, akinek a helyére Jacques Laffite került. Teo Fabi a Brabhamtől a Tolemanhez került. Gerhard Berger a megszűnt ATS csapattól az Arrowshoz került. Az ATS másik pilótája, Manfred Winkelhock a RAM versenyzője lett, Jonathan Palmer helyére került, aki pedig a Zakspeedhez igazolt. Pierluigi Martini a Minardi pilótája lett.
Szezonközi versenyzőváltozások
Stefan Johansson a Toleman versenyzője lett volna, ha a csapatnak nem lett volna gondja az indulással a gumibeszállító hiánya miatt. Ezért aztán az első futamon Stefan Bellofot helyettesítette a Tyrrell-nél, majd a második versenytől kezdve a váratlanul távozó René Arnoux helyére ült a Ferrarinál. Hesnault-t négy rossz futam után kirúgta a Brabham és Marc Surert igazolta le helyette. Egy futam erejéig feltűnt a Renault csapat színeiben is, ez volt az utolsó alkalom, hogy egy csapat egy nagydíjon három versenyzőt is indított. A Haas Lola a debütálását egyetlen autóval ejtette meg, amelyet a visszatérő Alan Jones vezetett. Manfred Winkelhock halálos balesetet szenvedett az 1985-ös Budweiser 1000 km-es Mosport futamon. A helyére a RAM csapat megszűnéséig Kenny Acheson került. A Spában megrendezett 1000 km-es versenyen Stefan Bellof is életét vesztette. Ivan Capelli és Philippe Streiff váltották őt a Tyrrell csapatánál. Az Osella csapattól idény közben eligazolt Piercarlo Ghinzani a Toleman-hez, a helyére Huub Rothengatter került. Miután az osztrák nagydíjon Andrea de Cesaris egy újabb hatalmas balesetben sokadjára is totálkárosra törte az autót, Guy Ligier kirakta őt a csapatból, kármentési céllal. A helyére Philippe Streiff került. Christian Danner két futamon is beülhetett a Zakspeedbe Jonathan Palmer helyére, aki megsérült azon a spái 1000 km-es futamon, amelyen Bellof meghalt. Niki Laudát az európai nagydíjon sérülése miatt John Watson helyettesítette.
Összefoglaló Az első nagydíjat, immár hagyományosan, Brazíliában tartották Jacarepaguában. Alboreto induhatott a pole-ból, mögüle Rosberg, valamint a két Lotus rajtoltak. Rosberg kiállni kényszerült turbóhiba miatt, Prost pedig a második helyre jött fel. Nem tudott azonban mit kezdeni a Ferrari egyenesbeli tempójával. Végül úgy nyerte meg a versenyt, hogy Alboreto autójában a váltó rendetlenkedni kezdett a boxutcában, így megelőzte őt. A harmadik helyen de Angelis futott be.
A portugál nagydíj előtt jött a váratlan bejelentés, hogy René Arnoux-t kirúgja a Ferrari és Johansson váltja őt. A hírt nem kommentálták bővebben, így az okok ismeretlenek voltak. Az Estorilban rendezett nagydíjon az időmérő még szép időben zajlott, a futam viszont már esőben. Ezen a futamon aratta élete első győzelmét Ayrton Senna, méghozzá mesteri vezetéssel. Valamennyi kört ő vezette az elejétől a végéig, és a második helyezett Alboretón kívül mindenkit le is körözött.
Imolában újra Senna indult a pole-ból, és az utolsó körig vezetett is, de ekkor elfogyott az üzemanyaga. Drámai befutó következett: a mezőny hátsó traktusából rajtoló Johansson eddigre már második volt, és át is vette a vezetést, de az ő autójából is elfogyott a benzin. Prost került az élre, és neki is kifogyott az üzemanyaga, de ő még át tudta szelni a célvonalat, és őt intették le elsőként. Az öröm nem tartott sokáig, mert nem sokkal később ki is zárták, mert az autója túl könnyű volt. A győzelem így de Angelisé lett.
Az, hogy Monacóban futam lesz-e, sokáig kérdéses volt, különféle politikai okok miatt, de végül sikerült megegyezniük. Senna kvalifikált az élre, aki hamar ki is esett motorhibával. Ekkor Alboreto állt az élre, a nyomában Prosttal. Alboreto az egyik kanyarban megcsúszott egy olajfolton, amely azután maradt az aszfalton, hogy Patrese Alfa Romeójából kifolyt egy, Piquet-vel történt durva baleset után. Prost kihasználta a lehetőséget és megelőzte Alboretót, de ő egy körrel később ugyanott vissza is vette a pozíciót. Csakhogy Alboreto defektet kapott, ki kellett állnia kereket cserélni. A dobogóra így Prost, de Angelis és Alboreto állhattak fel.
Ezután következett volna a belga nagydíj. A mezőny meg is jelent a pályán, amit frissiben újítottak fel. Ez azt is jelentette, hogy vadonatúj aszfaltcsíkot kapott, mely egyfajta kompozit anyagból állt: gumit kevertek bele, amely esős időben könnyítette a versenyzést. A munkálatokkal rohamtempóban, alig pár nappal a futam előtt végeztek, pedig az aszfaltnak pihennie kellett volna még, ráadásul nem is végeztek rajta próbaköröket. A nagy melegben tartott pénteki szabadedzésen aztán a gyors autók és a széles slick gumijaik valósággal szétszedték a pályát. Éjszaka próbálták ezeket kijavítani, de a helyzet egyáltalán nem lett jobb, a pilóták pedig a szombati szabadedzést a 25. percben befejezték. Megállapodtak, hogy a futamot átteszik szeptemberre, a szervezőket pedig jókora bírsággal sújtották. A dolognak volt egy hosszabb távú következménye is: Alan Jones, aki a Haas Lola csapattal az olasz nagydíjtól versenyzett, azért nem indulhatott a szeptemberi belga nagydíjon, mert nem volt rajta az eredeti nevezési listán.
A kimaradás miatt Kanadába négyhetes szünet után érkezett a sportág. A Ferrarik kibérelték az első sort, Alboreto indulhatott a pole-ból, mögötte Johansson végzett,a harmadik pedig Prost lett. Ez volt két év után a Ferrari első kettős győzelme, és a következőre ugyancsak két évet kellett várni.
Detroit egy lassabb, technikásabb pálya volt, itt Senna került pole-ba, méghozzá több mint 1 másodperccel végezve a második Mansell előtt. Sennának jobban feküdtek a lassabb pályák, és a többiekkel ellentétben keményebb gumikat választott. A rajtnál azonban villámgyorsan az élre állt az egyébként csak a negyedik helyről rajtoló Rosberg és meg is szerezte a győzelmet. A futam hagyományosan a sok kiesőről volt híres, nem volt ez másként ezúttal sem: Prost, Senna és Mansell is kiestek, így aztán a második helyen Johansson, a harmadikon Alboreto ért célba.
A francia nagydíj időmérő edzésén Marc Surer a rekordot jelentő 338 km/h sebességgel haladt Brabhamjével a Mistral egyenesben. Összehasonlításképpen, az egyedüli szívómotoros csapat, a Tyrrell pilótája, Stefan Bellof mindössze 277 km/h órás sebességet tudott ugyanott. A pole Rosbergé lett ugyan, de Piquet, kihasználva az autója nyers erejét és a Pirelli abroncsok jobb tapadását, az élre állt. Senna autója kigyulladt, ezért ő viszonylag korán kiszállt a versenyből, Rosberg pedig szétkoptatta a gumijait, amire a mögötte érkező Prost le is csapott. Egy boxkiállásnál aztán visszaszerezte tőle a második helyet. Piquet könnyedén nyert - utóbb kiderült, hogy ez volt a Brabham csapat harmincötödik, és egyben legutolsó győzelme.