Az 1982-es Formula–1-es szezon volt a 33. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1982. január 23-ától szeptember 25-éig tartott. Az egyéni világbajnoki címet Keke Rosberg szerezte meg, a konstruktőrit pedig a Scuderia Ferrari.

Az idényt botrányok és tragédiák tarkították. A szezonnyitó dél-afrikai nagydíjon a pilóták sztrájkoltak, és részben bojkottálták a San Marinó-i futamot a FISA–FOCA háború miatt. Két pilóta is életét vesztette: Gilles Villeneuve a belga nagydíj időmérő edzésén, Riccardo Paletti pedig a kanadai nagydíj rajtjánál. A Ferrari másik pilótája, Didier Pironi is olyan súlyos balesetet szenvedett a német nagydíj időmérőjén, hogy az a karrierje végét jelentette. Ezek az incidensek és tragédiák végül radikális szabályváltozásokhoz vezettek az 1983-as idénytől.

Rosberg, aki világbajnok lett, úgy tette ezt, hogy egész idényben egyetlen versenyt nyert, a svájci nagydíjat. Folyamatos pontszerzéseivel azonban Pironi és John Watson előtt tudott végezni. Utoljára erre 1958-ban volt példa, akkor Mike Hawthorn szintén egyetlen győzelemmel lett bajnok. A szezon során tizenegy különböző pilóta és hét különböző csapat nyert versenyt, és senki nem nyert kettőnél többször - Monacótól Svájcig ráadásul kilenc különböző győztes volt zsinórban. A két pilótáját is elvesztő Ferrari végül új párosa, Patrick Tambay és Mario Andretti segítségével elég pontot szerzett a konstruktőri győzelemhez.

Pilóták és konstruktőrök CsapatKonstruktőrKasztniMotorGumikRajtszámPilótaFutamok Parmalat Racing TeamBrabham-BMWBT50BMW M12/13 1.5L soros négyhengeres turbó1Nelson Piquet1, 5–162Riccardo Patrese1, 5, 9–16Brabham-FordBT49C BT49DFord-Cosworth DFV 3L V8 szívó1Nelson Piquet2–32Riccardo Patrese2–3, 6–8 Team TyrrellTyrrell-Ford011Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó3Michele AlboretoMind4Slim Borgudd1–3Brian Henton4–16 TAG Williams TeamWilliams-FordFW07C FW07D FW08Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó5Carlos Reutemann1–2Mario Andretti3Derek Daly5–166Keke Rosberg1–3, 5–16 Marlboro McLaren InternationalMcLaren-FordMP4/1BFord-Cosworth DFV 3L V8 szívó7John Watson1–3, 5–168Niki Lauda1–3, 5–16 Team ATSATS-FordD5Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó9Manfred WinkelhockMind10Eliseo SalazarMind John Player Team LotusLotus-Ford87B 91Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó11Elio de Angelis1–3, 5–1612Nigel Mansell1–3, 5–8, 10, 12–16Roberto Moreno9Geoff Lees11 Ensign RacingEnsign-FordN180B N181Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó14Roberto Guerrero1–3, 5–16 Équipe Renault ElfRenaultRE30BRenault-Gordini EF1 1,5L V6 turbó15Alain ProstMind16René ArnouxMind March Grand Prix Team Rothmans Racing with March Grand Prix

LBT Team MarchMarch-Ford821Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó17Jochen Mass1–3, 5–11Rupert Keegan12–1618Raul Boesel1–3, 5–1619Emilio de Villota5–9 Fittipaldi AutomotiveFittipaldi-FordF8D F9Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó20Chico Serra1–3, 5–1622px Marlboro Team Alfa RomeoAlfa Romeo179D 182 182BAlfa Romeo 1260 3L V12 szívó22Andrea de CesarisMind23Bruno GiacomelliMind Équipe Talbot GitanesTalbot Ligier-MatraJS17B JS19Matra MS81 3L V12 szívó25Eddie Cheever1–3, 5–1626Jacques Laffite1–3, 5–1622px Scuderia FerrariFerrari126C2Ferrari 021 1,5L V6 turbó27Gilles Villeneuve1–5Patrick Tambay9–1628Didier Pironi1–12Mario Andretti15–16 Ragno ArrowsArrows-FordA4 A5Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó29Brian Henton1–3Marc Surer5–1630Mauro Baldi1–3, 5–1622px Denim S.A.I.M.A. Team OsellaOsella-FordFA1C FA1DFord-Cosworth DFV 3L V8 szívó31Jean-Pierre JarierMind32Riccardo Paletti1–822px Theodore Racing TeamTheodore-FordTY01 TY02Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó33Derek Daly1–3Jan Lammers5–7, 9–11Geoff Lees8Tommy Byrne12–16 Candy Toleman Motorsport Toleman Group MotorsportToleman-HartTG181B TG181C TG183Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó35Derek Warwick1–6, 9–1636Teo Fabi1–6, 9–16Források:

Csapatváltozások A Brabham megállapodást kötött a BMW-vel, hogy az ő saját gyártású, soros négyhengeres turbómotorjaikat használják. Megbízhatósági problémák miatt azonban az idény elején még maradtak az előző évi Ford-Cosworth egységeknél.

Pilótacserék Az 1981-es idény végeztével a Williams mindkét pilótája, Alan Jones és Carlos Reutemann is bejelentették visszavonulásukat. Utóbbi azonban meggondolta magát és 1982-ben is a csapatnál versenyzett, legalábbis az első két verseny erejéig. Ezt követően azonban mégis távozott. Alan Jones helyére az a Keke Rosberg került, aki egészen addig 36 versenyt futott és a legjobb eredménye egy harmadik hely volt.

Két év kihagyás után visszatért Niki Lauda, méghozzá a McLaren színeiben mint John Watson csapattársa. A Ferrari és a Renault megtartotta jól bevált pilótafelállását, míg a Brabhamhez megérkezett Riccardo Patrese, aki Héctor Rebaque helyére ült.

Az Osella csapatnál debütálhatott Riccardo Paletti, a Toleman pedig Brian Henton helyett Teo Fabit igazolta le. Marc Surer az Arrows színeiben versenyzett volna, de a szezon előtti teszteken kettős lábtörést szenvedett egy balesetben. Az ő helyére Patrick Tambay került volna, de őt kirúgták, mert az idénynyitó versenyen ő is sztrájkolt - az ő helyét foglalta el Henton. Eliseo Salazar az Ensign csapattól az ATS-hez vándorolt.

Idényközi változások Reutemann távozása után a Williams Mario Andrettit, az 1978-as világbajnokot kérte meg, hogy ugorjon be egy verseny erejéig (azért nem tovább, mert Andrettinek Amerikában voltak versenyzéssel kapcsolatos kötelezettségei). A helyére végül Derek Daly került állandóra. Andretti még visszatért az idény utolsó két versenyén, hogy a súlyosan sérült Pironit helyettesítse a Ferrarinál. A belga nagydíjon halálos balesetet szenvedő Villeneuve-öt a holland nagydíjtól Patrick Tambay váltotta.

A Lotus csapatnál Nigel Mansellnek ki kellett hagynia két futamot a kanadai durva balesete után. A holland nagydíjon őt helyettesítő Roberto Moreno még csak kvalifikálni sem tudott. Mansell szeretett volna versenyezni a brit nagydíjon, de nem volt rá képes, ekkor Geoff Lees helyettesítette. Miután Villeneuve halálos balesetének közvetlen részese volt, Jochen Mass a francia nagydíjon is durva ütközésbe keveredett Mauro Baldival, ami akkora trauma volt számára, hogy a futam után végleg visszalépett a versenyzéstől. A March csapat Rupert Keegant igazolta le a helyére. Slim Borgudd mindössze három verseny után távozott a Tyrrell csapattól, mert elfogyott a szponzori pénz. Miután Surer visszatérhetett gyógyulását követően az Arrows-hoz, az őt helyettesítő Henton lett a Tyrrell pilótája.

Nagydíjak # Verseny Dátum Pálya Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló 358 dél-afrikai nagydíj Január 23. Kyalami 22px Alain Prost 22px Renault Összefoglaló 359 brazil nagydíj Március 31. Jacarepaguá 22px Alain Prost 22px Renault Összefoglaló 360 nyugat-amerikai nagydíj Április 4. Long Beach Niki Lauda McLaren-Ford Összefoglaló 361 San Marinó-i nagydíj Április 25. Imola 22px Didier Pironi 22px Ferrari Összefoglaló 362 belga nagydíj Május 9. Zolder John Watson McLaren-Ford Összefoglaló 363 monacói nagydíj Május 23. Monaco 22px Riccardo Patrese Brabham-Ford Összefoglaló 364 kelet-amerikai nagydíj Május 23. Detroit John Watson McLaren-Ford Összefoglaló 365 kanadai nagydíj Június 13. Circuit Gilles Villeneuve Nelson Piquet Brabham-BMW Összefoglaló 366 holland nagydíj Július 3. Zandvoort 22px Didier Pironi 22px Ferrari Összefoglaló 367 brit nagydíj Július 18. Brands Hatch Niki Lauda McLaren-Ford Összefoglaló 368 francia nagydíj Július 25. Paul Ricard 22px René Arnoux 22px Renault Összefoglaló 369 német nagydíj Augusztus 6. Hockenheimring 22px Patrick Tambay 22px Ferrari Összefoglaló 370 osztrák nagydíj Augusztus 15. Österreichring 22px Elio de Angelis Lotus-Ford Összefoglaló 371 svájci nagydíj Augusztus 29. Dijon Keke Rosberg Williams-Ford Összefoglaló 372 22px olasz nagydíj Szeptember 12. Monza 22px René Arnoux 22px Renault Összefoglaló 373 Las Vegas-i nagydíj Szeptember 25. Caesars Palace 22px Michele Alboreto Tyrrell-Ford Összefoglaló Az ausztrál nagydíj mint tartalékverseny került bejelentésre, amelyet október 3-án tartottak volna, a Melbourne külvárosának számító Ravenhallban. Március 7-én, az idény második versenyeként rendezték volna meg az argentin nagydíjat, de az elmaradt - részben a szponzorok hiánya miatt, részben pedig azért, mert még a meglévők is elbizonytalanodtak a Dél-Afrikában történtek miatt. A politikai környezet sem kedvezett a versenyzésnek, ezért inkább lefújták azt.

Nem rendeztek spanyol nagydíjat sem. Ugyan az előzetes tervek közt szerepelt, hogy Jaramában versenyez a mezőny, a pálya népszerűtlen volt a pilóták körében, a szervezők pedig még az előző évi versennyel kapcsolatosan is egy csomó pénzzel tartoztak a sportszövetségnek. Amikor végre megfizették az adósságaikat, és már dátumot is kapott a futam (június 27.), a pilóták kezdtek el tiltakozni ellene, mondván Jarama veszélyes, túl szűk, és az egész létesítmény elavult. Ezért végül nem rendezték meg a versenyt.

Két új futam is bekerült a naptárba. Az egyik Detroit volt, mégpedig egy utcai pályával, és így ebben az idényben az Egyesült Államokban három futamot is rendeztek - legközelebb erre 2020-ban volt példa, akkor Olaszországban. A másik futam a svájci nagydíj volt, amelyet a nevével ellentétben nem Svájcban rendeztek, hanem Dijonban (Svájcban betiltották a versenyzést az 1955-ös Le Mans-i tragédia után, és a tilalmat majd csak 2015-ben oldották fel, és akkor is csak elektromos járművekre).

Áttekintés

Politikai háttér bélyegkép|290x290px|Bernie Ecclestone (egy 1991-ben készült fényképen), mint a Brabham csapat és a FOCA vezetője, volt a kulcsfigura a FISA és a FOCA háborújában Az 1970-es évek során a Brabham csapat tulajdonosa, Bernie Ecclestone, egyre nagyobb hatalmat szerzett a FOCA (Formula One Constructors Association) felett. Ezen tisztségében elkezdett közvetlenül szerződéseket kötni a pályatulajdonosok és a csapatok között. Többek között ilyen megállapodásokat kötött a televíziós jogdíjak körében. A befolyásának megnövekedése miatt a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) vezetője, Paul Metternich a francia Jean-Marie Balestre-t tette az immár FISA (Fédération Internationale du Sport Automobile) névre keresztelt felügyeleti szerv élére.

A következő években a FISA és a FOCA, rajtuk keresztül pedig Ecclestone és Balestre rendszeresen egymásnak feszültek. Konfliktusuk során a FOCA oldalán voltak túlnyomó többségben a brit csapatok, a gyári hátterű istállók azonban, mint a Ferrari, a Renault, az Alfa Romeo és a Ligier (valamint az Osella és a Toleman) a FISA-t támogatták. A konfliktusuok először az 1980-as spanyol nagydíjon csúcsosodott ki, amikor a FOCA pilótái bojkottálták a kötelező versenyzői eligazítást, mire a FISA megfenyegette őket, hogy visszavonja a licenszüket. A futamot végül megtartották, de azon csak a FOCA pilótái vettek részt, és ezért azt nem is tekintették világbajnoki futamnak.

Miután 1981-ben sikertelenül próbálkoztak egy rivális versenysorozat indításával, a FOCA-csapatok végül megegyeztek a FISA-val, és ekkor jött létre az első Concorde-szerződés. Ebben lefektették a jövőbeli szabályváltoztatások alapjait azzal, hogy feloldották a nézeteltéréseket, továbbá valamennyi csapat kötelezte magát, hogy minden futamon részt fognak venni az idény során.

Szabályváltozások és technikai újítások 1982-ben felemelték a küzdelmekben résztvevő autók számát 30-ról 34-re, az egy versenyen maximálisan elrajtolható autók számát pedig 24-ről 26-ra (Monaco kivételével, ahol csak 20 autót engedtek rajthoz állni). Annak érdekében, hogy kiválasszák, kik azok, akik nem indulhatnak a futamon, úgynevezett prekvalifikációt tartottak, amelyen az előző év három leggyengébb csapatának kellett kötelezően részt vennie. Továbbra is érvényben maradt a szabály, miszerint csak a legjobb 11 eredmény számít bele az egyéni összetett végeredményébe. A konstruktőri bajnokságban minden megszerzett pontot nyilvántartottak.