Szabó Pál (Biharugra, 1893. április 5. – Budapest, 1970. október 31.) kétszeres Kossuth-díjas magyar regényíró, politikus, elbeszélő.
Életpályája Zsellércsaládból származott, ő maga is napszámosmunkára járt; kőműves mesterséget tanult. Legénykorát sok írásban örökítette meg. Könyveket vásárolt, sokat olvasott, még színházba is járt Nagyváradra. 1915-től katonaként járta be a világháborús frontokat, 8 hónapig az orosz, utána az olasz fronton harcolt, leszerelési pénzéből megrendelte a Nyugatot. A Tanácsköztársaság alatt Ugrán részt vett a forradalmi eseményekben, ezért 1920-ban 2 év helyi internálásra ítélték, eközben a falu ifjúsága számára műkedvelő csoportot, sportegyesületet szervezett. 1922-ben szabadulása után, feleségül vette Kiss Etelkát, róla mintázta regényeinek legtöbb nőalakját. Első írását faluja megbízásából a Körösvidék című lapba írta. További írásai Bajcsy-Zsilinszky Endre Előörs című lapjában jelentek meg.
Harminchét éves korában, 1930-ban regényírásba fogott. Az Emberek című regény kéziratát Féja Géza ajánlotta kiadásra Tildy Zoltánnak, a Sylvester Nyomda akkori vezetőjének. Regényében az egykorú paraszti világ egyre mélyülő válságát a szegényparasztság szemszögéből ábrázolta. Féja és Móricz Zsigmond további írásra buzdították. Móricz Új nagy írót küldött a falu címen írt kritikát róla és 2 év alatt 7 novelláját jelentette meg a Nyugatban. 1933-ban Övék a glória címmel füzetben is kiadták novelláit. Könyvei honoráriumát a Független Kisgazdapárt Bihar vármegyei szervezésére fordította, élénk politikai tevékenységet folytatott szülőföldjén. Bejárta kerékpáron az egész országot, megismerkedett a kor számos neves írójával, politikusával. Szerkesztette a Komádi és Vidéke című lapot. 1935–1938 között a Kelet Népét, előbb Barsi Dénes, Sinka István, Féja Géza társaságában, 1937-től pedig már egyedül. A Válasz elnémítása után ebben a lapban jelentek meg a népi írók írásai. 1938–1944 között a Szabad Szó című lap kiadója és szerkesztője volt.
A politikai-szerkesztői munka mellett születtek új regényei. Munkásságának legkiemelkedőbb írása az 1941–1943 között megjelent trilógia: Lakodalom, Keresztelő, Bölcső, a szegényparasztság emberi nagyságát lírai telítettséggel ábrázolja anélkül, hogy idealizálná sorsát. 1944-ben a fővárosba költözött családostul, de felesége és gyerekei hamarosan visszatértek falujukba, 1945-ben követte őket ő is. 1945-től a Parasztújságot szerkesztette, ez később a Szabad Földbe olvadt. 1946-ban végleg felköltözött az egész család Budapestre, s az író haláláig a Szabadság-hegyi Diana utcai házában alkotott. 60. születésnapján (1953) kezdte el önéletírását, amelynek Nyugtalan élet az összefoglaló címe; 4 kötete jelent meg 1954–1958 között, az ötödik 1968-ban. Műveit számos nyelvre lefordították.
Politikai pályafutása Aktívan részt vett a politikai és társadalmi életben is, 1930-ban alapító tagja és egyik országos alelnöke lett a Független Kisgazdapártnak, melynek színeiben egy 1933-as berettyóújfalui időközi választáson meg is mérettette magát, de csak második lett a kormánypárti jelölt mögött. 1939-ben elhagyta az FKGP-t, hogy a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója lehessen, aminek első elnökévé választották. A második világháború alatt hadifogolytáborba került, ezalatt Veres Péter került a párt élére. Az 1945-ös választástól kezdve, melyen pártja (és vele ő is) bejutott a parlamentbe újra tagja lett a Nemzeti Parasztpárt különböző nevet viselő vezető testületeinek. Ugyan sohasem választották újra elnökké, 1947. május 4-én a párt egyik alelnöke lett. Az 1947-es választáson a nagyarányú kommunista csalások ellenére újfent bejutott a parlamentbe.
Pártján belül mindig is a balszárnyhoz tartozott, lapjaiban is mindig szimpatizált a szocializmussal, így a kommunista fordulatot elfogadta, bár az állampártba sohasem lépett be. Indult az 1949-es választáson is (és haláláig mindegyiken, pártonkívüliként rendre mandátumszerző helyet kapva), sőt, mikor Magyarország 1949. augusztus 20-i hatállyal Népköztársasággá lett, tagja lett az Elnöki Tanácsnak is (függetlenként).
A Sztálin halála után megindult desztalinizációt leplezetlenül üdvözölte, szimpátiáját fejezve ki Nagy Imre és kormánya iránt, amiért egykori párttársától, Darvas Józseftől kemény bírálatban részesült. 1954-ben az akkor alakult Hazafias Népfront első elnökévé választották. 1959-ben kikerült az Elnöki Tanácsból, az 1960-ban átszervezett Hazafias Népfrontban pedig elfogadta a felkínált alelnöki tisztséget, amit aztán haláláig viselt. Szintén haláláig volt országgyűlési képviselő.
Művei
Díjai Kossuth-érdemrend (második osztály) (1948) Baumgarten-díj (1949) József Attila-díj (1950) Kossuth-díj (1951, 1954)
Kapcsolódó szócikkek Talpalatnyi föld
Jegyzetek
Források Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek Czine Mihály: Szabó Pál alkotásai és vallomásai tükrében; Szépirodalmi, Bp., 1971 (Arcok és vallomások)
További információk Életrajza az 1947-1949-es országgyűlés almanachjában, Budapest, 2005. Bertalan Ágnes: Szabó Pál szivárványai; Békés megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, Békéscsaba, 1977 Bata Imre: Szabó Pál faluképe. Tanulmányok; Új Aurora Szerkesztősége, Békéscsaba, 1984 (Új Aurora füzetek) Bertalan Ágnes: Sirató; Sárréti Múzeum Baráti Kör, Szeghalom, 1985 (Sárréti füzetek) Szemelvények Szabó Pálról. Kortársak vallomásai, méltatásai; szerk. Mikita István; Sárréti Múzeum Baráti Kör Szeghalom, Biharugra–Szeghalom, 1988 "A sírás nélküli emberi életért". Szabó Pál kisepikája; tan. M. Takács Lajos; Vár. Rendezvények Háza és Könyvtár, Edelény, 1995 Végh Károly: A megtartó közösség. Szabó Pál faluképe; Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Bp., 1998 (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiskönyvtára) Bertalan Ágnes: A Szabó Pál Irodalmi Emlékház Biharugrán; PIM, Bp., 2003 Ahogy lehet. Szabó Pál emlékezete; vál., szerk., összeáll. N. Pál József; Nap, Bp., 2004 (Emlékezet) Bertalan Ágnes: A Szabó Pál Irodalmi Emlékház Biharugrán; 2. bőv. kiad.; Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 2012
Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar újságírók Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Népi írók Kategória:Az FKGP korábbi tagjai Kategória:Nemzeti Parasztpárt-tagok Kategória:A Hazafias Népfront tisztviselői Kategória:Országgyűlési képviselők (Nemzeti Parasztpárt) Kategória:Országgyűlési képviselők (1945–1947) Kategória:Országgyűlési képviselők (1947–1949) Kategória:Országgyűlési képviselők (1949–1953) Kategória:Országgyűlési képviselők (1953–1958) Kategória:Országgyűlési képviselők (1958–1963) Kategória:Országgyűlési képviselők (1963–1967) Kategória:Országgyűlési képviselők (1967–1971) Kategória:A Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjai Kategória:A Nemzeti Főtanács tagjai Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1970-ben elhunyt személyek Kategória:Baumgarten-díjasok Kategória:Magyar kőművesek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban