Gyallay Pap Domokos (Bencéd, 1880. augusztus 4. – Budapest, 1970. április 11.) író, újságíró, szerkesztő. A két világháború között a Magyar Nép főszerkesztője, 1927-ig a kolozsvári Unitárius Kollégium történelemtanára. Számos novellát, történelmi regényt rendezett kiadás alá.
Élete Eredeti neve Gyallay Pap Domokos, de írói neve 1912-ig Pap Domokos volt.
1880. augusztus 4-én a székelyföldi Bencéden született (Udvarhely vármegye). A székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius iskolában tanult, majd a kolozsvári egyetemen szerzett tanári diplomát. Tanárként először 1905-től a tordai unitárius algimnáziumban, majd annak megszűnése után, 1908-tól 1914-ig az ottani állami főgimnáziumban tanított.
1907-től titkára volt a Tordai Székely Társaságnak és az Erdélyi Kárpát-Egyesület tordai fiókjának. Már ebben az időben megjelentek írásai a tordai Társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi hetilapban és az Aranyosvidékben. 1906-tól 1909-ig az Aranyosvidék felelős szerkesztője, 1912-től a Közművelődési Ház történelmi részlegének vezetője volt. 1909-ben megnősült, felesége Szénásy Ilona, Ilus néni, így emlékezett rájuk 2023-ban az unoka, Gyallay Pap Péter.
Gyakorló tanári évei után bevonult és az I. világháborúban (1914-1917) tisztként szolgált. A háborúban szerzett sebesüléséért vitézségi éremmel tüntették ki. 1917-ben tagjává választotta az Erdélyi Irodalmi Társaság. 1919-től 1923-ig a Dávid Ferenc Egylet főtitkára. 1920-tól a kolozsvári unitárius kollégium tanára, az Unitárius Irodalmi Társaság tagja. 1921-től Kolozsvárott újságíróként dolgozott, majd néhány évig tanított is.
1921-től a Magyar Nép című képes hetilap főszerkesztője, s szerkesztette A Magyar Nép Könyvtára sorozatot. 1922-1927 között az Unitárius Közlöny szerkesztője. 1925-től 1930-ig a Pásztortűz című lap főszerkesztője.
1926-tól a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja; alapítója az Erdélyi Helikonnak és résztvevője a marosvécsi írótalálkozónak.
1927-ben lemondott tanári állásáról, és a Magyar Nép című lapot szerkesztette. 1930-tól tagja a Kisfaludy Társaságnak, megindítója a Népkönyvtár akciónak, tagja a Pen Clubnak. 1934-től tagja a Petőfi Társaságnak. 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki.
1942-ig főszerkesztője volt a Szebb Jövőt című lapnak.
1942-től Budapesten a VIII. kerületben levő Zrínyi Miklós Gimnázium tanára. 1944-ben innen vonult nyugalomba, és tanügyi főtanácsos, valamint címzetes gimnáziumi igazgató címet kapott.
Pályája Mint irodalmár 1910-1940 között írt hat regényt, 1913-1970 között 17 elbeszélést, 1928-1948 között hét színdarabot, 1912-1930-ban két emlékezést, 1913-1947 között nyolc vegyes munkát. E gazdag életpálya alatt átmenetileg foglalkozott versírással is. Első verseivel a gimnázium önképzőköri lapjában, a Reményben, majd a kolozsvári Egyetemi Lapok-ban jelentkezett. Az Unitárius Közlönyben 1901-1920 között 18 verse jelent meg. Verseinek témáját a székely nép mindennapjaiból merítette, de van katonaéletet és családi életet feldolgozó verse is.
Gyallay Pap Domokos a két világháború közötti magyar irodalom egyik legnépszerűbb regényírója volt. A Minerva Rt. alkalmazottja. Számos novellát, történelmi regényt rendezett kiadás alá. A Magyar Nép könyvtára című olcsó könyvsorozatban 1940-ig több mint félszáz olvasmányos szépirodalmi és ismeretterjesztő művet adott ki. Novelláskötetei 1921-től jelentek meg. Regényei közül kiemelkedik a Vaskenyéren (1926) című, mely a torockói bányászok 18. századi mozgalmáról szól. Utóbb írt művei, a népi romantika és a nacionalizmus felé közeledve már nem érték el az előzők irodalmi színvonalát. 1945-től Budapesten élt, 1946-1948-ban négy kis színpadi játéka jelent meg, majd visszavonult az irodalmi élettől.
1970. április 11-én hunyt el Budapesten, a rákoskeresztúri Új Köztemetőben helyezték nyugalomra. Sírját a Nemzeti Örökség Intézete védett sírrá nyilvánította.https://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/rakoskereszturi-koztemeto/gyallay-domokos/ Az Unitárius Egyház gondozza.
Főbb írásművei Torda és környéke, turistakalauz (1909) Dávid Ferenc életrajza 1510-1579 (1912) Firtos ördöge (1913) Ősi rögön (1921) Föld népe (1924) Mindenre sor kerül (1924) Rég volt, igaz volt... Erdélyi történetek (1925) Vaskenyéren (1926) Falusi színház (1928) Dávid Ferenc búcsúzása (1929) A nagy tűz árnyékában (1929) Genovéve (1929) Jézus Maroskenden. A szép szó (1930) Hadrakelt emberek (1931) A kontár (1931) Jancsó Benedek: Erdély története (1931) Emlékezés nagytudós Brassai Sámuelre (1933) Tűz a szigeten (1935) Az apa. A lovag (1936) Nyár Solymoson (1938) A hegyek beszélik... (1940) Külön nóta (1940) Hívó hegyek (1940) Rogerius mester a pokol torkában (1941) Egy födél alatt (1943) Szüret után esküvő... (1946) Kis játékok (1947) Ocsú a búzában (1947) Fehér foltok (1948) A tábornok paplana (1948) Erdélyi legendák (1968) Vaskenyéren és tizenhat elbeszélés; vál., szöveggond., tan., jegyz. Gaal György; Kriterion, Bukarest, 1996 (Romániai magyar írók) Rég volt, igaz volt... Erdélyi történetek; szerk., szöveggond. Vida Erika; Mentor, Marosvásárhely, 2006
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Zsil-völgyi magyar sajtó
Kategória:Romániai magyar pedagógusok Kategória:Magyar drámaírók Kategória:Romániai magyar újságírók Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1970-ben elhunyt személyek Kategória:Az Erdélyi Kárpát-Egyesület tagjai Kategória:A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai