230px|thumb|Friedrich von Schmidt birodalmi bárói címere a kőfaragómester eszközeivel. Saxa loquuntur = A kövek mesélnek (a múltról) felirat. thumb|230px|Az osztrák Mérnökök és Építészek Egyesülete Friedrich Schmidt számára vasból készült emléktáblája, Anton Batsche (1882) thumb|230px|Friedrich von Schmidt epitáfiuma a bécsi Szent István katedrálison thumb|230px|Schmidt nyughelye Bécsben

Friedrich Schmidt, 1886-tól báró Friedrich von Schmidt [németül Friedrich Freiherr von Schmidt, magyarosan Schmidt Frigyes] (Frickenhofen, ma Gschwend része, 1825. október 22. – Bécs, 1891. január 23.) német származású osztrák építész, császári és királyi műszaki főtanácsos (1865), egyetemi tanár, Bécs díszpolgára (1883), a 19. század egyik templomépítője.

Családja

Apja Johann Heinrich Schmidt (1789–1838) Frickenhofen bei Gaildorfban lelkész.Apjának szülei Heinrich Schmidt (1761–1812) cellei, (Hannover) udvari építész és Maria Friederike König (szül. 1759). Anyja, Elisabetha Christiana Sybilla (1793–1847) szintén lelkészcsaládból származott.Anyjának szülei: Georg Christian Härlin, lelkipásztor Weilheim an der Teck-ben, 1790-től Neubulach (Schwarzwald) városi lelkésze és Magdalena Sybille Burk. Nyolc gyermekük közül Friedrich volt a hatodik.

Feleségével, Katharina Mohrral (1827–1910) egy földműves és fogadós leányávalChristian Mohr (1823–1888) kölni szobrász testvére. 1849-ben Kölnben házasodtak össze (1883-ban elváltak.)

Fia, Heinrich von Schmidt (1850–1928) a müncheni egyetem középkori építőművészet professzora lett, s apja halála után átvette a kölni Jézus Szíve templom építésének felügyeletét. Felesége: Antonia Hase (1855–1906), Conrad Wilhelm Hase neves építész és egyetemi tanár leánya.

Leánya, Frieda (1851–1905) Otto Jarl (1856–1915) svéd szobrászhoz ment nőül.

Életútja

Tanulmányai, majd kölni, berlini és milánói működése Kilencéves koráig apja tanította, majd a schorndorfi gimnáziumba, utána pedig 1838-ig a stuttgarti főreálgimnáziumba járt, ahol először részesült módszeres rajzképzésben. Apja még ebben az évben elhunyt, így a család csak Henriette von Württemberg támogatásával tudta fenntartani magát. A tőle kapott ösztöndíjjal folytathatta tanulmányait, s 1840-től Johann Matthäus von Mauch és Gustav Adolf Breymann professzoroknál tanult a Stuttgarti Polytechnikumban (ma Universität Stuttgart). Nyaranta Carl Heimisch kőfaragó mester mellett dolgozott. Miután lejárt az ösztöndíja, 1843-ban Kölnben a dóm Ernst-Friedrich Zwirner által irányított építkezéséhez szerződött kőfaragóként. 1844-ben már mint pallérra, Schmidtre bízták a dóm északi oldala, különösen a portálépítés megmunkálásának irányítását, hamarosan főpallér lett, majd 1848-ban kőfaragó és kőműves mesterlevelét is megszerezte. 1851-ben magán építővállalkozást indított. Ekkor kezdte meg a kölni városi rajziskolában (städtische Zeichenschule in Köln) a tanítást. További előmenetele azonban a kölni dóm építésvezetőjével, Zwirnerrel folytatott viták miatt itt nem volt biztosítva.

1854/55 telén Friedrich Schmidt szerette volna a karlsruhei polytechnikum tanári állást (Heinrich Hübsch utódaként) betölteni, de Hübsch ellenérzése miatt ez meghiúsult.Austria-Forum, i.h. Ezen időszakban a Rajna vidékén, Köln környékén tervezett templomokat, házakat. 1856-ban Quedlinburgban egy neogótikus templom építésének megbízását nyerte el, melyet 1858-ban fejezett be. 1856 körül IV. Frigyes Vilmos porosz király nemesi rangra emelte.A porosz uralkodó csak egyszerű, cím nélküli nemességet adományozhatott, (a birodalmi bárói, őrgrófi és hercegi cím adományozása kizárólag a mindenkor választott német-római császárok előjoga volt). Mágnások, birtokosok, címerlevelesek /Rendi társadalom – polgári társadalom 9./ Debrecen, 1997. 22. oldal Építőmesteri és magánépítészi továbbképzése után a berlini építészeti akadémián 1856-ban tette le építőmesteri vizsgáját, 1857-ben pedig megnyerte a berlini városházára kiírt pályázatot. 1857-ben Habsburg Ferdinánd Miksa támogatásával Leo Thun vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a milánói, 1776-ban alapított Brera Akadémiára, ahol a középkori építészet tanáraként működött (1857–1859). Észak-Olaszországi templom-helyreállításaival nemzetközi hírnevet szerzett, de miután eredetileg protestáns volt, s ez hátrányt jelentett a főként egyházi megbízásoknál, 1858-ban katolizált.

Működése Bécsben Dombaumeisterként és a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzoraként 1859-ben – Lombardiának a Monarchiától történt elszakadása után – kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémiára (Architektenschule der Akademie der bildenden Künste) a középkori művészet tanárává Carl Roesner és August von Sicardsburg mellé. 1867-ben az akadémia reformja eredményeképpen Schmidt kezdeményezésére jött létre az akadémia Építészeti iskolája (tanszéke), ahova Schmidt mellé Theophil Hansent nevezték ki a klasszicizmus professzorává. Schmidt 1872–1874, 1876–1878 és 1882–1884 között akadémiai rektor is volt, a közbeeső években pedig a rektorhelyettesi tisztet töltötte be. 1860-tól a Szent István-székesegyház Császári és Királyi Építési Bizottságának tagja volt, majd 1862-ben Leopold Ernst halála után Schmidtet nevezték ki a Stephansdom székesegyházi építészének. 1862-ben Dombaumeisterként Schmidt először a régi déli torony mintájára elkészítette a Stephansdom hiányzó északi tornyának terveit, de a városi tanács elutasította. Legfontosabb eredménye ebben a hivatalban a Szent István-székesegyház tetejének felújítása volt, melyet az 1839. évi földrengés után Paul Wilhelm Eduard Sprenger távolított el, s vasvázas szerkezettel igyekeztek pótolni, amely azonban súlya miatt alkalmatlannak bizonyult, s az 1860-ban ismét eltávolított déli torony immár kőszerkezetű megújítását Schmidt végezte el, a nyugati homlokzat renoválása is az ő műve volt. 1887–1888-ban a Bécsi Műszaki Egyetem (Technische Hochschule) előadó tanára is volt. Az 1866–1868, 1870–1872, 1874–1877, 1879–1881, 1883–1885 években az Osztrák Mérnökök és Építészek Egyesületének (Oesterreichischer Ingenieur- und Architekten-Verein) elnöke volt.

Bécsben és környékén számos épületet tervezett. Templomai közül kiemelkedik a Lazarista-templom, a Bécs melletti FünfhausMa Bécs XV. kerülete-ban emelt centrális alaprajzú, kupolás, csúcsíves templom és a brigittenauima Bécs XX. kerülete háromhajós plébániatemplom.

A kiváló templomépítő főműve mégis egy jelentős középület, a neogótikus bécsi városháza, amely mind méreteiben, mind enteriőrben (díszterem) sikeres és harmonikus alkotás, Bécs egyik jellegzetes épülete a bécsi parlament közelében.Ettől kezdve kapta „a bécsi Ringstraße építője” állandó jelzőt kortársaitól. Érzékletes műve az un. Fogadalmi ház (Das Sühnhaus), amelyet a Ringtheater 1881. decemberi leégésének emlékezetére emeltek, mondhatni ez a neogótika legfinomabb alkotása. Sajnos a második világháborúban bombatalálat érte és elpusztult, ma már csak emléktábla jelzi a helyét.Birodalmi báróvá emelésének indokai között is említik. In: Wiener Zeitung, 1886. 20. évf. 26. Jänner 1886. január 26. 1. oldal, Hivatalos rész 1. bekezdés

A műemlékvédelemnek is jeles képviselője volt von Schmidt, számos felújítást tervezett, köztük 1862-64-ben az ő tervei szerint újították fel a már említett bécsi Stephansdómot.

1883-ban Bécs város díszpolgári oklevelét vehette át, Bécs városáért végzett kiemelkedő munkásságáért pedig I. Ferenc József császár birodalmi báróvá emelte 1886-ban.In: Wiener Zeitung, 1886. 20. évf. 26. Jänner 1886. január 26. 1. oldal, Hivatalos rész 1. bekezdés

Követői, tanítványai Bécsben sok tervét Josef Hlávka cseh építész művezetésével építette. Jeles építészek voltak a tanítványai (némelyikük munkatársa is, akiket megszaporodott megbízásai, felkérései miatt kiküldött illetve ajánlott terveinek kivitelezésére). Ők a késői historizmus jeles képviselői, az úgynevezett „Schmidt-iskolának” a generációjához tartozók, Franz von Neumann (1844–1905), Georg von Hauberrisser (1841–1922), később munkatársaként is Carl König (1841–1915) és a fiatalon elhunyt Valentin Teirich. Tanítványai voltak a kor legnagyobb magyar építészei közül többek között Steindl Imre, Schulek Frigyes, Schulcz Ferenc, Petschacher Gusztáv, Aigner Sándor, Foerk Ernő, Hofhauser Antal is.

1862-ben Schmidt tanítványainak körében alakult meg a Wiener Bauhütte önképzőkör.A Bauhütte kifejezés eredetileg a középkorból, a 14. századból származik, amikor is a szerzetesrendek (pontosabban a koldulórendek) számára dolgozó építőműhelyeket jelentett. Pesti Mónika–Riedel Miklós, i.m. Schulek, Schulcz és Steindl (Schulek még választmányi tag, elnök és pénztárosként is) az alapítók között voltak. Friedrich Schmidt egyénisége és tanítási módszere – a hallgatóival együtt tett rendszeres műemlék-látogatások és felmérések a Habsburg Birodalom, majd Osztrák-Magyar Monarchia távolibb-közelibb helyein – miatt őt kérték fel tiszteletbeli elnöknek, melyet ő valóban gyakorlatban is ellátott. Az Európa tájain készült felmérési és tanulmányrajzokat rendszeresen kiállították, illetve 1863-tól nyomtatásban is megjelentették.Jahresbericht des Wiener Bauhütte. 1863–;1876-tól Jahresbericht des Vereins Wiener Bauhütte. Verl. Wien, Wiener Bauhütte.

„Schmidt Frigyes”Így fordították magyarra a nevét, a dualizmus idején minden idegen nevet magyarra fordítottak, s e szerint terjedt el a szakirodalomban több jelentős műemléképület restaurálásában is részt vett, megtervezte és újjáépíttette a stílustisztaságra törekvés akkor divatos műemlékvédelmi irányzatának jegyében, lombard román stílusban a pécsi székesegyházat.Déry Attila i. m. 55-56. A helyreállítás 1882–1891-ben valósult meg.

Emlékezete

Friedrich von Schmidt Bécsben halt meg, ahol legtöbbet építkezett, nyughelye is ott van a város által biztosított díszsírhelyen. Már halála évében megjelent életéről az első monográfia.August Reichensperger: Friedrich Freiherr von Schmidt. Zur Charakterisierung des Baumeisters. Düsseldorf 1891.

1927-ben a bécsi városháza – egyik fő műve – mögötti teret tiszteletére Friedrich Schmidt térnek nevezték el, s itt áll szobra is, melyet 1896. május 28-án avattak fel (Edmund Hofmann von Aspernburg és Julius Deininger alkotása).

Pozíciói 1859–1890 – A Császári és Királyi Képzőművészeti Akadémia (K. K. Akademie der bildenden Künste) tanára 1862–1890 – Székesegyházi építésze a Szent István dómnak (Dombaumeister St. Stephan) 1866–1870 – a bécsi városi tanács tagja 1888–1891 – Osztrák Birodalmi Tanács felsőházának tagja A Császári és Királyi Főépítészeti Tanács (K. K. Ober-Baurath) tagja Az Osztrák Ipari és Művészeti Múzeum (Österreichisches Museum für Kunst und Industrie) kurátora A Bécsi Művészeti és Történeti Műemlékek Központi Bizottságának (Central-Kommission für Kunst- und historische Denkmale in Wien) tagja Több éven át elnöke az Osztrák Mérnök- és Építészegyesületnek (Österreichische Ingenieur- und Architekten-Verein) A Berlini, a Müncheni, a Milánói, a Stockholmi, az Urbinói és a Velencei Akadémia tagja Tiszteletbeli tagja az Alsó-ausztriai Ipari Egyesületnek (Nieder-Österreichische Gewerbe Verein) Tiszteletbeli tagja a Bécsi Művészeti Szövetségnek (Künstler-Genossenschaft in Wien)

Díjai, kitüntetései, címei

1855 – Porosz Vörös Sas-rend IV. osztálya 1864 – osztrák állampolgárságot kapott 1865 – Műszaki főtanácsos 1867 – Osztrák Császári Lipót-rend lovagkeresztje 1883 – Bécs város díszpolgára 1883 – Bajor Maximilian-rend a tudományokért és művészetekért érme 1886 – Birodalmi bárói rang, cím és címer