Szaniszló (, ) község Romániában, Szatmár megyében. A megye egyik legnyugatibb községe, DN19-es főút (Románia) majd a DJ47-es út mentén található, vasútvonal is áthalad a község területén.
Fekvése Szatmár megye északnyugati részén, a román–magyar határ közelében fekvő település. Szatmárnémeti 55 km, Nagykároly 16 km, Ömböly 12 km távolságra található.
Szomszédos települések: Mezőpetri, Csomaköz, Piskolt, nyugaton Magyarország.
Története Szaniszló nevét 1306-ban említette először oklevél Terra Zoyzolu alakban írva, ekkor Banay Pál fiának, Miklós mesternek a birtoka volt, és határos volt Várcsomaközzel. A falu később a váradi káptalan kezére került, mert 1338-ban a Gutkeled nemzetséghez tartozó Báthori András váradi püspök e birtokát is elcserélte a Báthoriak Zaránd vármegyében fekvő Csuba és Szinta nevű birtokaival. A települést 1347-ben Poss Zanyzlaw írásmóddal a Báthoriak egyik perével kapcsolatban említették az oklevelekben. 1352-ben puszta volt, ekkor a Kaplon nemzetségbeliek osztoztak meg rajta. 1446-ban nevét Stnyzlo alakban írták, és a Kaplon nemzetség birtokai közé tartozott. A 15. század elején a Kaplon nemzetségből származó Károlyi család birtoka volt, azonban mellettük még a Reszegeieknek is volt itt részbirtoka a 14. század közepétől. A 16. században a Báthori család szerezte meg, és az ecsedi uradalomhoz csatolták. A szatmári békéig az ecsedi uradalom sorsában osztozott, s ekkor a báró Bánffyaké lett. Azonban amikor a gróf Károlyi család a 162 községből álló ecsedi uradalmat is megvásárolta, Szaniszlót is megszerezte: 1746-ban Szaniszló egyik felét Rákócziné fiától, a másik felét a kincstártól 1776-ban. A II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc idején a környék települései közül Szaniszlóról álltak be legtöbben a kuruc seregbe: 27 helybéli lakos vonult be az erdélyi fejedelem csapataihoz. A szomszéd településekhez viszonyított védettebb helyzete miatt Szaniszló kevésbé sínylette meg a háborús időket, a hadak elől elmenekült lakosok két hétnél rövidebb idő után visszatérhettek otthonaikba. A Rákóczi-féle felkelés leverése után, Szatmár vármegye és Északkelet-Magyarország legnagyobb birtokosa a Károlyi család lett. Birtokainak jelentős hányadát az Ecsedi uradalom képezte, amelyet Károlyi Sándor vásárlás útján szerzett meg két részletben, 1746-ban és 1758-ban. Bár Szaniszlón nem került sor tömeges sváb betelepítésre, ide is jelentős számú sváb család költözött a 18. század második felében, leginkább a szomszéd falvakból. Más, szomszédos falvakkal ellentétben a falu lakossága nem költözött el a svábok letelepítésekor, ezért Szaniszló mind a mai napig vegyes lakosságú maradt, ahol több nemzetiség és vallás él együtt.
1848 egész Európát átfogó forradalmi hangulatában Szatmár vidékének jelentősebb tömeget megmozgató eseményére Szaniszlón került sor, a társadalmi követelések megnyilvánulásaként. A forradalmi országgyűlés jobbágyság eltörlését kimondó határozatának köztudomásra jutása után a falu lakói nem várták meg a gyakorlati végrehajtás szabályozását, hanem önkényesen elfoglalták a földesúr birtokait. A mozgalom erőszakos konfliktusba torkolt, amelyet karhatalmi beavatkozással hamarosan levertek, a parasztok vezetőit pedig letartóztatták. A 19. század végén és a 20. század elején Szaniszló a szatmári román nemzeti mozgalom területi központjává vált. A településről származott vagy itt tevékenykedett több, országosan ismert kulturális személyiség.
Svábok betelepítése Szaniszlónak 1779-ben csak oláh és magyar lakosai voltak, a Károlyi uralom jobbágyai 210 házzal s ugyanannyi úrbéri telekkel rendelkeztek a községben. Svábok csak 1786-tól tartózkodnak a helységben. Az 1786-1791-ig terjedő időben 60 sváb lakos szerepel Szaniszlón. Ezek közül a szomszédos sváb községekből költözött be 51 (még pedig Mezőpetriből 29, Nagykárolyból 8, Mezőfényről 10, Csanálosról 2, Krasznasándorfaluból 1, valamelyik sváb községből 1), külföldről érkezett új telepes volt köztük 9 (1786-ból 2, 1788-ból 4, 1789-ből 2, 1790-ből 1). Szaniszló tehát sváb lakosainak felét Mezőpetriből nyerte.
Az ecsedi Báthory család ősrégi birtoka. 1475-ben Báthory István vajda Szaniszlón a Tótutcában egyik vitéz harcosának egy házat ajándékozott. Szaniszló története különben Ecsedével azonos. 1724-ben Szaniszló teljesen a kincstáré volt és 16.793 forintra és 40 krajcárra becsülték fel. Károlyi Ferenc 1748 ápr. 6-án az u.n ecsedi vétellel szerezte meg Szaniszlót a kincstártól és a gróf Károlyicsalád az 1776 nov.2.-i ecsedi donáció alapján a tizedet is megkapta.( V.ö. Ébke Gábor és Pettkó Béla idézett művének I kötetét, 38- 39. old).A protestánsok 1562-ben a régi templomot elfoglalták és a plébánia megszűnt működni. 1800-ban a plébánia-hivatalt újra visszaállították és ez évből valók az első anyakönyvek is. Mindaz ideig Szaniszló Mezőpetri fiókegyháza volt.
Az új sváb telepesek sok költségbe kerültek az uraságnak, úgyhogy a kiadások legalább is egyelőre nem állottak arányban az elért eredménnyel. Lehetséges hogy később megtérültek volna ezek a költségek. Somogyi Ferenc a nagykárolyi jószágfelügyelő ez okoknál fogva 1788 július havában Károlyi Antal gróf elé egy tervezetet terjesztett, amelynek értelmében az áttelepítések az uraságnak semmi vagy csak igen kevés költségbe kerültek volna. Ez a kevés költség is megtérült volna még a telepítés évében, vagy rövid idő múlva, ezenkívül az uradalom még nagy hasznot is húzhatott volna a dologból.Somogyi Ferenc hivatkozott a szaniszlói új sváb telepítés példájára. Szaniszlón ugyanis 1788 nyarán már körülbelül 40 sváb gazda lakott, akik az uraság költsége nélkül szállottak oda. Ezek a svábok jobban művelték a földjeiket , mint az oláhok s ezért nagyobb termésük után több kilencedet tudtak adni az uraságnak. Nagyobb számú igavonó állattal rendelkezvén, úrbéri szolgálataikat is alaposabba és lelkiismeretesebben tudták végezni. Adóikat végrehajtás nélkül pontosan fizették. Az uradalom tehát nagy hasznot merített a telepesekből, holott költsége nem volt vele. A szaniszlói svábok ezenkívül a mérnök által kimért egyenes utcasorban szép nagy házakat kezdtek építeni, ezzel a község díszére vált a környéknek. Somogyi e tervezetben azt javasolta Károlyi Antal grófnak, hogy engedje a svábokat szabadon költözni azokba a községekbe amelybe nekik tetszik. Szaniszlón 1792- 1802-ig 89 új sváb telepes él. (168. old Vonáz...)
Szaniszlón 1828 őszén 29 sváb gazda és 28 zsellér lakott. A gazdák közt volt 18 régi lakos illetve 15 régi zsellér a többi a környező sváb településekről költözött be. Szaniszló férfi lakosainak száma 238 volt (ezekből 57 sváb). A község mint ilyen semminemű szántófölddel vagy jövedelemmel nem rendelkezett, amelyből a közadó fizetését fedezhette volna s így ezt a lakosoknak személyenként kellett viselniök. Ez az 1828 szeptember 25.-i összeírásban szerepel amely az 1827-i VII. törvénycikkely és országos utasítás értelmében a palatínus (nádori) porták célirányosabb felosztása végett a járási főszolgabírónak és az adózó közönség által választott községi elöljáróságnak a jelenlétében készült. A községi elöljáróság csupa magyarokból és oláhokból állott, sváb nem volt köztük.
A 20. század elején gróf Károlyi József volt itt a legnagyobb birtokos. Szaniszló a 20. század elején Szatmár vármegye Nagykárolyi járásához tartozott.
Svábok deportálása 1945 A II. világháború végén, 1945-ben Szaniszlón alakították ki azt a gyűjtőtábort, ahová a környező települések sváb nemzetiségű lakosait internálták, mielőtt a Szovjetunió munkatáboraiba deportálták volna őket. 1945 januárjában, Sztálin parancsára a szövetséges győztes nagyhatalmak hallgatólagos beleegyezésével egy idejében és kellőképpen kidolgozott akció keretében a második világháborúban vállalt bűnrészességgel vádolva, mintegy 70 000 embert hurcoltak el Romániából. Szatmár megyéből, 5000 személyt, Szaniszlóról pedig több mint négyszázat, egyes becslések szerint közel ötszázat. Nőket, férfiakat vagoníroztak be és vittek el több ezer kilométernyi távolságra, málenkij robotra. A legembertelenebb körülmények közé kerültek. Egy idő után, hogy a követelt létszám meglegyen, már nem számított a származás, nemcsak a svábokat, hanem románokat és magyarokat is vittek.
Napjainkban A közigazgatási egység alapvető megélhetési forrása a mezőgazdaság, és azon belül is a szántóföldi növénytermesztés illetve állattenyésztéssel is foglalkoznak. Kiterjedt erdőség található a területén, elsősorban akácos, mely méhészeti értékén kívül vadakban gazdag terület is. Kisebb ipari és kereskedelmi egységek is működnek a községben, melyek munkalehetőséget biztosítanak az ott élők számára.
2014. szeptember 21-én elkészült az Ömböly felé vezető út.
Régészeti leletek Szaniszló területe különösen gazdag régészeti leletekben, ez a tény nagy népsűrűségű települések létére utal. Az első, emberi jelenlétre utaló nyomok a kőkorszakból származnak. Ezeket az újkőkori leleteket 1987-ben fedezték fel a Szaniszló-Horea út bal oldalán árokásás közben. A rézkorszakból származnak azok a hegyes bütykökkel ellátott kerámiatöredékek (valamint egy teljesen ép edény is), amelyeket a volt termelőszövetkezet udvarán, valamint a Reszege félő vezető vasútvonal melletti gyümölcsös területén fedeztek fel. A rézkorszak végéről (Baden kultúra) származik több edény, melyeket 1968-ban, a víztorony építésekor találtak a volt agrárgazdaság udvarán. Szaniszló területéről a legtöbb régészeti lelet a kora bronzkor idejéből származik (Kr. e. III. évezred, valamint a Kr. e. II. évezred első századai). A Homokos Domb (Nisipărie) lelőhelyen talált régészeti anyag sajátosságai indokolták, hogy a település nevéről egy önálló régészeti műveltséget „Szaniszló csoport”-nak nevezzenek el.
A lelőhely a község nyugati részén, Horea falu felé esik, itt 1967 és 1968-ban egy település nyomait tárták fel, valamint hat, érdekes mellékleteket tartalmazó sírhelyet. Kora bronzkori leletek a község más pontjairól is előkerültek: a tsz istállók udvaráról, az ortodox temető mellől és a Csomaköz szélén fekvő kertek területéről is. A Csomaköz felé vezető út közelében elterülő magasabb terasz szélén, a Cserepes (La Hârburi) ponton, egy Ottomány kultúrába (Kr. e. 2000 – Kr. e. 1400) tartozó középső bronzkori településre bukkantak. Itt egy teljesen ép edény, valamint egy bronz karperec is előkerült, amelyek valószínűleg egy sírból származtak. A beszámolók szerint ugyancsak itt került elő egy szépen díszített arany karkötő is, amely sajnos időközben elveszett. Ottomány típusú cserepeket a régi tsz kertjében, a Halastó mellett is találtak. A község több pontján a bronzkor végéről és a kora vaskorból származó leleteket találtak. Ezeket a Kr. e. 1100-750 időszakban élő Gáva (egy északkelet-magyarországi település) régészeti kultúrába sorolták. Ez a műveltség nagy területeket fogott át a Közép-Duna vidékétől a Prutig.