Pierre Cardin, eredeti nevén Pietro Cardini (San Biagio di Callalta, Olaszország, 1922. július 2. – Párizs, 2020. december 29.) francia divattervező és divatháztulajdonos.
Élete és divatháza
Cardin egy borkereskedő hetedik, egyben legkisebb gyerekeként született. Alighogy a háború hullámai elcsitultak, 1944-ben Párizsba költözött, és rajzoló lett a Paquin-divatháznál, de már rögtön lehetőséget kapott, hogy tervezhesse Jean Cocteau A szépség és a szörnyeteg c. filmjének jelmezeit (1946). A következő évtől Christian Diornál dolgozott, az aktuális női New Look-kollekcióba tervezett rövid, az alakot hangsúlyozó szoknyákat.
Cardin az üzletszervezésben is példaadónak bizonyult, a mérvadó divattervezők közül elsőként használta márkanevét (voltaképpen személynevét) licencüzletek nyitásához, eleinte Franciaországban, majd világszerte. Ezzel az haute couture-t a szélesebb közönség számára is közelebb hozta.
Üzleti tehetsége máskülönben is egyedülálló, amennyiben a divat közvetlen területéről is elmozdult, vállalkozása karóráktól lakberendezési tárgyakon, porcelánokon, kerámiákon és bútorokon át elektromos cikkekig, autók belső térkialakításáig terjed. Már az 1970-es években kapcsolatot keresett a Kínai Népköztársasággal, egyenruhát tervezett a kínai posta, rendőrség és hadsereg számára. 1977-ben kosztümöket és koronázási ruhát készített Jean-Bédel Bokassa közép-afrikai diktátor császárrá koronázására. 1965-ös André Courrèges tervezővel közös elhíresült párizsi bemutatóján elsőként küldött gumicsizmás manökeneket a kifutóra, fényes, műanyag kabátban és nadrágban. Ugyancsak ő hozta divatba a kötényruhát.
1981-ben Párizsban megvásárolta a Maxim’s éttermet, majd továbbiakat Moszkvában, New Yorkban és Pekingben. Pierre Cardin (2007-ben) Théoule-sur-Merben élt, Cannes mellett. (Gömb alakúra kialakított szobákból álló háza maga is látványosság.) Az ő tulajdonában volt De Sade márki dél-franciaországi kastélya is.
Cardin (2007-ben) mintegy 800 céget birtokolt 180 országban, ahol mintegy -en dolgoznak, egyebek mellett négy színháza is volt (pl. a párizsi Théâtre des Ambassadeurs), de birtokolt szállodákat, kastélyokat, és médiaérdekeltségei is voltak.
Kitüntetések
A Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka mint egyetlen divattervező a Francia Szépművészeti Akadémia tagja Az UNESCO jószolgálati nagykövete 1985-ben elnyerte a Divat Oscarját.
Jegyzetek
További információk
Picken, Mary Brooks – Dora L. Miller, Dressmakers of France, New York, 1956 Bender, Marylin, The Beautiful People, New York, 1967 Lyman, Ruth, ed., Couture: An Illustrated History of the Great Paris Designers and Their Creations, New York, 1972 Carter, Ernestine, Magic Names of Fashion, London, 1980 Pierre Cardin [exhibition catalogue], Tokyo, 1982 Milbank, Caroline Rennolds, Couture: The Great Designers, New York, 1985 Guillen, Pierre-Yves – Jacqueline Claude, The Golden Thimble: French Haute Couture, Paris, 1990 Mendes, Valerie, Pierre Cardin: Past, Present, Future, London, 1990, 1991 Morais, Richard, Pierre Cardin: The Man Who Became a Label, London, 1991 Sindelyes Dóra: Munkaruhák divatja. Cejgnyilvántartás – HVG 2007. december 8.
Divattervező.lapozz.hu
Kategória:1922-ben született személyek Kategória:2020-ban elhunyt személyek Kategória:Francia divattervezők Kategória:Olasz származású franciák Kategória:A Francia Akadémia tagjai Kategória:Haute couture Kategória:A montmartre-i temetőben nyugvó személyek