A Chauliodus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a nagyszájúhal-alakúak (Stomiiformes) rendjébe és a mélytengeri viperahalfélék (Stomiidae) családjába tartozó nem.
Előfordulásuk A Chauliodus halnem fajai minden mérsékelt övi és trópusi óceánban megtalálhatók.
Megjelenésük A halak hossza 14,5-35 centiméter között van. Mivel a Chauliodus halnem fajai, az óceánok mélyében élnek, világítószervvel rendelkeznek. A halak szemét világító perem övezi, hátúszóján világító fénycsali, oldalán és hasán fénykibocsátó szervek találhatók. A legtöbb világítószerv a halak testének alsó részén helyezkedik el. Finom, kékes pislákoló fényt szórnak. Ez közömbösíti a vízfelszín felől lehatoló kék fényt, így az állatok nem vetnek árnyékot az alatta levő vízre. Ez az álca elrejti a mélyből jövő, nagyobb ragadozók elől. A világítószerveket ki és be tudják kapcsolni, eltakarva vagy szabadon hagyva a világítószervekben keletkező fény útját. Szemük nagy, hogy minden halvány fényt, amit más halak bocsátanak ki észrevegyék. Hatalmas fogaik miatt, nem tudják teljesen becsukni a szájukat. Hasuk megnyúlhat akkorára, hogy velük azonos méretű zsákmányt is lenyelhessenek.
Életmódjuk A Chauliodus nem fajai magányosan élnek, és lassan úszó ragadozó halak. 400-800 méteres mélységekben érzik otthon magukat. Táplálékuk különböző mélytengeri halak; közülük némelyik akkora, mint ők maguk. A nem fajai vadászhatnak a fényes csali segítségével, amely a háton található (ezt lógatja a szája előtt), vagy egyszerűen járja a mélyt, remélve, hogy rátalál egy zsákmányállatra. Ha nagy a zsákmány, lenyelés közben leáll a lélegzés, mert összenyomódnak a kopoltyúk.
Szaporodásuk Szaporodási szokásaik alig ismertek. Feltételezik, hogy a halak nagy mennyiségű ikrát termelnek, amelyek a felnőtt stádium előtt planktonikus lárvákká fejlődnek.
Rendszerezésük A nembe az alábbi 9 élő faj és 2 fosszilis faj tartozik:
Chauliodus barbatus Garman, 1899 Chauliodus danae Regan & Trewavas, 1929 Chauliodus dentatus Garman, 1899 Chauliodus macouni Bean, 1890 Chauliodus minimus Parin & Novikova, 1974 Chauliodus pammelas Alcock, 1892 Chauliodus schmidti Ege, 1948 Chauliodus sloani Bloch & Schneider, 1801 Chauliodus vasnetzovi Novikova, 1972
†Chauliodus eximus (Jordan, 1925) - késő miocén, Kalifornia; korábban Eostomias eximusként ismerték †Chauliodus testa Nazarkin, 2014 - késő miocén, a Szahalin nyugati részéről
Jegyzetek
Források
Chauliodus FishBase Pequeño, G., 1989. Peces de Chile. Lista sistematica revisada y comentada. Rev. Biol. Mar., Valparaiso 24(2):1-132. Parin, N.V., 1990. Chauliodontidae. p. 293-295. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 1. Harold, A.S., 1999. Chauliodontidae: viperfishes. p. 1909-1910. In K.E. Carpenter and V.H. Niem (eds.) FAO species identification guide for fishery purposes. The living marine resources of the Western Central Pacific. Vol. 3. Batoid fishes, chimaeras and bony fishes. Part 1 (Elopidae to Linophrynidae). FAO, Rome. Eschmeyer, W.N., E.S. Herald and H. Hammann, 1983. A field guide to Pacific coast fishes of North America. Houghton Mifflin Company, Boston, U.S.A. 336 p. Weitkamp, D.E. and R.D. Sullivan, 2003. Gas bubble disease in resident fish of the lower clark fork river. Trans. Am. Fish. Soc. 132(5):865-876. Gibbs, R.H. Jr., 1984. Chauliodontidae. p. 336-337. In P.J.P. Whitehead, M.-L. Bauchot, J.-C. Hureau, J. Nielsen and E. Tortonese (eds.) Fishes of the north-eastern Atlantic and the Mediterranean. UNESCO, Paris. Vol. 1. ITIS szerinti rendszerbesorolásuk
Kategória:Nagyszájúhal-alakúak Kategória:Halnemek