260px|bélyeg|A Pallavicini család címere (Hofburg, 2011) A Pallavicini család első írásos említése 960-ból származik. A família 1360. június 2-án kapott őrgrófi (marchese=márki) rangot, amelynek magyarországi és ausztriai használatát 1868-ban erősítette meg az uralkodó. Érdekesség, hogy ez volt az egyetlen főúri család, amely az idegen eredetű őrgrófi címmel élt huzamosabb ideig Magyarországon.
A család története 200px|bélyegkép|jobbra|Pallavicini Sforza (1519–1585), magyarországi és erdélyi zsoldosvezér, a Velencei Köztársaság tábornoka 200px|bélyegkép|jobbra|Agostino Pallavicini (1577–1649), 103. genovai dózse (1637–1639), Korzika királya 200px|bélyegkép|jobbra|Opizio Pallavicini bíboros (1632–1700), spoletói érsek 200px|bélyeg|Őrgróf Pallavicini János-Lukács (1697–1773) A Pallavicinieknek négy főága volt – a lombardiai, a varanói, a genovai és a rospigliosei. A família talán legismertebb tagja Sforza Pallavicini bíboros volt, aki megírta a tridenti zsinat történetét. A család első tagja, aki kapcsolatba került Magyarországgal, szintén a Pallavicini Sforza nevet viselte – ő a család lombardiai ágából származott, és az 1540-es erdélyi hadjárat egyik vezetője volt. Közreműködött Fráter György meggyilkolásában. 1552. augusztus 11-én a palásti csatában török fogságba került és csak négyévnyi fogság után szabadult. 1585-ben halt meg.
Pallavicini János-Lukács őrgróf (Gianluca Pallavicini) A hazánkban jelentős birtokossá váló Pallaviciniek a család genovai ágából származtak. Pallavicini János-Lukács (*Genova, 1697. szeptember 23. –† Bologna, 1773. szeptember 27.) őrgróf 1731-ben a Genovai Köztársaság követeként került Bécsbe, ahol III. Károly király szolgálatába lépett, és az 1738–39-es török elleni hadjárat idején már a dunai hajóhad parancsnoka volt. 1746-ban Parma ostrománál megsebesült. Ezután a visszafoglalt észak-itáliai tartományok helytartójává nevezték ki, a posztot 1753-ig töltötte be. Pallavicini János-Lukács őrgróf unokaöccsének, Pallavicini János-Károly (1739–1788) őrgrófnak a fia, Pallavicini Edvard (1787–1839) őrgróf 1803. szeptember 29-én I. Ferenc magyar királytól magyar indigenátust (nemesség honosságot) nyert.
Pallavicini János-Károly (Giovanni Carlo Pallavicini) és felmenői A1 Michele Camillo Pallavicini (1648–1731. január 19.), Yebes első grófja. Neje: a Ceva Grimaldi családból való Ceva Grimald Geronima, akinek a szülei Ceva Grimaldi Niccolò és Mulassana Benedetta voltak. Pallavicini Michelle Camillo és Ceva Grimaldi Geronima fia: B1 őrgróf Alessandro Pallavicini (*Genova, 1676. március 15.–†1762. november 2.), Yebes második grófja, földbirtokos. Hitvese: Livia de' Mari (1700–1780), akinek a szülei Stefano de' Mari és Eleonora Spinola voltak; Livia de' Marinak az apai nagyszülei Girolamo de' Mari (1644–1702) Genova 135-ik dózséja 1699 és 1701 között, Korzika királya 1699 és 1701 között és Francesca Gentile voltak. Alessandro Pallavicini és Livia de' Mari gyermeke: C1 őrgróf Pallavicini János-Károly (*Genova, 1739, Október 18.–†Bécs, 1788. Temesvár. március 4.), a császári haderőben 1773-ban elérte az ezredesi rendfokozatot, majd tábornokká nevezték ki. Habelschwerdt ostrománál szerzett érdemeiért 1779-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet (MMThO). 1786. december 23-án feleségül vette zicsi és vázsonykői Zichy Leopoldina (*1758. október 14.–†1840. december 23.) grófnőt, gróf Zichy István (1715–1769) földbirtokos, császári-királyi kamarás, a Pálffy-ezred kapitánya, 1761-től Komárom vármegye főispáni helytartója, és gróf Marie Cäcilie von Stubenberg (1725–1763) lányát. Zichy Leopoldina grófnőnek az apai nagyszülei gróf Zichy János (1673–1724), Moson vármegye főispánja, nagybirtokos és báró Maria Anna Theresia von Thalheim (1691–1742) voltak; az anyai nagyszülei gróf Karl von Stubenberg (1696–1736) és gróf Maria Leopoldina Breunner (1699–1727) voltak. Pallavicini János-Károly őrgróf 1788. szeptember 13-án az Örményes melletti, karánsebesi csatában olyan súlyos sebeket szerzett, hogy 1789. március 3-án Temesvárott elhunyt.Dr. Marta Riess: Die Familiengeschichte des Hauses Pallavicini in Österreich-Ungarn, 11-26. old. Fia: D1 őrgróf Pallavicini Edvard (*Bécs, 1787. március 9. –† Bécs, 1839. április 20.), nagybirtokos, aki 1803. szeptember 29-én I. Ferenc magyar királytól magyar indigenátust (nemesség honosságot) nyert.
Pallavicini Edvard: A magyar nemesi honossággal rendelkező Pallavicini család megalapítója A1 őrgróf Pallavicini Edvard (*Bécs, 1787. március 9. –† Bécs, 1839. április 20.) – a mindszentalgyői hitbizományi uradalom tulajdonosa – apja vagyonát örökölte, ő általa kapta meg a család a magyar honosságot 1827-ben (a XLIII. törvénycikk értelmében). Felesége: gróf Josephine zu Hardegg auf Glatz und im Machlande (*Bécs, 1784. május 2.–†Bécs, 1850. december 23.) volt, akinek a szülei gróf Johan Franz zu Hardegg auf Glatz und im Machlande (1741–1808), és gróf Maria Magdalena Lodovica Malabaila di Canale (1740–1813) voltak. Az apai nagyszülei Johann Karl Leopold zu Hardegg auf Glatz und im Machlande (1703–1752) és gróf Maria Elisabeth von Sinzendorf (1714–1772) voltak; az anyai nagyszülei gróf Gerolamo Luigi Malabaila di Canale (1704–1773) és erdődi gróf Pálffy Mária Anna (1716–1773) voltak. Pálffy Mária Anna grófnőnek a szülei erdődi gróf Pálffy János (1696–1717) és galánthai gróf Esterházy Amália (1696–1749), nagyszülei pedig erdődi gróf Pálffy János (1663–1751) a Magyar Királyság nádora 1741 és 1751 között, országbírája 1731 és 1741 között és czoborszentmihályi gróf Czobor Teréz (1669–1733) voltak. Pallavicini Edvárd őrgróf és gróf Josephine zu Hardegg auf Glatz und im Machlande frigyéből hat fiúgyermek született, közülük: B1 Pallavicini Alfonz (Bécs, 1807. március 7.–Bécs, 1875. március 7.), császári-királyi kamarás, majd tábornok, főrendiházi tag (1861–75), földbirtokos.Életút lábjegyzet Felesége: Gabriele Landgräfin von Fürstenberg-Weitra (Bécs, 1821. március 17.–Bécs, 1895. március 18.), akinek a szülei Landgraf Friedrich Karl von Fürstenberg-Weitra (1774–1856) és herceg Maria Theresia zu Schwarzenberg (1780–1870) voltak. Az apai nagyszülei Landgraf Joachim Egon von Fürstenberg-Weitra (1749–1828) és gróf Sophia von Öttingen-Wallerstein (1751–1835) voltak; az anyai nagyszülei I. Johann herceg zu Schwarzenberg (1742–1789) és gróf Marie Eleonore zu Oettingen-Wallerstein (1747–1797) voltak. Pallavicini Alfonz őrgróf és Gabriele Landgräfin von Fürstenberg-Weitra gyermekei: C1 Leopoldina Karolina (*Bécs, 1845. október 7.–†Bécs, 1928. október 26.), cs. és kir. palotahölgy, csillagkeresztes hölgy. Férje: herceg Paar Károly János (*Bechin, Cseh Királyság, 1834. július 7.–†Bécs, 1917. április 21.), cs. és kir. kamarás, titk. tanácsos, udvari főpostamester, az Aranygyapjas rend lovagja. C2 Terézia (*Bécs, 1846. szeptember 16.–†Bécs, 1916. április 15.). Hajadon. C3 Jozefina Mária (*Jemnice, 1849. január 22.–†Drezda, 1923. július 14.), cs. és kir. palotahölgy, csillagkeresztes hölgy. Férje: herceg Trauttmansdorf-Weinsberg Károly (*Ober-Waltersdorf, 1845. szeptember 5.–†Bischofteinitz, Cseh Királyság, 1921. november 9.), cs. és kir. kamarás, az Aranygyapjas rend lovagja, nagybirtokos. C4 Gabriella (*Jemnice, 1851. április 6.–†Guntersdorf, 1883. augusztus 18.), csillagkeresztes hölgy. Férje: báró Ludwigstorff Lipót (*Guntersdorf, 1843. július 17.–†Guntersdorf, 1906. április 25.), cs. és kir. kamarás. C5 Sándor Osvald (Bécs, 1853. május 6. – Bécs, 1933. április 14.) 1903-tól az Aranygyapjas rend és a német rend tiszti lovagja volt, emellett kitüntették a Vaskorona-rend második osztályával. Jogot hallgatott a bécsi egyetemen. Tanulmányai végeztével rövid ideig a szentpétervári osztrák nagykövetségen dolgozott attaséként. Az 1879-es szegedi nagy árvíz után nagy bőkezűségről tett tanúbizonyságot, a károsultakat saját birtokán telepítette le, ezzel megalapítva Sándorfalvát. Neje: sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Irma (1855. június 28. – 1932. október 7.), csillagkeresztes és palotahölgy, akit 1876. június 20.-án vett feleségül Bécsben. Széchényi Irma grófnőnek a szülei sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Kálmán (1824–1914), cs. és kir. kamarás, főrend, földbirtokos és gróf von Grünne Karolina (1832–1911), cs. és kir. palotahölgy, csillagkeresztes hölgy. Pallavicini Sándor őrgróf és Széchényi Irma grófnő gyermekei: D1 Károly Mária (*Bécs, 1877. március 21.–†Melton Mowbray, Anglia, 1900. január 15.). Nőtlen. D2 Alfonz Károly (*Bécs, 1883. november 10.–†Bécs, 1958. január 18.), cs. és kir. kamarás, felsőházi tag, az Aranygyapjas rend lovagja, máltai lovag. Felesége: wenckheimi gróf Wenckheim Mária Stefánia Margit (*Nagylévárd, 1898. június 2.–†Bécs, 1977. augusztus 3.), csillagkeresztes hölgy, akinek a szülei gróf wenckheimi Wenckheim István (1858–1923), cs. és kir. kamarás, főrend és gróf erdődi Pálffy Margit (1863–1954) cs. és kir. palotahölgy, csillagkeresztes hölgy voltak. Pallavicini Alfonz őrgróf és Wenckheim Mária grófnő gyermekei: E1 Károly Sándor (*Budapest, 1923. április 12.–†2004. július 25.), máltai lovag. Felesége: gró Azzoni Avogadro Avogara Velence, Olaszország, 1926. március 23.). Gyermekei: F1 Alfonz F2 Ede E2 Frigyes Sándor (*Budapest, 1924. december 23.). 1.f.: herceg wchnitzi és tettaui Kinsky Mária (*Kromau, 1924. június 5.–†Buenos Aires, 1960. február 14.). 2.f.: herceg Württemberg Ilona (Stuttgart, 1929. június 29.) E3 Sándor Mária (*Budapest, 1929. április 8.–†Bécs, 1983. április 16.), máltai lovag. Nőtlen. E4 Erzsébet Mária (*Szilvásvárad, 1933. december 19.). 1.f.: gróf Arco Ferdinánd (*Gotschdorf, 1921. június 6.–†Pörtschach, 2004. február). 2.f.: Harth Dávid (*East Greenwich, USA, 1927. április 25.) D3 Sándor Kálmán (*Jamlitz, 1890. november 15.–†Budapest, 1941. december 26.), cs. és kir. kamarás, máltai lovag, a III. oszt. Vaskoronarend, a II. oszt. német Vaskereszt és a Károly csapatkereszt tulajdonosa. Nőtlen. C6 Mária Friderika (*Bécs, 1856. június 12.–†Weinern, Ausztria, 1919. július 23.), cs. és kir. palotahölgy, csillagkeresztes hölgy. Férje: gróf Straten-Ponthoz van der Rudolf (*Brüsszel, 1851. október 7.–†Weinern, Ausztria, 1926. március 1.), cs. és kir. kamarás, máltai lovag C7 Alfonz Ernő (Bécs, 1859. április 25.– Bécs, 1938. október 6.), huszárfőhadnagy., máltai lovag. Nőtlen. B2 Pallavicini Artúr (Bécs, 1810. augusztus 7.– Sopron, 1872. március 8.), a 7. huszárezred kapitánya, földbirtokos. Felesége: gróf Spaur Teréz (1819. március 17.– Weikersdorf, 1902. szeptember 10.), csillagkeresztes hölgy, akinek a szülei gróf Johann Baptist zu Spaur und Flavon (1777–1852), földbirtokos, és gróf Bissingen-Nippenburg Amália (1784–1861) voltak. Az apai nagyszülei gróf Johann Nepomuk von Spaur und Flavon (1724–1793) és gróf Maria Anna von Wolkenstein-Trostburg (1730–1812) voltak; az anyai nagyszülei gróf Bissingen-Nippenburg Ferdinánd (1749–1831) és báró Maria Anna Amalia von Stotzinge (1749–1792) voltak. Pallavicini Artúr őrgróf és gróf Spaur Teréz gyermekei: C1 Ede (Sopron, 1845. július 5. – Fiume, 1914. január 19.), közgazdász és politikus, a főrendi ház tagja, valóságos belső titkos tanácsos, nagybirtokos. 1873-ban vette feleségül székhelyi gróf Majláth Etelkát (*Pécs, 1853. február 2.–† Budapest, 1936. június 16.) csillagkeresztes és palotahölgyet, székhelyi Mailáth György (1818–1883) gróf, országbíró, és báró Stephanie Hilleprand von Prandau (1832–1914) lányát. Házasságukból a következő gyermekek születettek: D1 Eduardina (Budapest, 1877. április 24.– Alhaurin de la Torre, Prov. Malaga, Spanyol Királyság, 1964. február 15.), cs. és kir. palotahölgy, csillagkeresztes hölgy. Férje: zichi és vásonkeöi gróf Zichy Rafael (Budapest, 1877. március 12.–Felsőszentiván, 1944. november 9.), cs. és kir. kamarás, földbirtokos. D2 Stefánia (Budapest, 1880. február 26.–Budapest,† 1950. január 9.). Férje: futaki gróf Hadik Béla János (Pálóc, 1870. május 13.– Budapest,1912. március 7.), Zemplén vm. főispánja, a főrendiház örökös tagja, a Magyar Földhitelintézet igazgatója, földbirtokos.