A marokkói labdarúgó-válogatott, vagy becenevükön „az Atlasz oroszlánjai”, Marokkó nemzeti csapata, amelyet a marokkói labdarúgó-szövetség (arabul: الجامعة الملكية المغربية لكرة القدم – el-Dzsámia el-Malikijja el-Magrebijja li-Kurat el-Kadam, franciául: Fédération Royale Marocaine de Football) irányít. Az első afrikai labdarúgó-válogatottként nyerték meg a csoportjukat az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon Portugália, Lengyelország és Anglia előtt, így első afrikai nemzetként harcolták ki a nyolcaddöntőben való részvételt, azonban a későbbi ezüstérmes NSZK ellen 1–0-s arányban alulmaradtak.
Marokkó labdarúgó-válogatottja 1976-ban hazai pályán, első ízben megnyerte az afrikai nemzetek kupáját. 2025-ben szintén hazai környezetben nyerték meg az afrikai nemzetek kupáját, miután a Szenegál elleni döntő eredményét (0–1) az Az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) fellebbviteli bizottsága megsemmisítette és végül 3–0-val Marokkót hozta ki győztesnek.
Története A kezdetek A marokkói nemzeti labdarúgó-válogatott történelme több, mint 80 éves múltra tekint vissza, amely egyaránt tartalmazott a váratlan sikerek mellett meglepő kudarcokat is. A nemzeti labdarúgó-szövetség 1955-ös megalakulásáig csak néhány Franciaország "B" válogatottja ellen játszott barátságos mérkőzésről maradtak fent információk. Első hivatalos labdarúgó-mérkőzésüket 1957. október 19-én Irak ellen játszották az 1957-es pánarab játékok csoportmérkőzésén, amely 3-3-as döntetlennel zárult. Nemzetközi porondon történt bemutatkozásuk sikeresnek volt mondható, hiszen már a második mérkőzésükön bravúros győzelmet arattak Líbiával szemben, később a tornán egészen az elődöntőig meneteltek, ahol csak tizenegyesekkel maradtak alul Szíria ellenében. A marokkói labdarúgás progresszív fejlődésébe a következő évek sem görgettek akadályt: az 1960-as olimpiai-selejtezőn csak a jóval nagyobb játékerőt képviselő Tunézia tudta megfosztani őket az ötkarikás szerepléstől. Az 1960-1963 közötti időszakot főleg a labdarúgó-válogatott építése, illetve barátságos mérkőzések és labdarúgótornák arzenálja töltötte ki. Az első, igazán kimagasló eredményt az 1964-es olimpiai-selejtező jelentette, hiszen minden mérkőzést megnyerve írták fel magukat a Japánban rendezett ötkarikás játékok labdarúgócsapatainak listájára. Sikertelen olimpiai bemutatkozásuk ellenére (mindkét mérkőzésüket elvesztették) Marokkó ekkortájt Afrika legjobb labdarúgó-válogatottjával rendelkezett.
A kettősség korszaka Az 1964. évi nyári olimpiai játékokat követő évtizedet a marokkói labdarúgás kettőssége jellemezte. Az 1967-ben Tunézia ellen elvesztett olimpiai-selejtező mérkőzés azt jelentette, hogy nem sikerült megismételniük a három évvel korábbi bravúrt. 1968-ban lejátszották első világbajnoki-selejtező, majd 1969-ben az első afrikai nemzetek kupája-selejtező mérkőzésüket is. Míg a kontinensviadalra rossz játékkal, sikertelenül pályáztak, addig a párhuzamosan folyó 1970-es labdarúgó-világbajnokság afrikai selejtezőjén pazar játékkal rukkoltak elő, így első nevezésük máris sikerrel zárult. A Mexikóban rendezett VB-n azonban tovább gyűrűződött Marokkó eredménytelensége a rangos nemzetközi színtéren: a csoportkör első két mérkőzését elvesztették, gyógyírt csak a tét nélküli utolsó, Bulgária elleni csoportmeccs pontosztozkodása jelenthette.
1971-ben, felemás eredményekkel ugyan de sikeresen zárták a kontinensviadal selejtezőkörét, így 1972-ben első ízben lehettek tagjai afrikai nemzetek kupája mezőnyének, amelyet mindmáig egyedülálló, három, egyaránt 1-1-es döntetlennel végződő csoportmérkőzésekkel zártak. A lendületben lévő atlaszi oroszlánoknak ez évben az olimpiai-selejtező sem jelenthetett akadályt, és veretlenül, már másodízben – és egyben utoljára – harcolták ki az ötkarikás játékokon való indulás jogát. A ma már történelmi jelentőségű első és egyben utolsó olimpiai győzelmük (Malajzia ellen 6-0 arányban) a második csoportkörbe juttatta a válogatottat, ahol három vereséggel búcsúztak a tornától.
Az aranykor A marokkói labdarúgás legsikeresebb korszaka az 1976-1986 közötti időszak volt. 1976-ban megnyerték az afrikai nemzetek kupáját, 1978-ban csak rosszabb gólkülönbségük miatt maradtak le a negyeddöntőről, 1980-ban pedig egészen a bronzéremig meneteltek. 1986-os kontinensviadal elvesztett elődöntőjét egy akkoriban egyedülálló világbajnoki szereplés követett: a Mexikóban rendezett 1986-os labdarúgó-világbajnokság "F" csoportját Marokkó veretlenül – két 0–0-s döntetlen és egy 3-1-es győzelem Portugália ellen – zárta, így első afrikai csapatként jutott a világ legjobb 16 csapata közé. A nyolcaddöntőben világbajnoki cím egyik legnagyobb várományosával, a Német Szövetségi Köztársaság labdarúgó-válogatottjával találkoztak. Az 1986. június 17-én rendezett mérkőzés mindmáig a marokkói labdarúgás legfontosabb mérkőzéseként maradt fent, hiszen a lelkes oroszlánok a végig agresszív nyugat-német rohamok közül csak Lothar Matthäus 89.percben lőtt szabadrúgásával szemben maradtak tehetetlenek. A világbajnokság után hazatérő válogatott tagjait büszke marokkóiak ezrei köszöntötték Rabat utcáin.
1988 és 2017 közötti időszak A sikeres világbajnoki szereplést az 1988-as afrikai nemzetek kupáján elvesztett bronzmérkőzés, majd a marokkói labdarúgás sikerességének apadása követte. A mélypontot az 1990-es év jelentette, amikor nem jutottak ki sem a labdarúgó-világbajnokságra, sem pedig a kontinensviadalra. Az 1992-es és az 1994-es afrikai nemzetek kupája-selejtezők sikertelenségére csak csekélyt vigaszt nyújtott az 1994-es labdarúgó-világbajnokságon való részvétel, hiszen a válogatott mindhárom mérkőzését elvesztette. A zuhanás megállításának érdekében a marokkói labdarúgó-szövetség radikális változásokat eszközölt, amelynek gyümölcse 1998-ra érett be a sikeres világbajnoki-selejtezőkkel és a kontinensviadalon elért negyeddöntővel. A Franciaországban rendezett labdarúgó-világbajnokságon a válogatott már ismét régi fényében ragyogott. A 2002-es világbajnokság selejtezőiben Szenegál mögött a második helyen végeztek és lemaradtak a tornáról. A 2002-es afrikai nemzetek kupáján nem jutottak tovább a csoportjukból.
A 2004-es afrikai nemzetek kupáján bejutottak a döntőbe, amit a házigazda Tunézia ellen elveszítettek 2–1-re, de így is ezüstérmet szereztek. 1998 és 2008 között megszakítás nélkül hatodszor voltak tagjai az afrikai kontinensviadal mezőnyének. A 2006-os és a 2008-as tornán a csoportkörből nem sikerült továbbjutniuk. A 2010-es világbajnokság selejtezőinek második körében kapcsolódtak be a küzdelmekbe. Ruanda és Mauritánia előtt megnyerték a csoportjukat, és bejutottak a harmadik fordulóba, ahol hat mérkőzésből egyet sem tudtak megnyerni, három döntetlennel és három vereséggel Kamerun, Gabon és Togo mögött végeztek és nem jutottak ki a dél-afrikai világbajnokságra. A 2012-es és a 2013-as afrikai nemzetek kupáján a csoportkör után kiestek. A 2014-es világbajnokság selejtezőinek második fordulójában 1–1-es döntetlennel kezdtek Gambia ellen idegenben, amit az Elefántcsontpart elleni 2–2-es hazai mérkőzés követett Marrákesben. Tanzániában 3–1-es vereséget szenvedtek, majd hazai pályán 2–1-re győztek Tanzánia ellen és 2–0-ra verték Gambiát. Az utolsó selejtezőn 1–1-es döntetlent játszottak Abidjanban. A csoport második helyén bégeztek és nem jutottak be a harmadik fordulóba. Eredetileg Marokkó lett volna a házigazdája a 2015-ös afrikai nemzetek kupájának, de a nyugat-afrikai Ebola-járvány miatt visszaléptek a rendezéstől. Először kérték a torna elhalasztását, de ezt elutasította az Afrikai labdarúgó-szövetség végrehajtó bizottsága és végül kizárta Marokkót. A 2017-es afrikai nemzetek kupáján a negyeddöntőig jutottak, ahol Egyiptom ellen 1–0-s vereséget szenvedtek.
2018 után
A 2018-as világbajnokság CAF-selejtezőinek a második körében Egyenlítői-Guinea ellen 2–0-s győzelemmel kezdtek, a visszavágón 1–0-ra kikaptak, de 2–1-es összesítéssel bejutottak a harmadik fordulóba, ahol Gabon és Elefántcsontpart ellen 0–0-s döntetlent játszottak. Ezt követte a Mali elleni 6–0-s döntetlen és idegenbeli 0–0. Gabont 3–0-ra verték Casablancában. A mindent eldöntő utolsó selejtezőn pedig 2–0-ra győztek Elefántcsontparton és kijutottak a világbajnokságra. Négy sikertelen selejtezősorozatot követően, 20 év után tért vissza Marokkó a világbajnokság mezőnyébe. A B csoportban szerepeltek Spanyolország, Portugália és Irán társaságában. Irán ellen a 95. percben veszítették el 1–0-ra a mérkőzést egy öngóllal. A második csoportmérkőzésükön Cristiano Ronaldo 4. percben szerzett góljával Portugália 1–0-ra győzött. Spanyolország ellen 2–2-es döntetlennel zárták a tornát.
A 2019-es afrikai nemzetek kupáján Namíbiát, Elefántcsontpartot és Dél-Afrikát egyaránt 1–0-ra verték és hibátlanul nyerték a csoportjukat. A nyolcaddöntőben Beninnel találkoztak és a rendes játékidőt, illetve a hosszabbítást követően 1–1-re végeztek a felek. Következtek a büntetők, melyben Benin bizonyult jobbnak 4–1 arányban. A 2021-es tornán Ghánát 1–0-ra, a Comore-szigeteket 2–0-ra győzték le, Gabonnal 2–2-es döntetlent játszottak. A nyolcaddöntőben Malawit 2–1-re verték, a negyeddöntőben viszont ugyanilyen arányban alulmaradtak Egyiptommal szemben.
A 2022-es világbajnokságon az F csoportban szerepeltek Belgium, Horvátország és Kanada társaságában. Horvátország ellen 0–0-s döntetlennel kezdték a tornát. A második csoportmérkőzésen nagy meglepetésre 2–0-ra legyőzték Belgiumot. A zárókörben Kanadát verték 2–1-re és megnyerték a csoportjukat. A nyolcaddöntőben Spanyolországgal találkoztak. A rendes játékidőben és a kétszer tizenöt perces hosszabbításban sem született gól, így a büntetőrúgások döntöttek, amiben Marokkó bizonyult jobbnak. A negyeddöntőben Júszef el-Neszjrí góljával 1–0-ra legyőzték Portugáliát és bejutottak az elődöntőbe. Marokkó ezzel az eredménnyel sporttörténelmet írt, mivel első afrikai csapatként sikerült bejutnia a legjobb négy közé egy világbajnokságon. Az elődöntőt 2–0-ra elveszítették Franciaországgal szemben. A bronzmérkőzésen 2–1-re kikaptak Horvátországtól, így a negyedik helyen zárták a tornát.
A 2025-ös afrikai nemzetek kupája döntőjében hazai környezetben találkoztak Szenegállal. A rendes játékidő hosszabbításában, 0–0-s állásnál a játékvezető büntetőt ítélt a házigazda Marokkó javára. A döntés elleni tiltakozásul a szenegáli válogatott a szövetségi kapitány, Pape Thiaw utasítására levonult a pályáról. A játék több mint 15 percig állt, mielőtt Sadio Mané szenegáli csapatkapitány meggyőzte társait a folytatásról. Marokkó játékosa, Brahim Díaz kihagyta a tizenegyest, majd a hosszabbításban Pape Gueye góljával Szenegál 1–0-ra megnyerte a mérkőzést és átvette a trófeát.
Marokkó a szabályokra hivatkozva megóvta az eredményt a szenegáliak pályaelhagyása miatt. Az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) fellebbviteli bizottsága 2026. március 17-én helyt adott az óvásnak, megsemmisítette a pályán elért eredményt, és 3–0-s megállapított eredménnyel Marokkót hirdette ki győztesnek. Szenegált megfosztották a címétől, amit a szenegáli szövetség elfogadhatatlannak nevezett, és bejelentette, hogy a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordul jogorvoslatért.
Nemzetközi eredmények Afrikai nemzetek kupája Aranyérmes: 1 alkalommal (1976) Ezüstérmes: 1 alkalommal (2004) Bronzérmes: 1 alkalommal (1980)
Afrikai nemzetek bajnoksága Aranyérmes: 2 alkalommal (2018, 2020)
Arab nemzetek kupája Aranyérmes: 1 alkalommal (2012)
Mediterrán játékok Aranyérmes: 2 alkalommal (1983, 2013) Bronzérmes: 3 alkalommal (1991, 2018, 2022)
Pánarab játékok Aranyérmes: 2 alkalommal (1961, 1976) Ezüstérmes: 1 alkalommal (1985)
II. Haszán király kupa Ezüstérmes: 1 alkalommal (2002) Bronzérmes: 2 alkalommal (1998, 2000)
Világbajnoki szereplés