A Trantor egy bolygó az Isaac Asimov által kitalált Alapítvány-sorozatban. Az Első Galaktikus Birodalom fővárosa (bolygóvárosa), ami majdnem a galaxis középpontjában helyezkedik el. Az egész bolygó egyetlen hatalmas város, amelyet 800 szektorra osztottak fel. A lakosság kupolák alatt él.
A Trantor helyzete Asimov legelőször az 1940-es években megjelent novelláiban említette a bolygót, amelyet akkor még a Tejútrendszer központjába helyezett el. A galaxisról szerzett újabb ismeretek alapján Asimov megváltoztatta a bolygó helyzetét (mivel a Tejútrendszer középpontjában a feltételezések szerint a Sagittarius A* nevű, hatalmas fekete lyuk található), és a későbbi regényekben úgy írta le a bolygót, hogy „Olyan közel van a középponthoz, amilyen közel csak egy lakott bolygó lehet. Közelebb van, mint bármely másik jelentős és lakott rendszer. A Galaxis valóságos középpontjában egy csaknem milliónyi csillagnak megfelelő tömegű, fekete lyuk van.”.Az alapítvány pereme, 54. o. A bolygó megváltozott helyzetének első említése regényben 1950-ben, a Kavics az égben (Pebble in the Sky) című könyvben volt.Pebble in the Sky, 27. o.
Trantor szerepe „Trantor volt az Első Galaktikus Birodalom fővárosa. Tizenkétezer esztendeig működött császári székhelyként, de már annak előtte is az egyik legjelentősebb császárkor előtti királyság fővárosa volt. Ez a királyság az idők során fokozatosan bekebelezte a többi királyságot, s végül létrehozta a birodalmat. … Az emberiség történetében mindeddig a Trantor volt a legnagyobb és legnépesebb birodalom fővárosa. A világméretű városnak több mint negyvenmilliárd lakosa volt, könyvtára magában foglalta az emberiség alkotó (és kevésbé alkotó) tevékenységének minden eredményét, magát az emberiség tudásanyagát. És mindezt az anyagot egy olyan bonyolult számítógépes rendszer foglalta magában, amelyen csak szakember tudott eligazodni.”Az alapítvány pereme, 30. o.
A bolygó földrajza és történelme
A Birodalom előtt
Miután R. Giskard Reventlov és R. Daneel Olivaw felemás hozzájárulásával extrém globalista aurorai űrlakók radioaktívvá változtatták a Földet (Robotok és Birodalom), megindult az emberiség kirajzásának újabb hulláma. E több (körülbelül kétszer) tízezer évig tartó gyarmatosítási szakasz során az emberiség betelepítette a Galaxist, több millió bolygót terraformált, és eljutott a galaktikus mag területeire is, ahol a Trantor elhelyezkedett. A Föld, ahogy ereje és népessége csökkent, lassan elvesztette központi hatalmát a gyarmatvilágok felett, az elkényelmesedett és a földi emberektől viszolygó űrlakó világok is hanyatlásnak indultak.
A sokszor kegyetlen és nehéz körülmények határozott irányítást követeltek a (robotmunkát szigorúan tiltó) telepesvilágoktól, akik erősen függtek a használható földterületektől, illetve a bolygóközi kereskedelemtől, így fokozatosan feudális jellegű csillagbirodalmak alakultak ki egy-egy sikeresebb és agresszívabb kolónia körül. Az egyik legsikeresebb a Trantori Birodalom volt, amely Kr. u. 11000 körülre a galaktikus gyarmatvilágok kb. felét bekebelezte. Módszerei változatosak voltak, a katonai hódítástól a beszivárgáson át egészen a kereskedelmi befolyás szerzéséig, de sok katonailag gyenge világ a feudális káoszban amúgy is húzott egy erős birodalomhoz.
A Trantori Birodalom egyik legfőbb riválisa a Sark nevű világ volt, amely a galaktikus mezőgazdaság egyik legfőbb luxusterméke, a drága florinai kyrtt (ez egy különleges kenderfajta, amit ruházkodásra és hasonló célokra használtak) kereskedelme révén szerezte befolyását (Az űr áramlatai). Amikor a Florina napja szupernovává vált, elpusztítva a bolygót, a Sark elvesztette hatalmát, a Trantor pedig uralma alá vonta a Galaxist.
Ebben az időben a Föld párszor fellázadt a Trantori Birodalom ellen, azonban ezek a kísérletek sikertelenek maradtak. Az emberiség fokozatosan elfeledte és a legendákba száműzte az anyabolygót. A Galaktikus Birodalom idejére részben már a létezését is kétségbe vonták (többnyire a birodalmi galaktográfusok, azaz a tudományos közélet is), miközben egy tucat Szíriusz-szektorbeli világ állította magáról, hogy azonos az egykori anyabolygóval, vagy pedig hogy ő volt a valódi anyabolygó, a Föld pedig legenda.
A Birodalom aranykorában
A Trantor bolygó az első Galaktikus Birodalom központja, a Birodalmi Kormány székhelye. A bolygó felszíne 194 000 000 km² (vagyis a Föld szárazföldjeinek 130%-a), amelyet fentről teljes egészében átlátszó kupolákkal, a talajszinten pedig fémmel borítottak – kivétel ez alól a Császári Palota területe (kb. 250 km²), továbbá a Galaktikus Egyetem és Könyvtár épületegyüttesének környéke. Mindenhol máshol fém fedi a talajt.The Foundation Trilogy, 13. o.Ld. a kupolákra vonatkozó utalást („domes”) a "Product Description" részben Az egész bolygó egyetlen hatalmas nagyvárost alkotott, amely mélyen a föld alá terjeszkedve 45 milliárd embernek adott otthont Trantor fénykorában – ezt a felső határt császári törvény szabta meg. Ennek alapján a népsűrűség 232 fő/km² (összehasonlításképpen Belgium népsűrűsége 340 fő/km², míg az Egyesült Államokban található New York népsűrűsége 2006-ban meghaladta a 10 000 fő/km²-t). A bolygó lakossága teljes egészében a Birodalom adminisztrációs gépezetének kiszolgálásával vagy a bolygó lakóinak fenntartásával foglalkozott.
Az Alapítvány pereme a következő leírást adja a Trantorról: „A Trantor felszínét fém borította. Sivatagait és termékeny földjeit egyaránt lakóterületek, adminisztratív dzsungelek, számítógép-vezérlésű munkahelyek, hatalmas élelmiszer- és egyéb raktárak foglalták el. Hegységeit elegyengették, völgyeit, szakadékait feltöltötték. A város végtelenbe vesző utcafolyosói a szárazföld héja alá bújtak, az óceánokból pedig óriási, föld alatti vízkultúrákat alakítottak ki – ez volt az egyetlen (és elégtelen) helyi forrása az élelmiszer és ásványkincs termelésének.”
Az űr áramlatai (The Currents of Space, 1952) című regény kicsit több részletet tartalmaz a bolygó történetéről. A regény szerint a régi Trantori Köztársaságot öt szomszédos bolygó alkotta, amelyek előbb a Trantori Konföderációvá alakultak, majd kialakult a Trantori Birodalom, amely az egész galaxis meghódítása után Galaktikus Birodalommá alakult.
Egy trantori nap 1,08 galaktikus szabvány napig tartott.Foundation's Edge, 98. o.
A bolygó egyik legfontosabb épületegyüttese a Trantori Könyvtár (amely Császári Könyvtár, a Trantori Egyetem Könyvtára és Galaktikus Könyvtár néven is ismert), ahol a könyvtárosok az emberiség rendelkezésére álló teljes tudásanyagot folyamatosan gyűjtik és katalogizálják. Az adatokhoz csak a helyszínen lévő terminálokon lehet hozzáférni, amihez engedély szükséges.
A bolygó nagy kerületei (szektorai) közül a Dahl, a Mycogen és a Wye (Minek) szektorok a legfontosabbak, amik egymástól gyökeresen különböző, speciális feladatokat látnak el.
A Dahl relatíve szegény munkásszektor, ahol geotermikus hőkutakban a társadalom létét biztosító energiatermelés folyik. A dahliak többsége büszke (legalábbis ezt mutatja), hogy az iszonyatos hőségben olyan nehéz munkát végez, amit más trantoriak nem vállalnak, és meg sem becsülnek; ugyanakkor meg is veti az elpuhult császári társadalmat. Idegennek csak testőrséggel érdemes a szegényebb kerületekben kószálnia, mert a helyi lakosság beleköt, ki is rabolja, és mindezt ráadásul bizonyos középkorias avagy gettós zsiványöntudattal. A testi erő, ügyesség, bátorság és életrevalóság a legfontosabb értékek egy dahli számára. Számos helyen kívánnivalót hagynak maguk után a lakhatási körülmények és a közbiztonság (az egyik legrosszabb ilyen szempontból a Billibotton nevű alkerület). A dahliak többsége alacsony, fekete hajú, sötétes bőrárnyalatú, a férfiak bajuszt viselnek, ami a Trantoron máshol igen szokatlan. A helyi legendák szerint ők az egyetlen ősbolygó, a Föld lakosságának leszármazottai (akik már a Trantori Birodalom idejében települtek át a bolygóról), bár ennek nem tulajdonítanak jelentőséget.
A Mycogen jómódú, autonóm, ugyanakkor zárkózott szektor, ahol főleg mikroétel készítésével (laboratóriumban növesztett, élesztőből és hasonló mikrobákból készülő mesterséges étel, a korszak emberiségének fő tápláléka) foglalkoznak – ahogyan a név is mutatja (myco-gen ~ gomba-keltő). Itt készítik a Galaxis legízletesebb mikroételét, ebből a szektor jó jövedelemre tesz szert. Azonban a Mycogen lakói szektaszerűen elkülönülnek, lenézik a többi trantorit és általában őket is lenézik. Ez már zsákszerű, hivalkodóan egyszerű ruházatukon és azon is látszik, hogy testszőrzetüket a felnőttkort elérve teljesen eltávolítják. A látogatóktól is megkövetelik, hogy a hajukat teljesen elfedő „bőrparókát” viseljenek, egyébként pedig a szektorba csak kormányzói és főpapi engedélyeztetés után illik belépni, egyéb esetekben a látogató biztonságát vagy szabad mozgását nem garantálják (noha a szektorlakók nem agresszívek, a helyi vallási hatóságok figyelmeztetés után általában csak deportálják az illetéktelen látogatókat, és azt is csak ha megszegi az egyébként szigorú szabályokat). Névadási szokásaik is furák (Micélium 72, Esőcsepp 43). Vallásuk a Könyvön alapul, ez egy központi szentélyben őrzött történelemkönyvszerű legendárium, amely feltárja, hogy követői az Auróra bolygóról származnak, tehát a lakosság ősei egykor az űrlakók vezető társadalmát alkották. Mindegyik Testvér (férfiak) és Nővér (nők) hord magánál egy sztenderd másolatot vagy kivonatot a Könyvből. Az űrlakó társadalom egykori méltóságos tartózkodása, felvilágosult hűvössége szektás önsanyargatássá és az egykori hatalom visszaszerzéséről szóló ábrándozássá fajult, noha a szektor jó kapcsolatokat ápol a császárokkal és esze ágában sincs nyíltan a Birodalom ellen fordulni. A szektort mindig egy férfi főpap irányítja (Eto Demerzel főkormányzó idejében a főpapot Napmester 14-nek hívták), a nők alacsonyabb-rendűnek számítanak. A helyi legendák szerint valamikor az őseik alkották meg a humanoid robotokat.
A Streeling körzet ad helyt a Galaktikus Birodalom legfontosabb tudományos intézményének, a Streeling Egyetemnek. Itt kezdte kidolgozni Hari Seldon és kis csapata a pszichohistória alapjait, és ez a birodalmi korszak után a Második Alapítvány titkos székhelye.
A Minek szektor szintén gazdag és befolyásos szektor, a déli sark környékén helyezkedik el. A Trantor lakossága által termelt hővel a jégsapkát felmelegítik, miáltal idilli környezeti feltételek jönnek létre. Amennyiben a hőcserélő rendszert a szektorvezető – akit Polgármesternek hívnak – lekapcsolná, nemcsak a szektor jegesedne el, de egész Trantor lakhatatlanná válna. Ez komoly befolyást jelent a politikában, és a szektor nagymértékű autonómiát élvez a Császárságon belül. Egykor a Minek adott császárokat a Birodalomnak, emiatt a vezetők roppant büszkék, és titokban nagyon bizalmatlan a viszony a mindenkori Polgármester és a császárok között. Első Cleon császár és Eto Demerzel kormányzó regnálása alatt a Minek szektor államcsínyt szervezett a császárság megragadására; ezt Demerzel sikeresen, vértelenül elfojtotta, még a puccs kitörése előtt.
Az Első Birodalom bukása után
Kb. 260 évvel az Alapítvány létrehozása után egy Gilmer nevű lázadó megkísérelte átvenni a hatalmat és a „Nagy Dúlás” során Trantort felégette. VIII. Dagobert császár és családja a közeli Delicass bolygóra menekült. A felkelés után Trantor lakossága 40 milliárdról alig 100 millióra csökken. A Második Alapítvány szellemi befolyásolással megvédte a Trantori Könyvtár épületét, de a bolygó épületeinek többségét lerombolták. Az elkövetkező 2 évszázad alatt a fémet eladták, a maradék lakosok pedig az újonnan felszabaduló földeken mezőgazdasági termelésbe kezdtek, hogy életben tudjanak maradni. Idővel a farmerek lettek a bolygó egyetlen lakosai, nyelvük a szabvány galaktikus nyelvtől eltérő irányba fejlődött és a bolygót nem hivatalosan „Hon”-ra nevezték át (az angol eredetiben „Hame”, azaz a „home” – „otthon” szóból).Foundation's Edge By Isaac Asimov, page 79