Élénk narancssárga színezetével, 3 cm-es testhosszával a dél-amerikában élő nyílméregbékákhoz hasonlít, azonban azoktól taxonómiailag távol áll. Az aranybékácska (Mantella aurantiaca) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és az aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj, mely Madagaszkár
Előfordulás és élőhely A faj madagaszkári endemizmus és három elkülönülő populációja ismert. Egy a Moramanga - Beparasy települések környékén, egy a Torotorofotsy lápvidéken Andasibe mellett, egy pedig Ambakoana-nál. Hűvösebb klímájú erdőkben él 900–1000 m-es tengerszint feletti magasságban, ahol két évszak váltja egymást: egy hűvös szárazabb és egy meleg esős. Ezekben az örökzöld erdőkben helyenként a Pandanus pulcher a domináns növényfaj, amely más kétéltűek számára is otthont ad.
Ökológia és viselkedés balra|bélyegkép|A torotorofotsy-i populáció élőhelye
Talajon élő faj lévén az avarban és fák gyökerei között talál búvó, táplálkozó és szaporodóhelyet.
Szaporodás Meglepően hangozhat, hogy ezek az állatok a szárföldön keresnek szaporodóhelyet ha a békák szaporodására gondolunk, de az aranybékácska (és egy kivételével az összes Mantella faj) szárazföldre, valamiféle nedves közegbe rakja petéit. A peték itt fejlődnek ebihalakká, melyeket a heves esőzések mosnak majd bele a közeli kis időszakos víztestekbe. Ehhez mindenek előtt a békáknak szüksége van egy nyugalmi periódusra a májustól októberig tartó hűvös, száraz időszakban. Az első nagy esőzések beköszöntével az aranybékácskák előbújnak rejtekhelyeikről, intenzív táplálkozásba kezdenek, majd a hímek elkezdik hallatni tücsökciripeléshez hasonló hívóhangjukat. Territoriális állatok, a hímek ragaszkodnak revírjeikhez, ahonnan jól láthatóak és hallhatóak a nőstények számára. Amikor a gravid nőstényt magukhoz csalogatták, megfelelő petézőhelyre kísérik, ahol az lerakja átlagosan 74 petéből álló petecsomóját. Ezt a hím megtermékenyíti, aztán a szülőpár magára hagyja a petéket, melyek átlagosan 8 napra kelnek.
Egyedfejlődés Az ebihalak fogságban 53-139 nap alatt fejlődtek ki teljesen, ezt követően körülbelül egy évig tart, mire teljesen kifejlett állatokká válnak és elérik az adultkori színezetet. Megfigyelték azonban, hogy a hímek már 4 hónapos korukban elkezdhetik hallatni hangjukat, és az első termékeny petéket 11 hónaposan rakták le fogságban tartott állatok.
Táplálkozás A Mantellák gyakorlatilag mindenféle gerinctelen élőlényt elfogyasztanak, ami él és mozog, valamint méretéből adódóan alkalmas lehet számukra. A természetben apró atkák, ugróvillások és hangyák teszik ki étrendjük jelentős részét. Az állatok élénk színezete aposzematikus jelleg, ugyanis bőrváladékuk a nyílméregbékákhoz hasonlóan toxinokat tartalmaz. Mivel a fogságban tartott állatok elveszítik toxicitásukat, valószínűsíthető hogy ezek az állatok is a természetes táplálékukból nyerik/szintetizálják a mérgüket, amire onnan is következtethetünk, hogy az alkaloidokkal kezelt táplálékállatok hatására a fogságban tartott aranybékácskák hamarosan újra toxinokat kezdenek termelni. Mérgük egyébként pumiliotoxinokat, allopumiliotoxinokat, homopumiliotoxinok alkaloidokat, pyrro- és indolizidineket és quinolozidineket tartalmaz.
Veszélyeztető tényezők Élőhelyalkalmasság modellezés alapján az alkalmas élőhely 121 km2-re tehető, de a valódi areájuk kevesebb lehet, mint 10 km2. A megmaradt élőhelyei is fragmentáltak, egymástól elszigeteltek, ami stabilitásukat tekintve is problémás, ugyanakkor a populációk beltenyésztettségét is előidézheti. Élőhelyeinek beszűküléséhez az illegális is legális erdőirtás valamint bányászat vezetett, ezek a tényezők még ma is veszélyt jelentenek. Az intenzív mezőgazdasági tevékenység (beszántás és legeltetés) ugyancsak romboló hatású. Ugyancsak veszélyt jelent a klímaváltozás, hisz ezek a speciális klímájú hegyi élőhelyek különösen sérülékenyek a felmelegedéssel szemben. A fajt évtizedekig gyűjtötték terraristák számára, ami áldás és átok is egyben, hisz annak ellenére, hogy jelentős károkat okozhatott a természetes populációkban, mára az aranybékácskának jelentős fogságban élő állományai vannak, valamint ex-situ tenyészprogram is létesült számára.
Jegyzetek
Források
Captive husbandry, reproduction, and fecundity of the golden mantella (Mantella aurantiaca) at the Mitsinjo breeding facility in Madagascar Association Mitsinjo Distribution, threats and conservation of a Critically Endangered amphibian (Mantella aurantiaca) in Eastern Madagascar AmphibiaWeb Golden mantella Predicted impact of climate change on the distribution of the Critically Endangered golden mantella (Mantella aurantiaca) in Madagascar
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Aranybékafélék Kategória:Kétéltűfajok Kategória:Madagaszkár endemikus kétéltűi Kategória:A 19. században leírt fajok