A barokk építészet () a 15–16. század fordulóján Rómából kiinduló, rendkívül dekoratív stílusirányzat. Eredetileg a katolikus egyház, különösen a jezsuiták alkalmazták, a reformáció és a protestáns egyházak elleni küzdelem eszközeként.Gauvin Alexander Bailey, Between Renaissance and Baroque: Jesuit Art in Rome, 1565–1610 (Toronto: University of Toronto Press, 2003). Az ellenreformáció vezéralakjai felismerték, hogy az értelemre ható elmélkedések ideje lejárt, és ezért az érzelmekre próbáltak hatni.Pozdora Zsuzsa: Barangolás a művészetek világában, 60. o. Csúcsát az érett barokkban (1625–1675) érte el, amikor főleg Itáliában, Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban, valamint Németországban és Ausztriában alkalmazták templomoknál és palotáknál. A késő barokk korban (1675–1750) egészen Oroszországig, valamint a spanyol és portugál gyarmatokig eljutott.Oudin, Bernard (1992), Dictionnaire des Architects (franciául), 43–44. o.Ducher, Robert, Caractéristique des Styles, (1988), Flammarion, 102–104. o. bélyeg|Bernini baldachinja a vatikáni Szent Péter-bazilikában A barokk közvetlen előzményének tekintett manierista építészet sajátossága volt a szokatlan, egyedi kompozíciók alkalmazása, az egyedire, eltérőre, egyenlőtlenségre való törekvés. A mai maníros, vagyis modoros szavunk is ebből a kifejezésből ered.
Korszakai A barokk a reneszánsz építészetet váltotta fel, de közvetlen előzménye azonban a manierizmus volt. Késői ága a copf, illetve a rokokó stílus.
Korai barokk (1580/84–1625) – már nagy mértékben uralja a római építészek stílusát Érett barokk (1625–1675) Késő barokk (1675–1750) – stílusa elterjedt Európa minden részén, valamint az Újvilág spanyol és portugál gyarmatain
A barokkot a 18. század második felében váltotta fel a klasszicista építészet .
Jellemzői bélyeg|Templombelső Rómában, Sant’Ignazio A korra a reformáció és az ellenreformáció heves küzdelmei által felidézett általános nyugtalanság jellemző. Ez a vonás érvényes a barokk stílusra is. Az építészetben kerülték az egyenes vonalat, a szimmetriát, a nyugodt hatást, gyakran már az alaprajzok is görbevonalúak, a szobrászok és festők keresik a mozgalmasságot, a meglepő, sőt nyugtalanító hatást. Az építészek keresték a tömeghatást, a dísz mozgalmas gazdagságát, a meglepő távlati hatásokat.
A barokk is antik építészeti elemeket használ, sajátossága a reneszánsz harmóniájával szemben az egyes részletek kiemelése, felnagyítása, míg más elemek jelentéktelenné tétele, elnyomása, ugyanakkor a reneszánsz stílusnál jóval kötetlenebb.
A barokk egyházi művészet célja a protestánsok legyőzéseként a hívők lenyűgözése, misztikus révületbe emelése volt. A templombelsők káprázatos kialakításával is próbálták visszacsábítani a híveket; a lenyűgöző látvány erejével fokozták a prédikáció érveit.Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete (1980) Barokk építészet Megjelent a pazar templomdíszek korszaka, az oltárokat és síremlékeket egyre drágább anyagokból készítették, megjelentek a színes lámpák és a becses gyertyatartók. Arannyal borították be vagy színesre festették a szobrokat is. A templomok túláradó, művészi pompájával a hívők érzelmeire kívántak hatni.
A korszak sajátossága volt a templomok alaprajzának jelentős megváltoztatása: a korábbi centrális elrendezést felváltotta a hosszhajós.
A barokk nyomait már Raffaellonál, Michelangelonál és Correggionál megtaláljuk, de jobbára csak 1580-tól szokták számítani. Fő képviselői: Bernini, Borromini és a Carracciak .
Róma első, minden részében barokk temploma az Il Gesù volt (1568, 1584), amely számtalan más barokk templomnak lett mintaképe. Ezt a templomot tekintik a barokk templomépítészet archetípusának, ilyenformán a barokk szülőhazája is Itália. A templom építője Giacomo Barozzi da Vignola, de halálát követően a befejezés már Giacomo Della Porta munkája volt. Ugyanakkor van olyan vélekedés, hogy a barokk stílus első képviselője reneszánsz a festőművész, Michelangelo Buonarroti volt.A Pesti Hirlap Lexikona (1937) Olasz művészet
A barokkban dominál a dekorációs szépség és a reprezentatív törekvés.
Ez az építészeti stílus foglalkozott először a városépítészettel: a korábbi, organikusan fejlődő városokat tervezett sugárutak, terek, parkok, kertek, tervezett városrészek kezdték tagolni. A barokk várostervezés egyik leghíresebb példája a vatikáni Szent Péter-tér, amelyet a pápa igényére Bernini tervezett.Gympel, Jan: Arkkitehtuurin historia: Antiikista nykyaikaan. Könemann, 2000 (1996).
Elterjedése A barokk számos művészeti ágban érvényesült: ismert barokk zene, barokk festészet, barokk szobrászat is, de első ízben az építészetben mutatkozott, mint a reneszánszot felváltó irányzat.
Itália
A barokk Rómából először Észak-Itáliára terjedt ki. A római Szent Péter-bazilika volt a következő grandiózus barokk építkezés, melynek alapkőletétele még a reneszánsz időszakában, 1506-ban történt, teljessé azonban csak 1626-ra vált. Baldassare Longhena alkotása a velencei Santa Maria della Salute fogadalmi templom (ép.: 1631–1687) mint a legelegánsabb barokk épület került a köztudatba. A kastélyok, paloták építészetén is markáns lenyomatot hagyott a barokk Rómában, Velencében és Genovában is, ez utóbbi villáinak sajátossága volt a kétágú lépcsőkbe forduló nagyszabású lépcsőházak megjelenése.
Fontosabb itáliai építészek, művészek: Gian Lorenzo Bernini (1598–1680) Francesco Borromini (1599–1667) Guarino Guarini (1624–1683) Carlo Maderno (1556–1629) Pietro da Cortona (1597–1669) Carlo Rainaldi (1611–1691) Andrea Pozzo (1642–1709)
Franciaország bélyeg|A versailles-i kastély márványudvara bélyeg|Párizs közeli barokk kastély
Franciaországba valamivel később ért az új stílus, ám tovább tartott, és a klasszikus műformák is sokkal inkább megmaradtak. A párizsi Louvre (Claude Perrault 16. sz. közepe) és a Tuileriák palotája, valamint a versailles-i kastély (Jules Hardouin-Mansart) építése, majd átépítése egész építészgenerációknak adtak munkát. A francia barokk időszakait a királyokhoz kötik: XIII. Lajos (ur.: 1610–1643) a korai barokk, XIV. Lajos (ur.: 1643–1715) a korai rokokó, XV. Lajos (ur.: 1715–1774) a fejlett rokokó, XVI. Lajos (ur.: 1774–1792) a klasszicizmus eleje.
Főbb építészek, művészek: Salomon de Brosse (1571–1626) François Mansart (1598–1666) Jules Hardouin-Mansart (1646–1708) André Le Nôtre, tájépítész, kertész (1613–1700) Louis Le Vau (1612–1670)
Spanyolország
Spanyolországban a nemzeti építészet hagyományainak ereje akkora volt, hogy az épületek első ránézésre elárulják, hogy spanyol mester munkái. A rokokó belsőépítészetre jellemző kanyargó, megtört díszítőformák Spanyolországban teljesen beborították a falakat, eltakarva az épület szerkezetének arányosságait. Ezt a stílust egyik képviselőjéről, José Benito de Churriguera szobrász-építészről (1665–1725) churriguereszk stílusnak nevezik.
Alonso Cano (1601–1667) José Benito de Churriguera (1665–1725) Eufrasio López de Rojas (1628–1684) Ventura Rodríguez (1717–1785) Narciso Tomé (1690–1742)
Spanyol-amerikai barokk
Főbb építészek és művek: Lorenzo Rodriguez – Mexikóvárosi katedrális, Mexikó (1749–1760) Zacatecas székesegyháza, Mexikó (1729–1772) José de la Cruz, Antonio de Nava és Luigi Tomassi – Chihuahua katedrálisa, Mexikó, (1725–1760) San Francisco kolostor, Mexikóváros, a 16. század körül Flamand Jean-Baptiste Gilles és Diego Martínez de Oviedo – Iglesia de la Compañía de Jesús, Cusco, Peru (1668) Juan Miguel de Veramendi, Juan Correa, Miguel Gutiérrez Sencio – Cusco katedrális, Cusco, Peru (1560–1664) Palacio de Torre Tagle, Lima, Peru (1715) Limai katedrális, Peru (1535–1649) Nuestra Señora de la Merced bazilika és kolostor, Lima, Peru (1535) San Francisco-bazilika, La Paz, Bolívia (1743–1772) Havannai katedrális Kubában, 1748 és 1777 között épült Assisi Szent Ferenc-bazilika (Havanna), 1580 és 1738 között épült.
Portugália
A barokk építészet Portugáliában körülbelül majd két évszázadig tartott (a 17. század végén és a 18. században). V. János és I. József uralkodása alatt a gyarmatokról a megnövekedett az arany és a gyémánt behozatala lehetővé tette a portugál barokk virágzását.
A Mafra-palota a portugál barokk épületek egy jellegzetes példája, de az ország északi részén számos barokk épület található, különösen Porto és Braga városaiban.
Főbb építészek: João Antunes (1642–1712) Nicolau Nasoni (1691–1773)
A gyarmati barokk példái: Aleijadinho – Assisi Szent Ferenc templom (Ouro Preto), BrazíliaAleijadinho at Encyclopædia Britannica (1771–1794) Nossa Senhora do Carmo bazilika és kolostor, Recife, Brazília (1665–1767) Szent Anna-templom, Talaulim, Goa, India (1577–1695) Szent Domonkos-templom, Makaó, Kína (1587)
Anglia
Angliában a barokk korszak két időszakra osztható: az Inigo Jones nevével fémjelzett, Andrea Palladio művei ihlette ún. palladianizmusra, amely látszatra inkább klasszicista, de Nicolaus Pevsner inkább a reneszánsz késői hajtásának tartja.
Az 1666-os nagy londoni tűzvész után Christopher Wren az egyszerűbb, letisztultabb holland barokkot követve tervezte az újjáépülő főváros házait, templomait. Az angol barokk messze nem volt olyan túldíszített és szeszélyes, mint például Spanyolországban, sokkal inkább visszanyúltak a gótikához. A gótikus formanyelv még a 17. században annyira élt, hogy gótikus-klasszicista stílusötvözetet felvonultató épületek is születtek. Inigo Jones legismertebb épülete talán a londoni Banqueting House (1622), Wren pedig kétségkívül a Szent Pál-székesegyház átépítésével írta be a nevét az építészet történetébe.
Főbb építészek: Thomas Archer (1668–1743) Nicholas Hawksmoor (1661–1736) William Talman (1650–1719) John Vanbrugh (1664–1726) Christopher Wren (1632–1723)
Németalföld
Németalföldön ebben a korszakban vált szét a holland és a belga építészet. A 17–18. században Hollandia köztársaság volt, így az udvari építészet nem alakulhatott ki. Amikor Itáliában már a barokk dívott, Hollandiában még a nemzeti reneszánsz határozta meg az építészetet, az időszak legnagyobb mesterének, Lieven de Keynek, Amszterdam főépítészének a jóvoltából, kinek jellegzetes műve a Haarlemi húscsarnok (Vleeshal, 1603, Amszterdam, Haarlem). A csarnok sajátos megoldásai nem csak a környéken később épült házakra voltak hatással, de Németországban is felfedezhetők későbbi házakon a Vleeshal ihlette formák. Az időszak másik fontos építésze Jacob van Campen, a hágai Mauritshuis tervezője (társa Pieter Post volt, 1641).
Főbb építészek: Jacob van Campen (1596–1657) Lieven de Key (1560–1627) Pieter Post (1608–1669) Salomon de Bray (1597–1664)
Belgium Belgium továbbra is spanyol-osztrák uralom alatt állt, így mint jellemzően katolikus ország haladt templomépítészetén a reneszánsztól a barokkig. Lucas Faydherbe, Rubens építész tanítványa a mecheleni Hanswycki Miasszonyunk Bazilika (1681, flamandul: Onze-Lieve-Vrouwe-van-Hanswykbasilieke) építője volt, aki az alaprajzban és szerkezetben egyaránt újat mutatott a reneszénhoz képest a barokk irányába.
Német nyelvű országok
A német nyelvterületű országokban Bécs, Drezda és Würzburg a legnagyobb barokk építkezések helyszíne. Az időszak kezdetén zajlott a harmincéves háború, ami megakasztotta az építkezéseket, ezt követően pedig a versailles-i kastély pompájának utolérése és meghaladása volt az elsődleges motiváció az udvari, egyházi, fejedelmi stb. építészetben. A korszak végén kapta egyes városrészeinek barokk karakterét Bécs, Salzburg és Hamburg is.
A katolikus templomok a római jezsuita templomokra vezethetők vissza különösen nagy méretű tornyaikkal. A templombelsőkben óriási barokk freskók a festészet, a zsúfolt domborművek, stukkók a szobrászok számára adott lehetőséget a barokk tobzódás megteremtésére. Johann Bernhard Fischer von Erlach és Johann Lukas von Hildebrandt Bécsben, Matthäus Daniel Pöppelmann és George Bähr Drezdában, Andreas Schlüter Berlinben, Johann Balthasar Neumann Würzburgban fejtett ki jelentős építőművészeti tevékenységet.