Aragóniai Katalin Anglia királynéja a Trastámara-házból. VIII. Henrik első felesége, I. Mária anyja.
Származása Apja, II. Ferdinánd Aragónia, Nápoly, Szicília és Navarra királya, Kasztília címzetes királya és régense. Anyja I. Izabella Kasztília és León királynője. V. Károly német-római császár és I. Ferdinánd magyar és cseh király anyai nagynénje. A családfát itt találod.
Családja és gyermekkora bélyegkép|left|200px|Aragóniai Katalin 11 éves korában. A kép valószínűleg 1496-ban készült. Aragóniai Katalin 1485. december 16-án született a Kasztíliai Királyságban. Nevét angol dédanyja, Lancasteri Katalin kasztíliai királyné után kapta, de ekkor még biztosan nem volt sejthető, hogy ez nomen est omen alapon sorsára is hatással lesz, hiszen ő pedig éppen dédanyja országába, Angliába került királynéként. Édesanyja Kasztíliai Izabella, édesapja Aragóniai Ferdinánd volt. Anyja Kasztília és León teljes jogú uralkodója volt, apja pedig Aragónia, Nápoly, Szicília és Navarra királya. Izabella kolostorban nevelkedett, nem uralkodásra szánták, csak fivére halála után került a királyság élére, és uralkodása alatt újjáéledt a műveltség Kasztíliában. Ferdinánd már kevésbé volt a tökéletesség mintaképe. Kiváló politikus volt, de kicsapongásai és szeretői hírhedtté tették. Tőle örökölte franciaellenességét és túlélőképességét is. Legfiatalabb gyermekként érkezett a királyi családba. Élete első tizenöt évét anyja szigorú nevelése alatt töltötte. Anyja erős egyéniség volt, emellett királynő és hadvezér, így hát nagy hatást gyakorolt lányára Katalinra. Neveltetése pedig végig leendő királynőhöz méltóan történt. Legfiatalabbként érkezett a királyi család kötelékébe három lány, Izabella, Johanna, Mária, és egy fiú János után. A fiúörökös megszületésével mindkét királyság utódlása biztosítva volt. Katalin infánsnő szigorú és következetes katolikus nevelésben részesült, s akárcsak a kor többi asszonyát, legyen az nemes vagy alacsony származású, arra készítette fel az édesanyja, hogy mindig kötelességtudó, engedelmes gyermek és feleség legyen, aki hű társa hitvesének, s minél több gyermeket hoz világra.
Izabella 1485-ös terhessége idején is kivette részét a mórok ellen vívott Reconquista hadjárataiból. A heves harcok után Córdobában kívánt megpihenni, azonban az esős ősz miatt lassan haladt, így gyermekének Alcalá de Henaresben (a toledói érsek kastélya) adott életet. Nevét egyik felmenőjéről Lancasteri Katalinról kapta. Ereiben tehát spanyol, portugál és Plantagenet vér csörgedezett. A kis infánsnő születése után is folytatódtak a harcok, míg végül kevéssel a hatodik születésnapja előtt lezárult a 722-től 1492-ig tartó visszahódítás korszaka. A királyné elhatározta, hogy gyermekeinek megfelelő nevelésben kell részesülniük, nevelésüket, köztük Katalinét is humanisták végezték például: Petrus Martyr Anglerius, Antonio Geraldini, Alessandro Geraldini.Antonia Fraser: VIII. Henrik hat felesége. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1997. (eredeti kiadás: F., A.: The Six Wives of Henry VIII, London, Mandarin, 1993) A Biblia átfogó ismerete mellett tehát megismerkedett a klasszikus irodalommal is, és folyékonyan beszélt latinul is. Angliában érkezésekor meg is jegyezték, hogy „olyan csiszolt elméről tett tanúbizonyságot… amelynek alig akadt komoly vetélytársa a királynék között”. Az európai királyi udvarokhoz méltóan a zenét, a táncot és a rajzolást is elsajátította, ezek mellett, egyedi módon Izabella külön figyelmet fordított a hagyományos nőies tudás (szövés, fonás, sütés) elsajátítására is. Ezek mellett feltétlen engedelmességet és alázatosságot kellett tanúsítaniuk lánygyermekeinek a jövendőbeli férjeik felé. Izabella a józan vallásosságát is átörökítette utódainak.
Ferdinánd gyermekeit Európa legnagyobb családjaiba kívánta beházasítani. Johannát I. (Szép) Fülöphöz adta feleségül, alig tizenhét évesen, míg Juan feleségül vette Ausztriai Margit főhercegnőt, aki Spanyolországba költözött. Izabellát Portugáliai Alfonzhoz adta hozzá, 1496-ban férje halála után pedig annak unokatestvéréhez, Emánuelhez ment feleségül.
Házassága Artúr herceggel bélyegkép|200px|left|Katalin első férje, Artúr walesi herceg 1500 körül. Aragóniai Ferdinánd óvatossága megjelent legkisebb lányának férjkeresésében is. Anglia nem számított olyan nagy formátumú országnak, mint Franciaország, vagy Spanyolország. Mégis Franciaország ősi ellenségének számított és kikötői szabadok voltak a spanyol hajók számára a Németalföldi piacok felé. VII. Henrik legidősebb fia Artúr kiváló választásnak tűnt. A kapcsolatot 1487-ben vette fel a két uralkodó. 1488 áprilisában kapott megbízást Ferdinándtól Rodrigo Gonzalva de Puebla doktor, hogy fogalmazzon meg egy házassági szerződést az angol király részére. Az angolok nagyon megörültek a hírnek, azonban Aragónia királya nem véletlenül kapta a „ravasz katalán” jelzőt, hiszen tudta: Henrik és családja nem éppen teljes biztonsággal birtokolja a trónt. Ezért hosszas tárgyalások kezdődtek a hozomány és a későbbi öröklés kérdésében is. Végül 1489 márciusában Medina del Campóban létrejött a kívánt szerződés, melyben elismerték, hogy Katalin mindenképpen Artúr felesége legyen.
bélyegkép|220px|right|Egy flamand típusú faliszőnyeg, mely Artúr herceget és Katalint ábrázolja. Katalin ebben az időben hároméves volt. Ettől fogva már tudatosan walesi hercegnőnek nevelték. Tanulmányozta angol őseit, és elsajátította az alapvető ismereteket Angliáról. Az, hogy a fiatal hercegnő már gyermekkorától ilyen életre volt nevelve eleve elrendelte sorát és azt, hogy szinte isteni akarat szerint, Anglia királynéjává kell válnia. 1496-ban Katalin tizennégy éves lett, és megkezdődtek a tárgyalások a hivatalos eljegyzésről. Ekkorra Angliában is rendeződni látszott a Tudorok hatalmának legitimálása és minden feltétel adott volt egy kedvező házassághoz. 1498 augusztusában, Woodstockban Artúrt formálisan eljegyezték a távol lévő Katalinnal, akit ekkor Puebla doktor „helyettesített” (per procurationem). Ettől fogva Katalint megillette a walesi hercegné címe. Ezután a szülők szívélyes levélváltása következett, és formális köszöntések. A szerződés nem tisztázott pontja volt a menyasszony elindulása, amelynek egybe kellett esnie a hozomány átadásával. Katalin megtanult franciául, hogy majd ezen a nyelven társaloghasson az udvarban. Puebla doktor kissé halogatta a menyasszony elindulásának dátumát, de a Skóciában szolgálatot teljesítő Don Pedro de Ayala a fiatal lány mielőbbi indulását szorgalmazta. Ezt azzal indokolta, hogy Katalin ne szokjon hozzá a spanyol udvar haladó gondolkodásához, hiszen akkor sohasem érezheti majd otthon magát a „maradi” Angliában.
1499. május 19-én Worcestershire-ben jelképes házasságot kötött Katalin és Artúr. A királynét ezen a ceremónián is Puebla doktor helyettesíttette. Az ifjú pár között „szenvedélyes” levélváltások sorozata következett latin nyelven. Ferdinánd bizalmatlanságát mutatja, hogy Artúr tizennegyedik születésnapja előtt újabb távházasságot köttetett a két fiatal között, ezúttal Ludlow kastélyában. Végül 1500-ban megegyeztek, hogy Katalin tizenhatodik születésnapja után Angliába utazik. bélyegkép|300px|left|A régi Szent Pál-székesegyház egy 17. századi ábrázoláson. Itt zajlott le Artúr és Katalin esküvője. Azonban Katalin családját súlyosabbnál súlyosabb csapások érték ebben az időszakban. 1497 októberében meghalt Katalin egyetlen fiútestvére, a trónörökös Juan herceg. Ezzel az aragón trón utód nélkül maradt, még Kasztília trónja a nőöröklés miatt Izabella lányára Izabellára szállt volna. Egy évre rá meghalt Izabella is, ám még élő fiúörököst hozott a világra Miguel személyében, aki ezzel Portugália és Aragónia örököse is lehetett. Azonban Miguel fiatalon csecsemőkorában meghalt és a trón ezzel Johannára szállt, aki 1500-ban adott életet Károly fiának, aki ezzel a Habsburg és az ibér trón várományosa lett. 1500-ban Katalin nővére Mária hozzáment testvére Izabella özvegy férjéhez a Portugál királyhoz, I. Mánuelhez. 1501 nyarán Katalin pedig útnak indult Angliába.
Augusztus 17-én La Corunában szállt hajóra, azonban a heves viharok csak szeptemberben engedték őket kihajózni, ekkor indulhattak útnak a szigetország felé. Végül 1501. október 2-án érkeztek meg az angliai Plymouthba. Nagy örvendezés fogadta a királynét, aki rögtön el is indult a London melletti királyi székhelyre, Richmondba. A király nem győzte kivárni, míg Katalin a királyi rezidenciára ér, ezért Hampshire-be ment Artúrral, annak jövendőbelije elé. Ennek legfőbb oka az volt, hogy megtekintse, valóban olyan egészséges és szép-e a jövendő királyné, mint ahogyan azt híresztelték. Katalin azonban spanyol szokás szerint fátylat viselt, amelyet a házasság érvényesítéséig nem vehetett le, így Doña Elvira Manuel, Katalin első udvarhölgye megtiltotta, hogy láthassák a királynét. Katalin végül mégis felfedte arcát, és a király megkönnyebbüléssel fogadta, hogy a fia jövendőbelije valóban szemrevaló. A tizen hatéves leány hófehér bőrrel, tojásdad alakú arccal és arany vörös árnyalatú szőke hajjal rendelkezett. „Tökéletességét” azonban alacsony termete ellensúlyozta, emellett rendkívüli mély hangja mindenképpen tiszteletet parancsoló volt. Artúr herceg sem volt azonban a tökéletesség mintaképe. Katalin kis növésű volt, azonban férje még nála is egy fejjel alacsonyabb volt. Fejletlen testalkatát koraszülöttségének „köszönhette”. Kitűnő nevelésben részesült. Ő is, akárcsak Katalin, megismerkedett a klasszikus irodalommal, és folyékonyan beszélt latinul. Latin társalgásuk nehézségekbe ütközött, mert mindketten másképpen ejtették a latin szavakat, így csak a püspökök segítségével tudtak valamilyen szinten beszélgetni. A tánc sem volt közös pontjuk, hiszen mind ketten másképp művelték azt. Azonban ezek ellenére fényes kilátások elé nézett a pár. Hamarosan Londonba utaztak, hogy megkössék immár személyes házasságukat, a Szent Pál-székesegyházban.
bélyegkép|300px|right|Ludlow vára, ahol Katalin és Artúr rövid házasságukat töltötték. A képen a vár romjai láthatóak 2007-ben. A menet 1501. november 12-én érkezett meg Londonba. I. Izabella királynő, Katalin anyja szigorúan kikötötte, hogy lányának fogadása szerény legyen.A Pápai Állam állami iratainak lajstroma I. kötet 523. oldal IN Antonia Fraser: VIII. Henrik hat felesége. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1997. (eredeti kiadás: F., A.: The Six Wives of Henry VIII, London, Mandarin, 1993) VII. Henrik azonban minden pompát biztosított a menyegzőhöz. Katalin egyszerű aranycsipkével szegélyezett, meggyszínű fejkendőt viselt. Katalint már ekkor Szent Katalinként emlegették. Öt élőképet játszottak el a közönség szórakoztatására, ami mind fényes jövőt jósolt a párnak. Az esküvőt 1501. november 14-én tartották meg a Szent Pál-székesegyházban. Az esküvőre Katalin búcsúztatására spanyol harsonások is érkeztek Londonba. Az arannyal díszített mantillát és drágaköves ruhát viselő Katalint Henrik yorki herceg (a későbbi VIII. Henrik, aki ekkor tízéves volt) kísérte az oltárhoz. Henrik herceg már ekkor fejlettebbnek tűnt, mint bátyja, Artúr. Az esküvői lakomán Katalin a király jobbján foglalt helyet, újdonsült férje a gyermekek asztalánál ült, testvérei körében. A lakomát a VII. Henrik átépített, többnyire ünnepi alkalmakra használatos Baynard-várban tartották, amelyet csak vízen át lehetett megközelíteni. Artúr szerepe az ünnepségen kisebb volt, mint Kataliné. Ezek után következett a nászéjszaka szertartása.
bélyegkép|200px|left|Az özvegy Aragóniai Katalin.