bélyegkép|jobb|A Föld flórabirodalmai Az újvilági trópusok (Neotropis) a Föld hat nagy flórabirodalmának egyike, amely: Közép- és Dél-Amerika trópusi területeit, valamint a dél-amerikai pampák meleg-mérsékelt övi területeit öleli fel
nemcsak a kontinensen, hanem az Antillákon és a Csendes-óceán Dél-Amerikához közeli szigetein (Húsvét-sziget, Galapagos-szigetek) is.
Határai
Északon Mexikóban az északi flórabirodalom pacifikus–észak-amerikai flóraterületével határos. Dél-Amerika déli csücskét (Chile déli részén Valdiviát és a Tűzföldet), valamint az Antarktisz körüli szigetvilágot már az antarktikus flórabirodalomhoz sorolják.
Növényzete
Jellegzetes növényei: kaktuszfélék (Cactaceae) agávéfélék (Agavaceae): agávé (Agave sp.), pálmaliliom (Yucca sp.) burgonyafélék (Solanaceae) broméliafélék (Bromeliaceae) – epifita növények trópusi esőerdők óriásfái: szappanfavirágúak (Meliaceae): mahagóni (Swietenia sp.), Cecropia sp. eperfafélék (Moraceae): kaucsukfa (Hevea sp.).
A fenyőfélék (Pinaceae) csak az északi féltekén terjedtek el. Dél-Amerikában az araukáriafélék (Araucariaceae) helyettesítik őket — ezek viszont csak az egykori Gondwana őskontinensen maradtak fenn.
Függőleges övezetesség
A birodalom nyugati részén húzódnak végig az Andok hegyláncai. A hegyvidék trópusi részén kivételesen jól tanulmányozható az éghajlat és vele az élővilág változása a partvidék és Amazónia trópusaitól a hegycsúcsok havasaiig. Ezen belül a földrajzi szélességi övek szerint kijelölhetőekhez hasonló éghajlati és növényzeti öveket különítünk el. Az egyes éghajlati-növényzeti övek határa az Egyenlítőtől távolodva egyre lejjebb süllyed; Patagóniához közeledve a melegebb éghajlati övek egymás után elfogynak.
Éghajlat
A tengerszinttől a csúcsok felé haladva: csökken a hőmérséklet (100 m-ként mintegy 0,5 °C-kal) csökken a légnyomás és vele a levegő oxigén-tartalma, eleinte nő, majd drasztikusan visszaesik a csapadék mennyisége.
A csapadék mennyiségével és minőségével, valamint a növényzettel változik a talaj típusa, a felszínformálás jellege (és utóbbiból adódóan a felszín formái is). A magassági övek helyzetét befolyásolja még: a földrajzi hosszúság (a csapadék mennyisége különböző a hegylánc keleti és nyugati oldalán), az egyes hegyoldalak tájolása (a délnek néző oldalak naposabbak és melegebbek az északiaknál), az emberi tevékenység (fakitermelés, mezőgazdaság stb.).
A növényzeti övek
Az egyes övezetek elkülönítését megkönnyítő határvonalak: a fagyhatár, ami fölött (télen) rendszeresek az éjszakai fagyok, az erdőhatár a zárt erdők felső határa, a fahatár a szórványosan álló fák (felső) határa (ez az ún. meleg és a hideg trópus határvonala), a hóhatár az örök hó (állandóan hóval borított terület) határa.
Tierra caliente (forró öv)
Az Egyenlítőhöz közel a tengerszinttől kb. 1000 m magasságig.
Az évi középhőmérséklet 22–28 °C, az évi hőingás csekély.
Tierra templada (mérsékelt öv)
Az Egyenlítőhöz közel kb. 1000–2400 m között.
Az évi középhőmérséklet 16–22 °C, az évi hőingás közepes. A csapadék mennyiség kb. 2000 m-ig (a felhőszintig) nő, utána csökken.
Az öv felső határa a fagyhatár. Jellemző növénytársulásai:
örökzöld trópusi esőerdők, hegyi esőerdők, trópusi köderdők (felhőerdő, mohaerdő) sok mohával, páfránnyal és epifitonnal.
Jellemző növények: trópusi fenyők: kőtiszafa (Podocarpus spp.), páfrányfák (harasztfák, pálmapáfrányok, Cyatheales), babérfélék (Lauraceae), teafélék (Theaceae), páfrányok (Pterophyta), korpafüvek (Lycopodiopsida)
Tierra fria (hideg öv)
Az Egyenlítőhöz közel kb. 2400–3800 m között.
Az évi középhőmérséklet 10–16 °C, az éves csapadék kevesebb mint 1000 mm.
Az öv felső határa az erdőhatár. Növényzete:
A felhőszint fölött a köderdőt lassan xerofil (szárazságkedvelő) tűlevelű erdőtársulások váltják föl. Ebben a mohákat és a páfrányokat zuzmók váltják fel. Lecsökken az epifitonok száma.
Tierra helada (fagyos terület)
Az Egyenlítőhöz közel kb. 4200–4800 m között.
Az évi középhőmérséklet 0–6 °C, az éves csapadék kevesebb mint 1000 mm. Jelentős fagyváltozékonyság.
Az öv felső határa a hóhatár. Erre az övre használják a „napszakos éghajlat” kifejezést: nappal nyárias, éjjel télies. A napi hőingás lényegesen nagyobb az évesnél. Növényzete:
A csapadékosabb területeken nő az ún paramo-növényzet, amelynek fő jellemzői a törzsszukkulens, egyszikű üstökösfák: Espeletia spp., Culticium spp.)
A szárazabb területeken (fennsíkokon és medencékben) nő a puna-formáció a szárazság- és fagytűrő gyepekben (csenkesz, árvalányhaj stb.) párnás megjelenésű, szúrós törpecserjékkel.
Óvilági analógiák
Hasonló övezetesség figyelhető meg Afrikában a Kilimandzsáró és a Ruwenzori lejtőin hasonló övezetesség fejlődött ki a konvergens evolúció miatt teljesen eltérő eredetű, de hasonló külsejű és életmódú fajokkal.
Források
Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: A növénytakaró földrajzi tagolódása Kevey Balázs: Növényföldrajz és társulástan Függőleges övezetesség — A hegyvidékek élővilága
Kategória:Flórabirodalmak Kategória:Trópusok