A szigetközi nyelvjárás a magyar nyelv egyik dialektuscsoportján vagy nyelvjárási régióján, a közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjáráson belüli aldialektus.

A nyelvjárás sajátosságai „Ízés” Ha valaki idegen, legfőképpen „pesti” ember idekerült a közelmúltban, azonnal megállapította, hogy a szigetköziek „íz”-nek, azaz az „é”-t í-nek mondják. Ez a dunántúli nyelvjárás, egyik jellegzetessége, amelyhez a szigetközi is tartozik. Pl. fényképezőgép = finkípezőgíp, vagy gépész község = gípísz kössíg. A legszebb példa arra, hogy mennyire „íz”-es a nyelvjárás, amikor kérdezték az egyik gyereket, hogy milyen az idő, erre csak annyit válaszolt: „Szíp kík a íg”. (Már a hatvanas években betört az városiasodás, az addigi egyszerű „në ē” = nesze szót felváltotta a „tessík, në”.) Ez egyébként segített az azonos alakú szavak megkülönböztetésében is. Például Szél=időjárási jelenség, szél (valaminek a széle) = szíl. Kék (szín) = kík, kék = kell, elíg = elég (valami), ölíg = elég (valamiből). Fél = fél (valaminek a fele), fíll = fél (valamitől).

Mássalhangzók elhagyása A másik sajátosság a mássalhangzók elhagyása és a magánhangzó hosszúvá válása: például bolt=bót, volt=vót, bolha=bóha. Ugyanez az „el” igekötőnél az „l” elhagyása, és helyette az „ē” használata, pl. ēment (elment), ēhatta (elhagyta), stb. Sőt, a mássalhangzó elhagyása és helyette a „t” vagy „l” kettőzése: parancsútta (=parancsolta), pancsútta (=pancsolta), fürütte (=fürödte), hatta (=hagyta), salló = (sarló), gyalló (gyarló), palló (padló). Ha három mássalhangzó van egymás mellett, a középső gyakran kiesik, pl. ű le (=ülj le), bakú be (=bakolj be), Dunaszenpál vagy röviden Szenpál (= Dunaszentpál). A mássalhangzó előtti az –ít képző t-jét elhagyják, pl. lelapíjja (=lelapítja), ëlakíjja (=alakítja).

A „jé” hang Szigetközi gyereknek az 1960-as években nem okozott nagyobb nehézséget a „j” és „ly” között különbséget tenni, hiszen az összes „ly”-os szót egyszerű „l”-lel mondták, pl. góla=gólya, kálha=kályha, pála=pálya, lik/luk=lyuk, komol=komoly, mosolog=mosolyog, míl=mély, illen-ollan=ilyen-olyan. Ma már ez lassan kikopik a nyelvből, csak a nagyon idős emberek használják így és a köznyelvi változatok erősödnek meg.

A főnévi igenevek A „ni” főnévi igenév képzője mindig „nyi”, sőt „nya” is lehet, például alunnyi/alunnya (=aludni), innya(!) (=inni), ennyi (=enni). A – nya toldalék nem illeszkedve a hangrendhez csak a „muszáj”, „kő” (kell) esetben kapcsolódik. Pl. innya kő, ennya kő (= inni kell, enni kell) de: gyüssz ennyi (jössz enni?) nem használják a gyüsz ennya, vagy innya kifejezést. Itt a -ni képző előtti mássalhangzó elveszik, helyette kettős mássalhangzót mondanak: bökönnyi (=böködni), lökönnyi (=löködni), fekünnyi (= feküdni).

A szigetköziek gyakran mondanak n-t az ny helyett. Pl. këmín (=kemény), lëpín (=lepény), rëmínsíg (=reménység), szëgínsíg (= szegénység), de n helyett is használ ny-et, pl. nyőhecc të öleget (=Nőhetsz te eleget), tëhény (=tehén), csollány(=csalán), betony (=beton). Ugyanígy a „j” helyett ty-t vagy gy-t mondanak, pl. kaptya (=kapja), dobgya (=dobja), kírgye ē tűle (=kérje el tőle).

A „hogy” vége általában lemarad, de az „o” rövid marad. Pl. „Ēmëntem, ho mëgnízzem”. A névelő mindig egyszerűen „a”, akár magánhangzó előtt is, a mutató névmás „az”-zal szemben, ami megőrzi alakját. Pl. Az a(!) asztal. A ümög = az ing. Szegény „magyar tanárok” sokat küzdöttek ezzel a jelenséggel a fogalmazások javításánál...

Eltérő a toldalékozás a –hez esetében, a szigetközi lányok nem férjhez mennek, hanem fírjnëk. Az egyszerű falusi nem Győrbe ment, hanem Győrré.

Gyakori az egyszerűsítés is: pl. nemtom = nem tudom, sehá = sehová, milűtte = mi (baj) lelte? Toldalék végének elhagyása: ëpádho vagy åpádhó = apádhoz, ëpádtú = apádtól.

Magánhangzó-változások

é→í : megfigyelhető a szabályosság a következő toldalékokban: – ész (pl. szinísz, gípísz, zënísz), -ség (pl. mëríssíg, mílsíg, rëmínsíg), -vény (pl. kötvín, öntvín), -mény (pl. kűdemín, sütemín), -és (pl. tömís, tőttís, lípís), -képen (mindënfélekípp). O, ó→u, ú, pl. bukor = bokor, bugár = bogár, lú = ló, ustor = ostor, burul vagy burú = borul, bagú = bagoly, fulik = folyik; a –tól toldalék „tú”, pl. ëpádtú = apádtól; a –ból toldalék „bú”, pl. mozibú = moziból, kocsmábú = kocsmából, a –ról toldalék „rú”, pl. fárú = fáról, Ásványrú = Ásványról. Alanyi ragozás, kijelentő mód, jelen idejű E/2 és E/3 igealaknál „-ol” végződésnél „ú”, pl. iszú (=iszol), óvasú (=olvasol), imátkozú (=imátkozol), bëbakú (=bebakol), danú vagy dënú (=danol, dalol).

A →ë, pl. Ezt legtöbbször á előtt használja a szigetközi ember. Pl. këpányi vagy kåpányi = kapálni, këszányi vagy kåszányi = kaszálni, ëggyá= adjál, ënyád = anyád, ëpád= apád, hëjma = hagyma. Elrettentésként használta egykori alsós tanító nénink ezt az általa hallott mondatot: „Hé nyënya, ëggyá a mëcskának këlácsot!” (= Hé nyanya, adjál a macskának kalácsot!) Ezt az „ë” hangot a szigetközi valahol a szája bal sarkában képzi, oda kerekít egy kis lyukat, a nyelve középen hátul van, így ejt ki egy ë-t, amit lehet a-nak is, e-nek is hallani, bár ez az ë-hez közelebb van. A→o vagy o→a, pl. csollány = csalán, szóma = szalma, bagla = boglya, osztán vagy oszt = aztán. Á utáni szótagban zártabb az „a” hangszíne, inkább o-nak hangzik, pl. héjjábo sűtt kurumpi = héjába sült krumpli, fábo szorútt fíreg = fába szorult féreg. E→ö vagy ö→e, pl. ölíg = elég (v.miből), főhő = felhő, röggē = reggel, ëssze = össze ö, ő→ű, pl. kű = kő, bögű = bögöly, dögű = dögölj; a –től toldalék helyett „tű”, pl. a fílelemtű ësszëcsinyáta mëgát (a félelemtől összecsinálta magát); a –ből toldalék helyett „bű”, pl. fektibű nem átt fő (=fektéből nem állt fel), vagy a feketíbű meg a fehírbű ëggyá (a feketéből meg a fehérből adjál), a –ről toldalék helyett „rű”, pl. fëhírrű (=fehérről). o→i vagy ú→i, e→i, pl. lapicka = lapocka, ádigál = álldogál, hosszi = hosszú, mësszi = messze

Szavak A lista tartalmazza a valódi tájszókat, a szórványos hangtani változással létrejött szavakat, de a szabályosan „ízőket” nem. Pl. acskó, agáci, stb.-t igen, de a kík (kék), szíp (szép), kemín (kemény) szavakat nem.

Acskó (főnév) = zacskó, tasak Ågáci vagy ëgáci (főnév) = akác Åmpa vagy ëmpa (főnév) = vödör, kanna Bagla = szénaboglya (forrás: Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok) Bakkog (ige) = nem tud aludni, egész vagy késő éjszaka fent van (Fönn bakkogsz illen kíső íccaka?) Balind (főnév) = balin (halfaj) Bászli (melléknév) = bátortalan, félénk, félszeg, gátlásos, gyámoltalan Bëcce vagy búbëcce (főnév) = tehén becézve, de gúnyolódásra is használt (Ó, te búbëcce = Ó, te ostoba) Bíkarokka (főnév) = zsurló Bille (főnév) = kisfiúk nemi szerve Bosztohó (melléknév) = durva (ember, viselkedés) Botlófűz (főnév) = ágait időnkéntlenyírt, „lebotútt” fűzfa (forrás: Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok) Buborka (főnév) = uborka Bordel (főnév) = (jövevényszó: bordély, kupleráj) rendetlenség Bugyigás vagy bugyogakorsó (főnév) = cserépkorsó, a fülén kis nyílással, általában beásták a földbe, vagy vízbe mártották, hogy hideg maradjon benne a víz. Buktatyú (főnév) = horgászfelszerelés: úszó, tollból vagy parafa dugóból vagy mindkettőből készítették Buríttó (főnév, melléknévi igenévből) = a kotlóstyúk és a kiscsibék leborítására használt vesszőből font eszköz Büszíttënnyi (főnévi igenév) = szellenteni, büdösíteni Cigle (főnév) = fűzfa Cunna (főnév) = női nemi szerv, átv. ért.: nő, rossz nő, kéjnő Cvíder = nyűgös, rosszkedvű Csatló (főnév) = husáng, hosszú bot Cseklísznyi (főnévi igenév) = keresgélve bóklászni, kóborolni Csellőke (főnév) = husáng Csërëbók vagy csërëbó (főnév) = cserebogár Csicsóka (főnév) = édesgyökér Csíkásznyi (főnévi igenév) = kövi csíkot fogni →csíkvörse = csíkfogásra használt varsa Csikkaszt (ige) = pusztít, gyilkol →ēcsikkaszt = elpusztít Csikmák (főnév) = mákos tészta vagy hosszúmetélt (pl. diós csikmák = diós hosszúmetélt) Csincsáros (melléknév) = süppedékes (forrás: Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok) Csiportos (melléknév) = hantos, rosszul felszántott (föld) Csiripiszli (melléknév) = zab vagy árpacsírából készült édes étel, átv. ért. jelentéktelen Csoffadnyi v. csoffannyi = elhervadni, fonnyadni Csöcső vagy csöcsű óma = téli alma, Jonathán Csöcsös korsó (főnév) = cserépkorsó, bugyigás korsó másik elnevezése Csök (főnév) = fatuskó, fatönk Csömény, csömíny (főnév) = darázs (eredetileg csehméh lehetett) Csömőcsing v. szömőcsing (főnév) = szemölcs Csöröge vagy csörge (főnév) = töpörtyű Csörögefánk (főnév) = vastagra nyújtott tészta, szeletelve, forró zsírban gyorsan kisütve (lekvárral élvezhető) Csulló vagy csulli (főnév) = kisfiúk nemi szerve Csunna (főnév) = női nemi szerv Csuri vagy csuriz (főnév) = veréb Csuszkó (főnév) = csipetkével készült sűrű leves (borsócsuszkó, babcsuszkó, krumpicsuszkó) Csuszkorányi (főnévi igenév) = jégen csúszkálni Csúz (főnév) = ajakon lévő herpesz Csünt (melléknév) = kicsi, apró, fejletlen → megcsünté (ige) = lekicsinyelted magad, lejárattad magad. Dilló (melléknév, lovári cigány jövevényszó) = bolond, esztelen Dörgécse vagy dörrencs (főnév) = sügér vagy durbincs Döszmörög(ige) = dünnyög, zsörtölődik Dunnyog (ige) = magában morog, ellenkezik (→dünnyög) Düddő, gyüggyő (hangfestő melléknév) = együgyű, balga Ecetfa (főnév) = bálványfa Egyekedik (ige) = utánajár, utánamegy, utánakeres, tájékozódik Ëklëbóklál (ige) = össze-vissza, céltalanul megy Ëlëmëzne (melléknév) = rosszul, hanyagul, rendetlenül öltözött Elherebódál (ige) = elesik → leherebócál (ige) = leesik, lebukfencezik Ëveszekedik (ige) = elesik, elbotlik Égedelem (melléknév) = eleven, mindig rosszban járó, szülőt unatkozni nem engedő (> égedelem kölök) Facsanak (főnév) = faragott pohár (forrás: Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok) Farka píz (főnév) = a régi egyforintos, amit az ürge farkáért fizettek (Pelikán et. szerint bélást.) Fejbísznyi (főnévi igenév) = fejbe verni, fejet megvizsgálni Fézsódéros (melléknév) = féloldalas Fíreg (főnév) = patkány, de mindenféle baromfit pusztító ragadozóra mondják Firhang (főnév; jövevényszó: ném. Vorhang): függöny Firísz (főnév) = fűrész Firíszűnyi (ige) = fűrészelni Fostos szíva, fosó szíva, fosató szíva = ringló Főlüked (ige) = meghal Fődi szëder = erdei feketeszeder Futkozó csibë = kotlóstyúk alól kikelt csibe Füles (főnév) = kosár Gaborgya (melléknév, hangfestő) = hirtelen, hirtelen haragú, meggondolatlan, heves Gaborgyálkodik (ige) = hirtelen haragra gerjed, meggondolatlanul cselekszik Gerzemice (főnév) = egytálétel Gëgyérget (ige) = dédelget, kényeztet, tenyerén hord Gombhërë (főnév) = lóhere Gónó, genegó (melléknév) = buta, együgyű (főleg a Szigetköz északi részén elterjedt, Dunakilitin, Dunaszigeten) Gombvërág (főnév) = százszorszép Gögyöleg (főnév) = folyókanyar Gölhő (főnév) = golyvás, hibás ember Gyam (főnév) = gaz, gyom Gyaszmat (melléknév) = rossz, ügyetlen, hibás Gyürke (főnév) = kenyérvég Gyürü (főnév) = veresgyűrű som Gyűszmíkel, gyüszmékel (ige) = járkál fel-alá Hengyál, hangyál = hangya Hetlekotla (melléknév, hangfestő ikerszó) = zavaros, értelmetlen beszédű Hetlekotlál (ige) = zavarosan, össze-vissza beszél Hömbölgő (főnév) = henger →hömbölög = gurul, hengeredik Hörög (főnév) = aranyászeszköz →köpőce, meringülő Hőröget (hangutánzó ige) = kiabál, hangoskodik, lármázik Hörtyömförty (melléknév, hangfestő)= hirtelen felkapja a vizet, hirtelen haragú, pukkancs Hurimál (ige) = hurcol, visz Ides, idis (főnév) = édesanya Iskátula (főnév) = doboz, skatulya Isterc (főnév) = étel: lisztet megpirították és vízzel felengedték Kahittyul (hangutánzó ige) = köhög Kákics (főnév) = gyermekláncfű Kákóbélű, kákabélű (melléknév) = sovány, rosszevő, rossz étvágyú Kákórágó (melléknév) = fontoskodó, másik ért. csúfolódás: kákórágó lipótiak! Kalótya (melléknév, hangfestő) = zavaros, értelmetlen beszédű Kalótyál (ige) = zavarosan, össze-vissza beszél Këse-pisa (főnév, ikerszó) = meleg sör Kipicsáznyi (ige) = elfenekelni (Vigyázz, kölök, mer kipicsázlak!) Koca (főnév) = jégbe, vagy jég alá szorult levegőbuborék