A lovagrendek a lovagok, a papok és laikusok olyan szervezett csoportjai, a lovagi méltóság társadalmi előjogai és kiváltságai nélkül, amelyekben a lovagok jelenléte az alapvető és meghatározó elem.Puskely Mária: keresztény szerzetesség (1996) Jellemzően a keresztes hadjáratok eredeti katolikus katonai rendjei (militaris ordo) idején vagy azok ihletésére jöttek létre, párosulva a középkori lovagiasság eszméivel.

Az eredeti ideál a szerzetes és lovag (monachus et miles) képében rejlett, akik egy rendben (ordo) egy keresztény célnak szentelték magukat. A középkori első lovagrendek olyan egyházi rendek voltak, amelyeket azért alapítottak, hogy megvédjék és kísérjék a Szentföldre zarándokló hívőket, illetve a területet visszaszerezzék a keresztények számára. A Templomos Lovagok mintaként szolgáltak az összes többi számára.

A későbbiekben a fejedelmek és uralkodók kezdeményezésére világi vagy udvari lovagrendek is létrejöttek, például az Aranygyapjas rend. Ezek a nemességhez és a dinasztiához kapcsolódtak és hatalmukat erősítették.Johannes Fried "Das Mittelalter. Geschichte und Kultur." (2011) Egyházi lovagrendek Az egyházi lovagrendek (latinul religio militaris) elsősorban nemesekből álló quasi szerzetes intézmény, mely szerzetesi jellege miatt különbözött a késő középkori, legtöbbször királyi kezdeményezésből született és udvarhoz kötött lovagi rendtől. Tagjai az evangéliumi tanácsokra tettek fogadalmat. Feladatuk betegápolás, zarándokok fegyveres védelme, és a kereszténység ellenségeivel szemben katonai beavatkozás. Egy lovagrend teljes jogú lovagokból, káplánokból, szolgáló testvérekből, nővérekből és testvérületi tagokból áll. A kommendatúrákba, baleárdokba és provinciákba szervezett lovagrend legfőbb vezetője a nagymester. A kereszténység határterületein (Palesztina, Szíria, Ibériai-félsziget, Keleti-tenger térsége) kiépített várrendszerük a gyors katonai beavatkozás lehetőségét is biztosította. A lovagrend őstípusa a Templomos Lovagrend, ehhez hasonlóan szerveződött a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, a Német Lovagrend, a Szent Lázár Lovagrend, a magyar alapítású Szent István Lovagrend (stefaniták) és az 1979-ben alapított Templomos Lovagrend – Krisztus szegény Lovagjainak Rendje.

A keresztes hadjáratok idején (11-12. sz.) a lovagrendek a szentföldi zarándokutak védelmére, az iszlám elleni harc céljából jöttek létre. Tagjai szerzetesi fogadalmat tettek. E lovagrendek elsősorban kórházi szolgálatot végeztek, és csak néha katonáskodtak. Az Ibériai-félszigeten 1150 után alakult lovagrendek (Évorai, Calatravai, Alkantarai, Santiago, Montesa, Szent György, Avis stb.) eleinte szorosan kapcsolódtak a monasztikus és kanonokrendekhez, de hamarosan széles körű autonómiát nyertek. Tagjaik egyszínű köpenyt viseltek meghatározott színű kereszttel. Gazdagságuk heves bírálatokat váltott ki, főként amikor a lovagrendek elveszítették eredeti rendeltetésüket. Ennek lett végeredménye 1312-ben a templomosok föloszlatása. Míg a spanyol és portugál lovagrendek egyre inkább a király befolyása alá kerültek, addig a Német Lovagrend 1225-ben Poroszországban, a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend 1310-ben Rhodoszon, majd 1530-ban Málta szigetén önálló államot alkotott.Magyar katolikus lexikon (Lovagrend)

Világi lovagrendek A világi lovagrendek nagy része arisztokratákból álló, kis létszámú társaság (Magyarországon Zsigmond király korában a Sárkány Lovagrend) volt. A legrégebbi világi lovagrend az 1326. április 24-én, Szent György napján Károly Róbert király által alapított Szent György Lovagrend. Mária Terézia alapította 1764-ben a Magyar Királyi Szent István-rendet. A lovagi kultúra a 14.században Nyugat- Európában hanyatlásnak indult,a lovagi eszmék és erkölcsi szabályok a 16.századig befolyásolták a nyugati civilizációt.

Az ókori Rómában

A köztársaság kori Rómában az a réteg, amely a politikai életben közvetlenül nem vett részt. Szállítással, adóbérlettel foglalkoztak, Róma törvényei értelmében kénytelenek voltak lemondani a politikai pályáról, nem vállalhattak hivatalt.

Tűroszi Vilmos feljegyzései

Amikor a számuk már mintegy 300 fő volt, az alapítók közül ketten Európába hajóztak 1126-ban, hogy rendjüknek pápai jóváhagyást szerezzenek. A ciszterci reform vezéralakja, Clairvaux-i Szent Bernát felkarolta ügyüket. II. Balduin jeruzsálemi király Bernátnak írott levele szerencsésen fennmaradt:

Bernát kieszközölte II. Honoriusz pápánál, hogy Troyes városába zsinatot hívjon össze, ahol a lovagok előadhatják kérelmüket a pápai legátus és más egyházi, illetve világi személyek előtt. Az 1128. január 13-án összeült zsinat végül elfogadta a rendet, így az innentől fogva kizárólag a pápának volt alárendelve, semmilyen más világi, vagy kisebb egyházi hatalom nem bíráskodhatott felette. A rend eddig a bencés regulát követte, akárcsak a johanniták, Bernát segítségével a zsinat azonban új szabályzatot szövegezett meg a rendnek. A szabályzat 72 cikkelyből állt, ebben éppúgy benne foglaltatott a rend hierarchiája, mint az öltözködésre, étkezésre, vagy a hadviselésre vonatkozó leírások is. Mivel a templomosok nem csak lovagok, hanem egyúttal szerzetesek is voltak, ezért a regula meghatározta a napi imádságok számát is, ahogy az más szerzetesrendeknél is szokás. Bernát atya később így jellemezte őket:

A rendbe belépőknek hármas (engedelmességi, szüzességi és szegénységi) fogadalmat kellett tenniük. A templomosok azonban idővel hatalmas vagyonra tettek szert (igaz, a kincs a rend közös tulajdonát képezte), ezzel táptalajt adva a fennállásuk alatt és később is terjedő róluk szóló hiedelmeknek, babonáknak és legendáknak.

Mai lovagrendek 56-os Szabadságharcos Lovagrend Magyar Pálinka Lovagrend Szent György Lovagrend Lovagrendek eredetéről, alapításáról, működéséről és jogállásáról

Jegyzetek

Magyarország és a keresztes háborúk. Lovagrendek és emlékeik; szerk. Laszlovszky József, Majorossy Judit, Zsengellér József; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2006 Hunyadi Zsolt–Pósán László: Krisztus katonái. A középkori lovagrendek; TKK, Debrecen, 2007 Lehoczky József: Magyar lovagkönyv. A feudalizmus kézikönyve; Novum Pocket, Sopron, 2012 Peter Christoph Düren: Milites Christi. A keresztény lovagság; ford. Paulik Péter; Szt. István Társulat, Budapest, 2007 Hunyadi Zsolt: Keresztesek, lovagrendek. Válogatott tanulmányok; SZTE Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék, Szeged, 2019 (Fontes et libri)

Kategória:Lovagrendek