A liége-i csata (németül Schlacht um Lüttich) 1914. augusztus 5-én, közvetlenül az első világháború kitörése után kezdődött, mikor a német hadsereg hat hadosztálya, összesen 40 000 fő támadta meg Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat. A csata, amely 12 napig tartott, végül Liège elestével végződött, de a hősies belga ellenállás eredményeként a németek jelentős veszteségeket szenvedtek. Ennél is fontosabb volt, hogy a gyors német előrenyomuláson alapuló Schlieffen-terv végrehajtása megakadt, ami időt adott a francia és a brit erő mozgósítására és a belga hadsereg megsegítésére.
A német terv Schlieffen-terv 1871-ben, a porosz–francia háború befejezése után a német vezérkar, Helmuth Karl Bernhard von Moltke tábornok vezetésével elkezdte kidolgozni a Franciaország és a cári Oroszország elleni kétfrontos háború terveit. Az elképzelések szerint az egyik fronton csak védekeztek volna az ellenséggel szemben, míg a másik fronton döntő győzelmet aratnak. A 19. század végére azonban Franciaország visszaszerezte európai nagyhatalmi helyzetét és egy kirobbanó háborúban jelentős erőket tudott volna felvonultatni Németország ellen, hogy visszaszerezze az 1871-ben elvesztett tartományokat, Elzászt és Lotaringiát. bélyegkép|Egy Liège környéki erődítmény kupolája, amelyet a német ostromágyú telitalálata összetört
Moltke utóda, Alfred von Schlieffen (1833–1913) német tábornagy vezetésével dolgozták ki a terv végső változatát, amely keleten az oroszok feltartóztatását egyetlen hadseregre bízta volna, míg nyugaton Franciaország legyőzésére összpontosította volna a német erőket - ez volt a Schlieffen-terv, amelynek lényeges eleme volt a semleges Belgium lerohanása és a franciák északról történő megtámadása.
A nyugati győzelemnek gyorsnak kellett lennie, hogy az orosz mozgósítás előtt döntő csapást mérjenek a francia erőkre, majd a csapatokat a keleti frontra átcsoportosítva legyőzzék az oroszokat is.
Francia erődítések a keleti határon 1870 és 1914 között a francia hadvezetés igen kiterjedt erődítményhálózatot telepített a Németországgal szomszédos határvidékre, amely Svájctól Belgiumig húzódott. Az erődítményrendszer, Séré de Rivières hadmérnök és tábornok irányítása alatt, fő támaszpontjai Verdun, Toul, Épinal és Belfort városoknál voltak, közöttük kiterjedt erődítéseket építettek. A rendszerben egy rés volt, Toul és Épinal között, ahol csapdába akarták csalni az előrenyomuló német csapatokat.
Miért éppen Liège? A német hadvezetés legfőbb problémája az volt, hogyan tudna a 2 millió fős hadsereg szembeszállni egy hasonló nagyságú francia haderővel, amely megerősített állásokban védekezve várja őket? Délen nem lehetett megkerülni az erődítményrendszert, hiszen akkor a németeknek igen nehéz, hegyes terepen kellett volna legyőzni a jól kiképzett és motivált, kb. fős svájci hadsereget. Ezután, még ha ez sikerrel is járt volna, le kellett volna győzni a Besançon, Langres, és Dijon környéki francia erődöket. Északon az egyik útvonal az Ardenneken keresztül vezetett volna, egyenesen Verdun és Montmédy erődök irányába - egy másik lehetséges katasztrófa. Az egyetlen vérontás nélkül kivitelezhető megoldás tehát az északi kerülő volt, Belgium területén keresztül, Liège magasságában, Liège vasútvonalának felhasználásával.
Schlieffen utóda, az ifjabb von Moltke vezetésével pontos logisztikai számításokat végeztek és felállítottak egy haditervet, amely biztosította volna a német győzelmet, mielőtt a brit erősítések megérkeznek.
Liège védelmi rendszere
Liège város lakossága a háború előtt kb. 164 000 fő volt. A német határtól kb. 25 kilométerre található várost a Meuse folyó szeli ketté, ideális szállítási útvonalat biztosítva. A várost négy vasútvonal kötötte össze Belgium többi városával, ami a német előrenyomulásban nagy szerepet kapott, a Meuse partján vaskohók, acél- és fegyvergyárak működtek - szinte minden, amire egy modern hadsereg felszereléséhez szükség volt. Liège-től délre az Ardennek vidéke nehezen járható, erősen tagolt és könnyen védhető hegyvidék, a várostól északra a lapos holland síkság feküdt, nyugatra aránylag könnyen járható dombvidék. Amint a németek elfoglalják a város környéki erődöket, a belga síkság és a Párizsba vezető út megnyílik előttük.
A város védelmére a belgák 12 megerősített támaszpontot hoztak létre az 1880-as években. A 6-6 erődítmény a Meuse folyó mindkét partján, magaslati pozíciókra épültek, egymástól 3–5 km, a várostól 6–10 km távolságra. Az erődökbe összesen 400 ágyút telepítettek, ezek közül némelyik 420 mm űrméretű volt. Az erődítmények fegyverzete némileg ellensúlyozta a térségben állomásozó belga erők kis létszámát, Leman tábornoknak összesen, a reguláris csapatokkal és a polgárőrség katonáival 70 000 fő állt rendelkezésére.First World War.com - Battles - The Battle of Liege, 1914
A szemben álló erők jobbra|bélyegkép|A város védelmét irányító Gerard Leman tábornok Belga haderő bélyegkép|Belga katonák az első világháború előtt Liège fő védelmi ereje a belga hadsereg 3. hadosztálya volt, parancsnoka Gérard Leman tábornok, I. Albert belga király korábbi katonai tanácsadója, most a liège-i körzet főparancsnoka. A 3. hadosztályban három vegyes dandárból áll, mindegyik dandárban két lövészezred, egy tüzércsoport (három üteg egyenként 4 ágyúval), egy géppuskás század és egy szakasz tábori rendőr volt.
A 9. vegyes dandár parancsnoka Gillis vezérőrnagy volt, részei a 9. 29. lövészezred volt. A tüzérségi csoportban 43., 44. és 45. tüzérütegek voltak. A lövészezredek három zászlóaljból, a zászlóaljak négy századból álltak. A 11. vegyes dandár parancsnoka Bertrand vezérőrnagy volt, részei a 11. és 31. lövészezred, illetve a tüzércsoportban a 37., 38. és 39. ütegek. A 12. vegyes dandár parancsnoka Vermeulen vezérőrnagy volt, részei a 12. és 32. lövészezred, valamint a 40., 41. és 42. ütegek. A 14. vegyes dandár parancsnoka Andringa vezérőrnagy volt, részei a 14. és 34. lövészezred, valamint a 46., 47. és 48. ütegek. A 3. tüzérezred parancsnoka Berger ezredes volt, egy tüzérségi csoportba szervezve három üteg volt ide beosztva: a 49., 50. és 51. A 3. műszaki zászlóalj parancsnoka Ver Eecke százados, a zászlóaljhoz (neve ellenére) csak két műszaki szakasz volt beosztva. A hírközlésért a 3. távíró szakasz felelt, a 2. lándzsás lovassági ezredet Cumont ezredes irányította.
A város erődítményeinek védelmét a helyőrség, illetve az erődítésként ide vezényelt 15. vegyes dandár látta el. A helyőrség parancsnoka Janssen vezérőrnagy volt, maga a helyőrség négy tartalékos lövészezredből állt: a 9. (parancsnoka Lemaire százados), a 11. (Jaumont őrnagy), a 12. (Jeanne őrnagy), valamint a 14. (Haneuse őrnagy), összesen 7530 fő. A helyőrség állományához tartozott még egy tüzérezred, 12 üteggel (minden erődben egy üteg volt elhelyezve). Az általános mozgósítás elrendelése után még négy tartalékos üteget is létrehoztak.
Az erődök közötti rések védelmére 14, vegyes tüzérségi eszközökkel (80, 120 és 150 mm-es ágyúk és 87 mm-es mozsarak) felszerelt üteget hoztak létre, a Citadella védelmét három, 80 mm-es ágyúkkal felszerelt üteg biztosította.
A város védelmére megszervezték a polgárőrséget is, amely összesen 27 tiszttel és 463 katonával rendelkezett.
Liège védelmére a belga hadvezetés, a 3. hadosztály erőivel, a helyőrség katonáival és a polgárőrséggel együtt összesen kb. 32 000 főt és 252 tüzérségi eszközt vont össze.
A német haderő A Schlieffen-terv értelmében három német hadseregnek kellett volna lerohannia Belgiumot, majd délnek fordulva bekeríteni és megsemmisíteni a francia haderőt. Von Kluck tábornok 1. hadserege alkotta a jobbszárnyat, amely Aachen (Aix-la-Chapelle) irányába tört előre. Von Bülow 2. hadserege volt megbízva Liège környékének biztosításával, míg a 3. hadsereg Luxemburg elfoglalását kapta feladatul.
A német hadseregek elővédje, amelynek feladata volt a város elfoglalása, a Meuse-hadsereg ("Maas-Armee") nevet kapta és parancsnoka Otto von Emmich tábornok, törzsfőnöke Freiheer von der Wenze ezredes, Lambsdorff grófja volt. Ez a seregtest a következő egységekből állt:
A 34. gyalogsági dandár (IX. hadtest), parancsnoka von Krawewll vezérőrnagy, részei a 89. gránátos, 90. lövész, 25. gyalogezred, 9. vadászzászlóalj, a 16. dragonyosezred 5. százada, a 60. tábori tüzérezred 2. csoportja (mozsarak), a 24. felderítő zászlóalj 1. százada, a 7. felderítő zászlóalj 1. százada, valamint a 4. felderítő zászlóalj 3. százada. A 27. gyalogsági dandár (VII. hadtest) parancsnoka von Massow ezredes, részei a 16. és 53. gyalogezred, 7. vadászzászlóalj, a 16. ulán (lovas) ezred 2. százada, a 43. tábori tüzérezred 2. csoportja, a 9. tüzérezred második ütege, 210 mm mozsarakkal. A 14. gyalogsági dandár (IV. hadtest) parancsnoka von Wussow vezérőrnagy, részei a 27. és 165. gyalogezred, a 4. vadászzászlóalj, a 10. huszárezred 1. százada, a 4. tábori tüzérezred 2. csoportja, a 4. tüzérezred 7. ütege, 210 mm-es mozsarakkal, valamint a 24. felderítő zászlóalj 4. százada A 11. gyalogsági dandár (III. hadtest), parancsnoka von Wachter vezérőrnagy, részei a 20. gyalogezred, 35. lövészezred, 3. vadászzászlóalj, a 3. huszárezred 5. százada, a 39. tábori tüzérezred 2. csoportja, a 3. felderítő zászlóalj 1. százada. A 38. gyalogsági dandár (X. hadtest), parancsnoka von Oertzen ezredes, részei a 73. lövészezred, 74. gyalogezred, 10. vadászzászlóalj, a 17. huszárezred 4. százada, a 26. tábori tüzérezred 1. csoportja, a 10. felderítő zászlóalj 1. százada. A 43. gyalogsági dandár (XI. hadtest), parancsnoka von Hulsen vezérőrnagy, részei a 82. és 83. gyalogezred, 6. nehézlovas ezred 1. százada, a 21. tábori tüzérezred 1. csoportja. 1 repülőszázad A "Köln" léghajó
A hadsereghez része volt még a 2. lovashadtest (2., 4. és 9. lovashadosztály) és 2, 420 mm-es mozsárral felszerelt üteg. A Meuse-hadsereg teljes ereje kb. 60 000 fő volt, a csapatok augusztus 4-én reggel 8 órakor lépték át a belga határt és augusztus 5-én értek az erődítményrendszer alá.
Belga előkészületek 1914. július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának és ezzel a hosszú hónapok óta növekvő feszültség nyílt összecsapásban robbant ki. Az európai nagyhatalmak már egy ideje készültek erre a háborúra, amelyet elkerülhetetlennek találtak - az egyetlen ország, amely semmit sem tehetett, Belgium volt. A semlegesség miatt nem mozgósíthatta haderejét, nem köthetett védelmi célú szövetségeket és hadereje szét volt szórva az ország határainak védelmében.
Az osztrák hadüzenet után megkezdődött a liège-i erődítmény felkészítése a várható német támadásra. A körzet katonai parancsnokának Leman tábornokot nevezték ki, aki azonnal az erődítmények felújítására vezényelte ki a katonaságot és a város lakosságát. Előkészületeket tettek a német előrenyomulás lassítására is: július 31-én műszaki alakulatokat küldött a Hombourg, Nasproué, Trois Ponts és Stavelot környéki vasúti alagutak felrobbantására ugyanezen a napon aláaknázták a Visé és Argenteau városokban található hidakat. A hidakat augusztus 3-án robbantották fel, de sikertelenül - új robbanótölteteket kellett felszerelni, és a hidak csak augusztus 4-én dőltek össze. végül augusztus 6-án került sor a belvárosban található Maghin és Pont des Arches hidak felrobbantására
Az eredmények vegyesek voltak, egyes esetekben a robbanótöltetek nem működtek és például a Hombourg és Nasproué közelében található vasúti alagutat a németek pár nap alatt kijavították.
Leman tábornok a város védelmére három körkörös védelmi vonal kiépítését rendelte el, amely az erődök közötti réseket volt hivatott betölteni. Az első védelmi vonal az erődök magasságában, a második 2 kilométeres mélységben, a harmadik vonal pedig a város határánál helyezkedett el - utóbbit csak augusztus 5-én kezdték el kiépíteni.
Első német támadás jobbra|bélyegkép|Gérard Leman, Liege védelmét irányító belga tábornok Augusztus 4.