Az oxazol egy heteroaromás (aromás heterociklusos) vegyület. Öttagú gyűrűt tartalmaz, a gyűrűjében egy oxigén és egy nitrogénatom található. Az azolok közé tartozik. (Az azolok öttagú gyűrűs heteroaromás vegyületek, amelyek legalább két heteroatomot tartalmaznak, és ezek legalább egyike nitrogén). Az oxazol folyékony halmazállapotú, szaga a piridinére emlékeztet. Vízben jól oldódik. Magának az alapvegyületnek nincs nagy jelentősége, inkább a telített származékai a fontosak.
Kémiai tulajdonságai Az oxazol gyenge bázis, savakkal kristályos sókat képez. Aromás jellegű vegyület. Igen stabil, nem bomlik el savak vagy lúgok hatására. Sok származéka viszont kevésbé stabil, ezek gyűrűje már híg savak vagy lúgok hatására is felhasadhat.
Előállítása Oxazolszármazékok előállíthatók olyan 1,4-dikarbonilvegyületekből foszfor-pentoxiddal, amikbe már eleve be van építve a nitrogénatom. Ilyen vegyületek az α-acilamino-ketonok. Például acetilamino-acetonból foszfor-pentoxid hatására 2,5-dimetiloxazol képződik. Ez a módszer azonban az alapvegyület előállítására nem alkalmas. Az alapvegyület szintézise bonyolultabb, először 1947-ben sikerül előállítani.
Jegyzetek
Források Bruckner Győző: Szerves kémia, III/1-es kötet Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai
Lásd még
Kategória:Oxazolok Kategória:Szerves oxigénvegyületek Kategória:Szerves nitrogénvegyületek