bélyegkép|jobbra|200px|Az Antifasiszta Akció logója

Az antifasizmus a fasizmus ideológiájával való szembenállás, a fasiszta szervezetek, kormányzatok és emberek elleni aktív politikai küzdelem. Egy másik, rövidített kifejezés az antifasizmusra (vagy az antifasisztákra) az antifa.Urban Dictionary: Antifa Az elnevezés nem Mussolini olaszországi rendszerére utal, hanem a fasizmus másik ágára, a német nemzetiszocializmusra. Az antifasizmus gyakran akceleracionista radikális vagy szélsőséges.

Az ideológia elemei Különbséget szoktak tenni antifasiszta politika és személyes antifasiszta meggyőződés között. Tágabb értelemben, antifasiszta az a személy, aki elveti a fasizmust, vagy antifasiszta elveket vall. Ebbe az értelmezésbe a Nyugat legtöbb vezető politikai pártja és csoportja is beletartozik, beleértve a jobb- és baloldali pártokat is.

Az antifasiszta politikai megmozdulások történelmileg párosíthatóak az anarchizmussal, a anarchokommunizmussal ámbátor az egyénnek nem kell baloldali meggyőződésűnek lennie ahhoz, hogy elvesse a fasizmust.

Két nagy antifasiszta irányzat létezik: radikális antifasizmus és pacifista antifasizmus. A két mozgalom között a törés az erőszak létjogosultságának kérdéséből fakad.

Története Az első világháborút követően a liberális, kapitalista államok jelentős részét a balratolódás jellemezte (választójog kiterjesztése, szociálpolitikai intézkedések, a köztársasági államforma előretörése); a közvélemény szemében súlyosabb problémát mindenesetre a bolsevik típusú hatalomátvétel terjedése, a „forradalom exportja” jelentett. A fenti jelenségek időben megelőzték az ellenkező előjelű radikális jobboldali mozgalmakat, jóllehet kapcsolódási pontjukat, eszmetörténi viszonyukat illetően nincs történészi egyetértés.Jó példa erre, hogy Ernst Nolte a fasizmust a kommunizmusra adott válaszként értelmezte, míg François Furet vitába szállt a fenti interpretációval. Kettejük vitáját bemutatja Romsics Gergely: Ernst Nolte fasizmuselmélete. In: Rubicon, 2011/02. különszám

Jóllehet a valóban fasiszta mozgalmakhoz a baloldali pártok kezdetektől kritikával viszonyultak (ugyanakkor átjárás is lehetett az irányzatok között, mint az egykori szocialista Mussolini példája mutatja), a Szovjetunió és a Komintern sem képviselt koherens és változatlan álláspontot. 1924-ben például a Szovjetunió és Olaszország felvette a diplomácia kapcsolatot és kereskedelmi egyezményt kötöttek. A sztálinista ideológiát és politikai gyakorlatot gyakran jellemezték éles irányváltások, mint a szociáldemokraták „szociálfasiszta” megítélése, az azzal szakító népfrontpolitikaA kommunista elképzelés szerint az antikapitalista harc össznépi formája (egyfajta szövetség) a munkásosztály vezetésével, mely 1935-től felváltotta a polgári- és szociáldemokrata pártok elleni kommunista támadásokat. vagy az 1939–1941 közötti német-szovjet együttműködésHeller, Mihail – Nyekrics, Alekszandr: Orosz történelem, II. kötet: A Szovjetunió története. Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 315–316. o. során. Az 1920-as évek Olaszországában, az 1930-as évek instabil belpolitikájú Franciaországában, de leginkább a spanyol polgárháborúban számos példa van a politikai szélsőbal és szélsőjobb összecsapására. A nemzetiszocialista Németországot ugyanakkor (politikai vagy erkölcsi alapon) liberálisok és konzervatívok is kritikával kezelték, utóbbiak között a legismertebb Winston Churchill állásfoglalása.Nem Sztálint, hanem Churchillet tekinti Hitler fő ellenfelének: Lukacs, John: A párviadal. A nyolcvannapos párbaj Churchill és Hitler között 1940. május 10. – július 31. (Ford.: Mészáros Klára.) Budapest, Európa Könyvkiadó, 2009.

A második világháború alatti ellenálláshoz számos történelmi mítosz kötődik. Sokan túlbecsülték a kommunisták jelentőségét és számarányát az ellenállásban, azonban részvételükre főként a Szovjetunió 1941-es megtámadása után került sor.Hahner Péter: 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod. Budapest, Animus Kiadó, 2010. 285–288. o. Másik problematikus történeti (részben emlékezetpolitikai kérdés) az antifasiszta ellenállók politikai hátterének kérdése, hiszen például Franciaországban mind a szélsőjobboldaliak, mind a royalisták közül felléptek a Vichy-rezsim ellen. A német megszállás alatti Lengyelországban például egyértelműen nemzeti alapon (Felső-Szilézia kérdése, történelmi tapasztalatok) utasították el a hitleri politikát.

Kritikája Számos történész rámutatott az antifasizmus aktuálpolitikai és hatalomtechnikai vonatkozásaira. Ugyan a második világháború előtt a kommunizmus és a nemzetiszocializmus egymás ideológiai riválisának számított, a Szovjetunió és a Komintern 1928–1933 közötti hivatalos elmélete, a szociálfasizmus, azaz a fasiszták és a szociáldemokraták azonosítása nem csupán a szociáldemokratákat illette méltatlan vádakkal, hanem a nemzetiszocializmus hatalomra jutását is elősegítette. Emlegetni szokás továbbá a Molotov–Ribbentrop-paktumot, mely rávilágít a sztálini politika elsődlegesen hatalmi jellegére.

George Orwell már 1944-ben azt írta, hogy a „fasiszta” szó teljesen elvesztette értelmét, csaknem minden angol elfogadná pl. a gazember szóval való azonosságát. Richard Griffiths 2005-ben azt írta, hogy a „fasizmus” a legjobban elkoptatott szavak közé tartozik. Az antifasizmus megjelenési formáit kritizálók (akik maguk nem feltétlenül fasiszták) szerint a parttalan antifasizmus gyakran ellehetetleníti a vitákat és a társadalmi párbeszédet, mert szerintük az észérvek helyett gyakran csak az kerül szóba, hogy egy adott javaslat, irányzat köthető-e a fasizmus ideológiájához vagy sem. Továbbá sérelmezik, hogy az antifasizmus köntösébe sokszor szélsőbaloldali irányzatok bújhatnak meg, és azokat legitimálhatja, ugyanúgy, ahogy az antikommunizmus tehet így a fasizmussal. Kritikaként szokták még felvetni azt is, hogy a fasiszta kifejezés mára már teljesen elveszítette objektív tartalmát, és puszta szitokszóként használják leggyakrabban.

Antifasiszta szervezetek Magyarországon Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) Magyar Antifasiszta Liga (MAL)

Jegyzetek

További információk

Pál Tamás - Kijött a rendelet, ami terrorszervezetté nyilvánítja az Antifa csoportosulást Magyarországon (Telex.hu, 2025.09.26.) Antifa Magyarország - Magyar Antifa Akciócsoport Joggal a Jobbik ellen Anna Key et al. (eds.): Beating Fascism: Anarchist Anti-Fascism in Theory and Practice (Kate Sharpley Library, 2006) a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 299. f. Remembering the Anarchist Resistance to fascism Interview from, Beating Fascism: Anarchist anti-fascism in theory and practice ‘Fascism or Revolution !’ Anarchism and Antifascism in France, 1933-39

Kategória:Politikai ideológiák