Deuterokanonikus könyvek

A deuterokanonikus, azaz másodkanonizált (gyakori protestáns szóhasználattal apokrif) könyvek azok a nagyrészt görög nyelvű ószövetségi iratok, amelyeket a Jeruzsálem pusztulását követően összegyűlt jamniai zsidó rabbinikus iskola nem kezelt Szentírásként, így a zsidó hitéletből kikerültek. A zsidó szórványban, pl. Egyiptomban, Kis-Ázsiában, Szíriában stb. azonban használatban voltak a kereszténység elterjedéséig lényegében folyamatosan.

Eredetük A keresztényekre is hatott a zsidó döntés, így a 4. század folyamán Szent Jeromos (lat. Hieronymus), a latin Vulgata fordítója irodalmi harcba kezdett azért, hogy ezek a könyvek kikerüljenek az Ószövetségből.

Az ún. másodkanonizációnak tekinthető az a döntés, amellyel Jeromos megbízója, Damasus pápa, és az általa Kr. u. 382-ben tartott helyi római zsinat a latin Vulgata szempontjából lezárja a vitát: a zsinat által kiadott kánoni lista bekerült a későbbi Decretum Gelasianumba, és általában meghatározza a latin egyház szemléletét.

Eszerint Jeromosnak igaza van ugyan abban, hogy „ami héberül megvan, azt héberből kell fordítani”, de azok a latin nyelvű egyházak, amelyek korábbi fordítások alapján használtak eredetileg csak görög nyelvű iratokat, továbbra is használhatják azokat, viszont nem kell elkezdeni azon görög iratok használatát, amelyek addig a latin világban nem terjedtek el. Így történt, hogy például A bölcsesség könyve bekerült a Vulgatába, és onnan a modern magyar katolikus Szentírás-fordításokba is, de a Salamon zsoltárai nem került be (a teljes listát lásd lentebb). A Tridenti zsinat megerősítette a Decretum Gelasianumban fölsorolt könyvek kanonikusságát.

Kiegészítések A zsidó kánon záródásának dátuma gyakran Kr. u. 90 körül szerepel a forrásokban — az úgynevezett Jamnai zsinat körüli viták kapcsán.Jewish Encyclopedia – Bible, Canon Ugyanakkor több kutató szerint nem volt egyetlen, formális zsinat ebben az évben, amely végleg lezárta volna a kánont.IBRI – The Council of Jamnia Revisited A „protokanonikus” és „deuterokanonikus” elnevezéseket Sienai Sixtus vezette be a 16. században.Jimmy Akin – The guy who named the Deuterocanonicals

Luther és általában a reformátorok Damasus pápa útmutatásával szemben Szent Jeromos véleményéhez nyúltak vissza. Eszerint, az ószövetségi iratok sugalmazottsági megítélésénél az ószövetségi hagyományt megőrző zsidó közösség döntését kell átvenni. Így a protestánsok a deuterokanonikus könyveket rövid ingadozás után kivették a Bibliakiadásaikból. Az eredeti Vizsolyi Biblia még tartalmazza a másodkanonizált iratokat is, de későbbi Károli Bibliák már nem.

A protestánsok gyakran nevezik ezeket az iratokat is apokrif iratoknak, de újabban az ökumenikus párbeszéd részeként visszatértek a "deuterokanonikus" megnevezéshez. A protestáns Új Fordítás megjelenésével párhuzamosan modern protestáns fordítók is lefordították a deuterokanonikus könyveket, és a könyvkiadás ezt a címet viseli: Deuterokanonikus bibliai könyvek Tény, hogy a protestánsok körében ez csak szóhasználat: ettől még a deuterokanonikus könyvek istentiszteleti fölolvasása nem kezdődött el.

Az ortodox egyházak számára a Septuaginta jelenti az Ószövetséget, tehát liturgikusan használják nem csak a Katolikus Egyház által deuterokanonikusnak nevezett könyveket, hanem pl. a Salamon Zsoltárait is.

Elnevezések

SZÍNKÓDJELENTÉSEnnek a szócikknek a tárgya.

+A   B I B L I A I   K Ö N Y V E K   E L N E V E Z É S E IFelekezet1.általánosan elfogadott,nem vitatott könyvek2.vitatott, végül a zsidók és a protestánsok által elutasított könyvek,amelyeket a katolikusok elfogadnak3.csak nagyon szűk csoport által elfogadott könyvek,a nagy egyházak ezeket elutasítjákkatolikus szóhasználatPROTOKANONIKUS DEUTEROKANONIKUSAPOKRIFprotestáns szóhasználatKANONIKUS APOKRIFPSZEUDOEPIGRÁF

Keletkezésük Görög zsidók csatolták őket az Ószövetség görög fordításához, a Septuagintához. A kereszténység viszont igen nagy részben a görög nyelvű zsidóság körében terjedt szerte a Római Birodalomban, ezért a Biblia részeként használták ezeket a szövegeket is. Az újszövetségi könyvek keletkezésének idején a Septuaginta volt az elterjedt ószövetségi fordítás. Éppen ezért egyes helyeken az újszövetségi részek hivatkoznak is rájuk (például Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 35. vers hivatkozik a Makkabeusok második könyvének 7. fejezetére). A latin biblia-fordítások szintén átvették ezeket a szövegeket.

Kanonizálásuk Később az elutasító zsidó döntésre válaszképp vita bontakozott ki a kereszténységben is e könyvek szent irat voltáról. A Septuaginta hagyományt védelmezők szerint a jeruzsálemi templom pusztulása után elhagyott könyvek a kereszténység szempontjából ugyanolyan fontosak, mert az Ó- és Újszövetség viszonyának teljes megértéséhez arra a szövegváltozatra van szükség, amely Jézus működése - és a kinyilatkoztatás teljessé válása - korában használatban volt; nem pedig egy későbbi döntés alapján leszűkített változatra. Ezzel szemben a Biblia latin fordítója, Szent Jeromos kezdetben úgy foglalt állást, hogy nem tekinthetők szent iratnak azok a könyvek, amelyeknek nem tudta a héber eredetijét kézb venni. Ennek ellenére elég sok korai tanúság van ezen könyvek kánoniságáról. A legkorábbi utalás a kánonra a 350 körüli Decretum Damasi, melynek egyes részei azonban nem eredetiek.

A következő a 397-ben tartott III. Karthágói zsinat, mely tételesen felsorolja a Szentírás könyveit, köztük a deuterokanonikus iratokkal. Az ókori vita végeredménye az lett, hogy a deuterokanonikus könyveket a keresztények szent iratnak ismerték el. A döntést a XX. századi régészeti eredmények részben mindenképpen igazolták, Tóbiás, Báruk, Judit könyve és Jeremiás levele legalább töredékben előkerült héber nyelven is; Judit könyvének szövege mögött pedig egyértelműen héber-arámi elsődleges forrás áll. Ezen eredmények alapján Jeromos tévedett akkor, amikor abból indult ki, hogy amely könyveket a 4. században nem ismerték héberül, azok szükségképpen nem héber eredetű iratok.

A reformáció idején a vita felújult: Luther Szent Jeromos álláspontjához tért vissza és a zsidó hagyományhoz hasonlóan elvetette a nevezett szövegeket. A római katolikus egyház viszont elfogadta és 1566-ban a tridenti zsinaton megerősítette a deuterokanonikus könyvek sugalmazottságát.

A deuterokanonikus könyvek listája

Katolikus deuterokanonikus könyvek

A római katolikus egyház a következő hét könyvet sorolja a deuterokanonikus könyvek csoportjába (ezeket a könyvek a protestáns Bibliának nem a részei, protestáns megnevezésük ingadozó módon "apokrif" vagy "deuterokanonikus"):

NMagyar név — RövidítésGörög névLatin névKeletkezésiidőFejezetszám /FejezethelyElhelyezkedésMagyarelérhetőségJellegA http://www.biblia.hu/bevez/apokrif.htm alapján.Önálló könyvek[1.]Tóbiás könyve — TóbΤοβίτTobitKr. e. 200 körül14Neh–□–Juddidaktikus, vallásos elbeszélés[2.]Judit könyve — JudΙουδίθIudithKr. e. 2. század16Tób–□–Eszttörténeti-elbeszélő mű[3.]Makkabeusok első könyve — 1MakA' Μακκαβαίων1 MachabaeorumKr. e. 100 körül16Eszt–□–2Maktörténeti[4.]Makkabeusok második könyve — 2MakB' Μακκαβαίων2 MachabaeorumKr. e. 2. század151Mak–□–Jóbtörténeti[5.]A bölcsesség könyve — BölcsΣοφία ΣαλωμῶνοςSapientiaKr. e. 2. század19Én–□–Sirbölcsességi, teológiai[6.]Jézus, Sirák fia könyve — SirΣοφία ΣειράχSiracidesKr. e. 2. század51Bölcs–□–Izbölcsességi, tanítói[7.]Báruk könyve (= Báruk első könyve)Minthogy létezik az apokrif iratok között Báruk második, harmadik és negyedik könyve. — BárΒαρούχBaruchKr. e. 2. század5Siralm–□–Ezprófétai jellegűKiegészítések[1.]Eszter könyvének kiegészítései — —Kr. e. 2. század10:4–16:24Eszt-ben belülelbeszélő, kiegészítő szövegrészek[2.]Jeremiás levele (Báruk könyvének 6. fejezete)?Epistula JeremiaeKr. e. 5. század1Bár-ben belülprófétai[3.]Dániel könyvének kiegészítései Azáriás imája és a három ifjú éneke / Dán. 3:24–90 Zsuzsanna és a vének / Dán 13. Bél és a sárkány / Dán 14. — —Kr. e. 1. század több részbenDán-ben belülelbeszélő, teológiai kiegészítés

Ortodox deuterokanonikus könyvek

Az ortodox egyházak az előbbieken túl a deuterokanonikusok közé sorolják (ezeket a könyveket sem a katolikus, sem a protestáns Bibliák nem tartalmazzák):

NMagyar névMagyarelérhetőségJellegRészben a http://www.biblia.hu/bevez/apokrif.htm alapján.[1.]Makkabeusok harmadik könyveA Károlyi-biblia 1981-es hasonmás kiadásában.Károlyi Gáspár: Szent Biblia I.–II., (szerk. Katona Tamás) Magyar Helikon, Budapest, 1981, történelmi[2.]Makkabeusok negyedik könyvetörténelmi[3.]Manassé imájaköltői[4.]Ódák könyve (Salamon ódái)költői[5.]151. zsoltárköltői[6.]Ezdrás harmadik könyveA Károlyi-biblia 1981-es hasonmás kiadásában.történelmi[7.]Ezdrás negyedik könyveA Károlyi-biblia 1981-es hasonmás kiadásában, prófétikus

Egyéb deuterokanonikus könyvek

Egyéb kisebb felekezetek (szírek, koptok, etiópok) is rendelkeznek saját, más gyülekezetek által nem használt bibliai könyvekkel:

[1.] Énok első könyve [2.] Jubileumok könyve [3.] Etióp Makkabeusok első könyve [4.] Etióp Makkabeusok második könyve [5.] Etióp Makkabeusok harmadik könyve [6.] 152–155. zsoltár [7.] Báruk második könyve [8.] Báruk negyedik könyve [9.] Joszippon könyve

Ezeket a munkákat azonban általában apokrifoknak szokták tekinteni, és nem sorolják be a deuterokanonikus könyvek közé.

Az egyes könyvek áttekintése Makkabeusok

A Makkabeusok négy könyve közül az első kettő a Szeptuaginta Ószövetségében a Malakiás könyve utáni két utolsó történelmi beszámoló. A Makkabeusok első könyve eredetileg héberül íródott kb. Kr. e. 100-ban és Mattatiás Kr. e. 167-es lázadásától kezdve Simon Kr. e. 135-ben való meggyilkolásáig tartó küzdelmet írja le, amit Makkabeus Júdás folytatott a Szeleukida IV. Antiokhosz Epiphanész ellen. A történet leírja Júdás két testvérének (Jonatán és Simon) főpapságát, és Júdás fő érdemének a Templom felújítását tekinti. Az első Makkabeus a kor legrészletesebb történelmi dokumentumának tekinthető és egy érdekes epizódon keresztül jól megvilágítja a köztársasági Róma hírnevét és a korabeli zsidóság hozzá való viszonyulását. A Makkabeusok második könyvét közvetlenül Jézus születése előtti évtizedekben, valószínűleg görögül írta a Cirénusbeli Jason, Júdás, a körülötte lévő Makkabeusok és általában a zsidóság Antiokhosz általi nyomorgatása történetének vallásos összefoglalásaként. A könyv egy a Palesztinában élő zsidók által a kelet-egyiptomi zsidóknak, a Templom Kr. e. 165-ben való felújításának emlékére írt levéllel kezdődik és beszámol a nyomorgatáshoz vezető szenvedésekről, amiket két mártír halála követett és végül egy hosszú rész Júdás dicsőséges munkásságával, látomásával és Antiokus borzasztó halálával fejeződik be. A Makkabeusok második könyve jól megvilágítja a korabeli zsidók teremtésről, feltámadásról, halottakért való imádkozásról, Isten haragjának a zsidó mártírok szenvedése általi enyhítéséről való hiteit. A Szeptuagintában ugyancsak megtalálható Makkabeusok harmadik és negyedik könyve nem lettek Szent Jeromos Vulgatájába átvéve, és általában a hamisítások közé sorolják. Az ortodox Biblia azonban tartalmazza őket.

Salamon Bölcsessége