thumb|right|250px Erdőd (horvátul Erdut, szerbül Ердут / Erdut, régi latin nevén Teutoburgum) falu és község Horvátország Eszék-Baranya megyéjében.
A név eredete
A település neve magyar eredetű, ami valószínűleg arra utal, hogy magyarok alapították. Az Eröwt, Erdewd név talán erdei út melletti irtáson kialakított települést jelentett.
A község
Erdőd község Eszéktől 30 km-re keletre, a Duna partján, részben az Erdődi-hát dombvidékén, részben a környező sík vidékeken fekszik.
A község területe 159,16 négyzetkilométer. Ebből 10 898 ha mezőgazdasági terület. Az erdőterület nagysága 2 319 ha.
Települések
A községhez a következő falvak tartoznak:
Almás (Aljmaš) Bijelo Brdo Dálya (Dalj) Erdőd (Erdut)
Fekvése Erdőd falu a Duna jobb partján, a folyó meanderei által körülölelt löszhalmon, Erdőd község keleti (a Vajdaság területébe „benyúló”) csücskében, az Erdődi-hát részét képező Dályi-hegység keleti lejtőin fekszik.
A falu Újerdőd településrésznél közúti határátkelővel rendelkezik Szerbia felé (a Duna-híd másik oldalán a vajdasági Gombos (Bogojevo) van). A vasúti határátkelő jelenleg nem üzemel. Az államhatár Erdőd falu körüli részének pontos helye nagyrészt vitatott.
A falu részét képezik a következő településrészek: Ada Mali Erdut Újerdőd/Novi Erdut Erdutska Skela Novi Prkos Erdutsko Orašje Oraški Put Erdődhegy/Erdutska Planina Podunavlje Stari Prkos
Népesség Erdőd község Erdőd községben a 2001. évi népszámlálás adatai alapján 3 014 háztartásban 8 417 fő él. Az átlagos népsűrűség 53 fő/négyzetkilométer. A lakosság 53,2%-a férfi és 46,8%-a nő. A község lakóinak relatív többsége (53,91%) szerb nemzetiségű. (Ennek oka főleg a legnagyobb számú népességgel rendelkező falu, a községközpont Dálya csaknem tisztán szerb többségi volta). A horvátok aránya a községben 37,03%, a magyaroké 5,13%, a németeké pedig 0,27%.
Erdőd falu Erdőd falu 30,64 négyzetkilométer területen fekszik. Az átlagos népsűrűség 31 fő/négyzetkilométer. A falu 373 háztartása 964 lelket számlál.
Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az őskorban éltek emberek. A Dályától északkeletre, légvonalban mintegy 4 km-re, a Duna északi partján található a „Stari Prkos és Kremenuša” nevű lelőhely, melyet az északi oldalán a vasút és a Dálya - Erdőd út határolja. A lelőhely első leleteit még 1902-ben találták. A környező mezőkön kerámia, csontok, kőeszközök és fegyverek töredékeinek számos felszíni darabja került elő, melyeket a szakemberek a bronzkorra és a vaskorra datáltak.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4831. Ugyancsak sok őskori leletet találtak a falutól északkeletre a Duna mentén húzódó dombsoron, a „Veliki Varod, Mali Varod i Žarkovac” nevű lelőhelyen. A dombsor első tagja Mali Varod, melytől Veliki Varod délkeletre, Žarkovac pedig délnyugatra található. A dombok felszínén talált őskori urna egy ősi nekropolisz létezését jelzi. A fém- és kerámialeletek, melyek a közép- és késő bronzkorhoz tartoznak, ma a Szlavóniai Múzeumban és a zágrábi Régészeti Múzeumban találhatók. A Veliki Varod nevű dombon a kőrézkortól a vaskorig folytonosan lakott település volt, amelyre a kora bronzkori Vučedoli és kora vaskori Hallstatti kultúra kerámiáinak felszíni leleteiből következtettek.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4957.
A település plébániáját már III. Béla királynak egy 1173 és 1196 közötti időszakban kelt oklevele említi „ecclesia Sancti Regis de Erdeud” alakban. Ebben a király körülírja a „Zund” nevű birtok határait. Árpádkori új okmánytár Codex diplomaticus Arpadianus XI. Pest, 1873. 61. oldal A települést magát az írott források először Erdödként, 1335-ben említik. Egy 1472-es híradásban már „Castelum Erdeed”ről, azaz Erdőd váráról olvashatunk.
Az okiratok a 15. században a titeli prépost és az alsólindvai Bánffy család tulajdonában említik az erdődi birtokot. 1552 és 1687 között török uralom alatt állt. A török kiűzése után katonai igazgatás alá, majd a bécsi udvari kamarához került.
VI. Károly király 1730-ban más szlavóniai falvakkal együtt elajándékozta Johann Baptist Maximilian kamarai tanácsosnak, Zuan bárójának. Az így létrejött hatalmas uradalomnak a székhelye Erdőd lett. Felesége közvetlenül halála előtt (1746-ban vagy 1747-ben ) eladta a birtokot Pálffy János nádornak, akinek 1785-ig állt a tulajdonában. Az akkor bácskai falvakat is magában foglaló erdődi birtokot Adamovich Kapisztrán I. Iván vette meg. A 19. század második felében Cseh Ervin Szerém vármegyei ispán Erdőd társtulajdonosa lett. A második világháborút követő államosításig a birtokok már Cseh Irénke tulajdonában voltak.
Erdődnek 1910-ben 1 779 horvát, magyar, szerb és német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott.
Az 1991-től 1995-ig tartó horvátországi háborúban – Szlavónia többi, szerbek által megszállt részéhez hasonlóan – Erdődről is elűzték a horvát lakosság nagy részét. A menekültek házaiba szerbek költöztek. Ebben az időszakban semmisült meg az (azóta újjáépített) római katolikus templom is. A hírhedt szabadcsapat-vezér, Željko Ražnatović, becenevén Arkan Erdődön állította fel kiképzőtáborát és központját.
1995. november 12-én itt írták alá a horvátországi háborút (és ezzel a délszláv háborúkat) véglegesen lezáró ún. erdődi egyezményt. Ennek a dokumentumnak értelmében került vissza 1998-ban Kelet-Szlavónia (benne az erdődi község is) és Baranya horvát igazgatás alá.
Gazdaság Az erdődi község gazdasága a földművelésen, szőlőtermesztésen és borkészítésen, állattenyésztésen, gyümölcstermesztésen, építőiparon, kereskedelmen és vendéglátáson alapul.
Közlekedés Erdőd község Újerdőd településrészén halad keresztül az Eszéket Zomborral összekötő, 213-as számú főút, valamint itt van a Gombos (Szerbia) felé vezető határátkelőhely is.
Az erdőd-gombosi Duna-híd Erdőd és a Dunán átellenben fekvő (ma Szerbiához tartozó) Gombos között régóta van kapcsolat. 1910-ig gőzkomp szállította a Budapest-Bosanski Brod-vasútvonalon közlekedő szerelvények kocsijait (mégpedig egyszerre öt személyszállító kocsit vagy hét-nyolc vagont). Akkor vasúti hidat kapott a két település. Ezt 1941-ben felrobbantották. Hat évig ismét csak komp közlekedett, majd vasúti-közúti vegyes használatú hídként építették újjá. Az 1980-as évek elején külön közúti híd épült. 1999 áprilisában a NATO a szerbiai háborújának keretén belül mindkét hidat lebombázta. A közlekedés a közúti hídon még ugyanabban az évben újraindult, a vasúti híd azonban máig sem üzemel.
Nevezetességei Erdőd határában, a Duna fölé magasodó dombon áll a híres, 15. század végén, téglából épült vár.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1643. Egyik, kör alakú, az itáliai reneszánsz épületeket idéző tornya csaknem teljesen eredeti állapotában fennmaradt. A másik, négyzetes tornyot 1891-ben az Adamovich – Cseh család sírboltjának alakították át. E célból jelentősen átépítették, falába pedig a család egyesített címerét faragták.
A faluban álló, hatalmas borospincét rejtő, de egyébként nem túl impozáns Adamović-Cseh-kastélyÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1694. az uradalom központja volt. Hosszan elnyúló, földszintes épület, de a nyugati szárny egyemeletes. Építését több szakaszban végezték. A keleti szárny a borospincével az 1870-es években épült, míg a második ütem a nyugati szárny a kétszintes résszel és sokszögű toronnyal az 1890-es években készült el. Déli oldalán egy kis késő historikus stílusban kialakított park található. A homlokzatot téglalap alakú ablaknyílások tagolják, a falfelület további tagoltságát pedig a sarokpilaszterekkel érték el. Bár az eredeti elrendezést a borospince kivételével a későbbi átalakítások megváltoztatták, az egész komplexum megőrizte a historikus-neoromantikus hangulatát.
A Mindenszentek titulust viselő katolikus templom 1991-1992-ben a harcokban megsemmisült, de 2005-ben újjáépítették. A Szent Gábriel arkangyal nevét viselő ortodox templomot 2003 és 2005 között restaurálták.
Érdekességek Az 1995. évi erdődi egyezmény aláírásának napját (november 12.) a "község napjává" nyilvánították. Az erdődi községben, az Erdődi-hát északi lejtőin lévő szőlőhegyekben húzódik a (Dálya faluhoz tartozó) Dályhegy településrész, amely szigetszerű, csaknem tisztán magyar lakosságú tömböt alkot. Az erdődi község területe híres borvidék. Az itt található legnagyobb, 75 ezer liter térfogatú, 150 éves tölgyfából készített hordó a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.
Jegyzetek
Források Erdőd község hivatalos honlapja Az erdődi birtokok története az ELTE lapján Az erdőd-gombosi vasúti hídról a Magyar Szóban
Kategória:Eszék-Baranya megye települései