A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij egyik jelentős regénye 1869-ből. Főszereplője Lev Nyikolajevics Miskin herceg, a „jó ember” idealizált típusa, aki, noha nem túlzottan (de azért épp eléggé) okos, ugyanakkor gyermekien tiszta (ártatlan, kedves, naiv és megbocsátó). A herceg hosszas betegség után érkezik haza Oroszországba, és próbál – nem csak ő tehet róla, hogy tragikusan sikertelenül – beilleszkedni az ottani életbe. A félkegyelmű tartalmaz társadalomrajzot (talán szatírát is), és az íróra oly jellemző lélektani és önéletrajzi elemeket.

Történet

Első rész Miskin Pétervárra érkezése

Lev Nyikolajevics Miskin herceg árva volt, akit gyermekkorában epileptikus idegrohamok gyötörtek, annyira, hogy teljesen elvesztette kapcsolatát a külvilággal, és – saját szavaival élve – „szinte félkegyelművé” vált. Jólelkű gyámja, Ny. A. Pavliscsev, Svájcba küldte nevelkedni egy szanatóriumba, ahol, bár nem gyógyult meg teljesen, idővel szinte tünetmentessé vált, és visszanyerte értelmét és lelki egyensúlyát. Továbbá a neveltetésére szánt pénzforrás is elapadt. Így hazaküldik Oroszországba, ahova egyetlen köpenyben, koldusszegényen érkezik meg. A vonaton összeismerkedik a kereskedőcsaládból származó, középbirtokos Parfjon Szemjonovics Rogozsinnal, aki nagyobb összegű öröksége átvétele miatt utazik Szentpétervárra, hogy aztán megkérje a városszerte ismert és irigyelt, csodaszép és rendkívül karizmatikus nagyvilági nőt, Nasztaszja Filippovna Baraskovát (aki a herceghez hasonlóan szintén árva); s aki felett A. I. Tockij, egy gazdag és befolyásos férfi gyámkodik – de a nő a kitartottja is, és részben emiatt, részben eléggé fura, határozott természete miatt, rossz hírű. A herceg összeismerkedik egy Lebegyev nevű, meglehetősen sznob viselkedésű hivatalnokkal, az aktuális pletykák és bonyolult nagyvilági kapcsolatok önjelölt, de kétségkívül tehetséges tudorával is, aki csak a regény második részében jut jelentősebb szerephez.

Miskin Pétervárott Tockij egyik közeli ismerősét, Jepancsin tábornokot keresi fel először, mert felesége, Lizaveta Prokofjevna, a Miskin család egyetlen másik élő tagja (bár lehetséges, hogy csak névrokonok). Jepancsin megszánja a herceget, és szerény, de biztos írnoki állást ad neki, valamint szállást is kap Gavrila Ardalionovics Ivolginnál, azaz Ganyánál, a titkáruknál, aki szép reményű és törekvő, tisztes, de szegény családba született fiatalember. A herceg Lizaveta Prokofjevna házában megismerkedik az idős tábornoknéval és három gyönyörű lányukkal (Adelaida, Alexandra, és a legfiatalabb Aglaja), valamint meglátja Nasztaszja Filippovna fényképét, és valószínűleg azonnal beleszeret az ismeretlen nőbe.

Ivolginéknál

Ganya lakásában személyesen is találkoznak, bár a találkozás sajátosan alakul, ugyanis a nő inasnak, és meglehetősen idiótának is nézi a herceget. Ganya érdekházasságra készül a nővel, akibe korábban szerelmes volt, de a házasság bizonyos körülményei miatt, már valójában gyűlöli, és ezt a nő is megtudja. Nasztaszja Filippovna meglátogatja a férfit szegényes lakásán, hogy megalázza, de egyben meg is hívja az „eljegyzésre” – illetve házába egy születésnapi estélyre, ahol, mint ígéri, végleges választ ad Ganya házassági ajánlatára. Az Ivolgin család nőtagjai (Ganya anyja, és nővére, Varja) nem fogadják szívesen a családba beházasulni készülő „rossz” nőt, aki épp erre is számít, szándékosan fitogtatja előttük felsőbbrendűségét, és lekezelően bánik velük; a formális családfőt, a szenilis, beteges hazudozó és zugalkoholista idős Ivolgin tábornokot pedig leleplezi és nevetségessé teszi, pedig az tisztelettel bánik vele.

Ganya a kirobbanó veszekedésben (illetve, a családtagok már a nő érkezése előtt is ezen veszekedtek), dühében végül nővére helyett a lány védelmére siető Miskin herceget vágja pofon, aki pedig váratlanul és tőle szokatlan határozottsággal lehordja Nasztaszja Filippovnát a viselkedése miatt: „Nem szégyelli magát? Hát valóban ilyen lenne Ön, mint amilyennek most bemutatkozott?”. Ugyanakkor – bár nem hívták meg – a herceg minden erejét latba veti, hogy bejusson Nasztaszja Filippovna estélyére, és ez sikerül is neki.

Nasztaszja Filippovna születésnapja

Az estélyre Ganyán és a hercegen kívül váratlanul megérkezik Rogozsin is (illetve, a nő valószínűleg számított az érkezésére, de a többiek nem), aki már Ganya házában is ajánlatot tett a nőnek. Rogozsin százezer rubelt tesz az asztalra, és megkéri a nő kezét (illetve, formális házasságról nem is esik annyira szó). Nasztaszja Filippovna megpróbálja meggyőzni a tábornokot, Tockijt, és Ganyát, hogy ő rossz nő és megérdemli Rogozsint, „neki való vagyok és senki más nem venne el”, akik persze szemforgatva tiltakoznak, holott éppen ők hozták őt ebbe a helyzetbe.

Az egyik jó szemű vendég, Ferdiscsenko ekkor közbeszól, hogy a herceg valójában elvenné, Miskin pedig mindenki megdöbbenésére, meg is erősíti ezt, és kérésre még azt is közli, hogy levelet kapott, amely ha nem is dúsgazdaggá tevő, de elfogadható megélhetést nyújtó örökségről ad hírt, valamint biztosítja Nasztaszja Filippovnát nagyrabecsüléséről, és arról, hogy szerinte nem tehet a helyzetéről, sőt csodálatos, hogy lélekben milyen tisztán került ki belőle. Nasztaszja Filippovna végül elutasítja a herceg megmentő és megtisztelő ajánlatát, és minden gazdagságáról lemondva elviharzik Rogozsinnal a szennyes és duhaj életbe, ami ugyan végül is semmivel sem szennyesebb, mint amit kitartottként élt, de már nem élvezi a nagyvilági körök elnézését.

Elutazása előtt a nő tűzbe dobja a százezer rubelt is, de Ganyának ajándékozza azzal a feltétellel, hogy elégése előtt puszta kézzel húzza ki onnan. Ganya sem a megalázó pénzhalászatra, sem a pénz otthagyására nem képes rászánni magát: elájul (a pénzt egyébként mások kihalásszák és neki adják, de Ganya végül lemond róla, és visszaszolgáltatjaAmint ez a Harmadik rész elején a „Zárójelben megjegyezzük …” kezdetű bekezdésben olvasható.).

Második rész Moszkva Miskin herceg ezután hosszabb időre eltűnik a városból (mint utóbb megtudjuk, a Moszkvába utazó Rogozsin nyomába eredt és folyamatosan követte, de Rogozsin is őt – valamint összeismerkedett a Jepancsin család befolyásos pártfogójával, az idős Belokonszkaja hercegnével), ugyanakkor egy elég zagyva levelet küld Aglaja Ivanovnának, a legkisebb Jepancsin-lánynak, amelynek végén lelkiállapotáról érdeklődik („Boldog-e Ön? Csak ezt akartam megkérdezni.”).

Később megtudjuk, hogy a nő otthagyta Rogozsint, és kb. egy hónapig együtt éltek a herceggel egy Moszkva környéki kis faluban, de a nő aztán megszökött tőle egy katonatiszttel, azután pedig visszatért Rogozsinhoz. A hercegnek az meggyőződése, hogy csakis azért tette ezt, hogy bebizonyítsa neki, ami nem igaz: hogy tényleg romlott (vagy, amint derengeni kezd Miskinben: őrült).

Rogozsinnál

Ezután visszaérkezik Pétervárra (mert megtudja, hogy Rogozsin is visszajött), és az uzsorából és zugügyvédkedésből (elfogadhatóan) élő Lukjan Timofejevics Lebegyev kellemes pavlovszki nyaralójában száll meg, akivel már az első részben a vonaton találkozott. A herceg első dolga, hogy felkeresse Rogozsint a házában, akiről sejti, hogy figyelte őt már a pályaudvarra érkezéskor is (bár csak egy szempárt látott, de biztos benne, hogy Rogozsiné).

Rogozsin bizalmába fogadja vetélytársát, s bár Moszkvában Nasztaszja Filippovna rövid időre megszökött tőle a herceggel, nem bír ellenállni a Miskinből áradó ártatlan naivitásnak. Beszámol neki kapcsolatukról Nasztaszja Filippovnáról: elmondja, hogy összevesztek, mert az állandóan vacilláló nő végül nem volt hajlandó hozzá menni, mindig csak kitért ez elől; hogy Rogozsin sértegette, leszajházta és egyszer kékre is verte, hogy a nő katonatisztekkel, egy Keller nevű bokszolóval és mindenféle egyéb alakkal is kapcsolatba lépett. A herceg elmondja Rogozsinnak: fél, hogy Rogozsin megöli Nasztaszja Filippovnát (meg is lát egy új kést az asztalon). Rogozsin ugyan a késsel kapcsolatban tiltakozik (hát miért ne vehetne egy új kést), ugyanakkor megpróbálja lélekben felkészíteni a herceget az elkerülhetetlenre („De hisz épp azért jön hozzám, mert mellettem bizonyosan kés várja! … Csak azért nem veti magát a vízbe, mert én talán a víznél is rettenetesebb vagyok.”): idézi Nasztaszja Filippovna azon szavait, melyből kiderül: a nő pontosan tisztában van azzal, hogy Rogozsin a pusztulást jelenti számára, de épp ez is volt a célja, amikor őt választotta („Úgy megyek hozzád, mintha egyenesen víznek mennék”). Elmondja a hercegnek azon véleményét is, miszerint Nasztaszja Filippovna csak egy férfit szeret: Miskint, csak nem tartja magát méltónak a vele való házasságra („Mindenki tudja, mi vagyok én.”), és fél, hogy tönkretenné a herceg sorsát. Távozóban a herceg beszámol Rogozsinak mély vallásosságáról – Rogozsin hozza szóba a dolgot – és némi társadalmi küldetéstudatáról („Sok dolgunk van a mi orosz életünkben”), végül „keresztet cserélnek”, vagyis orosz módra egyfajta „vérszerződést” kötnek, barátságban és megértésben válnak el.

A herceg következő napirendi pontja, hogy találkozzék Jepancsinékkal, a család távolléte miatt meghiúsul. A herceg fura, kába állapotba kerül, miközben Pétervár utcáin kószál – sejti már, hogy idegbetegsége visszatérőben van, és nemsokára rohamot kap – és Rogozsinnak tett ígérete ellenére odamegy, egy kollégiumi titkár házába, ahol Rogozsin tudomása szerint Nasztaszja Filippovna is megszállt – de nem találja ott, viszont rájön, hogy Rogozsin egész nap követte. A herceg nem bírja rászánni magát, hogy ismét találkozzon vele, hazafelé indul a szállodája kapujáig, ahol az őrülettől szikrázó szemű Rogozsin már várja, és ráemeli azt az új kést. Miskint csak a hirtelen bekövetkező idegroham menti meg a haláltól, eszméletlenül szállítják Lebegyev nyaralójába.

A szegény lovag

Lebegyev nyaralójában egész társaság gyűlik össze azok közül, akik megismerték, és szerették, tisztelték a herceget: Lebegyev, a Jepancsin család négy nőtagja, Ivolgin tábornok és két fia, Ganya és Kolja Ivolgin (Ganya öccse, aki a herceg legjobb barátja lett), ott van Scs. herceg (Jepancsinék barátja), valamint Jevgenyij Pavlovics (Aglaja Jepancsina jövendőbeli vőlegénye a család tervei szerint). Többen úgy tudják, a herceg „halálos ágyán” fekszik, szerencsére erről szó sincs: hamarosan jobban lesz.

A vadóc és szeszélyes Jepancsin-lány, Aglaja egy Puskin-versre, a Szegény lovagraMagyarul megjelent kötetekben Élt egyszer … címen tartják számon. A költemény egyébként eredetileg a Jelenetek a lovagkorból c., töredékben maradt dráma része. tereli a szót, és ügyesen kierőszakolja, hogy elszavalja a társaságnak: egy becsületes lovagról versel, aki eszményített egy nőt (a versben A. N. D., de Aglaja e kezdőbetűket N. F. B.-re cseréli), kiégett minden valóságos földi nő számára, sisakrostélyát nem emelte fel már senkinek, végül várába zárkózott és „őrültként kiszenvedett”. A kezdőbetűkön kívül a vers záró sorai is nyilvánvaló utalást rejtenek Miskinre, akit megérkezésekor sokan neveztek tapintatlanul „félkegyelműnek”, s e jelző végig kíséri Oroszországban.

Burdovszkijék látogatása

Ezen kívül még egy disszonáns hangulatot hagyó, ízetlen esemény történik: négy ember érkezik a nyaralóba: három fiatalember (Antyip Burdovszkij; Vlagyimir Doktorenko, aki Lebegyev unokaöccse, valamint a tüdőbajos Ippolit Tyerentyev), a box-bajnok Keller kíséretében. Sajátos stílusban pénzt akarnak kicsikarni Miskintől – mint mondják: „Nem kérünk, hanem követelünk”, azon a címen, hogy Burdovszkij fia volt Pavliscsevnek, Miskin gyámjának, míg a herceg csak mostohafia, és ezért Burdovszkijt erkölcsi alapon megilleti Miskin vagyonának nagyobbik része. Jogi szempontból nem igazolható a követelésük, ezt ők is bevallják, kizárólag erkölcsökre és Miskin emberiességére hivatkoznak, ez azonban nem akadályozza meg őket, hogy bántó, néha egészen pökhendi stílusban követelőzzenek és sértegessék Miskint és környezetét.