A Cité-sziget vagy Île de la Cité (gyakran röviden Cité) a francia főváros, Párizs központi részén, a Szajnán található természetes sziget. A közúti forgalmi dugókkal kevésbé terhelt Cité az itt található Notre-Dame-székesegyháznak és némiképp megőrzött történeti hangulatának köszönhetően a francia fővárost felkereső turisták egyik legkedveltebb célpontja az Eiffel-torony, a Louvre és a Diadalív mellett.
Az i. e. 3. századtól betelepült sziget az i. e. 1. századot követően Lutetia néven ismert római oppidum része volt. A 6. századtól kisebb-nagyobb megszakításokkal a frank, majd a francia uralkodók Párizsban itt, az évszázadokon keresztül bővített Cité-palotában rendezték be udvartartásukat, így a sziget históriája a 14. századig egybeforrt a főváros történetével. Politikai-közigazgatási szerepe mellett szakrális jelentősége is növekedett, amelyet a Notre-Dame-székesegyház 12–14. századi felépítése tett elvitathatatlanná. A 14. században a francia monarchák kiköltöztek a Cité-palotából, amely ezt követően fontos közigazgatási hivataloknak adott otthont (kincstár, kancellária, bíróságok stb.). Ezeknek és a Notre-Dame-nak köszönhetően a Cité-sziget Párizson belül mindvégig megőrizte központi szerepét, noha a főváros területe a késő középkor és az újkor folyamán dinamikusan növekedett a Szajna két partján. Arculatában a 19. század hozott nagy változást: a Cité-palota és a Notre-Dame közé ékelődött nyomorúságos lakónegyedet lebontották, s helyükbe szellős terek, impozáns középületek kerültek. 1991-től része a párizsi Szajna-part kulturális világörökségi helyszínnek.
Fekvése jobbra|bélyegkép|500px|A Cité-sziget átnézeti térképe A Cité-sziget egyike Párizs két természetes szigetének (a másik a Szent Lajos-sziget). Északnyugat–délkeleti irányban húzódik, hossza mintegy 1150 méter, legnagyobb szélessége 280 méter. Északról a Szajna főága, délről a folyó mellékága határolja. Területe az eltelt ezer esztendő során megkétszereződött, az egykor 8-9 hektáros sziget kiterjedése napjainkban eléri a 17 hektárt.Ayers 2004:9.; Fallon & Hart 2006:110. Mai területe magában foglal három korábban létezett, mesterségesen a Citéhez csatolt kisebb szigetet. Az északnyugati csücskénél lévő, ma square du Vert Galant néven ismert rész a 16. század közepéig még két különálló szárazulat volt, az 1650-es években pedig a délkeleti részén álló kis szigetet építették egybe a Citével (ma square de l’Île-de-France).Ayers 2004:76.
Közigazgatásilag nagyobbik, délkeleti része a IV. kerülethez tartozik, a Boulevard du Palais-tól északnyugatra lévő terület az I. kerület része. A déli városrésszel négy, az északival három híd köti össze, valamint a sziget nyugati csücskén vezet át a Szajna két partját összekötő Új híd (Pont Neuf) is. Emellett a Cité felől hídon keresztül közelíthető meg a keleti szomszédságában elterülő, kisebb területű Szent Lajos-sziget is. A sziget központi részén, a place Louis-Lépine-en található a 4-es metróvonal Cité nevű megállója. A Szajna két partján további metróállomások találhatóak elérhető közelségben: északon a Pont Neuf (7-es vonal) és a Châtelet (több vonal metszéspontjában), délen pedig a Saint-Michel (4-es). Az RER gyorsvasút Saint-Michel–Notre-Dame állomása aluljárón keresztül a szigetről is megközelíthető.
A Notre-Dame-székesegyház előtti téren, a Parvis Notre-Dame-on található a 0 kilométerjelzés, azaz innen indul ki a franciaországi közúthálózat elsőrendű útvonalainak egy része.
Elnevezése A sziget ma közismert francia elnevezése Île de la Cité, amelynek jelentése: ’a város szigete; a városközpont szigete’. Nem tudni, pontosan mióta ismerik e néven a szigetet lakói, a közép- és újkori forrásokban mindenesetre egyaránt fellelhetőek az Isle de la Cité és Île de la Cité, valamint a latin insula Civitatis elnevezések. A középkor évszázadaitól kezdve – a szigeten felépült királyi palota okán – ezzel párhuzamosan élt az Isle du Palais, Île du Palais (’a palota szigete’) név is egészen a 19. századig, amelyet a használatból mára kiszorított az Île de la Cité elnevezés.
Története A Cité az ókorban: Lutetia szigete A Cité-szigetet szokás Párizs bölcsőjének aposztrofálni, a közkeletű vélekedés szerint ugyanis az ókori Lutetia városát ezen a jól védhető földdarabon alapították meg. A történeti források tükrében azonban a Párizs születése és korai története körüli adatok korántsem ennyire egyértelműek.
A Cité-sziget az ókorban a víz által gyakorta elöntött, alacsony fekvésű földpad volt, nyugati végénél további három kisebb szigettel.Talbert 1985:135.; Glyn & Glyn 2000:5. Alkalmas helyül szolgált a Szajnán való átkelésre, ezzel az észak–déli irányú galliai kereskedelmi és hadi utak fontos csomópontja volt. Mindemellett a közelben ömlenek a Szajnába (korabeli nevén Sequana) az Oise (Isara) és a Marne (Matrona) folyók is, amelyeken a korban szintén jelentékeny vízi kereskedelem zajlott. Másfelől – szintén földrajzi adottságainál fogva – vészterhes időkben itt lelhetett menedékre a környék lakossága is. Ismertek korai kelta településnyomok a szigetről, amelyek feltehetően a vidéket az i. e. 3. század közepén benépesítő, a Rajna-vidékről idevándorolt parisii törzshöz köthetőek. Ezek kezdetben kisebb halászközösségek szálláshelyei lehettek, de álltak itt kezdetleges, sáncokkal erődített települések is.Talbert 1985:135.; Glyn & Glyn 2000:5.; Ayers 2004:9, 76.
250px|balra|bélyegkép|A Lutetia korabeli kikötő romjai Korabeli forrásokból tudjuk, hogy i. e. 52-ben, a Vercingetorix gall törzsfő és Julius Caesar közötti háborúskodás idején a sziget közvetlen környezetét a parisii törzs lakta. Maga Julius Caesar a galliai hadjáratról szóló emlékirataiban a következőket írta le: „Id [ti. Lutetia] est oppidum Parisiorum, quod positum est in insula fluminis Sequanae”, azaz „Lutetia a parisiik városa, amely a Szajna folyó szigetén helyezkedik el”.Caesar 2004:235–236. A történetírás sokáig azt feltételezte, hogy ez a hely a központi helyzetű és kedvező adottságú Cité-sziget volt. Az utóbbi időben azonban az az elmélet is elfogadottá vált, hogy a parisiik pár száz méterrel délkeletre, a Bièvre folyó torkolatánál, egy mára eltűnt szigeten, félszigeten vagy földnyelven települtek le. Geológiai vizsgálatok szerint az időszámításunk előtti évszázadokban a Szajna valamivel északabbra meanderezett, s a mai Cité-sziget közelében még a kisebb vízhozamú Bièvre folyt. A Szajna későbbi, ma ismert szigetei egy hirtelen mederváltás következményeként jöttek létre: ezt követően a Bièvre már a mai Austerlitz híd (pont d’Austerlitz) környékén csatlakozott be a Szajnába, s hordalékából épültek fel a szigetek.Simpson 2001:30–31. Julius Caesar hadvezére, Titus Labienus, miután i. e. 52-ben legyőzte a parisiikat, ideiglenes tábort vert a későbbi Cité-szigeten. Ezt követően került sor a Lutetia Parisiorum nevű római város megalapítására, amelynek központja azonban a közvélekedéssel ellentétben nem a szigeten, hanem a parisii törzs egykori települése helyén, a Bièvre torkolata és a későbbi Szent Genovéva-hegy északi lankái közötti területen volt.Talbert 1985:135.; Planhol 1994:251.; Fabriès-Verfaillie 2000:78. A Cité-szigeten, a mai Notre-Dame-székesegyház helyén már e korai időben megjelentek az első kultikus épületek, a szigeten építették ki a város kikötőjét, és volt saját fóruma is, de Lutetia oppidum jelentős épületei a bal parton helyezkedtek el (fórum, amfiteátrum, termák, akvadukt). Észak és dél felé egyaránt egy-egy fahíd kötötte össze a szigetet a partokkal, nagyjából a mai Notre-Dame híd (Pont Notre-Dame), illetve a Kis híd (Petit-Pont) helyén.Grimal 1983:224.; Ayers 2004:76, 390.
A kereskedelmi utak metszéspontjában elhelyezkedő, virágzó Lutetiát 275-ben germánok dúlták fel, s később bástyákkal erődített városfalakat építettek a szigeten. A feldúlt római oppidum, Lutetia fejlődése azonban megtorpant, politikai jelentősége jószerével megszűnt.Grimal 1983:225.; Glyn & Glyn 2000:5. Az első adat arról, hogy a Cité-sziget fontos közigazgatási funkciót töltött be Lutetia életében, a 4. század közepéről származik. Ötéves galliai szolgálat után 360-ban intett búcsút az oppidumnak a hadvezér és későbbi császár, Flavius Claudius Iulianus, aki emlékirataiban megörökítette a lutetiai helytartó szigeten álló palotáját. Feltehetően ennek egyik festett falú szobája és míves oszlopfejezetei kerültek elő 1845-ben, az Igazságügyi palota (Palais de Justice) mellett végzett földmunkák során.Ayers 2004:19.
A Cité a középkorban: királyi székhely A frankokat egyesítő Meroving-uralkodó, I. Klodvig 508-ban a helytartói palotát bővítette tovább, s a Civitas Parisiorum (’parisii törzs városa’) néven megalapított várost tette meg a Neustria néven ismert frank részbirodalom székhelyévé. 511-ben bekövetkező halálával országát utódai felszabdalták, s Párizs is veszített a jelentőségéből, a Karolingok pedig a 8. század második felében Aquis villába (ma Aachenbe) helyezték át a királyság székhelyét.Glyn & Glyn 2000:5.; Ayers 2004:19.
A Karoling-korban a továbbra is frank igazgatás alatt álló Szajna-parti város politikai, katonai és szakrális központja egyaránt a Cité-sziget volt. A 9. század végén Párizs grófja, később a nyugati frankok királya, Odó – miután 886-ban sikeresen visszaverte a városra törő vikingek nyolc hónapos ostromát – némileg bővítette a Klodvig-féle palotát, amely ő és utódai rezidenciájául szolgált.Dass 2007:7. Egyik leszármazottja, a 987-ben a francia királyi trónra kerülő, ezzel a Capeting-dinasztiát megalapító I. Hugó intézkedése nyomán az épületben a királyi tanács (Curia Regis) és más egyéb közhivatalok kezdték meg működésüket. bélyegkép|balra|Párizs és a Cité-sziget térképe 1180 körül
Utódja, II. Róbert a 11. század elején jelentősen átépíttette, és falakkal, körtornyokkal erősítette meg a palotát. 1160 után a Szent István vértanú bazilika alapjain indult meg Maurice de Sully püspök tervei alapján a gótikus építészet egyik kiemelkedő alkotása, a Notre-Dame-székesegyház építése.Ayers 2004:78–84.; Fallon & Hart 2006:111. A katedrális alapkövét 1163-ban, a császár és az ellenpápák elől Sens-ban menedéket lelő III. Sándor pápa fektette le, amit azután egészen 1345-ig folyamatosan építettek és a történelem során többször felújították.Néhány éve készült lézeres térkép segíthet a Notre-Dame újjáépítésében, index.huVII. Lajos francia király, historia-cronologia.lapunk.hu II. Fülöp Ágost a Cité közigazgatási jelentőségét tovább növelte, amikor a 13. század elején a királyi kincstárat és levéltárat is az épületegyüttesben helyezte el, sőt, maga is itt rendezte be párizsi udvartartását.Ayers 2004:19.; Onians 2004:13. 1241–1248 között IX. Lajos a palota udvarán, a korábban VI. Lajos által emeltetett Szent Miklós-kápolna (Chapelle Saint-Nicolas) helyén felépíttette a ma is látható Szent Kápolnát (Sainte-Chapelle). IV. Fülöp uralkodása alatt, kancellárja, Enguerrand de Marigny irányításával zajlott le 1302–1315 között a palota északi Szajna-parti szárnyának, a ma Conciergerie néven ismert tömbnek a kialakítása. Díszes termei mellett az épület nagy részében már a kezdetektől bíróság és börtön működött egészen a nagy francia forradalomig. 1350 körül, II. János uralkodása alatt építették fel a Conciergerie északkeleti tornyát. Ennek falára 1370-ben került fel Párizs első köztéri órája, s ettől fogva Óratorony (Tour de l’Horloge) néven lett ismert (a ma látható időmérő eszköz, Germain Pilon munkája későbbi időszakból, 1585-ből származik).Ayers 2004:19–20.
jobbra|bélyegkép|250px|A Cité-palota a Szent Kápolnával a 15. század elején, ahogy Jean de Berry hóráskönyve ábrázolta