200px|right|bélyegkép|Alabárdok Bártfa címerében
Névváltozatok: istrázsabot, szentölt alabárd (Madar 55.)
1560 k.: "Cassiodolabrum: alabard kywel az lanch kenezók. Jarnak" [GyörgySzt. 4045.] (TESz I. 123.)
de: Hellebarde, Hellparte, Frankise, en: halberd, fr: hallebarde, it: alabarda Rövidítések:
Az alabárd szúrásra, vágásra egyaránt alkalmas, hosszú nyelén vaspántokkal megerősített szálfegyver. A címertanban a címerképek közé tartozó heraldikai jelkép.
Az első alabárdok a déli német területeken jelentek meg a 13. században, mint a gyalogos parasztok fegyvere a lovagok ellen, a lándzsa és a mezőgazdaságban használatos sarló kombinációjaképp.
Tömegesen Spanyolországból kiindulva terjedt el Európában a 14–16. században.
Fénykora a 15. század második felében volt, amikor a lándzsa, a bárd és a sarló tulajdonságait ötvözték a lovagi harcmodorral szemben. Hegyes nyársrészével szúrni lehetett, a hosszú nyél végére erősített bárddal keresztül lehetett vágni a lovagi sisakot vagy páncélt, az ellentétes oldalon levő kampóval pedig ki lehetett rántani a lovagot a nyeregből.
Magyarországon a 15. században jelent meg, de a 16. századig csak a városi és udvari darabontok, valamint az idegen zsoldosok használták. Alabárdosok szolgáltak a magyar királyi városok őrségében, pl. Lőcsén is. Az éjjeli őrök szolgálatát minden faluban két bakter és két istrázsa látta el. Az este szolgáló istrázsa már reggel megkapta az istrázsabotot, majd éjfélkor átadta a szomszédjának, aki reggel a következő házhoz vitte. Az ármás (a. m. "fegyveres") a népnyelvben községi szolgát, kisbírót, más értelemben éjjeliőrt, baktert jelentett.ÚMT I. 252.
A 16. században fokozatosan a lándzsák, majd a tűzfegyverek vették át a szerepét. 1525 után fokozatosan eltűntek a csataterekről, a 17. századtól az alabárd már csak a városi őrségeknél, a testőrségnél használt díszfegyver és tiszti jelvény volt.
Az alabárd egyik változata a vibárd. Ez volt a díszfegyvere 1871-1945 között, majd az 1991-ben újraalapított Honvéd Koronaőrség koronaőreinek. Díszítésként a Szent Korona ékíti.
A német partizán a palotaőrző drabantok fegyvere volt, mely hasonlít az alabárdra. Címerképként ritkán fordul elő és a címerleírásban gyakran tévesztik össze az alabárddal.
Jegyzetek
Források
A Maribori Regionális Múzeum feliratai, tájékoztató anyagai
Kapcsolódó szócikk Bárd (heraldika)
Kategória:Fegyverek a heraldikában Kategória:Kézifegyverek