A Motorola 68000 egy 16/32 bites komplex utasításkészletű (CISC) mikroprocesszor mag (és konkrét processzor), amelyet a Freescale Semiconductor, azaz a Motorola korábbi félvezetőgyártó üzemága (Semiconductor Products Sector) tervezett és gyártott. Az 1979-ben bemutatott HMOS technológiájú processzor az első tagja volt a sikeres 32 bites m68k processzorcsaládnak, amely előre-kompatibilis volt a sorozat későbbi tagjaival, a 16 bites szélességű külső busz korlátai ellenére. 30 évvel később a 68000-es architektúra még mindig használatban van. thumb|250px|Kibocsátás előtti XC68000 chip, 1979-ből
Történet thumb|Motorola MC68000 (CLCC tokozással) bélyegkép|Motorola MC68000 (PLCC tokozással) A 68000-es a MACSS (Motorola Advanced Computer System on Silicon) projektből született, amely 1976-ban kezdődött egy teljesen új architektúra kifejlesztése céljából, a visszafelé kompatibilitás teljes mellőzésével. Ez inkább a már létező, 8 bites 6800-as vonal nagyobb teljesítményű testvére, kiegészítője lett volna, mint kompatibilis utódja. Végül a 68000-es megtartotta a busz-protokoll kompatibilis üzemmódját a létező 6800-as eszközökhöz, és elkészült egy 8 bites adatbusszal rendelkező verzió. Azonban a tervezők a jövőbe, az előre-kompatibilitásra koncentráltak, ami előnyt jelentett az M68K platformnak a későbbi 32 bites architektúrákkal szemben. Így például a CPU regiszterei mind 32 bit szélességűek voltak, még akkor is, ha a processzor belső adatstruktúrái ritkán működtek egyszerre mind a 32 biten. A MACSS fejlesztőcsapatot erősen befolyásolta a miniszámítógépek, azaz például a PDP-11 és VAX rendszerek processzorainak felépítése, amelyek mikrokódja hasonlóan működött.
Az 1970-es évek közepén a 8 bites processzorgyártók versenybe kezdtek a 16 bites generáció bevezetéséért. A National Semiconductor volt az első az IMP-16 és PACE processzorokkal 1973–1975-ben, de ezeknek sebességi problémáik voltak. 1977-ben az Intel 8086 nagy népszerűségre tett szert. A Motorola a konkurencia megelőzése érdekében döntött a hibrid 16/32 bites felépítés bevezetéséről és ezt következetesen véghez is vitte. A késői belépés a 16 bites arénába előnyökkel is járt: a processzorokba több tranzisztor került – kb. aktív elem, szemben a 8086-os -es számával –, 32 bites makroutasítások és a beharangozott könnyű használat.
Az eredeti MC68000 os csíkszélességű HMOS technológiával készült. Hivatalosan 1979 szeptemberében jelentették be, az első minták 1980 februárjában készültek el, a forgalmazás ugyanazon év novemberében kezdődött. DTACK GROUNDED, The Journal of Simple 68000/16081 Systems Issue # 29 - March 1984 p9 Kezdetben 4, 6 és órajelű chipek készültek, a változat 1981-ben, a csipek 1982 júniusában jelentek meg. Az MC68000 „12F” jelű változata volt a leggyorsabb eredeti HMOS csip, ez az 1980-as évek végén jelent meg. Thomas Guntert, a Motorola visszavonult alelnökét a 68000-es atyjaként is emlegetik.
A 68000-es vált a Unix munkaállomások domináns processzorává. Ezek között voltak a Sun és az Apollo/Domain munkaállomások. Az asztali és mikrogépek területén is előretört, az Amiga, Atari ST, Apple Lisa és Macintosh gépek is 68000-es CPU-val készültek. Az első asztali lézernyomtatókat is ezzel a processzorral szerelték, beleértve az eredeti Apple Inc. LaserWriter és HP LaserJet nyomtatókat. 1982-ben a 68000-es új utasításkészlet-architektúrát kapott, amely lehetővé tette a virtuális memóriakezelést és megfelelt a Popek és Goldberg-féle virtualizációs követelményeknek. A korszerűsített csip a 68010 jelet kapta. Ennek egy továbbfejlesztett változata, a kisebb példányszámban gyártott 68012 31 bitre növelt címsínt (címbuszt) tartalmazott.
Olcsó rendszerek és kisebb memóriaigényű vezérlőalkalmazások számára a Motorola ugyancsak 1982-ben bevezette a 8 bites rendszerekkel kompatibilis MC68008 processzort: ez egy 68000-es mag 8 bites adatbusszal és keskenyebb, 20 bites címbusszal. 1982 után a cég a 68020 és 88000 projektekre helyezte a hangsúlyt.
Egyéb gyártók thumb|Hitachi HD68000 thumb|Thomson TS68000 A Motorolán kívül a HMOS 68000 processzort gyártotta még a Hitachi: ez volt a HD68000 jelű chip, amely 2.7 mikronos csíkszélességgel készült és órajelet használt, ezen kívül a Mostek (MK68000), Rockwell (R68000), Signetics (SCN68000), Thomson/SGS-Thomson (eredetileg EF68000, majd később TS68000 jelöléssel), és a Toshiba (TMP68000). A Toshiba gyártotta még a CMOS 68HC000 (TMP68HC000) változatot is.
CMOS változatok A 68HC000 volt az első CMOS technológiával készült 68000-es. Ezt a Hitachi tervezte és a két cég közösen vezette be 1985-ben."Company Briefs" , The New York Times, September 21, 1985, available from TimesSelect (subscription). A Motorola változat jele MC68HC000, a Hitachié HD68HC000 volt. A 68HC000 verzió 8-tól -ig terjedő órajellel készült. A CMOS-alapú felépítéstől eltekintve ez a chip teljesen azonos a HMOS verzióval, de az áramfelvétele jóval kisebb. Az eredeti HMOS MC68000 teljesítményfelvétele kb. körül volt, környezeti hőmérsékleten, órajeltől függetlenül, míg a MC68HC000 fogyasztása csak -en és -en. (A CMOS áramkörökkel ellentétben a HMOS akkor is áramot fogyaszt, mikor nem csinál semmit, és az áramfelvétel csak kicsit változik az órajeltől függően). Az Apple a 68HC000 chipet választotta Macintosh Portable gépe processzorának.
A Motorola a MC68008-ast a MC68HC001-es chippel váltotta fel 1990-ben."68HC001 obsoletes 68008.", Microprocessor Report, June 20, 1990; available from HighBeam Research (subscription). Ez a chip sok tekintetben a 68HC000-ra hasonlított, azonban az adatbusza képes volt mind 16-, mind 8 bites üzemmódban működni; az üzemmódot egy bemeneti lábon lehetett kapcsolni processzor-resetnél, így ez a processzor olcsóbb 8 bites memóriákkal is működhetett.
A 68000-es fejlesztése a későbbiekben a modern beágyazott vezérlőalkalmazások és a chipre integrált perifériák felé mozdult el. A 68EC000 chipben és SCM68000 magban a címbuszt 32 bitre terjesztették ki, megszüntették az M6800 perifériabuszt, és letiltották a MOVE from SR (adatmozgatás az állapotregiszterből) utasítás használatát a felhasználói módú programokban."Motorola streamlines 68000 family; "EC" versions of 68000, '020, '030, and '040, plus low-end 68300 chip.", Microprocessor Report, April 17, 1991; available from HighBeam Research (subscription). 1996-ban a Motorola a különálló magot egy teljesen statikus áramkörrel váltotta fel, amely mindössze -ot fogyasztott alacsony áramfelvételű üzemmódban, ez volt a MC68SEC000 jelű chip."Motorola reveals MC68SEC000 processor for low power embedded applications", Motorola press release, November 18, 1996; archived by Internet Archive on March 28, 1997.
A Motorola 1996-ban beszüntette a MC68000 és MC68008 HMOS változatainak gyártását,comp.sys.m68k Usenet posting, May 16, 1995; also see other posts in thread. The end-of-life announcement was in late 1994; according to standard Motorola end-of-life practice, final orders would have been in 1995, with final shipments in 1996. viszont a Motorolából kivált Freescale Semiconductor továbbra is gyártja a MC68HC000, MC68HC001, MC68EC000 és MC68SEC000 chipeket valamint a MC68302, MC68306 és a DragonBall mikrovezérlők különféle változatait. A 68000-es architektúra leszármazottai, a 680x0, a CPU32, és a ColdFire családok még mindig gyártásban vannak.
Mikrovezérlő mag szerepében Miután bevált az „igazi” 32 bites mikroprocesszorok körében, a 68000-et különféle mikrovezérlők magjaként kezdték használni. 1989-ben a Motorola bemutatta az MC68302 jelű kommunikációs processzort,"Multiprotocol processor marries 68000 and RISC.", ESD: The Electronic System Design Magazine, November 1, 1989; available from AccessMyLibrary. ami elnevezése szerint egy ipari kommunikációs feladatokra, például ISDN hálózatokba szánt „integrált multiprotokoll processzor” (integrated multiprotocol processor, azaz IMP).
68EC000 thumb|Motorola 68EC000 kontroller A 68EC000 a 68000 olcsó változata, beágyazott vezérlő alkalmazásokhoz tervezték. A 68EC000 8- vagy 16 bites adatbuszt képes használni, és ezek között váltani is tud, egy reset segítségével.Boys, Robert. M68k Frequently Asked Questions (FAQ) , comp.sys.m68k, October 19, 1994.
Különböző órajelen működő változatai vannak, közöttük a 8 és -es konfigurációk, melyek 2100 és -os teljesítményt nyújtanak. Ezekben a processzorokban nincs lebegőpontos egység és nehezen megoldható a koprocesszor (MC68881/2) illesztése, ugyanis az EC sorozatból hiányoznak a szükséges koprocesszor-utasítások.
A 68EC000 audioalkalmazásokban került felhasználásra kontrollerként, például Ensoniq hangszerekben és hangkártyákban, ahol a MIDI szintézer része.Soundscape Elite Specs. from Fax Sheet, Google Groups, April 25, 1995. Az Ensoniq hangvezérlőkben a kontroller számos előnyt nyújtott, összehasonlítva más gyártók CPU nélküli eszközeivel. A processzor lehetővé tette, hogy a hangvezérlő különböző audiofeladatokat végezzen, mint például MPU-401 MIDI szintézis vagy MT-32 emuláció, mindezt külső tárrezidens (terminate and stay resident, TSR) program nélkül. Ez javította a szoftverkompatibilitást, csökkentette a CPU használatot és szükségtelenné tette a gazdagép memóriájának használatát.
A 68EC000 magot később a Motorola/Freescale m68k-alapú DragonBall processzoraiba építették be. Ilyen a processzor volt a Sega Saturn játékkonzol hangvezérlőjében is, és a HP JetDirect LaserJet printerek Ethernet-vezérlőjében is az 1990-es években.
Alkalmazás thumb|250px|Két Hitachi 68HC000 CPU egy játékgép alaplapján A bevezetésekor a 68000-et eleinte drágább rendszerekben használták, például olyan többfelhasználós mikroszámítógépekben, mint a WICAT 150 , a korai Alpha Microsystems, Sage II / IV számítógépekben, Tandy TRS-80 Model 16-ban, és a Fortune 32:16-ban; ezen kívül egyfelhasználós munkaállomásokban mint például a Hewlett-Packard HP 9000 Series 200 rendszereiben, az első Apollo/Domain rendszerekben, a Sun Microsystems Sun-1 modelljében, és a Corvus Concept asztali gépben (ami egy vastag pizzás doboz méretű volt egy monitorral a tetején); továbbá grafikus terminálokban mint a DEC VAXstation 100 és Silicon Graphics IRIS 1000 and 1200 gépeiben. A Unix rendszerek rövidesen a 68k család későbbi, nagyobb teljesítményű tagjait kezdték alkalmazni, és ezek végig megőrizték népszerűségüket a piacon az 1980-as években.
Az 1980-as évek közepére a csökkenő termelési költségek miatt megnyílt az út a 68000-es személyi- és otthoni (mikro-) számítógépekben (home computer) történő felhasználása előtt, kezdve az Apple Lisa és Macintosh gépeivel, amelyeket a Commodore Amiga, Atari ST, és a Sharp X68000 követett. A 68008-at azonban viszonylag kevés mikroszámítógépben használták. Ezek közül a Sinclair QL volt a kereskedelmileg legjelentősebb (bár a QL az ICL One Per Desk testvérgépe volt, amely szintén 68008-ast használt). A Helix Systems (USA, Missouri) az SWTPC SS-50 rendszerbusz általa tervezett kiterjesztése, az SS-64 alapján 68008-alapú rendszerek gyártásába kezdett.
Miközben a számítógépes fejlődés üteme miatt a 68000 CPU rövidesen elavulttá vált az asztali gépek és munkaállomások körében, a processzor tekintélyes helyet szerzett a beágyazott rendszerek terén. Az 1980-as évek elején a 68000-es processzorok már 30 USD alatt beszerezhetőek voltak. A videójáték-gyártók több 68000-es processzorra épülő játéktermi gépet, otthoni játékgépet és videójáték-konzolt készítettek, ilyen volt például az Ataritól az 1982-es Food Fight, az egyik első 68000-alapú játéktermi (arcade) gép. Ezt továbbiak követték: a Sega System 16, Capcom CP System és CPS-2, és a Neo Geo az SNK-tól. Az 1980-as évek végére a processzor ára annyira lecsökkent, hogy megérte az otthoni játékgépekbe beépíteni; így született a Sega Mega Drive (Genesis) konzol. 1993-ban a multiprocesszoros Atari Jaguar konzol 68000-es processzort használt támogató/kiegészítő chip szerepében, de a fejlesztők a 68000-est elsődleges processzorként kezdték használni a programokban, közismertsége miatt.