Suriname (holland kiejtése: , OH: „szurinám”),Az ország nevének magyar kiejtés az OH szerint „szurinám”, ezt valószínűleg az eredeti angol Surinam alakból veszik, melynek kiejtése , vagy , így helyesírási szempontból a néma -e miatt a toldalékokat kötőjellel írjuk hozzá. Mai holland kiejtése . vagy hivatalos nevén Suriname KöztársaságA Földrajzinév-bizottság hivatalos ország- és területnév-jegyzéke szerint – egykor Holland Guyana – állam Dél-Amerika északi részén.

Az Egyenlítőtől kissé északra fekvő ország területének több mint 90%-át érintetlen trópusi esőerdő borítja, ezzel a világ egyik legzöldebb országa. A Föld egyik legkevésbé népes országa, ahol a lakosság zöme a keskeny tengerparti sávban él, az ország belseje pedig szinte teljesen lakatlan vadon. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Paramaribo, amely a lakosság nagyjából felének ad otthont.

Kultúrája és társadalma erősen tükrözi a holland gyarmati uralom örökségét. A legtöbb lakos a rabszolgák és szerződéses munkások leszármazottja, akiket a hollandok hoztak Afrikából és Ázsiából. A társadalom rendkívül sokszínű, egyetlen etnikai csoport sem alkot többséget; muszlim és hindu lakossága arányában Amerika legnagyobbjai közé tartozik.

Földrajz bélyegkép|balra|190px|Suriname geológiai térképe thumb|balra|190px|A Central Suriname Természetvédelmi Park az Amazonas őserdejével

Domborzat Legnagyobb része az üledékes táblákkal fedett, erdőkkel borított Guyanai-hegyvidékhez tartozik. Ezt esőerdők és ritkán lakott szavannák fedik. Északon az Atlanti-óceán mentén mocsaras parti síkság terül el. Az utóbbin él a lakosság zöme.

Vízrajz Az ország fontosabb folyói: Commewijne, Coppename, Corantijn, Cottica, Marowijne, Nickerie, Saramacca, Suriname, Tapanahony

Éghajlat Egyenlítői éghajlata forró és bő csapadékú. A hőmérséklet nem sokat változik az év során. Két esős évszak van, április-augusztus és november-február. A két "szárazabb" évszak augusztustól novemberig és februártól kb. március végéig tart.

Paramaribo éghajlati jellemzői

Élővilág, természetvédelem thumb|balra|190px|Vízidisznók egy rizsföldön

Ritkán lakott ország, nagy kiterjedésű, máig érintetlen erdőkkel, amelyek területének 92%-át borítják.

Nemzeti parkjai Az ország területének 12%-a nemzeti park.

Természeti világörökségei A Central Suriname Természetvédelmi Parkot természeti világörökséggé nyilvánította az UNESCO.

Történelem Az európaiak a 15. század végén fedezték fel a guyanai partokat. A 17. században angolok telepedtek itt le, 1667-ben nyilvánították a területet hivatalos gyarmattá. A hollandok az angoloktól egy vesztes háború után Új-Amszterdamért, a mai New Yorkért cserében kapták meg a területet. 1621-ben alakult meg a Holland Nyugat-indiai Társaság, amely sokaknak adott menedéket, akiknek kávé- és cukornádültetvényei lassan felvirágoztatták az országot. 1796-tól 1802-ig, majd 1804-től 1816-ig újra brit fennhatóság alá került, majd Holland Guyana néven holland gyarmat lett.

A holland ültetvényesek sok afrikai rabszolgát hoztak be a folyók menti kávé-, kakaó-, cukornád- és gyapotültetvényeikre. A gazdák rosszul bántak a rabszolgáikkal, így közülük sokan megszöktek az ültetvényekről. A helyi indiánok segítségével éltek az esőerdőben, egyedülálló kultúrát hoztak létre, és sikeresen védték meg a különállásukat. Angol gyűjtőnevük: „maroons" (marunok), hollandul „bosnegers" (szó szerint „bozótnéger"). Több különálló törzset alapítottak, ilyen a saramaka, paramaka, ndyuka vagy aukan, kwinti, aliku vagy boni, matawai.

Ezek a szökött rabszolgák időnként megtámadták az ültetvényeket, hogy új tagokat, nőket, fegyvert, élelmiszert, felszerelést szerezzenek. A támadások gyakran végződtek az ültetvényes és családjának halálával. Számos sikertelen hadjárat indult ellenük, a 19. században pedig az európai hatóságok több békeszerződést kötöttek velük, amelyek garantálták a szuverenitásukat és kereskedelmi jogaikat.

Suriname-ban 1863-ban tiltották be a hollandok a rabszolgatartást, de a volt rabszolgák csak 1873-ban szabadultak fel teljesen, tíz évi átmeneti időszak után, ami alatt tovább dolgoztak az ültetvényeken minimális bérért, és anélkül, hogy büntették volna a megkínzásukat. Amikor végül teljesen szabaddá váltak, a rabszolgák nagy számban hagyták el az ültetvényeket, ahol már nemzedékek óta éltek, és Paramaribo városába költöztek. Ültetvényes gyarmatként Suriname erősen függött a munkaerőtől, amiből ekkor hiány lett. Ezért a hollandok a britek beleegyezésével szerződéses munkásokat hoztak Holland Kelet-Indiából (a mai Indonéziából) és Indiából. Ezenkívül a 19. század végén és a 20. század elején kis számban érkeztek bevándorlók Kínából és a Közép-Keletről, főleg férfiak. Bár Suriname népessége viszonylag kicsi maradt, történelme következtében lakosságának etnikai összetétele és kulturális hagyományai rendkívül változatosak.

A második világháború során, 1941. november 24-én az amerikai csapatok megszállták az országot, hogy a szövetséges hatalmak számára biztosítsák a bauxitbányászatot. 1945-től ez az iparág fellendülést mutatott. Az ország 1954-től Hollandia tengeren túli tartománya lett, majd 1975. november 25-étől független ország. A polgári kormányzatot 1980-ban katonai felkelés döntötte meg. 1987-ben választásokat tartottak, új alkotmányt léptettek életbe, de a volt diktátor, Desi Bouterse a hadsereg élén maradt. Mivel elégedetlen volt a kormánnyal, 1990-ben telefonon feloszlatta azt. A népnyelvben ez az esemény a „telefonpuccs”. Bouterse hatalma az 1991-es választások után is megmaradt. Az 1990-es években brutális polgárháború zajlott a suriname-i hadsereg és a marunok között, akik Ronnie Brunswijk lázadó vezért követték. Ez meggyengítette Bouterse pozícióját.

Suriname-ban a demokrácia a zűrzavaros kilencvenes évek után megerősödött, a gazdaság sokrétűvé vált, és kevésbé függött a holland pénzügyi segítségtől. A bauxitbányászat folyamatosan jelentős bevételt biztosított, ezenkívül kőolajat termeltek ki, és aranyat kezdtek bányászni. A mezőgazdaság, különösen a rizs- és banántermesztés továbbra is a gazdaság fontos része, az ökoturizmus pedig új gazdasági tevékenységet jelent az országnak.

Államszervezet és közigazgatás thumb|A parlament épülete Paramaribóban

Alkotmány, államforma Elnökök és miniszterelnökök

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Politikai pártok + középre|keretnélküli|270x270px Párt szín ideológia helyek a Nemzetgyűlésben Progresszív Reform Párt VHP balközép, szociáldemokrata 20 Felszabadítási és Fejlődési Párt ABOP maroonok képviselete 8 Nemzeti Demokrata Párt NDP jobboldali, nacionalista 16 Surinamei Nacionalista Párt NPS centrista, szociáldemokrata 3 Pertjajah Luhur PL a surinamei javanézek képviselete 2 Testvériesség és Egység Párt BEP maroonok képviselete, szociáldemokrata 2

Közigazgatási beosztás

Suriname 10 körzetre van felosztva. Brokopondo, 7364 km² (Brokopondo) Commewijne, 2353 km² (Nieuw-Amszterdam) Coronie, 3902 km² (Totness) Marowijne, 4627 km² (Albina) Nickerie, 5353 km² (Nieuw-Nickerie) Para, 5393 km² (Onverwacht) Saramacca, 3636 km² (Groningen) Sipaliwini, 130 567 km² (Paramaribo igazgatása alatt) Wanica, 433 km² (Lelydorp) Paramaribo, 183 km² (fővárosi közigazgatás)

Védelmi rendszer

Emberi jogok helyzete Súlyos emberi jogi problémákkal küzd. Ezek közé tartozik az etnikai megkülönböztetés (különösen a maronokat és az őslakos indiánokat érintő diszkrimináció), a korrupció, a nők és gyermekek elleni erőszak, az emberkereskedelem, a gyermekmunka, valamint az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai és visszaélései..

Az alkotmány elvileg biztosítja a szólás- és sajtószabadságot, hivatalos korlátozások nincsenek a sajtóra vonatkozóan, a kormány és egyes nem kormányzati szereplők intézkedései azonban sokszor felülírják ezt. A surinamei újságírók megfélemlítése és fenyegetése nem ritka, emiatt sokuk nem vállalja a nevét a cikkek közlésekor, legfeljebb csak monogramot használ. Az újságírók jellemzően alulfizetettek, ez pedig sebezhetővé teszi őket az elfogulatlanság kapcsán. Jellemző, hogy a kormány magánújságírókat alkalmaz, akik nem dolgozhatnak a független médiában, emiatt kérdések vetődnek fel, hogy objektíven és részrehajlás nélkül tudósítanak-e a kormány tevékenységéről.

A surinamei kormányzatot nagyon gyakran vádolják korrupcióval, amelyek a kormányzati szerződéskötéseket, a kormányzati döntések támogatását és átláthatóságát, valamint az ásványkincs- és faipari koncessziók kiadását érintik. Széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy a hivatalnokok a közhatalmat, mint fejőstehént használják, továbbá a külső megfigyelők is úgy ítélik meg, hogy kivételezés és korrupció jelen van minden szektorban, legyen szó egészségügyről vagy szociális ügyekről.

2017-ben 35 gyerekeket ért fizikai és 212 szexuális bántalmazás lett regisztrálva az országban, szakértők szerint azonban a tényleges szám ennél sokkal nagyobb. Az országban létezik áldozatsegítés, tanácsadás, továbbá prevenciós programokat is tartanak. Nagy számban dolgoztatnak gyerekeket fakitermeléseken, arany- és gyémántmosásoknál, utcákon, halászatban, s nem ritka, hogy igen veszélyes körülmények között. 2018-ben az ország kormánya tett lépéseket a gyerekmunka visszaszorítására, de még mindig sok a hiányosság az újonnan elfogadott törvényekben.

A nemi erőszakot és a családon belüli erőszakot Suriname-ban szigorúan, akár 15 év börtönnel is büntethetik. Sok eset nem is derül ki vagy nem kerül bíróság elé.

Suriname az egyetlen ország az amerikai kontinensen, amely még nem ismerte el az őslakosok kollektív jogait. A marunoknak és indiánoknak nincs külön nemzetiségi státuszuk az országban, sőt korlátozott lehetőségeik vannak az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés területén, lakóhelyeik fejletlen, elzárt területen fekszenek, melyek határai nincsenek pontosan kijelölve, emiatt befolyásuk sincs a vidékeiken zajló ásványkincsek és fa kiaknázására, jogilag pedig nem részesülhetnek ezen közvagyon kiaknázásából származó haszonból.

Suriname elvileg garantálja az LMBT közösség jogait és tiltja a diszkriminációjukat. A társadalom ennek ellenére ellenszenves a homoszexuálisokkal és transzneműekkel szemben, s csupán 10%-a a lakosságnak támogatja a jogaikat.

Noha a kínzás, megalázó bánásmód és önkényes letartóztatás törvényileg tiltott, a megfigyelők és jogvédő csoportok gyakran számolnak be ilyen jellegű jogsértésekről. Jellemző ugyanakkor, hogy a magas rangú tisztviselők gyakorta érinthetetlennek bizonyulnak a törvény előtt. A surinamei börtönök zsúfoltak, egyetlen őrre gyakran túlságosan sok rab jut, az eszközök és az épületek pedig elavultak, rossz és hiányos bennük a szellőzés, a vízelvezetés, a víz- és áramellátás.

Népesség Népességének változása

Legnépesebb települések

Nyelvi megoszlás A hivatalos nyelv a holland, a lakosság legnagyobb része mégis egy olyan különleges keverék nyelvet beszél a mindennapokban, aminek a neve sranan tongo (sranantongo). Gyakran csak sranan vagy Taki-Taki néven hívják, ami egy angol-holland alapú kreol nyelv. Nem hivatalos nemzeti nyelvnek és lingua francának is tekintik.

Etnikai megoszlás thumb|Kisiskolások thumb|Arya Dewaker hindu templom thumb|Mecset és zsinagóga egymás közelében, Paramaribo A lakosság rendkívül tarka: indonézek, amerikai őslakosok, jávai, kínai és indiai ültetvénymunkások utódai, afrikai feketék, kreolok, hollandok leszármazottai alkotják. Népsűrűsége kicsi, a lakosság főleg a tengerparton, a főváros körül tömörül.

+ Suriname etnikai csoportjai Etnikai csoport 2012-es népszámlálás szám szerint %-ban indiai (kelet-indiai) eredetű 148.44327,4afrikai (marun) eredetű 117.56721,7kreol 84.93315,7jávai eredetű 73.97513,7keverék 72.34013,4amerikai őslakosWhere no separate figures are given, these people are included in Other. 20.3443,8kínai eredetű 7.8851,5fehér 1.6670,3más 7.1661,3ismeretlen 1.8050,3nem válaszolt 1.5900,3összesen541.638