II. Károly román király (románul: Carol al II-lea al României; Szinaja, 1893. október 15. – Estoril, 1953. április 4.) Románia királya 1930. június 8. és 1940. szeptember 6. között.
I. Ferdinánd román király és Mária román királyné elsőszülött fiaként született; apja trónra lépését követően lett trónörökös. Életét botrányok kísérték, ezek közül az első az volt, hogy az első világháború idején megszökött a hadseregből, feleségül vette a közrendű Ioana (Zizi) Lambrinót, és lemondott a trónörökösségről, a lemondást azonban apja nem fogadta el. A házasságot utóbb érvénytelenítették, és Károly 1921-ben Ilona görög hercegnővel házasodott össze. 1925-ben szeretőjével, Magda Lupescuval külföldre szökött, és ismét lemondott a trónörökösségről, utána néven külföldön élt.
1927-ben I. Ferdinánd halála után Károly kiskorú fia, I. Mihály lépett a trónra, aki mellé egy régenstanácsot állítottak. 1930-ban Károly visszatért az országba, és megfosztotta Mihályt a tróntól. Saját hatalma érdekében gyakran cserélgette a kormányfőket, és fokról fokra aláásta az amúgy is gyenge alapokon álló romániai demokráciát. 1938-ban új alkotmányt fogadtatott el, amivel megvetette a királyi diktatúra alapját. Brutálisan lépett fel a Vasgárdával szemben, de nem sikerült a mozgalmat megsemmisítenie. Uralkodása alatt fogadták el az ország első zsidóellenes törvényeit.
A külpolitikában legfőbb célja az ország területi épségének megőrzése volt, ennek érdekében próbált a nagyhatalmak között lavírozni. 1940-ben az ország által elszenvedett területi veszteségek következtében népszerűsége megroppant, és arra kényszerült, hogy átadja a végrehajtó hatalmat Ion Antonescu tábornoknak. Az uralkodói feladatokat fiára, Mihályra ruházta át, és Magda Lupescuval együtt külföldre távozott.
Élete Gyermek- és ifjúkora Ferdinánd román trónörökös és Mária edinburgh-i hercegnő gyermekeként született. A trónörökös családja I. Károly árnyékában élt, aki magánéletükben sem engedélyezte a legcsekélyebb függetlenséget; a trónörökös gyermekeinek nevelésével is a király foglalkozott. Arnold Mohrlen svájci magántanítót is ő fogadta fel Károly mellé. Mohrlen szocialista, vallásellenes és antimilitarista volt, aki az ifjú herceget arra tanította, hogy a monarchiák kora leáldozott. Mária megpróbálta eltávolítani a nevelőt fia mellől, de ez csak akkor sikerült neki, amikor a nevelőt homoszexualitással gyanúsították-
Károly utóbb a jászvásári katonaiskolába járt, és időnként neves magántanárokat fogadtak mellé: Nicolae Iorga tanította történelemre és Vasile Păun román nyelvre. Olvasott fiatalember volt, folyékonyan beszélt románul, franciául, németül és angolul, jó szónokként és zeneszeretőként jellemezték, és apjához hasonlóan vonzódott a botanikához és a művészetekhez.
A király óhajára 1913-tól az első világháború kitöréséig a potsdami 1. gyalogos gárdaezredben szolgált. 1914. júniusban hazatért, hogy részt vegyen II. Miklós orosz cár és családja és a román királyi család találkozóján. Anyja azt tervezte, hogy a cár legidősebb lányával, Olgával házasítja össze, de a lány nem akart egy kis balkáni országban élni.
Trónörökössége és lemondásai Huszonegy éves korában, I. Károly király halálakor (1914) lett trónörökös.
1918-ban megszökött ezredétől, és a németek által elfoglalt Odesszába utazott, ahol 1918. szeptember 13-án házasságot kötött szeretőjével, a közrendű Ioana (Zizi) Lambrinóval, egy katonatiszt lányával. Ezt megelőzően azonban szeptember 2-án lemondott a trónörökösségől. A királyi család csak később értesült a dinasztikus értelemben törvénytelen házasságról. Alexandru Marghiloman miniszterelnök azt kérte, hogy távolítsák el Károlyt a trónöröklési rendből, és Miklós herceget nevezzék ki trónörökössé, de a király és a királyné nem támogatta ezt a radikális lépést. Károlyt a királyi különvonattal hazahozatták, és büntetésképpen 75 napra kolostorba záratták. A legfelsőbb bíróság 1919. január 8-án érvénytelenítette a házasságot, de a fiatalok továbbra is találkoztak, és Zizi kis idő múlva teherbe esett. Károly el akarta ismerni a gyermeket, és újra össze akart házasodni Zizivel, ezért nem csatlakozott ezredéhez, amely magyarországi hadjáratra indult, és 1919. augusztus 1-jén ismét lemondott a trónörökösségről. Mária királyné határozott fellépésére mégis elindult a frontra, de előtte levelet írt apjának, amelyben lemondott a trónörökösségről. Ferdinánd király nem fogadta el a lemondást, és arra kérte a pártok vezetőit, hogy ne bolygassák az ügyet. Károlyt hét hónapos utazásra küldték (Isztambul, Egyiptom, Ceylon, Kína, Hongkong, Japán, Amerikai Egyesült Államok), amelynek során kifogástalanul viselkedett. Közben a királyi család pénzzel rávette Zizit, hogy hagyja el az országot.
1920-ban anyja, Mária királyné megszervezte, hogy Károly találkozzon I. Konstantin görög király lányával, Ilonával, akinek a testvére, György herceg Károly testvérét, Erzsébet hercegnőt készült feleségül venni. A fiatalok vonzódtak egymáshoz, és 1920. novemberben hivatalosan bejelentették az eljegyzést. Az esküvőre 1921. március 10-én került sor Athénban. A fiatalok májusban tértek vissza Romániába, és október 25-én megszületett gyermekük, Mihály.
A házasság rövid ideig tartott: a trónörökös új szeretője, Magda Lupescu lett. A szakítás érdekében a királyi család a trónörököst küldte Angliába Alexandra királyné temetésére, de szeretője oda is követte, és együtt utaztak Velencébe. 1925. december 12-én táviratban értesítette apját, hogy lemond a trónról. Egyben arra is ígéretet tett, hogy tíz évig nem tér vissza az országba meghívás és a kormány engedélye nélkül. 1925. december 31-én a koronatanács elfogadta Károly lemondását, és fiát, az akkor négy éves Mihályt nyilvánította trónörökössé. 1926. január 4-én a parlament a parlament törvényt hozott az utódlásról, amely szerint Mihály mellé – amennyiben kiskorúsága idején trónra lépne – három tagú régenstanácsot kell állítani, melynek tagjai Miklós román királyi herceg, Miron Cristea pátriárka és Gheorghe Buzdugan, a semmítőszék elnöke lesznek. Ferdinánd király, hogy ne adjon ürügyet fiának a visszatérésre, módosította végrendeletét, és minden vagyonát unokájára, Mihályra hagyta. A Carol Caraiman nevet felvett Károly és szeretője Milánó, Nizza, Monte Carlo, Cannes, Biarritz után Párizsban telepedtek le. 1927. július 4-én a már súlyosan beteg Ferdinánd király levelet írt Párizsba Károlynak, amelyben arra kérte, hogy tegyen közzé nyilatkozatot, miszerint nem szegi meg 1925. decemberében tett ígéretét; Károly ezt nem tette meg.
Ferdinánd 1927. július 20-án bekövetkezett halála után kiskorú fia, Mihály lett a király. Ion I. C. Brătianu felvetette, hogy a köztársaság kikiáltásával meg tudnák akadályozni Károly visszatérését, de az ötlet nem talált támogatókra.
1928. május 6-án a Nemzeti Parasztpárt Gyulafehérváron tartotta népgyűléssel egybekötött kongresszusát. Sajtóhírek szerint Károly ex-trónörökös, akit a párt vezetői támogattak, részt akart venni a gyűlésen, és hazatérését előkészítő röpiratokat vitt volna a magával, de a repülőgépét Angliában feltartóztatták, mert a hatóságok nem akartak közreműködni a térség destabilizálásában. Egyes újságok szerint Károly visszatérését Magyarország is támogatta, cserébe Károly megígérte a trianoni béke felülvizsgálatát. Az akció következtében az angol kormány felszólította Károlyt Anglia területének elhagyására.
Uralkodása bélyegkép|200px|II. Károly esküt tesz a parlament előtt, 1930. június 8. A Mihály nevében uralkodó régenstanács politikailag felkészületlen volt, és az országot gazdasági nehézségek sújtották, így a közvéleményben megerősödött Károly visszahívásának gondolata. A Iuliu Maniu miniszterelnök, a Nemzeti Parasztpárt vezetője támogatását élvező extrónörökös 1930. június 6-án visszatért Romániába. Maniu azt a feltételt szabta, hogy Magda Lupescut ne hozza magával, és mivel ez a feltétel nem teljesült, Maniu június 7-én lemondott. Ugyanazon a napon lemondott a régenstanács is, június 8-án pedig a parlament eltörölte az 1926-ban hozott törvényt, amely Károlyt kizárta az uralkodásból, így II. Károly néven trónra léphetett. (A parlamenti többséghez csatlakozva az Országos Magyar Párt is megszavazta a határozatot; a romániai magyar sajtó reményteljes cikkekben számolt be a trónralépésről.)
Belpolitikája Károly kézben tartotta a politikusokat, és fokról fokra aláásta az amúgy is gyenge alapokon álló romániai demokráciát. Saját hatalmának növelése érdekében ügyesen manőverezett a pártok között, és sűrűn cserélgette a politikai vezetést: uralkodásának tíz éve alatt 25 kormány (18 miniszterelnök) és kilenc vezérkari főnök váltotta egymást. A leghosszabb ideig a Gheorghe Tătărescu által vezetett, Károly bizalmasaiból összeállított kormány maradt hatalmon (1934. január – 1937. december)
Közben az 1927-ben Mihály Arkangyal Légiója néven megalakult Vasgárda nagy népszerűségre tett szert. A szervezetet Ion G. Duca miniszterelnök kezdeményezésére 1933. december 9-én alkotmányellenes törekvések miatt betiltották; ezt követően a miniszterelnököt december 29-én vasgárdisták meggyilkolták.
Az 1937. decemberben megtartott választásokon egyik párt sem szerzett 40%-os többséget. Az érvényes alkotmány rendelkezéseit mellőzve, Károly a választásokon negyedik helyen végző, szélsőjobboldali Nemzeti Keresztény Párt vezetőjét, Octavian Gogát bízta meg a kormányalakítással. 1938. februárban Goga és Corneliu Zelea Codreanu német közvetítéssel megegyeztek, hogy a Vasgárda támogatni fogja a kormánypártot.
200px|bélyegkép|II. Károly aláírja az új alkotmányt, 1938. február 27. bélyegkép|200px|A rendőrség által agyonlőtt vasgárdisták, 1939. szeptember 22-23. 1938. február 10-én Károly lemondatta a Goga-kormányt, feloszlatta a parlamentet és Miron Cristea vezetésével technokrata kormányt nevezett ki. Február 20-án kiáltványt tett közzé, amelyben február 24-ére népszavazást írt ki az új alkotmányról. A népszavazáson :5483 arányban megerősített, február 27-én kihirdetett alkotmány korporatista királyi diktatúrát, gyakorlatilag abszolút monarchiát vezetett be. A politikai pártokat március 31-én betiltották, helyette Károly december 16-án létrehozta a Nemzeti Újjászületési Frontját (Frontul Renașterii Naționale), amelynek ő maga lett a vezetője. A Vasgárda vezetőjét, Corneliu Zelea Codreanut április 16-án hat hónap börtönbüntetésre, május 27-én tíz év kényszermunkára ítélték, novemberben pedig a király parancsára, egy megrendezett szökés közben megfojtották a Vasgárda 13 másik vezetőjével együtt. Bosszúból a vasgárdisták következő évben meggyilkolták Armand Călinescu miniszterelnököt, aki korábban belügyminiszterként irányította a szervezet elleni akciókat. Gyilkosait kivégezték, és minden megyében megöltek 3-4 vasgárdistát. Ennek ellenére a második világháború kitörése után a Vasgárda meghatározó tényezővé vált a román politikában.
II. Károly uralkodása idején, 1938. január 22-én hirdették ki az ország első zsidóellenes jogszabályát; a törvényerejű rendelet elrendelte a zsidók állampolgárságának felülvizsgálatát. Ez a rendelet még csak a zsidók egy harmadát érintette, viszont az 1940. augusztus 8-i rendelet már az összes zsidót másodosztályú állampolgárrá minősítette, és megtiltotta a zsidók és románok közötti házasságkötést.
Gazdasági téren ebben az időszakban relatív fellendülés történt. Bukarestben nagy építkezésekre került sor, és az országban elkészültek az első aszfaltozott utak. Ugyanakkor virágzott a korrupció, a király és Magda Lupescu környezetében levők hatalmas haszonra tettek szert, és a társadalom különböző rétegei között óriási különbség mutatkozott.