A Setälä-féle átírás az uráli nyelvek szöveglejegyzéseiben használt fonetikus–fonematikus átírás (transzkripció). Nevét Eemil Nestor Setälä finn nyelvészről kapta, aki először írta le a jelölési rendszert a Finnisch-Ugrische Forschungen első számában. Setälä nem egy teljesen új rendszert talált ki, hanem a finnugor nyelvekre korábban is használt átírások alapján próbált új, egységes átírást alkotni. A Setälä-féle átírás sosem vált teljesen szabványossá, különböző kutatók különböző nyelvekre eltérő változatokat használtak, a Setälä-féle elveket nagy vonalakban követő átranszkripciókat mégis Setälä-féle átírásnak nevezzük. A Setälä-féle átírás az uralisták körében szinte egyeduralkodó volt a 20. század végéig (kivéve Oroszországot, ahol a cirill alapú átírások jelentettek konkurenciát), a 20. század végén elsősorban a megváltozott tipográfiai körülmények hatására más transzkripciók is megerősödtek (pl. a Salminen-féle nyenyec átírás), ill. nemzetközi hatásra egyre erősebb konkurenciájává vált az IPA. A Unicode-ban nincsenek speciális Setälä-karakterek, de nagyon sok olyan karakter van, amely megfelel a Setälä-átírás egy-egy jelének.
Általános vonások
Míg az IPA minden lehetséges hangot, amely bármely nyelvben két külön fonéma lehet, igyekszik önálló betűjellel jelölni (legfeljebb az összetett képzésű hangokra, mint az affrikáták vagy a diftongusok használ betűkombinációkat), és mellékjelekkel csak az ejtésvariációkat használja, addig a mellékjelek a Setälä-féle átírásban fonémákat is megkülönböztetnek. A Setälä-féle átírás latin alapú, de jelkészlete tartalmaz a cirill és a görög írásból származó jeleket is. Az IPÁ-val szemben nem álló, hanem kurzív betűkkel írják.
A magánhangzók jelölése A Setälä-féle átírás magánhangzó-jelölése (egyszerűsített táblázat):
i̮ i e̮ e ɛ̮ ε a ä a å ḁ̈ ᴖ ᴖ̈ o ö u ɯü
A táblázat olvasata: balra a hátul, jobbra az elöl képzett magánhangzók állnak (pont fordítva, mint az IPA-t használó táblázatokban szokásos). A táblázat középvonalától felfelé a kerekítetlen, lefelé a kerekített magánhangzók állnak. Minél távolabb áll a középvonaltól a magánhangzó, annál magasabb nyelvállású.
A rendszerben a következő mellékjelek használatosak: A betű alatt: A lefelé domborodó félkör ( ̮ ) azt jelzi, hogy az egyébként palatális magánhangzót jelölő betű velárist jelöl; A felfelé domborodó félkör ( ̯ ) azt jelzi, hogy a magánhangzó nem szótagképző. A ( ͔ ) alakú mellékjel velárisabb, a ( ͕ ) palatálisabb képzést jelöl. A ( ̭ ) zártabb, a ( ̬ ) nyíltabb képzést jelöl. A tilde ( ̰ ) nazális képzést jelöl. A betű felett: A két pont ( ̈ ) az egyébként velárist jelölő betűk felett a hasonló, de palatális képzést jelöli. Az egy pont ( ̇ ) a mérsékelten palatális képzést jelöli. A kör ( ̊ ) a labialitást jelöli. A lefelé domborodó félkör (ă, breve) a rövid, a tompa ékezet (à) a félhosszú, a macron (ā) a hosszú, a „cirkumflex” (â) a túl hosszú magánhangzók mellékjele. (A rövid általában jelöletlen; a gyakorlatban csak a gyakran redukáltnak nevezett túl rövid magánhangzókat jelölik vele.)
A fejjel lefelé álló magánhangzók a „nem teljes képzés”-t jelölik. A kiskapitálisok jelölik a zöngétlen magánhangzókat.
A mássalhangzók jelölése
A Setälä-féle átírásban a latin ábécé betűi az európai nyelvekben általában jellemzőhangértéket képviselik. A zöngés hangot jelző mássalhangzók kiskapitális jelölése mediális (félzöngés) ejtésmódot vagy (szonoránsoknál) zöngétlenséget jelöl. A Setälä-féle átírás nem különbözteti meg konzekvensen a palatális és a palatalizált hangokat, mindkettőt vesszővel jelöli. Az alveoláris képzést a v-szerű mellékjel (caron, háček, mäkčeň) jelöli.
+ A Setälä-féle átírás mássalhangzójelölése (egyszerűsített táblázat) Explozíva Frikatíva Laterális Pergetett Nazális Klikk Bilabiális p ʙ b φ β ᴪ ψ ᴍ m p˿ b˿ Labiodentális p͔ ʙ͔ b͔ f v ᴍ͔ m͔ Poszt- vagy interdentális θ δ Alveoláris t ᴅ d ᴙ s ᴢ z š ž ʟ l ʀ r ɴ n t˿ d˿ Dentipalatális (palatalizált) ť ᴅ́ ď ś ᴢ́ ź š́ ž́ ʟ́ ľ ʀ́ ŕ ɴ́ ń Prepalatális (palatalizált/előrébb képzett) ḱ ɢ́ ǵ χ́ j ᴎ́ ŋ́ Veláris k ɢ g χ γ ᴎ ŋ k˿ g˿ Postveláris k͔ɢ͔ g͔ χ͔ γ͔ ᴫ ᴎ͔ ŋ͔ Uvuláris ᴩ ρ
Források
Setälä, Emil N[estor] 1901. Über die Transkription der finnisch-ugrischen Sprachen. Finnuisch-ugrische Forschungen I., 15–52. Post, Lauri ja Itkonen, Terho (toim.) 1973 FU-transkription yksinkertaisteminen [Az FU-átírás egyszerűsítése] Castreniumin toimitteita 7. Helsinki.
Kategória:Uráli nyelvek Kategória:Átírás