A Perényi család ősei a XIII. században emelkedtek egy Hernád-völgyi német hospesfalu – az Abaúj vármegyei Perény – lakói közül a köznemesek sorába. Később számos fontos tisztséget töltöttek be.
Első említett ősük, Dobos Orbán (†1318 előtt)az 1318-as oklevél néhaiként említi, Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.), 50. oldal (comes Urbanus de Dobos) 1292 táján III. Andrástól kapta birtokul a névadó helységet.
A család ágai
250px|bélyegkép|A Perényiek címere A család három nagy ágra oszlik, amely 3 ág Orbán három fiától vezethető le. Az első a rihnói (krompachi vagy karászi) ág Orbán Miklós nevű fiától ered. A Rihnói és Perényi nevet felváltva viselő Perényi Miklós halála után vagyona a krompachi ágra szállt. A kárászi nevet a család utolsó tagjai viselték, például a késmárki kapitány Perényi Pál.
A báróinak vagy nyalábvárinak nevezett ágat Orbán legidősebb fia, János alapította. Leszármazottai között felbukkan a Kisperényi jelző is, mivel a Perényiek ősi földjéből nekik jutó részt a nagyidai várhoz csatolták. Az ő birtokaik Abaúj vármegyében Nagyida központtal és Ugocsában — Nyalábvár, később Nagyszőlős központtal terültek el. Miklóst és Jánost először 1311-ben említik: ekkor (Purini, Puryni és Peren névalakban) szerepelnek az Abák és a király megegyezésének kezesei között.Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. III. 1311-1314. (Budapest–Szeged, 1994.), 73-
A harmadik ág az István által alapított nádori vagy terebesi ág volt. Befolyásuk és birtokaik messze felülmúlták a másik két ágét. Engel Pál számításai szerint a 15. században övék volt a hetedik leggazdagabb család Magyarországon; az ő tulajdonuk volt Terebes, Sztropkó, Füzér, Újvár, Csorbakő, Sáros, Fülek vára a hozzájuk tartozó falvakkal.Levéltári Közlemények, 63. Tringli 179. oldal
Nádori ág
Perényi I. Istvánnak két fiát említi Puky Andor: egyikük az 1351-ben említett András, a másikuk Péter.Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából. I. évfolyam, 4. szám. 1910 december, 263-264. oldal
Az 1351-ben kelt oklevelet 1383-ban átírták. Ebben Andrásra „magistro Andrea filio Stephani fily Urbanus de Perweny”-ként hivatkoznak és deteki birtokát említik meg.Zichy Ferencz, gróf: A Zichy és Vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára = Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vásonkeő. 4. kötet (1878), 257. oldal Ezt az átírást azonban már testvére kérvényezte. Magát Andrást 1374-ben említik utoljára, így halála feltehetően a két időpont között halt meg.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig, 181-182. oldal
Perényi Péter
250px|bélyegkép|A család egyik erőssége, Füzér
Perényi Péter († 1388 előtt)Feld István - Juan Cabello - A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980) 33-34. oldalCsaládfa Zsigmond király kíséretének tagja volt. A király a diósgyőri uradalom élére nevezte ki, és ezzel együtt járt öt vármegye ispánsága, köztük Újváré és Zempléné. Egy 1360-ban kelt oklevél regéci várnagyként említi.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003) - Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig (181-182. old. 1387-ben a királynak tett szolgálataiért elnyerte a zolyvaszentmiklósi, munkácsi és terebesi birtokokat.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 7-8, 17. oldal A források:többek között 1378-ban Lajos király az Abaúj vármegyei Zeged birtok adománylevele - Zichy Ferencz, gróf: A Zichy és Vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára = Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vásonkeő. 4. kötet (1878), 34-35. oldal (Petrus de Peren, Castellanus de Regech, ... Nicolao, Johanni et Emericio filius) három fiát említik: Miklóst, Jánost és Imrét: Perényi Miklós Az apja által elnyert terebesi uradalmat tette székhelyévé. A kölcsényi (Kwchen) birtokot, valamint a füzéri várat és tartozékaitfüzéri birtokaikba történő beiktatásukra egy 1389. február 2-án kelt oklevélben utasítja Zsigmond az egri káptalant (Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 91. oldal — testvéreivel és apjával közösen — 1387-ben nyerte el a királytólMályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 28. oldal 1387-1390 között főpohárnokmester volt 1388-ben édesapjától megörökölte a Diósgyőri várnagyi címet. 1389 őszén Zsigmond király rácországi hadjáratában Boracs (Borcz) és Csesztini várának szerbektől történő visszavételében tüntette ki magát, mely érdemeiért újabb birtokkal gyarapodott vagyona.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 151. oldal 1390-ben nevezték ki szörényi bánnak. Mikor 1390 során a törökök betörtek Szerbiába, Sárói László oldalán harcolt a török ellen és a branicsevói kerületben, a VitovnicaSzilágy: A magyar nemzet története melletti csatában (1390. július) vereséget mért rájuk. 1391. szeptember-november környékén a Temesközbe benyomuló török-szerb csapatok felett aratott győzelmet, Érsomlyó vidékén. 1392 elején lemondott báni címéről és visszavonult a közügyektől.Wehli Tünde: MEMORIA RERUM SIGISMUNDI REGIS) A délvidéken folyó törökellenes harcokban tanúsított teljesítményért kapta Érsomlyót, melyet azonban 1392-ben Sárospatakra és Sátoraljaújhelyre, a hozzájuk tartozó várra, valamint Szinára cserélte el.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003) - Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig (183. old.)Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Budapest, 2008. Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44.) Oklevélkivonatok (102-103. oldal)Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 286. oldal 1396-ban a nikápolyi csatában vesztette életét. 1421-ben özvegyét, Margitot felmentik azon fogadalma alól, mely szerint be kellett volna lépnie az egyház kötelékébe.Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár VIII. (1421) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 39. Budapest, 2003), 132. oldal Özvegye még 1424-ben él.Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008), 65. oldal Három fiát említik: Miklós († 1428), a PatakinakNováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István - B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007) 107. old. is nevezett ifjú, ki főlovászmester volt 1420-1428 között, emellett viselte a máramarosi ispán (1418-1428) és trencséni ispán, a Vág folyó kapitánya (1421-1428),Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár VIII. (1421) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 39. Budapest, 2003), névmutató és nyitrai ispán (1425-1428),Zsigmondkori oklevéltár XII. 1425 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 52. Budapest, 2013, 605. oldal, név- és tárgymutató valamint barsi ispán tisztet is.Első említése egy 1398-as oklevélből való, ahol kiskorúként örökli meg az apja által kezdett per, mivel apja a török elleni harcokban elesett. Részt vett a husziták elleni háborúban, 1421-ben Zsigmond Trencsén vármegyébe rendelte az ország északi lakosságának védelmére. Egy másik oklevél szerint Várkonyi Amádéval vett részt Zsigmond Csehországi hadjáratában.C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 427. oldal Valószínűsíthető hogy főispáni kinevezései is a husziták betörései miatt történtek.C. TÓTH NORBERT: Az örökös ispánságok Zsigmond király korában, 471. oldal Egy Rómában kelt 1422-es oklevél Magyarország főmarsalljaként hivatkozik rá.Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár IX. (1422) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2004), 67. oldal 1423-ban szerepel a lengyel és magyar király között létrejött 1412-es Lublói béke megerősítői között.C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 161. oldal 1428 májusában Galambóc ostrománál vesztette életét. Vele kihalt a család ezen ága és birtokok visszaszálltak a koronáraA Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (Miskolc, 2008) - Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából 347. oldal (bár egy 1425-ben keletkezett oklevél említést tesz fiairól).Zsigmondkori oklevéltár XII. 1425 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 52. Budapest, 2013), 320. oldal Egy 1427-ben Sárospatakon keltezett oklevél Zemplén vármegye főispánjaként említi, felesége ekkor Hedvig. László 1409-ben udvari ifjúként említik, 1417-ben Budán rendelkezett lakással. Bátyjával (germanus) együtt tűnik fel egy római oklevélben, melyben, azért folyamodik a pápához, hogy mentse fel korábbi fogadalma alól, miszerint 15 éven belül elzarándokol az apostoli bazilikához, mert túl költséges lenne és éppen a husziták elleni háborúba készül Zsigmond király oldalán. 1425-ben tűnik fel utoljára a forrásokban.Zsigmondkori oklevéltár XII. 1425 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 52. Budapest, 2013), 412. oldal Miklós, egy 1423-ban kelt oklevél Patakiként említiC. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 286. oldal Jakab,A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966) - DETSHY Mihály: Hol állt a középkori sárospataki vár? 181. oldal akit 1401-ben említenek, mikor Zsigmond a néhai Perényi Miklós fiait és örököseit, Miklóst, Lászlót és Jakabot megerősíti 1390. évi adománylevelében. Valószínű, hogy fiatalon elhunyt mert egy 1407-ben kelt oklevél, özvegy anyjáról és két testvéréről megemlékezik, róla viszont nem.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 1. oldalue lásd: Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993 502. oldal Perényi János († 1396), bátyját követte a főpohárnok tisztében (1390-1396), bátyjával együtt a nikápolyi csatában vesztette életétFeld István - Juan Cabello - A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980) 34. old. László, egyszer említik kiskorú gyermekként, 1398 májusában, mikor apja halálával rászállt egy per.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 588. oldal Miklós, említik 1405Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956), 499. oldal – és 1419Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001), 187. oldal között. 1415-ben aulicus, azaz a királyi udvarhoz tartozó.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997), 332, 797. oldal Perényi Imre († 1418) Zsigmond király titkos kancellárja volt — özvegye 1423-ban még élt.C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 421. oldal Fiai:250px|bélyegkép|Perényi Imre egykori nyughelyének, a kurityáni kolostornak romjai