Madeirán a fő látnivaló a sziget elképesztően dús növényvilága, amivel három botanikus kertben (két további Montéban van) és több parkban is ismerkedhetünk. Több épületen a sajátos, portugál gótika, az ún. Mánuel stílus jellegzetességeit figyelhetjük meg.
A város központja a Sé székesegyház.
Botanikus kertek
Funchal talán fő nevezetességei a botanikus kertek: a hegyoldalban magasan fekvő állami Jardim Botanico és a Camacha felé vezető út mentén, a város központjától mintegy 9 km-re kialakított Blandy's Garden. A Trópusi kert (Jardim de Monte Palace) és a Keleti kert Montéban van.
Jardim Botanico thumb|right|220px|A botanikus kert
A skót Reid család egykori rezidenciájának parkjában kialakított botanikus kert mintegy 3 km-re van a belvárostól; a meredek utat célszerű busszal (29, 30, 31) megtenni. A másik lehetőség, hogy a felvonóval felmegyünk Montéba, és ott átsétálunk a másik kabinos felvonó felső állomásához: ezzel éppen a botanikus kerthez ereszkedhetünk le.
A park nyitva naponta 9-től 18 óráig. A belépő felnőtteknek 3 euró, diákoknak 2.
A kert alsó részén mindenféle tarka madarakat láthatunk (például hatalmas pávákat); közülük egyesek szabadon mászkálnak. Kicsit feljebb kaktuszokat, banánfákat és a szivárvány minden színében pompázó virágokat gyűjtöttek össze. Van piknikező hely, és fantasztikus kilátás nyílik a városra.
A park érdekességei a tematikus kertek, amelyekben egy-egy, származásuk vagy életmódjuk (pl. pozsgás növények) szerint rokonított növénycsoport változatos fajait tekinthetjük meg.
Jardim Orquídea
A botanikus kert alatti kis orchideakertet egy osztrák házaspár alakította ki. A gyűjteményben egészen ritka fajok is szerepelnek. A látogatók nemcsak a virágokat tekinthetik meg, de bepillanthatnak a laboratóriumba is, ahol láthatják, milyen különleges ápolásra van szüksége ezeknek a növényeknek.
Blandy's Garden
Mint neve is mutatja, ez a tíz hektáros park 1885 óta a Blandy család, a sziget leggazdagabb családja villájának kertje – a villa neve Quinta do Palheiro Ferreiro. A Funchalt Camachával összekötő országúttól kaméliákkal szegett bekötőút vezet a parkba, amelyben úgy szerkesztették egységbe a barokk franciakert és az angolkert elemeit, hogy utóbbi szinte észrevétlen fokozatossággal megy át az erdőbe. A park tematikus részei: Inferno: a rengeteg páfrányfa zöld barlangra emlékeztet. Elsüllyedt kert: szimmetrikusan elrendezett, változatos formákra nyírt bokrokkal, sövényekkel. Dámakert: változatos, látványos virágokkal, pulyka formájúra nyírt cserjékkel.
A kert fő nevezetességei a kaméliák.
Nyitva: H–P: 9:30–12:30; belépő: 6 euró; megközelíthető a 36-os busszal.
A szomszédos Casa Velha do Palheiro egykor a különc Esmeraldo de Vasconcelos de Antouguia Bettencourt, Carvalhal grófjának vadászkastélya volt. A területet eredetileg vadaskertnek szánta; ő építtette az Elsüllyedt kertben álló kis kápolnát is. A kastélyt 1999-ben luxusszállodává alakították.
Múzeumok, állandó kiállítások Museu Municipal do Funchal
A felsővárosban található Városi Múzeum (nyitva 10-18 óráig, a belépő felnőtteknek 1,49 euró, diákoknak 1 euró) két részből áll: az egyikben fényképeket, térképeket, régi dokumentumokat, kitömött állatokat, preparált növényeket és jellegzetes kőzeteket láthatunk, a másikban pedig a környező tenger élővilágát mutatják be hatalmas akváriumokban.
Casa Museu Federico de Freitas
Ugyancsak a felsővárosban látható a Federico de Freitas-gyűjteményt, amit a ház utolsó tulajdonosa, dr. Federico de Freitas adományozott 1978-ban a városnak. A 17. században épült házban egyebek közt: cukrosládabútorokat, metszeteket és rajzokat tekinthetünk meg. A legérdekesebb az önálló kiállításként (Casa dos Azulejos) berendezett csempegyűjtemény, de a tulajdonos vallásos, valamint kínai műtárgyakat is gyűjtött.
Museu de Arte Sacra thumb|right|220px|Szent Joachim és szent Anna képmása Az Egyházművészeti Múzeumot a régi püspöki palotában rendezték be. A rendkívül gazdag németalföldi gyűjtemény festményeit a 15–16. században az itt letelepült flamand cukorkereskedők hozták a szigetre. A leggazdagabb a 16–18. század németalföldi festészetét bemutató tárlat. A templomi kincsek közül a 127 cm magas körmeneti keresztet még I. Mánuel király adományozta a funchali székesegyháznak.
A gyűjtemény egyik kiemelkedő darabja a Madalena do Marból idehozott, Szent Annát és Szent Joachimot középkori öltözetben ábrázoló táblakép – a két szent állítólag Német Henrik és feleségének arcvonásait viseli.
Museu de Electricidade
A belváros közepén található Villamossági Múzeumot a város egykori hőerőművében rendezték be. A rendkívül szemléletes, interaktív kiállítás nemcsak bemutatja, hogyan vezették be az elektromosságot Madeirán, de a látogatók maguk is fejleszthetnek némi áramot.
Núcleo Museológico A Cidade do Açúcar
Ugyancsak a belvárosban, João Esmeraldo egykori cukorbáró házában nyitották meg a Cukorkereskedelmi Múzeumot, amelyben – mint ezt neve is mutatja – a helybéli cukortermelés és -kereskedelem történetét, kulturális és művészeti jelentőségét szemléltetik a különféle metszetek, festmények és dokumentumok.
Museu da IBTAM (Núcleo Museológico do I.B.T.A.M.)
Az Iparművészeti Intézet múzeumának legértékesebb darabjai a 19. századi és századfordulós hímzések, falikárpitok és gobelinek. Néhány helyiségben ezeket jellegzetes, helyi bútorok és a madeirai népviseletet bemutató bábuk egészítik ki.
Museu Henrique e Francisco Franco
thumb|right|250px|A Franco-testvérek múzeuma A belvárostól kissé kijjebb, a Rua João de Deuson áll a Franco-testvérek múzeuma: Henrique Franco (1883–1961) helyi jelentőségű festőművész volt, Francisco Franco (1885–1955) pedig az egyik legnagyobb portugál szobrász.
A klasszicizáló, oszlopos bejáratú épület egyik termében Henrique, a másikban Francisco Franco munkásságát mutatják be. A múzeumot 1987. augusztus 21-én nyitották meg. Az épület mellett áll Henrique Vieira de Castro bankár szobra.
Museu-Biblioteca Mário Barbeito de Vasconcelos
A kiállítás fő témája Kolumbusz Kristóf és Madeira kapcsolata, de ritka könyveket és érméket is láthatunk itt.
Museu do Vinho
A Borászati Intézet (Instituto do Vinho, do Bordado e do Artesanato Da Madeira, I. P.) kis kiállításán a madeirai borászat hagyományos eszközei mellett az ezek használatát megörökítő fényképeket láthatunk.
Photografia Museu Vicentes thumb|left|200px|A múzeum épülete thumb|right|200px|A múzeum belső udvara
Portugália első hivatalos fényképésze, Vicente Gomes da Silva restaurált műtermében (Rua da Carreira 43.) a Vicente család régi kamerákat és fényképeket gyűjtött össze, hogy ezekkel mutassa be a fényképészet kultúrtörténetét.
Universo de Memorias João Carlos Abreu
A João Carlos Abreu emlékmúzeum Madeira egykori kulturális és idegenforgalmi miniszterének magángyűjteménye. Fő értékei a világ legkülönfélébb tárgyairól gyűjtött ékszerek és ötvösmunkák.
Museu Quinta das Cruzes
Az 1952-ben megnyitott Quinta das Cruzes múzeumban (Calçada do Pico 1.) van a sziget leghíresebb és leggondozottabb kiállítása. A 2000-es évek vége felé felújítás miatt zárva volt; 2009. július 14-én nyitotta meg újra kapuit.
A gyűjtemény legértékesebb részei a César Gomes magángyűjteményéből származó az antik (főleg ezüst) ötvösmunkák. A másik jelentős adományozó a Madeirán letelepült cseh John Wetzler volt. A látogatók az ötvösmunkákon kívül számos finom mívű márvány- és porcelántárgyat, ritka fafajtákból készült bútorokat, mázas cserépedényeket és étkészleteket csodálhatnak meg. Bemutatják a háztartások egyéb kellékeit is, beleértve a 19. századi katolikus családokban mondhatni, kötelező kis betlehemeket is. A kiállított tárgyakból képet kaphatunk arról, hogy változtak a sziget arisztokráciájának életkörülményei és szokásai a 16.-tól a 19. századig.
A quinta kertjében berendezett lapidáriumban több, Mánuel stílusú ablakot is kiállítottak.
Erődök Fortaleza do Pico
A felsővárosban, egy domb tetején álló erődöt a 16–17. század fordulóján a spanyol megszállók építették nagy bazaltkövekből. Az erődben berendezett állandó kiállítás az mutatja be, milyen szerepet játszott ez az erősség Funchal történelmének különböző szakaszaiban.
Fortaleza de São Lourenço thumb|right|220px|A Szent Lőrinc-erőd
A Szent Lőrinc-erőd a tengerparton, a kereskedelmi kamara épületével egy vonalban áll; a névadó Szent Lőrinc szobrát az északkeleti kapu fölött helyezték el. A délkeleti torony oldalát a királyi jelvények: a portugál címer, a korona és a a Krisztus Lovagrendje keresztje (utóbbi azért, mert a rend nagymestere hagyományosan a portugál király volt);
ezektől jobbra-balra pedig egy-egy szférakör; a 15. századi portugál felfedező utak jelképe.
A Szent-Lőrinc erőd tulajdonképpen sosem játszott érdemleges katonai szerepet. Az 1540-ben emelt öregtoronynak csak a tenger felé néző oldalán helyeztek el ágyúkat, így 1566-ban a szárazföld felől támadó francia kalózok könnyedén el tudták foglalni (az ide menekült polgárokat felkoncolták). Ezután Óhajtott Sebestyén király olasz hadmérnökök tervei alapján nagyjából mai formájára bővíttette. A 18-19. században a sziget kormányzójának palotája volt; jelenleg a köztársasági megbízott hivatala működik itt, tehát nem látogatható.
Fortaleza de São Tiago thumb|right|220px|A Fortaleza de São Tiago erőd bejárata thumb|right|220px|A Fortaleza de São Tiago az óceán felől
A buszpályaudvartól keletre, egy kis földnyelven áll az okkerszínű vakolatával és kupolás tornyocskájával kevéssé katonásnak tűnő São Tiago erőd, amiben egy kis fegyvergyűjteményt (Madeirai Hadtörténeti Múzeum, Núcleo Musiológico da Forte de São Tiago) állítottak ki, és itt van az időszakos tárlatoknak helyt adó Modern Művészetek Múzeuma (Museu de Arte Contemporãnea) is.
Az erődöt nem sokkal 1600 után emelték Jerónimo Jorge királyi építész tervei alapján a tengerparton a város Santa Maria Maior negyedétől idáig felhúzott fal végpontján. A kapu zárókövébe vésett évszám tanúsága szerint az építkezést 1614-ben fejezték be. 1618 körül, amikor fenyegetőbb veszéllyé vált az algériai kalózok támadása, néhány komolyabb toldalékkal egészítették ki. 1620-ban már állandó helyőrség állomásozott itt; az erőd parancsnoka Paulo Pereira da Silva kapitány volt.
Francisco Tossi Columbina olasz építész, aki a 18. század közepén azért érkezett a szigetre, hogy egy dokkot tervezzen Funchal kikötőjébe, egy feliratában javasolta, hogy bővítsék ki az erődöt.
A belső udvar kapuján elhelyezett emlékkő tanúsága szerint José Correira da Sá kormányzó 50, saját költségén Londonban vásárolt ágyúval erősítette meg a védelmet.
A 20. század elején az erődöt leszerelték, az épületeket átadták a helyi önkormányzatnak.
Az erőd alatt húzódik a város egyik ismert fürdőhelye, a Praia das Estrelas, amit nagy bazaltkavicsok borítanak.
Templomok thumb|left|220px|A Sé székesegyház thumb|left|220px|Az óváros plébániatemploma thumb|right|220px|Mindenszentek kápolnája (Capela do Corpo Santo) thumb|right|220px|Padre Laurindo mellszobra
Sé székesegyház
A város központjának tekintett templom a város néhány fennmaradt, Mánuel stílusú épületének egyike.
A székesegyház mellett húzódó João Tavira utcát (Rua João Tavira) változatos, fekete-fehér aszfaltmozaikokkal burkolva sétálóutcává alakították.
Igreja do Socorro
Az óváros plébániatemploma a Pártfogás temploma, amit a közeli Fortaleza de São Tiago erődről időnként Igreja do São Tiagonak is neveznek. Eredetije az a kápolna volt, amit a 16. század eleji pestisjárvány után emeltek a hálás túlélők. 1748-ban lerombolta egy földrengés; ezután barokk stílusban építették újjá; gazdagon díszített homlokzata e stílus leglátványosabb képviselője egész Madeirán. Belsejét pasztellszínekkel festették ki; főoltárát és a mellékoltárokat egyaránt gazdagon aranyozták. Famennyezetét barokk szentképek díszítik.
A templom előkertjében áll Bosco Szent János egyik tanítványa, Padre Laurindo emlékműve – az atyáról a város Santa Maria Maior negyedében utcát is elneveztek.