Togo, hivatalosan Togói Köztársaság (), nyugat-afrikai állam, fővárosa Lomé. Az országot nyugatról Ghána, északról Burkina Faso, keletről Benin és délről a Guineai-öböl határolja. Míg a hivatalos nyelv a francia, más nyelveket is beszélnek, különösen a gbe család nyelveit. Az ország gazdag kulturális örökséggel rendelkezik és az ewék, valamint más etnikai csoportok hagyományai a mai napig meghatározóak. Az egykori német gyarmat a függetlenségét 1960-ban nyerte el Franciaországtól.
Togo egy trópusi ország, amelynek gazdasága leginkább a mezőgazdaságtól függ. Az ország gazdag foszfátban, amely az egyik legfontosabb exportcikke. Egyéb ásványkincsek a mészkő és a márvány. Termékeny talajai lehetővé teszik a mezőgazdaságot, különösen kakaó, kávé és pamut termesztését. Togo hosszúkás formája miatt jelentős földrajzi különbségek vannak az északi és a déli területek között, mind éghajlatban, mind domborzatban. Az Atakora-hegység fontos határt képez az ország éghajlati és ökológiai zónái között. A Guineai-öböl mentén homokos strandok találhatóak, amelyeket turisztikai célokra is használnak.
Az ország többek között az ENSZ, az Afrikai Unió, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS), a Világbank és a WTO tagja. Etimológia Togo nevének jelentése az ewe nyelvű togodo szóból ered, aminek jelentése: „a tó mögött”. Ez utalás a Togo-tóra. Maga a Togo név is az ewe nyelvben egyszerűen tavat vagy morotvát, esetleg a folyó innenső oldalát jelentheti.How Togo came to have its name − Africa Lisbon Tour
Földrajz bélyegkép|balra|140px|Togo domborzati térképe Az országot nyugatról Ghána, keletről Benin, északról pedig Burkina Faso határolja. Az Atlanti-óceán, pontosabban a Guineai-öböl partján helyezkedik el. Területe 56 785 km², ami nagyon kicsinek számít Afrikában, de stratégiai fekvése és gazdasági lehetőségei miatt fontos szerepet játszik a régióban. Domborzat Az ország délen mindössze 53 km-es partszakaszon érintkezik a Guineai-öböllel, észak felé pedig Benin és Ghána közé ékelődve 70–140 km széles és keskeny sávban 600 km-re nyúlik a kontinens belsejébe. A tengerpartot csendes lagúnatavak övezik. A déli országrészt a part mentén termékeny, 30–50 km széles alföld (Terre de barre) övezi; ez észak felé alacsony fennsíkba megy át. Délnyugat-északkelet irányban az egész országon áthúzódik a Togo-hegység, amely legmagasabb csúcsa az Agou (986 m).
Vízrajz thumb|left|185px|Vízesés Kpalimé közelében
Az ország vízrajzát két medence határozza meg: az Oti folyó, amely Benin északi részétől indul, majd a Volta-tavat (Ghána) táplálja, és a Mono folyó vízgyűjtője, amely a Togo-hegységben ered, hogy azután a tengerparti síkságra és a Guineai-öbölbe áramoljon. A Mono táplálja a Nangbéto mesterséges tavat. A tenger közelében hatalmas lagúna található, amelynek legfontosabb részét Togo-tónak hívják; a tengertől egy keskeny szárazföldi szakasz választja el, ahol sűrűn lakott és megművelt terület található.
Éghajlat Togóban a trópusi éghajlat kétféle változata alakult ki. A parton az Egyenlítő vidékére jellemző két esős évszak a legmagasabb napállást követi, míg a belső országrészben az egyetlen esős évszak a nyári félévet foglalja magába. A tengert a mélyből feláramló víz hűti, ennek köszönhetően a partvidék viszonylag száraz, csapadékösszege évi 900 mm. A Togo-hegység 1400–1700 mm esőt kap, az Oti-medence 1000–1200 mm-t. Észak felé az évi középhőmérséklet (24-26 °C) enyhe évszakos ingadozása kissé fokozódik.
Éghajlata délről észak felé haladva trópusiból fokozatosan szavanna éghajlatúvá változik. Az esős évszak májustól októberig tart. A déli területen július közepétől szeptember közepéig van egy szárazabb időszak. Északabbra nincs ilyen, de összességében az éghajlat északabbra szárazabb.
A harmattan szél időszaka után, február közepétől április közepéig van a legforróbb időszak az egész ország területén. A legszárazabb időszak novembertől februárig tart.
Élővilág, természetvédelem A természetes növénytakaró az éghajlattal összhangban magas füvű szavanna, amelyet délen sűrű ligetek, északon már inkább csak magányosan álló akáciák élénkítenek. A száraz évszak perzselő északkeleti szelétől, a harmattantól védett hegyvidéki lejtőkön s a folyók mentén sűrű örökzöld erdők is előfordulnak.
A nagyobb emlősöket vagy teljesen kiirtották vagy azok elhagyták az ország területét, így ezek az állatok a nemzeti parkokból is hiányoznak. A megmaradók között vannak majmok, bivalyok és antilopok, ezek az északi területeken találhatók. Krokodilok és vízilovak élnek a folyókban.
A hagyományosnak tekinthető, a természetet a végletekig kizsákmányoló gazdálkodás azt jelenti, hogy a termőföldek területének növelése érdekében az őserdőket felégetik, hogy ott gazdasági tevékenységet folytassanak. Ezt elősegíti, hogy a kormányzat ebbe a folyamatba nem avatkozik bele, nem cél a természeti környezet állapotának megóvása vagy az okozott károk helyreállítása. Ehhez hiányzanak a pénzügyi erőforrások is.
Az ország az elefántcsont ismert tranzitpontja a térség más részei számára.
Az orvvadászat mértéke az elmúlt években emelkedett az egész kontinensen. Jól felfegyverzett bűnöző bandák elefántokat ölnek meg, és orrszarvúakat a szarvuk miatt, hogy azokat Ázsiába szállítsák dísztárgyak készítésére és állítólagos gyógyhatású szerek előállítására.
Nemzeti parkjai Togóban három nagyobb nemzeti park található, amelyek fontos szerepet játszanak az ország turizmusában. Fazao-Malfakassa Nemzeti Park szabdalt hegyvidéki területen Togo legnagyobb érintetlen erdeje, trópusi esőerdőkkel és dombos tájakkal; Keran Nemzeti Park az ország északi részén fekszik, árterületen, gazdag szavanna élővilággal; Fosse aux Lions: aránylag sűrűn lakott területen sokféle nagy testű állat, köztük elefántok.
A védett területek az ország területének 11%-át teszik ki.
Történelem A 11.-től a 16. századig terjedő időszakban különböző törzsek érkeztek a térségbe minden irányból: az ewe nép a mai Nigériából és Beninből, a mina és a guin nép Ghánából. A portugál hajósok 1471-1473 között jelentek meg először a togói partokon. A következő századokban a terület lakossága sokat szenvedett a rabszolga-kereskedelemtől, s a korabeli térképek is „Rabszolgapart” néven tüntették fel. thumb|right|200px|Gnassingbé Eyadéma, aki 38 éven keresztül volt Togo diktátora A 19. század derekán kibontakozó francia-német vetélkedésből az utóbbi került ki győztesen: 1884-ben Gustav Nachtigal és Mlapa törzsfőnök szerződése német védnökség alá kényszerítette Togót. Németország egyik legrendezettebb gyarmata lett Togoland, amelyet "mintagyarmatként" emlegettek. A németek infrastrukturális fejlesztéseket hajtottak végre, például utak és vasutak építését, valamint a kakaó és kávétermesztés fellendítését. 1919-ben a németek által gyarmatosított terület a Népszövetség égisze alatt brit és francia mandátum lett. A nyugati része brit Togoland, a keleti része francia Togoland nevet kapta. 1956-ban népszavazást tartottak, amelynek eredményeként brit Togoland Ghánához csatlakozott. A mai állam a francia mandátumterület, Kelet-Togo utódaként 1960-ban jött létre, egészen pontosan 1960. április 27-én függetlenné vált Togói Köztársaság néven. Togo lett az első francia gyarmat Afrikában, amely elnyerte a függetlenségét. Első elnöke Sylvanus Olympio volt, aki a függetlenségi mozgalmat vezette. Olympio kormányzása alatt Togo semleges politikát folytatott, de belső feszültségek és gazdasági problémák nehezítették az ország helyzetét. 1963. január 13-án katonai puccs során meggyilkolták, amely Nyugat-Afrika első katonai puccsa volt. A puccsista katonatiszti csoportot Etienne Eyadéma Gnassingbe őrmester vezette. A puccs után köztársasági elnökké Nicolas Grunitzkyt nevezték ki. 1967. január 13-án vértelen puccsal Gnassingbé Eyadéma megfosztotta hatalmától Grunitzkyt, és beült az elnöki székbe, amit megőrzött 2005. február 5-én bekövetkezett hirtelen haláláig. 38 évet töltött a hatalom csúcsán, ezzel ő Afrika leghosszabban hatalmon maradt diktátora. Uralma alatt Togo tekintélyelvű rezsimmé vált, miközben gazdasági stagnálás és politikai elnyomás jellemezte az országot.
A katonák fiát, Faure Gnassingbét ültették az elnöki székbe. Az ő elnöksége széles körű nemzetközi tiltakozást váltott ki, kivéve Franciaországot. Rövid ideig tartott. Faure Gnassingbe felállt székéből, de a két hónappal később tartott választást megnyerte és azóta hatalomban van. Az ellenzék szerint csaltak a szavazáson.
Togo politikai és gazdasági helyzete napjainkban is kihívásokkal teli. Politikailag instabil, mivel továbbra is ellentmondásos választások és tiltakozások jellemzik az országot. Nemzetközi nyomásra ugyan lassú demokratikus reformok zajlanak, de a Gnassingbé család továbbra erős befolyással bír. Az ország jelentős foszfátkészletekkel rendelkezik, de a gazdaság többnyire a mezőgazdaság exportjára támaszkodik.
Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás Togo 1967 óta elnöki köztársaság. 2005-ben bekövetkezett haláláig Gnassingbé Eyadéma kormányzott diktatórikusan. Halálát követően egy alkotmánymódosítás árán, több vitatott hitelességű választást követően fia, Faure Gnassingbé az ország vezetője.
A Nemzetgyűlés (Assemblée Nationale) 81 képviselőből áll. Az államfőt 5 évente választják újra. 2002 óta a Rassemblement du Peuple Togolais (RPT) nevű párt 72 helyet birtokol a parlamentben.
Politikai pártok Kormányfők
Közigazgatás Togo öt régióra és 23 prefektúrára van felosztva. Togo régiói (zárójelben a székhellyel), alpontokban a prefektúrák: jobbra|150px|bélyegkép|régiók Centrale (Sokodé) Blitta Sotouboua Tchamba Tchaudjo Kara (Kara) Assoli Bassar Bimah Doufelgou Kéran Kozah Maritime (Lomé) Golfe Lacs Lomé Vo Yoto Zio Plateaux (Atakpamé) Amou Haho Kloto Ogou Wawa Savanes (Dapaong) Oti Tône Védelmi rendszer
Emberi jogok Togo a Freedom House értékelése szerint a részben szabad országok közé tartozik. A nemzetközi és külföldi megfigyelők szerint a biztonsági erők által alkalmazott túlzott erőszakról, kínzásokról, hivatalos személyek büntethetetlenségéről, önkényes letartóztatásokról és fogvatartásokról, magánélet megsértéséről, a sajtó- és gyülekezési szabadság korlátozásáról, nők elleni erőszakról, hivatali korrupcióról, női nemi szervek csonkolásáról, gyermekbántalmazásokról, fogyatékkal élők és homoszexuálisok illetve HIV-fertőzöttek diszkriminálásáról számoltak be.
Az 1990-es években az Eyadéma-diktatúra során az új alkotmány bevezetése ellenére továbbra is jogsértéseket tapasztaltak, ezért az Európai Unió felfüggesztette a Togónak szánt segélyszállítmányokat. 2006-ban is súlyos erőszakhullám söpört végig az országon az akkori választások során, amely miatt 600-an haltak meg és negyvenezren kényszerültek elhagyni otthonukat.
A szabadságjogokat az alkotmány szavatolja, de ennek érvényt nem szereznek kellőképpen. A média minden szektora erősen átpolitizált, az újságírók közül sokan gyakorolnak öncenzúrát, önkritikát, mert félnek a perektől és más retorzióktól. Az újságírók ellen elkövetett bűncselekmények gyakran büntetlenek maradnak. Az ország médiaügynöksége valójában az állam cenzora, amely igyekszik egyes sajtóorgánumokat ellehetetleníteni, így elkobozzák a felszerelésüket és sajtókártyájukat. A külföldi adások sugárzását is igyekszenek megszűrni, ellehetetleníteni. Az állam tulajdonában álló médiafelületek messzemenőkig elfogultak a kormányzat mellett.
A korrupciót ritkán büntetik. Leggyakrabban a büntetés végrehajtásban, az igazságszolgáltatásban és a rendőrségnél van jelen.
A 2005-ös választásokat még sűrűn tarkították csalások és más visszaélések. A 2006-os választások már viszonylag rendezettek és tisztességesek voltak.
Az országban működnek emberi jogvédő csoportok, ezeknek javaslatait a kormány általában meg se hallgatja.