A répalepke (Pieris rapae) a rovarok (Insecta) osztályának lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása Egész Európában előfordul a 62. szélességi fokig; egyes példányai északabbra még megfigyelhetők. Többé-kevésbé egész Észak-Afrikában és Ázsia mediterrán térségében is előfordul. Mindenütt közönséges, esetenként tömegesen is fellép: Magyarországon ez a leggyakoribb nappali lepke.
Megjelenése A répalepke elülső szárnya 1,6–3 centiméter hosszú. A káposztalepkénél (Pieris brassicae) kisebb, de ahhoz alakja és színezete is hasonlít, ezért „kis káposztalepkének” is nevezik. Elülső szárnyának csúcsfoltja legfeljebb a 3. hosszanti érig terjed, míg a káposztalepkéé a külső szegély közepéig fut le. A nőstény elülső szárnyán fölül két fekete folt van, míg a hímén csak egy (sőt, néha egy se).
A különböző nemzedékek imágóinak sötét foltjai és pikkelyezettsége eltérő. Hozzá hasonló faj a magyar fehérlepke (Pieris manii, régebben Artogeia manii), de annak szárnycsúcsán a fekete folt nagyobb.
A hernyó tompazöld egy világos csíkkal; oldalai is világosak. Bábja zöldesszürke vagy barnás, sárga csíkkal. bélyegkép|250px|A hímbélyegkép|250px|és a nőstény
Életmódja Az olyan nyílt területeket kedveli, ahol sok a virág, így kertekben is megtaláljuk. A tengerpartoktól egészen 2000 méter magasságig előfordul. A kultúrtájhoz igen jól alkalmazkodott. A káposztalepkéhez hasonlóan lassan, csapongva repül. Olykor tömegesen elszaporodva nagy károkat okoz.
A kanadai Simon Fraser Egyetem kutatóinak megfigyelései alapján a répalepkék részben a látásuk segítségével találják meg a tápnövényeket. A növények által visszavert fény polarizáltságát veszik figyelembe, nem csupán a növények színét. A kutatások során e lepkefaj egyedei csak azon növényeket választották ki, amelyeknek a polarizált fénye a káposztáénak megfelelő arányú lineárisan polarizált fényt verte vissza. Még azt a káposztát is elkerülte, amelyiknek eltért a polarizált fénye a normál káposztáétól. Ezek alapján a kutatók a növények leveleinek polarizáltságát megváltoztatva a jövőben a rovarok és lepkék látásának becsapását is képesek lesznek a növényvédelem szolgálatába állítani.
Szaporodása Évente két–négy nemzedéke van. Magyarországon három nemzedéke fejlődik ki (ha az időjárás kedvező, a negyedik is). Az I. nemzedék lepkéi márciustól május végéig, a II. nemzedéké júniustól augusztus végéig, a III.-hoz tartozók pedig szeptember–októberben repülnek.
Petéit egyesével rakja a káposztafélékre.
Az I. nemzedék hernyói szeptember–októberben, a II.-é júniusban, a III.-é pedig szeptemberben tevékenyek. A hernyók a keresztesvirágúakon, mindenekelőtt a káposztán, a repcén, az ikravirágon és a kányazsomboron élnek. Míg az I. nemzedékbeli hernyók többnyire vadnövényeken tartózkodnak, a II. nemzedék tagjai szívesen vándorolnak át a kultúrnövényekre. Különösen kedvelik a káposzták belső, úgynevezett szívleveleit, míg a káposztalepke hernyói a káposztafejeket kívülről befelé haladva „dolgozzák meg”. A bábot övszerű szál rögzíti az aljzathoz, így telel át a tápnövényen, falakon vagy kerítéseken. thumb|250px|A hernyóthumb|290px|és a báb
Jegyzetek
Források
Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 p. 25. Linnaeus, C. 1758. Systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio Decima, Reformata. Tomus I. Laurentii Salvii, Stockholm. 824 pp. doi: 10.5962/bhl.title.542 [first availability: page 468] BHL reference page
További információk
Kategória:Fehérlepkék Kategória:Rovarfajok Kategória:Európa lepkéi Kategória:Magyarország lepkéi Kategória:Ázsia lepkéi Kategória:Afrika lepkéi