A Töredék Maár Gyula 2006-ban bemutatott filmje. A forgatókönyv már a hetvenes évek elején elkészült, de a megvalósítás több mint 30 évig húzódott. A késedelme részben politikai okokra vezethető vissza, mivel témája a kommunizmus időszakában nem volt elfogadható. A rendszerváltást követően is jelentős idő telt el, mire a forgatókönyvből kész film lett. Ennek oka az volt, hogy a mű nem a nagyközönség számára készült, hagyományos narratívát követő alkotás, ezért a film elkészítése hosszú ideig akadályokba ütközött. Végül Tarr Béla filmműhelyében (TT Filmműhely) készült el 2006-ban, amelyről Tarr Béla a következőképpen nyilatkozott: „Megvan a film, fogadjátok szeretettel. Ezt már nem lehet leradírozni a vászonról.”
Cselekmény A film egy katolikus kolostor zárt világában játszódik, nem sokkal a második világháború befejezése után. A háború utáni bizonytalanság a kolostor falain belül is izgalmat kelt. Ezt a hatást még inkább fokozza, hogy a film fekete-fehér, ami a történetet még hitelesebbé teszi. Ebbe a nyilvánosságtól elzárt kis mikrovilágba beférkőznek a külvilágban zajló változások, hiszen itt is érzik, hogy valami teljesen más, egy új „világrend” – a kommunizmus – van születőben. Ennek hatására a kolostori élet kezd megbomlani: a szerzetesek egy része erkölcsi hanyatlásnak indul, az alkoholba menekülnek az eljövendő változások elől. Az igazi hanyatlást a filmben mégis a kommunista eszmékkel szimpatizáló szerzetes (Trill Zsolt) alakja jelenti. Szentül hisz a kommunizmusban, mint az egyetlen járható útban a háború után, és abszurd módon a mozgalom megkeresztelését tűzi ki céljául, ami mint tudjuk, csupán illúzió lehet. Ezt a kettősséget a filmben valahol mélyen Trill is érzékeli, hiszen egy alkalommal így gyón: „bocsáss meg Uram, vétkeztem: katolikus vagyok és kommunista.”
A történet vezérfonalát Zsótér Sándor monológjai adják, melyek alapjául Simone Weil filozofikus gondolatai szolgáltak a világról, életről és halálról, a kereszténységről. Zsótér hitelesen alakítja az aszketikus, megvilágosodott embert, aki már nem elégszik meg csupán a hit nyújtotta biztonsággal, Isten szeretetével, hanem valami többre vágyik. Filozofikus és hitelméleti kérdések gyötrik, hosszú eszmefuttatásai a szeretet lényegére és a világ megértésére irányulnak. Minden szavának súlya van és komoly mondanivalója, ami a nézőtől a film elejétől a végéig aktív odafigyelést és elmélyülést igényel. Nagyon jó választás volt a rendezőtől Zsótér kijelölése erre a szerepre, hiszen Simone Weil szövegei az ő szájából rendkívül hitelesnek hangzanak. Ezt nem csupán a szöveg meggyőző előadásmódja jelenti, hanem a színész egész lénye, mimikája és testtartása is megsokszorozza az általa tolmácsolni kívánt üzenet hatását.
Díjak Magyar Filmkritikusok díja (2008) díj: legjobb operatőr – Medvigy Gábor 38. Magyar Filmszemle (2007) díj: legjobb férfi alakítás – Zsótér Sándor
Jegyzetek
Források magyar.film.hu
Kategória:2007 filmjei Kategória:Magyar fekete-fehér filmek Kategória:Magyar filmdrámák Kategória:Hungarotop-filmek