Pripjaty (, ) város Ukrajnában a Kijevi területen, a belarusz–ukrán határ közelében, Csernobil városától 16 km-re északra. Jelenleg elhagyatott szellemváros, mivel a tőle alig három kilométerre fekvő csernobili atomerőmű 4-es blokkja 1986-ban felrobbant, és a város teljes lakosságát evakuálták.A felrobbant négyes blokk és az ahhoz legközelebb álló pripjatyi lakóépület közötti távolság légvonalban mérve 2,7 km, a városközpont pedig 3,5 km-re található a szarkofágtól. Scenario for modeling changes in radiological conditions in contaminated urban environments. Pripyat, Districts 1 and 4. EMRAS Urban Remediation Working Group, Kiev - Vienna, May 2006 Pripjatyban nagyrészt az atomerőmű dolgozói éltek családjukkal, kb. 49 400 lakos, ebből 15 406 gyermek és 16 562 nő. A város területe 6,59 négyzetkilométer. A tervezett népességszám 75–78 ezer fő lett volna.Краткая визитная карточка города Припять pripyat.com 1986-ban a város lakóinak átlagéletkora 26 év volt.A Town Born of the Atom Soviet Life, February 1986

Az elnéptelenedett hely máig megőrizte a szovjet városok 1970-1980-as évekre jellemző arculatát, mivel az atomerőmű-baleset óta nem változott semmi. Bár az ott mérhető sugárzás nagy részét okozó cézium-137 izotóp felezési ideje 30 év, még hosszú ideig nem várható a lakosság visszatelepítése a felrobbant reaktor közelsége és a város erősen szennyezett környezete miatt.

Pripjaty városa jogilag területi jelentőségű város,Ezt magyarul általában járási jogú városként fordítják, ebben az esetben azonban ez értelmetlen volna de a többi ugyanilyen jogállású ukrajnai várossal ellentétben itt nem alakult tanács, hanem a Kijevi terület tanácsának szervei látják el a polgári közigazgatásra maradt feladatokat.

Története Az alapítástól a katasztrófáig bélyegkép|balra|200px|Pripjaty neve a város déli bejáratánál található CSAE-Pripjaty elágazásnál bélyegkép|260px|A csernobili atomerőmű az egyik 15 emeletes pripjatyi panelház tetejéről fotózva

A város első tervei még 1969-ben készültek. Az építkezés 1970. február 4-én kezdődött meg a Kopacsitól északra fekvő, Szemihodi falu helyénScenario for modeling changes in radiological conditions in contaminated urban environments. Pripyat, Districts 1 and 4. EMRAS Urban Remediation Working Group, Kiev - Vienna, May 2006Térkép 1894-ből Előbbinek részlete A csernobili erőmű tervrajza 1971-ből , amelyen a később eldózerolt falvak helye és a megvalósult környezetátalakítás tervei is láthatóak kijelölt területen, gyakorlatilag ez a nap tekinthető egyúttal az alapítás dátumának is. Legelsőnek az erőműhöz legközelebb eső városrészek készültek el: az adminisztrációs épületek, az étkezde és a diákszálló. 1971 augusztusában kezdődött meg a közművesítés. A település 1972. április 14-én kapta nevét a közeli Pripjaty folyóról. Az első iskola 1972 decemberében nyitotta meg kapuit. A városi rangot 1979-ben kapta meg, 1985-ben már 47 500 fő lakott itt. Az utolsó tanácselnök Vlagyimir Volosko volt.

bélyegkép|200px|A vidámpark óriáskereke 2017-ben bélyegkép|200px|Dodzsemek a pripjatyi vidámparkban bélyegkép|200px|Jellegzetes kilencszintes pripjatyi panelházak bélyegkép|200px|Az egyik tizenhat szintes panelház bélyegkép|200px|Az Azúr uszoda bélyegkép|200px|Kilátás a művelődési házból a vidámparkra bélyegkép|200px|Idézet a szovjet himnuszból az egyik kilencszintes panelház oldaláncím: пр. Ленина, д. 3. bélyegkép|jobbra|200px|Pripjaty vége – helységnévtábla

A kitelepítés A csernobili atomerőműben bekövetkezett baleset következtében létrejött gamma-sugárzás mértéke 1986. április 26-27-én Pripjatyban, egyes források szerint megközelítőleg 0,4-1,5 röntgen (SI-mértékegységben: 4-15 millisievert) volt óránként,The Battle of Chernobyl, Discovery Channel, 2006 más források viszont óránként 6-7 röntgenről tesznek említést, ez utóbbi az atomenergiaipari dolgozók megengedett maximális éves adagját is meghaladja, ami 5 röntgen (50 mSv).Inside Chernobyl Sarcophagus c. film, UK Horizons, 1996. Az evakuálás napján forgatott legendás filmfelvételeket Mihail Nazarenko és Valerij Jevtusenko rendőrszázados készítette.Porog című szovjet film A szabadban forgatott anyag egy részét a KGB emberei elkobozták és megsemmisítették. Azok közül, akik április 26-a reggelén a várostól délre húzódó vasútvonalon, a Pripjaty-folyó felett átívelő úgynevezett "Halál hídján" állva próbáltak az erőműre rálátni, sokan a halálos sugárterhelés kétharmadát szenvedték el.Ruined Chernobyl nuclear plant will remain a threat for 3,000 years McClatchyDC, 2016. április 24.

1986. április 27-én, 36 órával az erőműben történt baleset után megkezdődött a lakosság evakuálása. Egy volt lakos elmondása szerint aznap Pripjatyban káosz és fejetlenség uralkodott. Az emberek semmit nem értettek, nem tudták, miért mossák az utcákat, miért járkálnak a hadsereg emberei védőruhában, és alig egy órájuk volt a hivatalos rádióhír beolvasása után az összepakolásra. Nagyon kevesen voltak tisztában azzal, hogy mi történt és mi vár rájuk. Két és fél óra leforgása alatt a városba érkezett 1225 darab Ikarus 260 és LiAZ–677 típusú autóbusszal (nagy részüket a kijevi városi forgalomból hozták, de még Kárpátaljáról is érkezett két busz), 360 darab teherautóval, valamint a janyivi vasútállomásra érkezett kettő, 1500 személyes vonatszerelvénnyel evakuálták a 49 360 főt, példásan megszervezett akció keretében.City turned into museum by radiation chernobyl.info, 2006. május 1. Reménykedvén a visszatérésben, a lakosságot a kitelepítésről úgy tájékoztatták, hogy ez csak ideiglenes megoldás, és néhány napon belül visszajöhetnek. Ebből kifolyólag azt tanácsolták, hogy csak legfontosabb irataikat, pár napra való ruhát és élelmet vegyenek magukhoz. A bútorokat, a ruhák nagy részét, a gépjárművüket és a sugárszennyezetté vált háziállatokat nem vihették magukkal. (Állítólag a hátramaradt, később elvadult háziállatok lelövésével a környékbeli vadászokat bízták meg, akik április 29-ére végeztek is a munkával.Chernobyl 20 years on, The Observer, 2006. március 26.Önkéntesek mentik a csernobili zóna kutyáit – Index.hu, 2021. 04. 06. A tetemeket a szintén szennyezetté vált gépjárművekkel együtt temették el.)

A lakosok többségét autóbuszokkal Kijevbe, illetve onnan később az újonnan megalapított Szlavutics városába szállították, a visszaköltözésre azonban a mai napig nem volt lehetőség. Akadtak, akik nem akarták elhagyni a várost: 20 emberre találtak rá, akik a lakásukban bújtak el, és állítólag két idősebb nő a kitelepítés után több mint egy hónapon keresztül sikeresen rejtőzködött a pripjatyi lakásában, mire rájuk találtak és kórházba szállították őket.The lifeless silence of Pripyat, Time magazin, 1986. június 23.

1986 szeptemberében a lakók egy gyors látogatás erejéig visszatérhettek, hogy a kisebb, könnyen mozdítható tulajdontárgyaikat magukkal vihessék.Survivors remember Chernobyl Jonathan Gorvett, Aljazeera.net, Saturday 22 April 2006

A mentesítés Miután a csernobili atomerőműben bekövetkezett baleset miatt 1986. április 27-én a teljes lakosságot evakuálták, több száz ember közreműködésével kezdetét vette Pripjaty megtisztítása. Az első fázisban, 1986 májusában és júniusában az épületek külső felületét és az utakat többször lemosták, június végére a városnak mintegy 70%-ával végeztek. A következő fázis 1986 szeptemberében kezdődött, amely egyes városrészek teljes sugármentesítését foglalta magába. Ennek köszönhetően már decemberre a töredékére csökkent a szennyezettség. A munka a többi kerületben a következő évben folytatódott. 1988-tól kezdve folyamatosan végeztek a városban méréseket, és a balesetet követően legalább 10 éven keresztül speciális technikával rendszeresen mosták az utakat is. Idővel a füvet és a földet is kicserélték. Pripjaty jelképét, a filmszínház előtt álló Prométheusz-szobrot, még 1987-ben az atomerőműhöz vitték át.Wisents did not survive near Chernobyl plant chernobyl.info, 2006. április 26.

A Szovjet Hadsereg mentésben használt gumikerekű járműveit és helikoptereit, az egyéb „könnyű technikákkal” együtt – mivel erősen szennyezetté váltak – a külső övezet Rozszoha települése melletti azonos nevű roncstemetőjében helyezték el, a kitelepítéskor használt autóbuszokkal együtt. A város lakóinak személyes tulajdonait és legszennyezettebb gépjárműveit összegyűjtötték és a környéken elásták, még 1986-87-ben. A város szomszédságában, a volt Burjakivka település mellett van egy hatalmas hulladéklerakó-telep is, ahová nagyrészt a lánctalpas és nehéz technikai eszközöket, a nagy radioaktivitású romokat és a szarkofág építési maradványait deponálták.

Meghiúsult városfejlesztési tervek Pripjaty Novosepelicsi felé terjeszkedett, ám az építkezést félbeszakította a baleset, az épülő panelházakat félbehagyták, ma is úgy állnak, ahogy a munkások 1986-ban otthagyták a darukat. 1988 végéig terveztek felépíteni a városban két kereskedelmi központot, egy úttörő-székházat, egy új filmszínházat, egy művészetek palotáját, az Október szállót és két sportközpontot. A Leszja Ukrajinka út és az Építők sugárútjának kereszteződésénél egy 52 méteres TV-átjátszóállomás építése is a tervek között szerepelt.

A kitelepítés utáni évek 1989-ben a lakásokat állagmegóvás végett még fűtötték, azonban 1990-re kikapcsolták a közműveket, a városban a hadseregen kívül csak a laboratóriumi méréseket végző dolgozók tartózkodtak.A zóna (Panoráma című műsor, Magyar Televízió, 1989)Halál Csernobilban (Panoráma című műsor, Magyar Televízió, 1990) 1998-ban a még ott dolgozók is elhagyták a várost. Az utolsó működő közintézményt, az Azure uszodát 1998-ban zárták be.

2003-ban Alekszandr Szirota (Ljubov Szirota fia) szervezésével elindult Pripjaty városának hivatalos honlapja, a pripyat.com, később pedig az addyour.name, a virtuális Pripjaty, amelynek segítségével minél több egykori lakost próbálnak megtalálni és egy közösségbe összegyűjteni. Ljubov Szirota (a pripjatyi művelődési ház igazgatónője, a Prometheus művésztársulat vezetője) a katasztrófa után 14 évvel, fia bátorítására tért vissza a városba egy látogatás erejéig, de lehangolta egykori lakásának látványa.Lyubov Sirota Returns to Pripyat ул. Дружбы Народов, д. 3, кв. 10 Jelenleg ő is részt vesz az ott éltek felkutatásában.

2006 áprilisában a pripyat.com és a Литературна Украина c. újság szerkesztősége aláírásgyűjtésbe kezdett a város megmentésének érdekében.

A város napjainkban Mivel a kitelepítés után eltelt néhány év során nyilvánvalóvá vált, hogy Pripjatyban egyhamar nem folytatódhat az élet, így nem foglalkoztak a szovjet jelképek eltávolításával sem. A mai napig fellelhető a 15 emeletes házakon a szovjet címer, a villanyoszlopokon a sarló-kalapács motívum. Ugyan jó néhány feliratot már eltávolítottak vagy elloptak, de a szovjet himnuszból való idézet („Партия Ленина – сила народная, нас к торжеству коммунизма ведёт!”) („Lenin pártja – a nép ereje, a kommunizmus diadalához vezet el bennünket!”), illetve a „Слава Труду” („Dicsőség a munkának!”) szlogen a mai napig látható az egyik kilencszintes ház tetején. A Lazarev őrmester utca 3. alatti ház tetején egykor állt „Хай буде атом робiтником, а не солдатом!” «Пусть атом будет рабочим, а не солдатом» A jelszót Kurcsatovnak tulajdonítják. („Az atom munkás legyen, nem pedig katona!”) feliratot valamikor 1989 után1989 elején még fenn volt, mint az a Nova: Back to Chernobyl c. 1989-es dokumentumfilm végén is látható. leszerelték, de a betűi – elfektetve a tetőn – még megvannak. A kórházon is megtalálható a „Здоров'я народу – Багатство країни!” („A nép egészsége az ország gazdagsága!”) jelmondat.